Fővárosi Hírlap, 1918 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1918-07-10 / 28. szám
Hetedik évfolyam Budapest, 1918. julius 10-én 28 szám. EEÖEiZE TÉSi J&nTZ*O Egész évr*e .......... 2^ M. Év i évr>e ................ í4 WEg yes szántó fi f?ay>hatóit a ^tiaáőStivetiaíban» Vámosi, politikai és közgazdasági hetilap Fciaiös szv.v'foo'sztó : Osi-CSÓ HBtU'ÍI • 1 . Ji/legjelenik minden szentián. Szenbesztöség és kiadó hivatal: VJ. ken. Szív-utca ........ IS. szám Te lefon ............... 137-15 A terhek özöne hullik megint a szegény pesti’polgárra, akit természetesen az állam sem hagy érintetlenül. Az is megszedi rajta a maga vámját, a főváros pedig a legegyszerűbb eszközöktől a legraffi- náltabbakig mindent megkísérel, hogy jövedelmét gyarapítsa. Most kezd csak igazán meglátszani, hogy milyen sorsunk lesz, ha elkövetkezik a várva-várt béke. A legnagyobb nyugalommal éltünk a városi pótadó miatt, amelyet megmozdithatatlannak véltünk, éis- amelyről a Bárczy-rezsim azt hirdette, hogy semmiesetre sem akar megbolygatni, most az uj korszakban egyszerre 6,5 százalékra rugaszkodik föl. A tanács legalább, amikor a deficit fölött kiönti keserveit, ezzel is megfenyeget bennünket, mint olyan várható eseménnyel, amelynek természetszerűen el kell következnie, lta ugyan a kormány ki nem fizeti a 60—70 milliós háborús kiadást. Nem á'!l meg azonban a polgármester ennél a tervnél. A világitási-adó jármába akarja hajtani azokat az egy- és kétszobás kislakásokat is, amelyeket éppen Vázsonyi Vilmos kívánságára előbb már mentesítettek. Felemelik a nélkülözhetetlen vizünk árát, a világítást pedig lassan adóval és egységáremeléssel olyan mérhetetlenül magasra srófolják, hogy lassan el fog következni a sötét szobák korszaka. Adó hátán adó — ez lesz a pesti ember élete és folt hátán folt — ez lesz Budapest székesfőváros háztartásának jellemzője. Terheink, bajaink olyan mértékben kezdenek szaporodni, hogy egy pillanatig sem tudunk jótállani azért, mikor tör ki a főváros közönségének elkeseredése és lesújtó kritikája a városházával szemben. A közönség eddig meglehetősen ostoba pletykák és híresztelések, avatatlan, tárgyismeret nélkül szűkölködő vádaskodások révén lett ellensége a városházának. Pazarlásról és panamákról sugdosott a fáma, de a’ közönség maga érezte leginkább, hogy mindennek nincsen alapja. Most majd a saját zsebén keletkező vágáson fogja , közvetlenül érezni ez a közönség, hogy a városházával nincsen jó viszonyban. A polgárság és a városháza között a töméntelen adóemelés miatt aligha lesz elkerülhető a rideg viszony és valószínűleg visszakivánják majd a régi jó időket, amikor a közhit szerint ugyan vödörrel öntötték az aranyat az utcára, de a pótadó kicsi és kibírható volt. A villamoson sem huszonkét fillérért utaztunk és nem adóztatták meg a lélegzetvételünket is. Az uj rezsim a takarékosság jelszavával jött, a pesti polgár azonban azt fogja mondani, hogy könnyű ott a deficitet elhárítani, ahol minden ember fejére kivetik a deficitből reá eső részt. Százegy millió háztartási hiányt a polgárság erejéből sietősen elhárítani akkor, amikor minden. betevő falatunkért uzsoraárakat fizetünk, szinte a lehetetlenséggel határos. Remélve reméljük, hogy a kormány német minta után szintén a főváros segedelmére siet, mert, ha nem, akkor nem a város jut csődbe, hanem az amúgy is agyonterhelt polgárság fog porba omlani. Vázsonyi Vilmos az emlékezetes tavalyi városházudvari népgyü.lésen büszkén mondta, bogi' ez többé nem városháza, hanem népháza. Vájjon a százegymilliós horribilis deficit és a terhek mérhetetlen szaporodása nem tiporja-e majd halálra ezt a szépséges állmot? Faludiék most már nemcsak milliós ajándékot lávámnak a fővárostól, de az is-rájuk bizonyosodott, hogy önkényesen felemelték a heíy- árakat. Egészen csinos esemény ez. A népszínházi bizottság pedig siet reparülni a Faludiék bánét és ki fogja mondani, hogy utólagosan hozzájárul a helyárak felemeléséhez. Sajnos, súlyos precedenst fognak ezekkel a tényekkel alkotni. Megváltoztatnak egy szerződést, amely ellen csak az a kifogás, hogy a fővárossal szerződésre lépett bérlő niég több milliót akar szerezni, mint amennyit a szerződés jogosan biztosit neki. Jóváhagynak egy. hely ár felemelést, amelyet mohón eszközölt a bérlő a vigalmi adó űrügye alatt. Vájjon nem gondolják-e a népszínházi bizottság teljhatalmú urai, hogy a kalmár-szellemmel bőven megáldott bérlők egy szép nation majd a színház tulajdonjogát is ilyen módón fogják elintézni? No természetesen a népszínházi bizottság .......utólagos,. JiozMtiíind/Jsáu/jk Jüzíps reményében . . . A Gregersen-telek nyilván keserves tapasztalatokat szerzett a fővárosnak. A magyar ipar pártolásának szép jelszavát százan és százan használhatták ki ilyenformán a saját céljaikra és a főváros, amelynek egykori adminisztrációjára most kezdenek az igazi árnyékok vetődni, behunyt szemekkel engedett mindenkit visz- szaélni a javakkal, amelyeket jószándékkal és nemes intenciókkal nyújtottak. Greger- senék például csekély harminchét észtén deig nem építették fel a szerződésben kikötött gyárat, most ellenben félmilliót kérnek a telek felének visszaadásáéin. Szinte stílusos volt az a kis kanapé-pör. amely ebben az ügyben a pénzügyi bizottság és édes gyermeke, a húszasok között kitört. Hiába, nem sokat változtunk harminchét esztendő alatt sem. A diákok megint botrányt csaptak a menza körül. A vád az volt, hogy a szünidőre itt maradottak között a megbízott tanácsjegyző úgy válogatott, mint tót a vadkörtében. A tanács külön kommünikében védte meg a tanács jegyző intézkedéseit, de őszintén bevalljuk, ez a tanácsi kommüniké éppenséggel nem győzött meg bennünket. Mi abban a tekintetben, hogy ki kapjon ebédet a diákmen- zán, egyetlen feltételt ismertünk és ez az, hogy diák legyen az, aki kér. Nem tudjuk elképzelni ugyanis, hogy a fővárosi diákmenzát olyanok ostromolják, akik nincsenek rászorulva. Valószínűleg tudja mindenki, aki itt az ajtón kopogtat, hogy nem fiatal libáit fog ennni uborkasalátáival, hanem babfőzeléket, valószínűleg feltét nélkül. Ezért aligha érdemes tülekedni. Meg aztán azt mondják, hogy azért nem adnak egy-két diáknak kasztot, mert nem tudják igazolni, hogy okuk van arra, hogy vakációban is Budapesten maradjanak. No bizony szeretnénk látni azt a szegény diákot, aki nem ' önné szívesebben a szülői házban a száraz- kí'nyeret, ami biztosan van, mint a menzán a pástétomot, ami határozottan nincs. Wildner tanácsnok nyilatkozik a templomi freskók restaurálásáról és a temetők művészi kiképzéséről A háború alatt nem lehet mondani, hogy túlságosan sokat foglalkoztak volna a városházán művészeti kérdésekkel. Most mégis mintha ezen a téren is egy kis fellendülés volna, észlelhető. Ezt a jelenséget jobbára egy személyi változásnak kell tulajdonítani. Művészi kérdésekkel a Bárczy-rezsim alatt is, amikor pedig ezeknek ;i törekvéseknek termékeny talaja volt a. városházán, Wildner Ödön dr. tanácsnok foglalkozott nagy tudással és rendkívüli a-- zékkel. Később azután rövidebb időre a körülmények úgy alakultak, hogy Wildner tanácsnoknak a tanügyek élére kellett állania, ahol az özönvizszerivnapi munka, ennek az ügyosztálynak ezer aprólékos gondja elvonták Wildnert attól, hogy a művészeti kérdésekkel a régi intenzivitással foglalkozzék. MosWujra a szociálpolitikai ügyosztály élére került vissza W i 1 d- h e r tanácsnok, ahol ugyan, hatalmas arányú munkával dolgozik a lakásépítések 'előkészítésén, de megszabadulva az ezernyi személyi ügytől, mégis talál alkalmat arra., hogy Budapest csinosításával foglalkozzék. ...Legutóbb U egybegyiilt a képzőművészeti bizottság, amelynek tagjai között ott szerepeltek művészeti életünk kiválóságai. Ezen az ülésen különösen két dologról volt szó. A templomi freskók re s t aü r á 1 á s ár ó 1 és a. temetők m lives zi kiképzéséről. A templomi freskók restaurálása dolgábam Vajda Zsigmond festőművész beadványa és Fieber Henrik egyház,művészeti szakértő szakvéleménye alapján foglalkozott a bizottság és elhatározta, hogy a közeljövőben helyszíni szemlét tart. A temetők művészi kiképzése a hősök emlékének megörökítése, révén került szóba. Ezen a téren nagy és. átfogó reformokat terveznek. Felkerestük Wildúer Ödön dr. tanácsnokot, aki a jelzett kérdésekről a következőket volt szives elmondani a Fővárosi Hírlap munkatársának. A templomi freskók restaurálása dolgában még nem tartottuk meg az elhatározott helyszíni szemlét. Arról van szó, hogy a freskók közül több átnedvesedett és igy restaurálásra szorul. Ennek az, az oka, hogy a templomokat jobbára nem lehet fűteni. A bizottság meg fogja tekinteni a freskókat és ennek a szemlének alapján olyan művészeket fogunk a munkával megbízni, akik restaurálásokkal is foglalkozni szoktak. Fontosabb kérdés már a temetők művészi kiképzése, amely tekintetben bizony meglehetősen elmaradtunk, különösen, ha eszünkbe jut, hogy milyen szépek, művésziek a német városok temetői, ahol mindenesetre München vezet ezen a téren. E tekintetben kétségtelenül bele kell majd avatkoznunk a magánjogba is és az .egyéni Ízlés eltévelyedéseit idomítani fogjuk. Temetőink ma' kétségkívül igen sok kritikával ilkthetők, különösen művészi szempontokból. Eddig mindenki úgy intézkedett, ahogy az egyéni Ízlésének, vagy Ízléstelenségének, de leginkább vagyoni viszonyainak megfelelt. Semmiféle korlátozás nem volt, aminek aztán igen rossz eredményei lettek, amint azt a bizottsági szemle alkalmával tapasztalhattuk. Természetesen a jövőben sem.tudjuk megakadályozni azt, hogy akinek pénze van és hozzátartozói sírjainak ápolására költeni akar, ezt meg ne tegye; d.t? meg fogjuk találni az eszközöket, amelyekkel megszüntetjük az anomáliákat. Nincs a vi-
