Fővárosi Hírlap, 1918 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1918-07-03 / 26-27. szám
Hetedik évfolyam Budapest, 19IS. julius 3-án 26—27. szám biiianiaiiiaiiia»»oiriaiiiniiiaHiaiHP»imHPinpiiin»HP^PmPuiPHiPHiPinPinPiiiaiiio»»PH»n»»m»o™ ELŐFIZETÉSI jtnjfKt Egész, évvé .......... 28 K. Fe l évre ............... 14 IfEg yes számok kaphatók a kiadóhivatalban. Városi, politikai és közgazdasági hetilap Felelős szerkesztő t OCLCSÓ Emil Megjelenik minden szerdán. Szerkesztőség és kiadóhivatal: VI» kér. Szív-utca ...... 18. szám Telefon .............. 137-13 Aj ándékot kap a főváros. A kormány adja neki, de nem a magáéból, hanem a máséból. Elveszi a mozikat azoktól, akik kinos-keserves, verejtékes munkával, áldozattal megalapozták az üzletet, csalogattak és megtartottak közönséget, akik tegnapról mára rájöttek, hogy —bár Lenin és I'rockij csak Breszt-Litovszkig jutottak el — a vánkos sem az övéké, ami a fejük alatt van. Az állam azonban kőszivii szokott lenni, amikor az egyes emberről van szó, akkor nincs az ö számára se idill, se romantika, se egyéni fájdalom. A főváros kisebb közíilet lévén, közelebb esik egyes polgárainak érzéséhez és éppen ezért jövedelmező, de kellemetlen ajándék a főváros számára a mozi-monopólium, amely egy csomó adózó, sokat és pontosan adózó polgárának exisztenciá- ját, jogát; vagyonát veszi el. A főváros igen rossz anyagi helyzetben van, uj jövedelmei a levegőben lógnak, mint a Mohamed koporsója. A megváltóként várt közlekedési adó, amelynek harminc milliót kellene beterelnie a főpénztárba, egyelőre zavaros vizekre jutott. uj adót kifundálni nem lehet, mert ezen a téren az állam már mindent letarolt. Jól jött hát a mozi-monopólium, ez azonban olyanforma, hogy a hasonló anyagi segedelmet még az igen megszorult ember is csak kellemetlen érzéssel gyűri a zsebébe. Ha törvény intézkedik is róla, aminthogy aligha fog, nem volna valami delikát dolog Budapesttől, ha mint Kronosz apó, a saját gyermekeit falná fel. Hiszen eddig is jó fejőstehene volt a mozi a fővárosnak. A főváros a mozistól eddig 10 százalékos, most 25 százalék bruttó vigalmi adót kap, a város kapja a plakátdijat, a fogyasztott gáz és villany árát. Nem hiába mondta a mozik egyik gyűlési szónoka: a mozi üzemében a filmtől és házbértől eltekintve, tiz számla1 közül nyolc az államé és a városé. Miért akarja hát mégis elvenni a mozit az állam a város számára? Igen egyszerűen azért a levegőért, amely a moziba beleszorult, ami láthatólag nem ér semmit, de ami a valóságban magát a mozit jelenti. A mozit, amelyet tulajdonosa éveken át tartó munka és befektetés árán tudott úgy kialakítani, hogy kiadásait fedezheti, adósságait fizetheti. Eltekintve attól, hogy az állam furcsán cselekszik, ha a mozisok vagyonának elkobzásával akarja kifizetni a fővárosnak azokat a milliókat, amiket a fővárostól igénybevett, van itt még komolyabb szempont is. Nemcsak jogfosztás történik, de előre látjuk, hogy tönkre akarnak és tönkre fognak tenni egy virágzó iparágat. A jó erkölcs nevében a hivatalos szürkeség sivárságát viszik be a kedves moziba és a bürokrácia szent nevében üzletileg is tönkreteszik a dús jövedelmű mozit. Vagy lehet még egy eset: hogy a régi tulajdonost, aki szakértő volt, odaveszik üzletvezetőnek, csak az a, kérdés, hogy hajlandó lesz-e az egykori gazda elszegődni kocsisnak a régi ló mellé. A legtöbb baj pedig ott van, hogy az emberek hite megrendül. Mindenki érzi ai sorsa bizonytalanságát az állam roppant hatalmával szemben, amellyel azt és akkor vesz el, amit és amikor neki jólesik. Vájjon megéri-e Budapestnek az a pár millió, amit a mozisok bőréből ki lehet vágni, azt a riadt bizonytalanságot, amelybe itt minden ipar és kereskedelem jut? /l/l*i7JYAéOJZ • « • A népjólét aligha van ahhoz kötve, hogy vannak-e védőszentjei, vagy ahhoz, hogy ül-e egy gróf, vagy egyéb politikus ezen a címen a miniszteri bársonyszékben. Mégis sok igaz- . súg van abban, amit most a főváros forszi- ßvz, hogy tudniillik légyen végre komoly jjőrum a népjóléti minisztériumból. Komoly fórum, amelynek módja van az intézkedésre, amely egy kézben fogja össze mindazokat a nagy problémákat, amelyek ma elszórtan, Csáky szalmájaként hevernek a legkülönfélébb hivatalok aktacsomóiban. Sok bizalmunk nem igen van ahhoz, hogy a miniszteri székben egyszersmind az ügyek intézésére termett embert fogunk is köszönteni. Hz a mi politikai viszonyaink mellett nem tartozik a valószínűségek közé, de mégis fontosnak tartjuk ezt a centralizáló- clást, amelynek gyakorlati előnyeit letagadni nem lehet, És mit bánjuk mi, ha a dicsőség koronáját érdemtelenül is lógja a saját fejére rakni valamelyik ügyes politikus, a fontos az, hogy Budapesten nehány- nyal kevesebb legyen a nyomorgó ember. * A Stefánia-ut ezentúl tisztább lesz, a levegője üdébb, mert a rendőrség kitiltotta onnan a hadimilliomosokat. Nagy port vertek fel ugyanis a hadi- gazdagok automobiljai, amelyek itt is, mint mindenütt, szerénytelen gőggel robogtak végig. Van valami önkéntelen humor abban, hogy végre akad egy hely, ahova nem tudnak eljutni a hadimilliomosok, akiknek a keze mindenhova el szokott érni. És ez a hely éppen a Stefánia-ut legyen, amely eredettől fogva a gazdagok gyönyörűsége, az ö diadalutjuk volt. Itt bámulták meg a toprongyos járókelők a pénz arisztokráciáját, amely versenyzett egymással abban, hogy melyik tudja jobban ámulatba ejteni a misem plebs-et. Most redukálódnak a hadimilliomosi igények és ahol autó nincs, ott jó a ló is, sőt ahol ló nincs, ott jó a szamár is: vagyis gyalog fog járni a hadimilliomos ur is. Vályog : ezt a szörnyű szót mondta ki a legutóbbi közgyűlésen Ullmann Gyula bizottsági tag, előbb azonban alázatosan bocsánatot kért, hogy rettenetesen orclináré lesz. Az or dináróság pedig abban állott, hogy azt ajánlotta a budapestieknek, lakjanak nehány esztendeig, amíg más anyag is ajánlkozik, vályogból épült házakban, amint azt a német városok közül igen sokan megcselekszik. Ullmann bizottsági tag ur nyilván nagyon jót ismeri a budapesti úrhatnámságot, amely inkább tűri, hogy kilógjon a lába a cipőből, semhogy fatalpu cipőt húzna és inkább lakik valamelyik ligeti pádon, mint egy vályogházban. Valóban ezért a gorombaságért bocsánatot kell kérni, mert szörnyűség ilyen inszinuációkkal illetni a pesti közönséget. Látogatás Harrer alpolgármesteri Budapest és Gyöngyös újjáépítése Harrer Ferenc dr.-t úgy szoktuk meglátni, amint az elhagyott, lépésektől gyéren kongó harmadik emeleti folyosóról benyitottunk rideg, valami furcsa maradiságga! telitett szobájába. Bent a plafonig, vagy talán azon is túl érő hatalmas polcok vaskos foliánsai alatt alacsony, öblös karosszékben szokott ülni Harrer Eerenc, mintha a szoba hangulatából csak a lombikok, görebek és górcsövek hiányzottak volna. Olyan különös volt ebben az alkimistát megillető környezetben a városháza egyik legmodernebb gondolkozása fejét látni. Most elhagyta ezt a nem reászabott környezetet és beköltözött Déri alpolgármester egykori hivatalos helyiségébe, az indigókék és sárga sziliekkel ékes hatalmas fogadóterembe. Mintha.itt minden jobban illenék Harrer Ferenc dr. egész egyéniségéhez. Amott fönt, az alkimista-szobában, valóságos mérnököt képzett magából Harrer Ferenc, akit ma általában mindenki készséggel ismer el építési szakembernek. Nem is lehetett volna másként elképzelni, minthogy a polgármester az építkezéssel ' foglalkozó, műszaki természetű ügyosztályokat osztotta be alpolgármesteri csoportjába. Nagy feladat vár most az uj alpolgármesterre, aki a maga szervező talentumával, hatalmas koncepcióival hivatott lesz a régi, a háború előtti Budapestből egy uj várost, a béke városát megalkotni. Abban a biztos tudatban látogattuk meg Harrer alpolgármestert, hogy valamit látni, hallani fogunk azokból a tervekből, amelyek bizonyára nagy bujasággal teremnek Harrer Ferenc folyton alkotó fejében. Ehelyett azonban az alpolgármestert egészen uj oldaláról volt alkalmunk megismerni. Az alpolgármesteri hatáskörnek olyan magyarázatát adta, amely nemcsak egyéni szerénységét tükrözi, de egyben kollegialitásának is mélyen gyökerező bizonyítéka. Őszintén szólva, amióta alpolgármesterré választottak - mondotta — nem igen volt időm a napi aktualitások mellett arra, hogy egységes Programmról gondolkozzam. Vannak csoportomban olyan ügyosztályok is, amelyeknek munkájáról még nem is igen gondolkoztam. Az alpolgármesteri programmot én különben is meglehetősen abszurdnak tartom. Általános, várospolitikai programmot a polgármester ad, az ügyosztályok programmját pedig az egyes tanácsnokok alkotják meg. Az alpolgármesternek vigyáznia kell, nehogy felfelé, vagy.lefelé valakinek a hatókörét érintse. Ezzel azonban éppenséggel nem azt mondom, hogy az alpolgármesternek nem lenne tennivalója, nem volna módja az alkotó munkára. Sőt ellenkezőleg nagyon is nagy és széles területe nyílik a munkára, hiszen módjában van egyrészt a polgármesternek tanácsokkal szolgálni, másrészt azonban a tanácsnokok munkáját is irányítja, hasznosnak vélt reformgondolatainak mindenképpen érvényt tud szerezni. A különbség csak az, hogy az alpolgármester munkájában valami önmegtartóztatásra van szüksége, teljesen firma nélkül dolgozik és mindössze a jól végzett munka belső öröme lehet a jutalma. Ez az oka annak, hogy alpolgármesteri programmot adni nincs módomban, dacára annak, hogy legnagyobbrészt meg van a magam kialakult! véleményem azokról a kérdésekről, amelyek a közeljövőben foglalkoztatni fognak bennünket.
