Fővárosi Hírlap, 1918 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1918-06-19 / 25. szám

im Budapest, 1918. jtinius 19. cipőhivatul működéséről. A tanácsnok a. Fővárosi H i r 1 a p munkatársának a következő felvilágosítá­sokat adta: Eddig tízezer cipójegyet osztott ki a cipő- liivatal. Egyetlenegy kivételt sem tettünk, csakis azok kaptak jegyet, akiknek egyetlen pár jó cipó­juk sincsen. A jegyek fedezete a cipőkereskedőik raktáraiban van, de ezen felül is történt már ki­utalás és most van folyamatban a cipőknek a kereskedők részére való kiadása. A kereskedők­nek joguk van a régi készletüket régi árban el­adni. Nyomára jöttünk azonban már annak a \ isszaélésnek, hogy egyes kereskedők előbb ki akarják árusítani a régi áruikat és addig, amig ebben’ tart, újat nem vesznek át. Többen akad­tak, akik a kiutalt cipőket nem akarták átvenni. A cipőhivatal azonban felhívta ezeket, hogy ve­gyék át a kiutalt cipőket, mert ha ezt nem te­szik, üzletüket becsnkottnak fogják tekinteni. A susztereknek is kiutaltuk már az ipartestület ut­ján a szükséges anyagot. A kvótát, amely sze­rint az egyes suszterek az anyagban részesül­nek, az ipartestület állapítja meg. A cipészek kü­lönben máris átvették a bőrkereskedőknél az őket megillető anyagot. Itt említjük meg, hogy a főváros cipőüzeme, amely a. fővárosi alkalmazottakat látja el lábbelivel, bizonyos mértékű autonómiát kap. A tisztviselők mindenesetív meg lesznek kiméivé « jegyért való ácsorgástól. amennyiben a cipöhivataüal szemben maga a.z üzem ío.g eljárni. Reformálják a rendőrkapitány­sági bíráskodást Egyöntetű eljárás valamennyi kerületben — A rendőrtisztek tanácskozásai az Árvizsgáló Bizottságban A rendőrség teljes szigorral üldözi az árdrágító­kat és nem múlik el nap anélkül, hogy valamennyi kerületben ne ülnének néhány árdrágító fölött tör­vényt. az Ítélet pedig rendszerint nagyon súlyos. A gyors munka sohasem lehet alapos és bizony sok­szor megtörténik, hogy első fokon ártatlan embereket is elitéinek. A kereskedők elégedetlenek a mostani helyzettel és a rendőrséget kereskedőellenes tendencióval vádolták nip.g. A kereskedők több alkalommal jártak már Sándor László főkapitánynál, aki igen szívesen fogadta őket, dek kijelentette, hogy az árdrágítókat minden erejével letöri, a tisztességes kereskedelemnek azonban meg­adj-'' a lehető legnagyobb védelmet. A kereskedők szombaton már Szterényi József kereskedelmi minisztert is fölkeresték, de a miniszter mindenben megerősítette a főkapitány álláspontját. A kereske­dők azt is szerették volna keresztülvinni, hogy az elsőfokú ítéletek ne kerülhessenek nyilvánosságra, de a „sajtó megfékezése“ — ahogy többen kifejezték magukat, — kívül esik úgy a főkapitány, mint a ke­reskedelmi miniszter hatáskörén. Az árdrágitási tár­gyalások nyilvánosak és azon a sajtó képviselői meg­jelennek. Úgy a főkapitány, mint a kereskedelmi miniszter azonban belátták, hogy sikert csak úgy tudnak el­emi, ha valamennyi kapitányságon eg y- öntet ii eljárást valósítanak meg az árdrágítók ii ldözésébe n. Eddig ugyanis túl­ságosan szabad keze volt a rendőrbirónak és a saját nézőpontjai szerint Ítélkezett. Megtörtént, hogy egyik­másik kerületben súlyosan megbüntettek nehány kis­kereskedőt, mig ugyanazért a kihágásért másik ke­rületben lényegtelen büntetést rótt ki egy más fel­fogású rendőrbiró és inkább a nagykereskedő után vetette magát. Egyik kerületben elmentek a lánckeres- -kedclem minden szeméhez, mig másutt csak kiragad­nak egy-egy lánckereskedőt a többiek sorából és a több: bűnét is neki tulajdonították, valamennyi bűnéért a bűnbak bűnhődött. Ezeknek a visszás állapotoknak megszüntetése ügyéhen elhatározták, hogy valamennyi kerületben egyöntetű eljárást valósítanak meg. Az irányí­tási az Árvizsgáló Bizottság látja el. Eleinte minden két hétben egyszer, később minden héten egyszer összegyűlnek a rendőrbirák az Árvizs­gáló Bizottságban és a tanácskozásokon Erie d- m a n n Ernő tanár, az Árvizsgáló Bizottság elnöke elnököl. A valamennyi kerületből összegyűlt rend­őr hi r á k előtt szakemberek vitatják m eg a kérdést és m in’den rendőrbir ó lefogja szűrni magának mindé n á r- d r á g i t á s i ügyben a helyes vélemény t. így segít a kereskedelmi miniszter, a főkapitány és az Árvizsgáló Bizottság azon. hogy helytelen ítéletek ne fordulhassanak elő. A kereskedőknek még egy méltányolható kifogá­suk volt, amely különösen a nagykereskedőkre vo­natkozott. Egy-egy nagykereskedő több kiskereske­dővel adott el árut, akik természetesen különböző kerületekben kereskednek. A nagykereskedőhöz a nyomozás során mindlen rendőrbiró eljutott és minden kerületben megindult- a kereskedő ellen az eljárás. Az eljárások a különböző kerületben még mindig folynak, holott tulajdonképpen csak egy árdrágítás történt. Ilyen esetekben az a joggyakorlat fog kifej­lődni, hogy csak abban a kerületben f o g- j á k .a. t á r g y a 1 á s t m e g.t a r t a n i, a b o v á a z első feljelentés érkezett. A többi kerület az adatait átszolgáltatja az illetékes kerületnek és az árdrágítót csak egy kerületben fogják megbüntetni. Három-négy ilyen tanácskozás már volt az Ár- vizsgáló Bizottságban és valószínűleg hamarosan tisztázódnak az alapelvek, minden kapitányságon rövid idő múlva egyöntetűen fognak eljárni a rendőr­birák. (p. ó.) Ankét a szerelemről A számkivetett Ámor Szombaton különös társaság tanácskozott Vita Emil dr. tanácsnok szobájában. Urak és asszonyságok jelentek meg, akik sok-sok embert tettek már bol­doggá és most azt rójják föl biiniikiil, hogy hajlékot adtak a hajléktalan szerelmeseknek, meg hogy négy fallal takarták el azt, amit igazán senkinek sincs joga látni. Az eredmény az lett, hogy mintegy 1300 szobát vettek el a fáradt utasoknak a fáradhatatlan szerel­mesektől. Az érdem mindenesetre Sándor László főka­pitányé, bár igazán kétséges, hogy ha megszavaz­tatnák az egész Budapestet és nemcsak a közigazga­tási bizottság kappanhájas urait, érdemnek tudnák-e be neki? Egy öreg, tapasztalt garnitulajdonos epé.- sen, de azért jókedvűen meg is jegyezte: — Különös, ahány uj főkapitánya volt Budapest­nek. az valamennyi a szerelem mlegrendszabályozá- sával kezdte. - Szerencsére Addig; .mindegyik hamaro­san felhagyott a. buzgalommal. A főkapitány puritánságával azonban még maga Schreiber rendőrtanácsos sem azonosította ma­gát. Ü ,a. leghatározottabban kijelentette, hogy leg­alább tiz szállodát mteg kell hagyni a szerelmesek is- tápolására. Pedig ő szakértő ebben, mert ö a rendőr­ségen a szerelmi szakosztály vezetője. Az ő inter­venciójának köszönhető azonban, hogy vagy tiz szál­lodát nem fognak uj foglalkozási ágra kényszeríteni, ellenben a többi harminckettőt rászorítják, hogy tér­jen át a tisztes iparra. Nem volt azonban az értekezlet az érzelmes je­leneteknek sem hijjával. Kimondották ugyanis azt. hogy mindenkinek szint kell vallani. Sen­kinek sincs jogában többé szemérmeskedni és titok­ban elrejteni a szerelmeseket. Az egyik garnitulaj­donos érré könnyekig meghatva, emlékezett meg az ö kedves vendégeiről.- Óh kérem, nálam csak nagyon disztingvált közönség fordult meg. Én magam magas erkölcsi ér­zékkel őrködtem a szerelem fölött. Kijelentem, hogy hosszú praxisom alatt soha egyetlen futó kaland nem nyert lebonyolítást az én hajlékomban. Nálam csak a tiszta, érdeknélküli, önzetlen szerelem virág­zott. A másik garnis azonban keserű gúnnyal vágta oda: — Hallja, maga úgy beszél, mint az orgazda, akit mikor becsuktak, nem a saját szabadságát siratta, hanem azon sopánkodott, hogy ha ót most becsuk­ják, mi lesz a szegény tolvajokkal. A hangulat különben szép és felemelő volt. A szállodatulajdonosok minden ékesszólásukkal és -a. súlyos érvek tömegével, védték a szerelmeseket és kijelentették, hogy vannak bizonyos társadalmi szo­kások, amelyeket még egyetlen főkapitány sem tu­dott áttaposni. — Különben — mondták — a főkapitány úgy fog járni a szerelemmel is, mint az ácsorgással. Sándor László már régen nem lesz főkapitány, de az emberek még mindig fognak — ácsorogni. Többen akadtak azután olyanok, .akik a körül­mények kényszerítő hatása alatt kijelentették, hogy tisztességes útra fognak térni. — Amig ,ai jó Isten napocskát és meleget ad, ad­dig még mindig lesz a szerelmeseknek egy hatalmas nagy szállodájuk, a jónevii és jutányos Maritimer­5 szálló. A tél az más, a Mandiner szállónak a-z az egy baja van, hogy nincs berendezve központi fű­tésre. Kedden különben megkezdődött a szállodák bi­zottsági megszemlélése. A bizottság tagjai kerületen- kint a kerületi elöljáró, egy rendőrtisztviselő és Zi- 1 a. hy Dezső , az Idegenforgalmi Hivatal igazgatója. Ha megállapították, hogy melyek azok a szállodák, .amelyek utasok befogadására alkalmasaik, akkor eze­ket a megtért báránykákat jegyezni fogják a pálya­udvarokon is. • • • Maximálni kell a cselédek számát Nem mondunk vele újságot, ha konstatáljuk, hogy a nagyságák épugy elviszik a zsámolyt a cseléd- szerző-bolt — pardon, háztartási alkalmazottakat köz­vetítő intézet! — elé, mint azok a szegény asszonyok, akik zsírért állnak ma már redukált munkaidővel reg­geli hattól. Cseléd nincs, elnyelte a pincéripar, el­nyelte a villamos, a gyár és ki tudná még mi min­den, ahol a férfiak elhagyták helyüket. Eddig volt még egy mentség: az osztrák, meg a cseh cseléd. Ma azonban már ezek is kitanulták a helyzetet és csak bonne-nak, házikisasszonynak, társalgónőnek men­nek el, egyszóval olyan helyre, ahol nem kell dol­gozni. A mosogatás ma kiment a divatból és ha mégis nélkülözhetetlen intézmény, akkor a nagyságák gya­korolhatják. A polgári családok szánalmas helyzetbe jutot­tak. Ha kikaparnak is valahonnn, nyilván a föld alól a 80 és 100 koronás cselédbéreket, ha a beteg gyer­meküknek orvosi rendelettel jutott tejjel a Dulci- neákat táplálnák is, nincs mód, hogy valamikénél! cse­lédet kapjanak. Az egyik cselédszerzőnél két perc alatt pergett le a következő jelenet: — Nézze fiam, — mondja a szerző az egyik le­ánynak, akinek arcából a garnik bezárása fölött ér­zett fájdalom tükröződik — itt van egy nagysága. Jó helye lesz, tejeskávé, fehérkenyér, minden nap hús, meleg vacsora, 80 korona fizetés. —■> Gyerek? — Nincs. — Es hol lakik a nagysága? — A Váci-utcában. — Oda nem megyek, az n e k e m messze v a n. Nincs appelláta. A kisasszony társadalmi össze­köttetései a József-városban gyökereznek, ö nem megy a Váci-utcába. A tárgyalásokat egyoldalúan radikálisan megszakította. Másik leány és másik nagysága kerül sorra. A szerző itt is lukullusi lakomákkal, nagy fizetéssel ke­csegtet. A nagyságán látszik, hogy komolyan le is akar számíttatni minden ígéretet. De most megszólal a kisasszony: — Gyerekek? — Csak három. — Mosás? Csak a gyerekekre kell mosni. Három gyerek, valóságos nagymosás. N e m vállaló m. A tárgyalás ismét megszakadt. A szerzőnek azonban még egy megváltó ötlete van a kisasszony számára: — Nézze drágicám, van itt egy másik nagysága, ennek csak egy gyermeke van. Az is csak akkora, mint az. öklöm. — Egy gyerek vagy három, az már mindegy. Nem vállalom. A polgárasszonyoknál csak a cselédszerzőnek van ma rosszabb dolguk, mert ha ül is egy-két leány a pádon, napokon át nem tudnak .nekik megfelelő he­lyet felhajtani. Ma csak mágnások és hadimilliomo­sok tudnak cselédet kapni, azok azonban, ha kell. akár tizet is. Annál szívesebben mennek valahova, minél több kártársnőjükkel lehetnek együtt. Kevés és finom munkára vállalkoznak csak. Ha elgondoljuk, hogy az uj és régi gazdagok milyen tömege lakik ma Buda­pesten, akkor tisztában lehetünk vele, hogy ezek valamennyien fejedelmi kiszolgálást biztosítanak a maguk számára. A cseléd azonban éppen olyan szükséglet, mint a cipő és a kenyér. Vannak kenyérkeresö nők, akik háztartásukat nem vezethetik, vannak családanyák, akik gyermekeik nevelésével foglalkoznak és min- denekfelett vannak társadalmi osztályok, amelyek sem mezítláb nem járhatnak, sem mosogatással nem foglalkozhatnak. Gondoskodni kell t e h á t a

Next

/
Oldalképek
Tartalom