Fővárosi Hírlap, 1918 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1918-05-29 / 22. szám
2 ff Budapest, 1918. május 29. jenné teszi azt, hogy a költségvetésből ne hiányozzék sok olyan tétel, amely hivatva lesz a tönti összeget leszállítani, ellenben sok olyan kiadási tételt találunk, amelyeket tulajdonképen csak a jövő hoz meg. Amint például szerepelni látjuk az 1918. évi törlesztése« kölcsön kamatait, amelyek a költségvetés szerint 8.250,000 koronát tesznek ki, ami mindenesetre több, mint amennyit a fővárosnak 150 millió után kell majd fizetnie. A drágaság a költségvetésben. A drágaság természetesen lépten-nyomon felismerhető a költségvetésben. A tisztviselők és az oktatószemélyzet jelentéktelennek mondható fizetésrendezése még nincsen ugyan bent, de előreláthatólag mintegy 7 millió koronával fogja megterhelni a kiadási oldalt, amivel szemben a bevételi oldalon 12 százalékos pótadóemelést fogunk találni. A'költségvetésben bentfoglaltató drágasági tünetek közül is érdemes egyet-mást fölsorolni. Az irodai szükségleteknél vagy 700.000 korona az emelkedés, a telefondíjnál magánál 66.000 koronái, a könyvkötő-munkáknál pedig 100,000 korona, a hivatalos automobilok tavaly 109,000 koronába kerültek, az idén pedig éppen ennek a duplájába, a nyilvános parkok rendb.etartása az idén 900,000 koronával több, mint tavaly vök, a vízvezeték kiadásai 33 millióval emelkedtek, a házinyomdánál 600,000 korona az emelkedés, a legszokatlanabb mértékben emelkedtek azonban a központi tüzíélőszerraktár költségei, amelyek 1917-ben í.895,600 koronát tettek ki, amivel szemben az 1918-ra várható kiadások ösz- szege 5,859,094 korona lesz. Megcsappant ezzel szemben az uj kövezések kiadási tétele, amely az idén csak negyedrésze ’esz a tavalyinak, azon egyszerű okból, mert nincs aki és nincsen amivel burkoljon, vagy kövezzen. Az utcák tisztogatása 4 millió helyett 8 millióba, a háziszemét kihordása 1.1 millió helyett 2.8 millióba kerül Egy millióval drágább az utcák és terek világítása, két millióval a szarvasmarha-közvá- gólnid kiadásai. A fertőtlenitő-intézet háromszor- annyiba kerül, mint tavaly és minden iskolai tételnél lehet pár százezer, a népskoláknál pedig pár millió kiadási többletet találni. Az u.i adók jövedelme. A bevételek között komoly és számottevő uj jövedelemként eddig csak a már életbeléptetett uj adók számíthatók. Erezhető természetesen az üzemek jövedelmezőségének fokozása is, ezek mellé járul azonban a négyféle uj adó, amelyeknek jövedelmei a következők: Pezsgő bor- és habzóbo r-a d ó 1,250.000 K Közlekedési-adó: 4,000.000 „ Vigalmi-adó: 1,500.000 „ Gáz- és elektromosára m-a d ó: 1,500.000 ,, Összesen: 8,250.000 K Az uj adóknak ez a hozadéka és az üzemek jövedelmezőségének fokozása hozta létre azt az eredményt, hogy a főváros bevételei, amelyek tavaly 116.896,194 koronára rúgtak, az idén 152.258,413 koronára emelkedtek, ami körülbelül 35—36 millió többletnek felel meg. 40 millió kamatra s törlesztésre. Bódy pogármester szerint a főváros kölcsö- neinek összege 521 millióra emelkedett az idei költségvetés tanúsága szerint. 1918-ra a főváros ezután a félmilliárdot meghaladó adósság után mintegy 40 milliót kivan kamatként és tőketörlesztésként fizetni. Tőketörlesztés címén a költségvetés 5.3 milliót vesz föl a tavaly 4.7 millióval szemben, a különbséget pedig az adja, hogy egy jelentékenyebb összeggel már az 1918.' évi törlesztő-kölcsön visszafizetése is szerepel. Kamatok címén az 1918. évi költségvetést 34.2 millió teibeli a tavalyi 25.2 millióval és a tavaly- előtti 13.8 millióval szemben. Mint már említettük, az 1918. évi törlesztő-kölcsön után 8.25 millió kamat szerepek Emésztési elősegítő nyálkoldó savközömbösilö MATTON1 GIESSHÜ BLER TISZTA TERN1ÉSZETES ALKALIAS SAVANYUVIZE. Szerdától szombatig Kölcsönjesyzés Előnyben kell részesíteni a budapestieket Szerdán megkezdődik a nyilvános aláírás a főváros kölcsönére, az érdeklődők azonban már napokkal a kitűzött terminus előtt jelentkeztek a városházán s aziránt kérdezősködtek, vájjon, nem lehetne-e az ő jegyzéseiket még 29-ik előtt fölvenni? Az igyekezet célja nyilvánvaló volt: a főváros legújabb kölcsönének olyan kedvezők a föltételei, hogy a tőkések bizonyosra veszik a túljegyzést, a befolyásosabbak tehát mindent elkövetnek, hogy az ö jegyzéseiket egész összegükben honorálják. Talán fölösleges is megjegyezni, hogy ezen a ponton nincs protekció: a városházán, ahol szerdától kezdve a központi pénztárnál is lehet kölcsönt jegyezni, nem fogadtak el semmiféle előjegyzést s még az érdeklődő bizottsági tagokat is a kitűzött terminusra figyelmeztették. , Négy napig tart a jegyzés — e.hónap 29-étöl junius 1-éig bezáróan, —: de éppen elég e négy nap ahhoz, hogy a kölcsönt túljegyezzék. Százötven millióról van szó, s micsoda ma az ország tőkés közönségének százötven millió, amikor a hadik ölesönök milliárdokat hoztak? Tekintetbe kell venni azt is, hogy e nagy pénzbőséggel szemben nincs vállalkozás, szünetel a magánkereskedelem, úgy, hogy tisztára ennek az üz- lettelenségnek tulajdonítható az is, hogy a tőzsdén megint hosszmozgalom van. A sok pénz el- helyeződést keres-és előszeretettel veszi föl az értékpapírt, sokszor, sőt újabban legtöbbször egyáltalán nem törődve annak belső értékével. S ha most összehasonlítjuk ezeket az értékpapírokat a főváros kölcsönkötvényeivel, nyilvánvaló a főváros kölcsönének óriási előnye: ez a papiros bizonyosan meghozza a maga négy és fél százalék kamatját, azonkívül a száz korona névértékű kötvények 96 koronás áron kerülnek kibocsátásra. Nemcsak a kamat biztos tehát, hanem — a főváros 1914. és 1916-os kölcsönköt- vényeit tekintve — az is, hogy a kibocsátási árfolyam rövidesen emelkedik, tehát a kölcsönre jegyzőt tekintélyes árfolyamnyereséggel is biztatja. De talán ez a nyereség nem is olyan fontos annak a szolid tőkebefektetést kereső közönségnek, amely a főváros kölcsönét jegyzi. A lényeges az, hogy a kötvény kamatozása kitűnő s ez a kamatozás biztosítva van. Ha valaki még ezenfelül az árfolyamon is nyerni akar, minden bizonnyal megteheti, mert a kötvény nem fog megmaradni a kibocsátási árfolyamon. Mindenesetre fontos volna, ha a bankok, illetve a főváros osztályoznák a kölcsönre jegyzőket. Úgy kellene lennie, hogy a fővárosi polgárokat előnyben részesítsék a vidékiekkel szemben. A főváros minden terhét ők viselik, sőt az ő adófilléreikből tartanak fönn olyan intézményeket, amelyek az egész országot szolgálják, — elég, ha ebben a tekintetben csak a kórházakra utalunk — mért ne lehetne tehát megcsinálni azt, hogy akkor, amikor .ilyen nyilvánvaló előnyről van szó, elsőbbségben részesüljenek a budapestiek? Senki sem vehetné ezt rossz néven az országban, hiszen köztudomású, hogy a főváros mennyi áldozatot hozott már az egész ország lakossága érdekében. Föltétlenül gondolni kell erre, mert a jegyzés eredménye, még mielőtt a jegyzés megkezdődött volna, kétségtelen. Nagymértékű túljegyzés lesz, mint volt az 1916-os kölcsönnél is, ugy, hogy a redukció elkerülhetetlen. Az ilyen redukció természetesen a kölcsön nagy sikerét jelenti, de mért legyen a siker a pestiek hátránya'-* Mennyit keresnek a bankok ? A főváros kölcsönét folyósító bankszindikátus hasznáról egyes lapok fantasztikus híreket közöltek. Alkalmunk volt betekintést nyerni a szindikátus megállapodásába, mely éppenséggel nem azt bizonyítja, hogy a bankok a főváros közönségének rovására illetéktelenül nyerészkednek ezen az üzleten. A megállapodás fontosabb pontjai, amelyeket alább közlünk, legalább is azt igazolják, hogy a szindikátus megállapodásai ugyanolyan keretek között mozognak, mint akármelyik más, legutóbb folyósított hitelüzleté. A szindikátusi határozmányok szerint a H i t e 1- b a n k, a K e r e s k edel m i Bank és a L e s z á- m i t o 1 ó Bank 150 millió K n. é. 4 és fél százalékos törlesztéses kölcsönt vesz át fix áron. Az átveendő kölcsönkötvények szindikátusba helyeztetnek. Az üzlet vezetése és lebonyolitása három tagú szindikátusi bizottságra ruháztatik, melynek a Hitelbank, a Kereskedelmi Bank és a Leszámítoló Bank a tagjai. Az üzlet vezetése és lebonyolitása három tagú szin- Ez a bizottság dönt a kötvények elhelyezésének módja fe.lett, vagyis afölött, hogy az szabadkézből való eladás vagy aláirás utján történjék-e? A szindikátus a már elhelyezett kölcsönkötvényekből visz- szavásárlásokat eszközölhet a szindikátus számlájára, de ezek a visszavásárlások a már értékesített kölcsönkötvények 10 százalékát túl nem léphetik. A háromtagú szindikátusi bizottság határozhat' a szindikátus tartamának esetleges meghossza b b i t á s a felett. A szindiká- tüs tartamát — feltéve, hogy a szindikátusi állományt előbb nem adják el — 1918. december 31-ig állapították meg. Az elszámolást, leyelezést,.az érintkezést a fővárossal, a szindikátus nevében a M a- gV'a r Á 11 a há n o s Hi t el b a n k eszközli. A Hitelbank jogosítva van ezért a szindikátus terhére az egyenlegként értékesített kölcsönkötvények névértéke után külön egy nyolcad százai ék jutalékot felszámítani. A szindikátus javára mutatkozó többletek, — amennyiben azok 300.000 koronát elérnének —a részeseknek részesedésük arányában kifizetendők. A Hitelbank által vezetett szindikátusi számadásokat a szindikátusi bizottság vizsgálja át és hagyja jóvá. A szindikátus többi tagja a bizottság által jóváhagyott számadásokra nézve minden kifogásról lemond. 1919-ben kezdődik az építkezés 1000 téglagyár üzemkoncentrációja Osztrák mintára téglagyári szindikátust alakit a kormány nálunk is, a gyárak termelőképességének lehető legpraktikusabb kihasználása érdekében. Magyarországon körülbelül ezer téglagyár van, amelyek közül igénybevétel szempontjából természetesen csak a virágzóbb és jó helyen fekvő gyárak jöhetnek számításba. Az üzemükéit időlegesen beszüntetett gyárak a szindikátustól kártalanításban fognak részesülni. A téglagyárakon kivid szó van még a cement- és mész- gyári szindikátus megalakításáról is. Ami a téglagyárakra vonatkozó tervezetet illeti, azt a kereskedelemügyi kormány, már lekiildte a Gyáriparosok országos szövetségéhez, amelynek keretében nemrégiben alakult meg a téglagyárak szövetsége, hogy a szindiká- iásra vonatkozó tárgyalásokat a gyárak egységesen intézhessék. A téglagyárak szövetségének ügyvezető- elnökéül Lukács Józsefet, a Kőszénbánya és téglagyár vÉzérigazgatóját választották meg, aki a szindikátus várható gyakorlati értékéről és ezzel kapcsolatban az építkezési kilátásokról a következőket mondta a Fővárosi Hírlap munkatársának:- A szindikátus tervezete még a Gyosznál van, a gyárakkal még nem közölték hivatalosan a telrvezet tartalmát. Mindenesetre bizonyos azonban az, hogy a szindikátus megalakításának esetére a gyárak elegendő mennyiségit szeneit fognak kapni. Miután a téglakérdés tu- lajdonképen szénkérdés, ha lesz szén, lehet majd rövidesen építkezni is. Ha a gyárak hamarosan szénhez jutnak, ugy a most készített tégla egy részét esetleg őszre már kiégethetik. A kilátásba helyezett szénnel gyártott téglából azonban igazi nagy építkezést csak a jövő esztendőben lehetne elkezdeni. Ami a tégla irányárakat illeti, a Gyosz. erre nézve 190 koronás ármegállapítást kért, noha a gyáraik 20Ü K-t akartak. A jelenlegi ár 200—230 K ab gyár, de vidéken már 350 koronás árakat is fizettek. Szénen kívül még szakmunkásra is van szükség, ezeket kilátásba helyezte a hadvezetőség. A téglagyári szakosztályba eddig 70 gyár lépett be, de a számuk napról-napra szaporodik. A szindikátus magába fogja, foglalni az összes agyagtéglagyárakat. IFASOR KABARÉI Aréna-ut 84=-\ ■ Igazgató: Upor József. Telefon: 68—33 ■ 2 Művészeti igazgató : Zenei vezető: 5 l Balassa Jenő Marthon Géza i ■ ■ ; Kezdete este 9 órakor. ; ■ ■ 1 Vihar a Bakonyban, j Hegedűs, Paulay, Vendrey felléptével. Kökény Ilona. ■ Darabok, tréfák és szólók. ■ ■ Vasárnap és ünnepnap délután 5 órakor 2 mérsékelt helyáru előadás.
