Fővárosi Hírlap, 1918 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1918-01-16 / 3. szám
Hetedik évfolyam Budapest, 1918, január 16-án 3. szám ppiiiaíiiDiBíaiiimjiBiiiamoniEnnaiHPHmiiiBiimiiiniiiniaiBiiipiiiBiEiKnaiaiHamBiiianmaiaauBPiiiBiaaqinc ELŐFIZETÉSI 7tn7TKt Egész évwe .......... 28 K. Ft / évr>e ............... 14 /f. Eg yes szántó ft hajt ható ft «z ftiaáóhivatalban. Várospolitikai és közgazdasági hetilap Felelős szenftesztö: OCLCSÖ Emii Megjelenik minden szendén. Sr.er»ftesziőség és ki adóhivatal: V/. ken. Szív-utca ...... 18. szánt Telefon .............. 137-15 c • • A klikkek fölött már sok halotti bestédet mondtak, sokszor kimondták már rájuk a halálos Ítéletet, de olyan kemény sarokkal még nem igen léptek rá ennek a hidrának a nyakára, mint azt a multkorjában Márkus Jenő cselekedte. A szavak, amelyek le- snjtottak, szelídek, finomak, előkelőek, mint egész lénye Márkusnak, aki előkelőén is tud kemény és igazságot osztó lenni. Ezen a kritikán, amely a Fővárosi Hírlap közlése után bejárta az egész fővárosi sajtót, egy pillanatig sem érzett meg az, ami a távozók, a jobbsorsba kerülők kirohanásain érződni szokott. Ez nem a régi fészeknek beszennyezése volt, hanem egy erélyes, becsületes, szeretetteljes gesztus, amely azt parancsolja, hogy ki kell nyitná az ablakokat, mert a bentmaradók különben megfulladnak. Amit elmondott, annak különös súlyt adott az, hogy a főváros szeretetét atyja mellett szívta magába, tapasztalatait a tanács zöld asztala mellett szerezte. Az, amit a közvélemény régen' érzett, amit a sajtó évtizedeiken át hangoztatott, íme koronatanút kapott. Nem újság előttünk amit mondott, mert mi nemcsak a klikkek, de a közgyűlés mai összetétele ellen is harcoltunk mindig. Hiszen a közgyűlés mindéin tagja paran csolni, uralkodni akart a tisztviselők fölött a hivatali szobákban, ellenben, amikor a közgyűlési teremben akaratukat kellett volna nyilvánítani, akkor mindig a törzsfőnökök intésére, parancsára cselekedett a szolgalelkii tömeg. Ami a közgyűlési teremben évtizedek óta történik, az nem Budapest népének akarata, hanem húsz vagy harminc emberé, akik lehetnek akár jószándélaiak és önzetlenek is, de még ebben a legjobb esetben is a nép akaratának meghamisítása az, amit ők akarnak. A javítás eszközét Márkus Jenő a tanács és a közgyűlés között való szorosabb kapocs létesítésében látja, mieirt nem szabad annak megtörténnie, hogy az egyik szerv azt mondja, hogy ő csak rendelkezik, a másik meg azt, hogy ő csak végrehajt. Ma nem csalódunk, Márkus Jenő szemei előtt — e definíció után ítélve — a bécsi rendszer lebeg példaként. Tény az, hogy a tanács a bécsi módon nagyobb erőt, gyorsabb és biztosabb cselekvőképességet képvisel. Meg vannak természetesen ennek is a maga hátrányai és hibái, ami azonban nem von le semmit abból a szükségességoől, hogy a változtatásoknak el kell következniük. Hogy ezután a reform milyen lesz, az a jövő kérdése és nagy tanulságokon, nagy megfontolásokon kell felépülnie. Akkor azután, ha erre rákerül a sor, nagy szükség lesz az olyan közvetlen tapasztalatokon felépült és szabadon, nyűg és kényszer nélkül nyílvánított véleményekre, mint amilyen például Márkus Jenőtől származik. Nem vádoljuk egy pillanatig sem a főváros főtisztviseilőit, akik bizonyára megszerezték már ugyanezeket a szomorú tapasztalatokat és nem merik, nem merhetik azokat világgá kiáltani. A közgyűlés mai lehetetlen összetételéből, a klikkek és törzsfőnökök erőszakosságából és érdekeltségéből származó tarthatatlan állapotokat ők is megérzik, de nincs módjukban halálra Ítélni azokat, akik fölöttük uralkodnak. A halálos ítélet onnan fog elhangzani, ahol ma Márkus Jenő kiállhatott vádjaival, a közvélemény fórumán fogják kimondani az igazságos verdiktet. Budapest nagy 'időket él ma és még nagyobbakat fog élni a közel jövőben végzetesen fontos, hogy ez a régóta várt pleb'iscitum mielőbb és minél nagyobb erélylyd megtörténjék. A duzzogó Achilles újra megjelent a csatában. Platthy György előjött a szekérvárból, ahova egy plébánosválasztás tapasztalatai miatt önmagát száműzte. Felöltötte páncélzatát és beleelegyedett a politikai összecsapásba, amely a kerületközi választmány talajt megrázta. .4 két szomszédvár harca tehát újra kezdődik, hacsak most meg Ripka ur nem vonul vissza duzzogni. A második kerületben bizonyára azt hiszik, hogy az egész világ szeme a nagy mérkőzésen izgatódott, s vájjon kielégítő-e most a megoldás, amikor a plémá- nosvalasztáson Ripka, a képviselőválasztáson ivedig Platthy győzött? Egy bizonyos és ez az, hogy Platthy megszűnt életunt lenni, mert érzi, hogy az ö gyökerei mélyebben fúródtak bele a második kerület talajába. Szinte szeretnénk azt mondani, hogy még mindig kevesebb kárar.i van abból, ha Ripka haragszik és nem politizál, hanem a gázgyárra vigyáz, mint abból, ha Platthy politizál. A politika pedig, amely megint felütötte fejét a városházán, miattunk akár el is maradhatott volna. Különösen elmaradhatott volna akkor, ha felülről, vagy oldalról várja az intést, mely irányban kell táncolnia. A magyar hadsereg ügyét majd csak elintézik valahogy közmegnyugvásra, de a fővárosnak annyi más nagyon fontos, túlságosan megoldandó kérdése van, hogy minden erőt erre kell fordítani. Deficit, uj adók, uj beruházások, közélelmezés, a tönkrement közmüvek... _ Szent Kleofás, micsoda karaván! Kell-e még ehhez a karavánhoz kísérőnek a politika is? * A mindenttudók, sőt a mindent jobban tudók már megint jelentkeznek és törik a fejüket, hogy miért- lett egyszerre sürgős a beruházási kölcsön a fővárosnak? A lappangó gyanú, amely mindenhol észszeriiüenséget és botor lépést keres, megint arról fecseg, hogy minek vesz föl a főváros most háromszáz milliót, amikor minden pang és amikor a beruházások- ról szó sem lehet, amikor egyik téglát nem lehet a másikra tenni? Pedig igen egyszerű a dolog és ha az urak tovább látnának az orruk hegyénél, tudnák, hogy a pénzt akkor kell megszerezni, amikor van és nem akkor, amikor nincs, de amikor már égető szükség lenne rá. A fővárosnak minden bizonynyal nagy megnyugvás lesz, ha otthon tudja a szükséges összeget, mintha majd a háború után arra a meglepetésre ébredne, hogy meg kell kezdeni a munkát, de nincs mivel. A'o hiszen akkor kurjantanának csak nagyot a mindent jobban tudók! Politika a városházáé Tanácsnok-választás. — Vita Emil pénzügyi tanácsnok, Csupor a szociálpolitikai ügyosztály élén A főváros törvényhatósági bizottsága az uj esztendőben az eddigi dispoziciók szerint a jövő hét szerdáján, január hó 23-án ül össze először. Nevezetes és érdekes lefolyásúnak ígérkező közgyűlés lesz ez, amelynek mindenek felett politikai természetű kérdések adják meg majd a jellegét. Valószínű, hogy az összegyülemlett fontos ügyek egész sora kerül napirendre, köztük a Közúti tarifaemelése és mindenek felett a Márkus Jenő dr. távozásával megüresedett tanácsnoki állás betöltése. A politikai természetű kérdések tekintetében a témákat a kerületközi választmány pénteki ülése adta meg, foglalkozván Vázsonyi Vilmos diszpolgárságának és a magyar hadseregnek a kérdésével. Vázsonyi diszpolgársága valószínűleg a közgyűlés teljes egyetértésével, nagy lelkesedéssel születik majd meg. A kerületközi választmány hangulata után ítélve, lényegesen ke- vésbbé lesz egyöntetű a közgyűlés véleménye a magyar hadsereg kérdésében, amihez különben előbb még a kerületközi választmánynak újból össze kerti ülni. Számítani kell azonban: azzal, hogy azok, akik a magasabb politikai szempontokat veszik figyelembe, nem fogják elsietni a dolgot és a hátralevő tiz napban nem hivják össze a kerületközi választmányt. Végre is „Wer Zeit hat, hat auch Rat . . .“ A politikától függetlenül azonban biztosan megtartják a tanácsnok-választást. Az eredményben nem lehet kétség és a városházán azt mondják, hogy bár olyan biztos lenne a magyar hadsereg felállítása, mint Sztankovits Szilárd megválasztása . . . Az uj tanácsnoknak a tanácsba való bevonulása után azonnal elintézi a polgármester a tanács tagjainak uj beosztását, ami ebben a pillanatban a legizgatóbb kérdés a városházán. Arról beszélnek, hogy igen nagy változások lesznek és megint eljutunk egy olyan stációhoz, ahol régi, kipróbált erőknek ott kell hagyniok régi kipróbált posztjukat, ősi nyavalyája ez a városi adminisztrációnak. Kétséget nem szenvedhet, hogy mérhetetlen kár háramlik a fővárosra az erők kihasználásának ilyen bizonytalan, spekulációs módjából’. Az utolsó nagy rendez- kedés a Zita-kórház ügyébení Buzay tanácsnok megvádoltatása alkalmával történt. Akkor az erős kéz címén, de minden kedv nélkül, Márkus Jenő dr. ment a közegészségi ügyosztályba, Bérezel Jenő dr. a városgazdaságiba, Csupor József dr. a pénzügyibe, Buzay pedig a katonai ügyosztályba, majd később Bukovszky Viktor tanácsnokká választása utáni a jogügyibe. Ezúttal az erős kéz — mint a Fővárosi Hírlap értesül — minden vonakodása dacára, Csupor József dr. lesz, neki kell majd a szociálpolitikai ügyosztály vezetését átvenni és ott rendet teremteni. Úgy tudjuk, most már bele is alakult Csupor tanácsnok ebbe a sorsba és Ígéretét adta a polgármesternek, hogy legjobb tudását és egész erélyét érvényesíti majd az uj ügyosztályban. A pénzügyi ügyosztály vezetését a poigár- mestelr régi, kipróbált erőre kívánja bízni. Ennek két oka van. Az egyik, hogy a legközelebbi időben igen nagy feladatok várnak a pénzügyi ügyosztályra. A további küzdelem deficittel, a háztartási mérleg rendbehozatala, a« idei, még embrióban levő költségvetés' elkészítésé, az
