Fővárosi Hírlap, 1918 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1918-05-15 / 20. szám
Hetedik évfolyam Budapest, 1918. május 15-én 20. szám fpiiiamamamgiMPmauiainaHianinmauiPiiipgiiDBflm»iamauiBiHaiiiEaiiiamaa»an»ainamaNgHiiiPiHE ELŐFIZETÉSI fiRJIKt Egész. évr»e .......... 28 K. Fel évr>e ............... /4 KEg yes számolt Itaphatóit a kiadóhivatalban. Városi, politikai és közgazdasági hetilap Felelős szevhesztö : DOLCSÓ lEmil Megjelenik minden szén- dán. Szenhesztöség és kiadóhivatal: VI. ken. Szív-utca ...... 18. szám Telefon .............. 137-15 A takarékosságot legfőbb programmpontjai között említette Bódy Tivadar, amikor a közgyűlés előtt arra tett Ígéreteket, hogyan fogja Budapestet kivezetni a hét sziikesztendőből az Ígéret földjére. Most aztán kiderül, hogy az idei esztendővel a deficit mintegy hatvankét millióra fog emelkedni. Olyan apropó ez, amely joggal mondatja a közgyűléssel a polgármesternek, hogy: Hic Rodos, hic salta! Tavaly még beszélni lehetett a háborús terhiekről, amelyekkel szemben használni fognak az uj adók, használni fog az üzemek jövedelmének fokozása és egyáltalán használni fog az a politika, amelynek hivatása a kősziklából is friss,, kristályos vizet fakasztani, azonban az uj adók is életbeléptek és csak negativ eredményt mutatnak, amennyiben, ha ezek nem volnának, még több lenne a deficit. Tavaly még lehetett arra hivatkozni, hogy Berlinben a háború terheit nem foglalják bele a költségvetésbe, hanem külön előlegszámlán kezelik; az idén aizonban majdnem az derül ki, hogy a kölcsön is csak arra való lesz, hogy a régen megnyílott lyukakat be lehessen tömni, hogy a régen elköltött vagyont pótolni lehessen. Szinte illuzorius az, hogy még mindig beruházó kölcsönről beszélnek a városházán, amikor beruházásokra bizony alig-alig jut valami és csak Budapest adósság-lavinája növekszik tovább. itt valóban nincs más orvosság, mint hallatlan eréllyel követelni a kormánytól, hogy térítse meg a fővárosnak azokat a háborús terheit, amelyek nem őt illetik, engedje át azokat a jövedelmi forrásokat, amelyekhez joga van. A másik, még ennél is fontosabb orvosság azonban a zsugoriságig menő takarékosság. Joggal kérdezzük meg, hogy — dacára a polgármester ígéreteibe vetett hitünknek — tud-e majd úgy vigyázni a főváros pénzére, ahogyan a veszedelmessé váló helyzet megköveteli. Mert mi nem tartozhatunk azok közé, akik a; fővárosnak eddig követett pénzügyi politikáját a maga egészében egyedül tíárczy István terhére rójják. Nagyon jól tudjuk, hogy Bódy Tivadar a legjelentősebb tényezője volt az előző rezsimnek is és amikor a takarékosságot prédikálja, akkor nem uj ember hirdet uj igéket, hanem a régi igér uj szándékokat, az előbbivel ellenkező törekvéseket. Résen kell lennie és a parancsnoki hídról a takarékosság kikötője felé kell a hajót irányítania. A parancsnok mellett azonban a kormánykeréknél is olyan emberek kellenek, akik tökéletes szakértelemmel rendelkeznek. Amikor We- kerle Sándor miniszterelnök lett, az ő nagy gazdasági érzékével az Osztrák-Magyar Bank kormányzói székéből emelte ki a maga pénzügyminiszterét, mert a katasztrofális időkben csak igy lehet egy ország hajójával a zátonyokat kikerülni. A fővárosnak is elkel, lm végre a pénzügyeket nem fogja laikusokkal kezeltetni és a pénzügyi ügyosztály élére nem mindig a legfiatalabb tanácsnokot ülteti, aki lehet világrengető zseni, de a pénzügyi politika vitelére nem lehetnek meg a szükséges tapasztalatai. A városházán eddig a pénzügyi ügyosztály volt az a tőt napszámos, akit a bórbélymühelyben ingyen borotválnak, hogy a borbélyinasok tanuljanak rajtai. Egész erővel és egész embereknek kell bcle- feküdni, hogy Budapest számára tanfolyamot nyissanak a takarékosságból és megtanítsák az okszerű, céltudatos gazdálkodást. A községesitésnek is megvannak a maga határai. Bár ez y főpolgármester, amikor visszapillantást vetett a maga polgármesterségére, a kommunizá- lás korszakának nevezte azt. Büszkesége lehet ez Bárczynak, de az utódnak nem szabad az előd erényeit ad abszurdum vinnie. A községesitésnek is meg kell állania egyszer, különösen akkör, ha többé nemcsak az árszabályozást szolgálja, hanem esetleg a kisiparnak és a kiskereskedelemnek rovására, sőt életére megy. Azt kell legalább látnánk, hogy a községesités láza egészen hatalmába kerítette a közgyűlés tagjait is. Legutóbb is városatyai körökből került ki az a megváltó ötlet, hogy a főváros a vízvezetéki üzem keretében állítson föl javítóműhelyt, amely nagyszerű eszköz lenne arra, hogy a kisiparosoktól még azt a kis munkát is elvegyék, amivel ma rendelkeznek. Egészen logikus gondolái, hogy ha már viz lánc^ és ki tudja meddig nem lesz, használjuk fel ezt a kitűnő alkalmat és tegyük tönkre a kisipart is. A rendőrkéz megint rácsapott egy-két hadimilliomosra, nehány árdrágítóra és másféle élösdiekre, akik a háború által sújtott embertársaikat még a maguk számára is fejőstehénnek tekintik. A drákói példáknak gyorsan és erélyesen sorakozniok kell, hogy megriadjon a többi, aki szintén a bibi felé igyekszik. Az elitéit hadimilliomos mészáros, az elitéit udvari szállító vadkereskedő talán észretériti cú kisiparosokat is, akik bizonyosan ezeknek a példáján tanultak és a polgári munka hasznával már nem akarnak megelégedni. Bankószüretet akarnának rendezni egy pár cipó megvarrcisóival és egyszerűen kimondják a bojkottot az okos és igazságos miniszteri rendeletre. Ha a jó példa nem használ,.akkor majd igen kitűnő kiábrándító eszköz lesz a hadimunka, amely meg fogja utáltaim a kapzsiságot és visszaadja becsületét a tisztes iparnak. Nincs olcsóbb mulatság, nincs olcsóbb élet, mint a főváros betegének lenni. Cinikusan hangzik ez igy, de igaz. A vendéglőben a merni hatóságilag megállapított ára 7.80 korona, a főváros kórházainak vendégei pedig a legújabb kormányrendelkezés értelmében egész napi kosztért-kvártéjért 7.60 koronát fizetnek, ha ugyan fizetnek. A városházán mégis nagy az öröm, mert ebből a pénzből már a kórházi alkalmazottak életviszonyait is meg tudják javítani. Eddig kötelessége volt a fővárosnak a bácskulai betegek ápolására ráfizetni és még igy is milliókkal maradt hátralékban az állam. A megértés utján eljutottunk az olyan szamaritánussághoz, ahol nem kell ráfizetni, de vájjon mikor lesz olyen szamaritánus az állam, hogy a beteg fővárosnak is megadja, amivel tartozik? Kölcsön és költségvetés Hatvankét milliós deficit a suba alatt Május közepén vagyunk, a fővárosnak azonban költségvetése még ma sincs. Sem a városházán, sem a közönség körében nem kelt azonban nagyobb emóciót, hogy ex-lexben vagyunk. Most azonban pár nap óta igen komolyan kezdenek beszélni róla, hogy útban van a költség- vetés és- rövid időn belül a húszas-bizottság elé fog az kerülni. Egy dolgot azonban határozottan meg lehet állapítani és ez az, hogy a költségvetés késése és a főváros nagy beruházási kölcsönének engedélyezése között szoros összefüggés van. Bódy Tivadar dr. polgármesternek legalább egyelőre az a szándékai, hogy az uj kölcsön jóváhagyását meg fogja várni a költségvetés nyilvánosságra- hozatalával. A kormánnyal való tárgyalások a kölcsön körül most már a leghatározottabb formában újra megkezdődtek és Bódy polgármesternek módjában volt már Popovics Sándor dr. pénzügyminiszterrel és Grünn János miniszteri tanácsossal is tárgyalni. A polgármesternek az az igyekezete, hogy minél jobban felsrófolja a kölcsön összegét, mert kedvezőbb pénzügyi viszonyok egy hatalmas kölcsön felvételére, mint a maiak, igen soká nem lesznek ... A kormány hónapok előtt még állandóan ötvenmillióról beszélt, ma azonban már a 100—150 milliónál tartanak és megeshetik, hogy a pénzügyminiszter kétszázmillióig is elmegy, de azt, hogy az egész háromszáz milliót ki lehetne csikarni, maga a polgármester sem reméli már. A költségvetés különben amúgy nyers formájában már készen vau és nemsokára a húszas- bizottság elé kerül, hogy annak legmagasabb szankciója után a tanács, a bizottságok és a közgyűlés is megismerhesse. A húszas-bizottság elé való terjesztés előtt azonban tudnia kell a polgár- mesternek, hogy milyen nagy kölcsönt engedélyez a kormány. Valahogy még belekalkulálják ezt is a költségelőirányzatba és megcsinálják az utolsó simításokat a legutolsó anyagárak és munkabérek figyelembevételével. A költségvetésnek azonban az lesz a legfőbb meglepetése, hogy nem lesz benne mérleg, ami annyival is kényelmesebb, mert ilyenformán az első pillanatra nem lehet majd meglátni, hogy mennyi a deficit. Jól értesült helyről azonban azt.halljuk, hogy az idei háztartási hiánnyal együtt a háborús évek alatt felgyülemlett deficit meg fogja haladni a hatvankét milliót. Ez a; hatvankét milliós deficit igazán kétségbeejtő lenne, ha mentségül itt nem állana a háború, amely végtelenül súlyos terheket rótt a fővárosra. Mégis bizonyos aggodalommal kell feljegyeznünk, hogy dacára az uj adóknak, dacára a jövedelmek minden eszközzel való növelésének, az 1918. évi háztartási hiány nagyobb lesz, mint akár 1916-ban, akár 1917-ben volt. A deficit növekedésének arányát ezek a számok mutatják: 1916 ................ 19,503.017 korona 19 17 ................. 37,791.456 korona 1918 körülbelül 62,000.000 korona A háztartási hiány tehát 1916-ban tizenkilenc és fél millió, 1917-ben tizennyolc és egynegyed millió volt, az idén pedig hozzávetőleg huszonnégy és félmillió lesz. Veszedelmes növekedés ez és Bódy Tivadarnak erélyesen be kell tartania a közgyűlés előtt hangoztatott takarékossági programmját, mert ellenkező esetben nagyon könnyen igaza lehet a pesszimistáknak, akik állandóan a csőd ördögét festik a városháza falara.
