Fővárosi Hírlap, 1918 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1918-05-01 / 18. szám

2 1918. május 1. Befejezték a lakás-rekvirálást A hivatalok és központok kitelepítésére ke­rül a sor — Megegyezés a Haditerménynyel — Adómentesség a padláson épülő manzard­lakásra — Szabó Imre tiszti főügyész nyilatkozata Az u.i polgármester programmjában valósággal a legelső sorban foglal helyet a lakáskérdés megoldása. Ezen a téren azt hisszük, igen jelentős elhatározások várhatók már a legközelebbi időkben. Erre vonatko­zólag igen jól informált helyről arról értesülünk, hogy v a 1 ó s z i n ii 1 e g elfogják ejteni a b a r a k k- é p j t é s e k tervét és m i n d e n é p i t k e z é s, amely­nek most már gyorsan meg kell indulnia, sokkal álla n d ó b b j e I 1 e g ii lesz, mint amilyennek leg- e'őször elképzelték. Amit a főváros épit, 1 étségen io'viil állandó jellegit lesz, de ugyanezt fogják tenni a központok is, amelyeknek kitelepítése immár határo­zottan küszöbön áll. A lakáskérdés megoldása irányában tett lépé­sek általában lényegesen kezdenek előhaladni. A- dol­gok eme stádiumában felkerestük Szabó Imre dr. ] tisztifőiigyészt, aki nemcsak mint a lakáshivatal el­nöke vesz tevékeny részt a lakásakcióban, de egy­ben állandóan gondolatok és tervek termelésével is gazdagítja a megindult munkát. A tisztifőügyész érté­kes kijelentéseket tett a fővárosi Hírlap mun­katársa előtt a lakáskérdésben újabban lejátszódott és útban levő eseményekről. Ezek közül ki kell emel­nünk a főügyésznek azt a megállapítását, hogy a 1 a- kásrekvirálás befejezése felé köze­ledi k, mert már igénybevettek mindent, ami igény­bevehető volt. A mi véleményünk azonban az, hogy a lakásrekvirálást nem hajtották, mert nem hajthat­ták végre olyan eredménnyel, ami kívánatos lenne. Budapesten a lakásokkal ma is valósággal pazar­lás folyik. Ha lehetséges volt az igényeket redu­kálni az élelmezés terén, semmiesetre sem szabad megengedni, hogy a hasonlóan fontos lakásínségben igen sokan túlzott módon legyenek ellátva, mig is­mét mások lakásnclkiil szűkölködnek. Szabó Imre főügyész nyilatkozata különben a következő:- A .akásrekvirálás a vége felé jár. Ami la­kás az adatgyűjtés és a nyomozás révén tudo­másunkra jutott, valamennyit igénybevettük. Most már az irodák és üzlethelyiségek rekvirá- lása nyomult előtérbe. Ez azonban olyan terü­let, ahol igen nagy óvatosságra és tapintatra van szükség. Figyelemmel és méltányossággal kell vigyázni arra, nehogy exisztenciákat te­gyünk tönkre. Különösen a kisiparosok érdekeit nem szabad egy pillanatra sem figyelmen kívül hagyni, akik esetleg üzlethelyiségekbe való át­telepítésükkel nem bírják a megnagyobbodó költségeket. Ezeknek a szempontoknak figye­lembevétele érdekében lépéseket tett a budapesti kereskedelmi és iparkamara és a kamara kéré­sére a legközelebb értekezletet is fogunk tar­tani, amelyen keresni fogjuk és remélem mégis találjuk a helyes megoldási módot. Addig is, amig a helyes utat megtaláljuk, intézkedtem, hogy a központi lakáshivatal különös gonddal viseltessék a kisiparosokra és a rekvirálásba csak akkor menjen bele, ha múlhatatlanul szük­ség van a lakásra, vagy ha helyette megfelelő helyiséget lehet az illető iparos számára bizto­sítani. —- Egyébként ma már élénk tevékenység fo­lyik a hivatalok és központok kihelyezése ér­dekében. Legelsősorban valószínűleg a Haditer­mény lesz az, amely lakások céljaira át fogja ; hu helyiségeit. A Haditerménnyel való tárgya­lások már nagyon clőhaladott stádiumban van­nak, a részvénytársaság hajlandó centrális bürot építeni és igy ezáltal igen sok lakás fog felszabadulni. Ugyancsak fontos lépésnek kell tartani a főváros tanácsának legutóbbi határo­zatát, amelynek értelmében a magánlakásokban elhelyezett hivatalait ideiglenes épületekbe köl­tözteti. Reméljük, hogy a minisztériumok is ha­marosan követni fogják a jó példát. A lakáskérdés megoldásának másik, talán még az előbbinél is fontosabb iránya a lakás­építési akció. E tekintetben igen fontos, hogy a kereskedelmi miniszter nemrégiben egy lakás­építő bizottságot létesitett és hogy a főváros lakásépítő bizottsága már megkezdte munkáját. A lakásépítő akció két irányban tett fon­tos lépést. Először is megszületett a terv, hogy a főváros tanácsa írjon föl a kormányhoz, hogy engedélyezze a padláshelyiségeknek manzárd - lakásokká való átalakítását és engedélyezze a kormány azt is, hogy az ilyen padlásból lett m nzard-lakások, ha a háztulajdonos kérelmét időben beadja, hosszabb időre szódé adómentes­séget kapjanak. Ez a kedvezmény mindenesetre ösztönzésül fog szolgálni a háztulajdonosoknak, akik ilyenformán épületüknek teljesebb kihasz­nálásával uj jövedelemre tehetnek szert. A lakásépitő-akc;' másik iránya az, hogy megállapítsa a módokat, miként lehet fölépíteni azt a körülbelül tízezer lakást, amire sürgős szükség van. A tervek több osztályt állapítanak meg, köztük szükséglakást (ebben együtt lenne — Közgyűlési mozaik — Szerda, ápril. 24 A belvárosi templom öreg harangjának megzen- dülését senki sem hallotta, de mindenki beszélt róla és mindenki megvolt róla győződve, hogy a harang­szó nem tévedett, annak rendje és módja, szerint, Kellő időben adta tudtára a főváros lakosságának, hogy megválasztották az uj polgármestert, aki épen most szorongatja a tiszteletreméltó P a k s y Bélá­nak. a sűrűn jelentkező meghivó-deputációk elnöké­nek a kezét. Magának a közgyűlésnek viszont B á r c z y István főpolgármester jelentette be az egyébként egyáltalán nem különös tényt, hogy szól­nak a belvárosi harangok.- Furcsa, - mondta Sag m ii 1 1 e r az óbudai aput égy üveg sör mellett, ■— hogy fölvitte az Isten a dolgát a belvárosi harangoknak. Hogy eddig min­den nap többször megszólaltak, senki sem törődött velük. Most egyszerre tudomást kell venni róla a közgyűlésnek, sőt holnap az összes újságok ki fogják irni ezt a szenzációt. — Hja főur, — vigasztalták az óbudai papot, aki nyilván piszkos konkurrenciát látott a belvárosi ha- í angok szereplesében, — a Vatikan kéménye füstölni kezd: liabemus pápám . .. ❖ A polgármesterválasztó közönség lassan gyüle­kezik, de maga a karzat is nehezen telik meg. Négy- órára van hirdetve a közgyűlés megnyitása, de ez az aktus nem érdekel senkit és fél ötkor, amikor B á r- ezy kemény léptekkel felrobog az elnöki emel­vényre, az ember szinte sajnálja az igyekezetei és buzgalmat, amelyet igy iornm'^'sokra pazarol el. Gyorsan végez .azonban és má, nt van a pipázó­ban, ahol persze nagy kelete van minden szavának. Ilyenkor kormányválság idején mégis csak érdekes dolgokat lehet hallani egy főpolgármestertől. Közben az első emeleten javában folyik a szavazás, senki sem akar adós maradni, mindenki lerója a tisztelet adóját egyr fehér golyó alakjában. Az óra ötöt mutat, mindenki izgatott, de hogy miért, azt senki sem tudja. Hogy baj nem lehet, azzal mindenki tisztában van és mégis izgalmas, lázas ese­mény a polgármester-választás. Előbb a karzat telik meg a szó legszorosabb ér­telmében — rogyásig. Emberfejek ringó koszorúja ékeskedik a karzaton és ezúttal is a hölgyek van­nak többségben. Főként az emelvénnyel szemben levő karzatrész vonja magára a figyelmet. Itt foglal he­lyet Vázsonyiné kegyelmes asszony, B á r- c z y né és B ó d y n é méltóságos asszonyok, az uj polgármester fia, leánya és még egy bájos jelenség, Krausz Zsimso, akiből akárki meglássa, hamarosan menyecske 1 sz és bevonul a Bődy-familiába. Egy perc alatt tömve van a közgyűlési terem is. Siiriin hangzik a helyre, helyre, de mindenki az elnöki emelvény mellett akar maradni. Itt van kü­lönben mindenki, aki csak tehette eljött mind, mert az ilyen eset súlyos abszenciának számit. V á z s o- r. v i miniszter éppen most telefonáltatott, hogy saj­nálja, nem jöhet, mert Andrássyval van fontos megbeszélése, de hiszen a dolog nélküle is rendben lesz. Majd megszorítja holnap az uj polgármester ke­zét. A jó kívánság soha sem késik. Bárczy főpolgármester megjelenik a golyókat tartalmazó zsákkal, amit az áhitat egy nemével adott át neki Szabó János a szavazatszedö bizottság el­nöke. A golyók megzörrennek és a főpolgármester kihirdeti , z eredményt, amit riadó éljenzéssel fogad­nak, mintha mindenkit meglepett volna. Közben tes­tes urak szervezkednek, depuíációvá alakulnak és el­indulnak meghívni az uj podesztát. Bárcz., már is­mét felfüggesztette az ülést és a sajtókarzatról kíván a szoba-konyha és ilyenek lennének az átvonuló katonaság számára szolgáló helyiségek), to­vábbá egyszoba-konyhás lakást és kétszoba- konyhás lakást. Az én véleményem szerint azon­ban a mai lakásigényeket az egyszoba-konyhás lakások nem igen elégítik ki. Ilyeneket ma nem keresnek és szerintem ezek helyett is csupa két­szobás lakást kell építeni. Az uj rezsim Bódy polgármester mézeshetei Csütörtökön elfoglalta Bódy Tivadar dr., az uj polgármester, azokat a pompás helyisé­geket, amelyek a Városház-utcára néző ablakai­val tizenkét esztendőn át voltak Bárczy István hivatalos helyiségei. Budapest polgármesteri méltóságához illő gyönyörű helyiségek ezek, amelyekbe most szinte bucsujárásban tódulnak az embereik. (Iratulánsok és ügyes-bajosok egész tömege jelenik meg itt nap-nap után. Bódy min­denkit fogad és mindenkihez van nehány szives szava, amellett azonban már megkezdte hiva­talos működését is. Azóta, hogy a szerdai köz­gyűlésen elmondta programmbeszédét, egész csomó bizottságban elnökölt és mindenhol volt nehány fontos kijelentése, amelyek a nagysza­bású programúmnak szinte kiegészitő-részei. A részletes programmed azonban a költségvetés tárgyalásánál fogjuk meghallani, amikor is min­den egyes költségvetési tételnél módjában lesz nyilatkozni. A bizottságokban tett nevezetes nyi­latkozatai azok, amelyeket a városépítésre, uj gyárváros alapítására és a vízvezeték kibővíté­sére vonatkozólag tett. Legjobban meglepte azonban az embereket az a szereplése, amely- lyel a népélelmezési bizottságban találkoztak. Mindenhez hozzászólott és a legaprólékosabb kérdésben is bőséges ismeretet árult el. Body polgármester magával hozta különben az uj helyiségbe előzékeny, kitűnő titkárát, Grimm Aladár tanácsi fogalmazót is, aki való­sággal jobb keze a polgármesternek. Báirczy- tól maradt meg igen hasznos örökségül a pol­gármesteri hivatalban Markos Béla dr.. aki szin­tén nagy erőssége lesz annak a kemény munká­nak. amire itt most készülődnek. Magával hozta Bódy régi gépirónőjét, a páratlanul rutinos Richter Karolint. Bódy üresen maradt helyiségeit mihamar el­Udekes politikai híreket hallani. És hírnök jö, pi- hegve szól: — Szterényi vállalkozása megbukott. — Az nem baj, — mondja Bárczy — a fontos, hogy Bódy megvan. Balról megmozdulnak a fejek, suttogó hangok hallatszanak és gyu.san fut végig a termen az izgal­mas hir: — Már jön? — Van-e huszárja? —- És a kivont kard? — Az csak a főpolgármesternek jár ki. — Az egyik estilap megírta, hogy pompás disz- magyarban jelent meg a törvényhatósági bizottság előtt. — Ajvé! Hiszen Ferenc József van rajta. így pletykázik, érdeklődik az egész terem, mig a beszélgetés zaját el nem nyomja a. fölharsano és szűnni nem akaró vastaps. Az uj polgármester bol­dogan köszönget jobbra-balra, üdvözli híveit, de mi­kor fölér az elnöki emelvényre, amint szembefordul Bárczyvaí, egy pillanat alatt komoly méltóság ár­nyalja be mosolygó arcát. Miosí az esküje hangzik el kemény, pattogó szavakban, majd Bárczy szól is­mét előbb kimért, monoton hangon, de gyorsan bele- rnelegszik, a hangja megélénkül, kiszínesedik, már iz­zanak a szavak és már lángolnak a gondolatok. * # Bédynak, az uj polgármesternek, sikerültebb por­tréját adni igazán nehéz lenne, mint amilyennek a iö- I olgármester megfestette. Előbb zengő, érzelmi hú­rokat pengetett, majd Bódy munkásságát jellemezte. Minden újabb vonul, amit a rajzhoz adott felismcihe- többé tette a képet és a közönség ujongva fogadta a jellemzésnek minden sikerült vonását. A legviharo- sabb tapsriadalom azonban akkor tört ki, amikor ezt a klasszikusan tömör mondatát hallatta: — Ismerjük képességeit, szellemének kiválósá-

Next

/
Oldalképek
Tartalom