Fővárosi Hírlap, 1918 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1918-04-24 / 17. szám

Hetedik évfolyam 17. szám Budapest, 1918. április 24-én fer8miimii7mi80LiiHiiiaiiiEamaHiai!mii»aiiiniimmni»PB8iQiaiaaiiPiiiaiiiaii8amamaiii08agamaiiiBiiimíIc ELŐFIZETÉSI fiRTSKi Égési. évr*e .......... 28 K. Fe l év me ............... 14 K­Eg yes sxámoft hajtha­tók: a fiiadó hivatal ban. Városi, politikai és közgazdasági hetilap Felelős sienkesztö: OűCSÓ JSwiil Megjelenik minden szen­dén. Sienkesxiöség és kiadóhivatal: VI. ken. Sxiv-utca ...... 18. sióm Telefon .............. 137-15 Bódy Ti vadar néhány órával e sorok' megjelenése után Buda­pest egyhangúlag megválasztott polgármestere lesz. Ősi tradíció szerint megszólalnak a bel­városi templom harangjai és végigsiklik a hang a város fölött: habemus pápám! Vájjon meig- érti-e Budapest népe e szép szimbólumot? Szinte nem is fontos, hogy a harang szavából értesüljön a nép a nagy eseményről. Bódy Ti­vadar tehetségét és ambícióit ismerve, hinnünk kell, hogy nem a belvárosi harangnak, hanem magának a polgármesternek szavaiból és tettei­ből fog ez a nagy megpróbáltatáson átesett, vagy átesöben levő nép értesülni arról, hogy szeretettel, megértéssel akarnak, vagy tudnak róla gondoskodni. Nagy elődöt követ hivatalában Bódy Tiva­dar. Olyan nagyot, amilyen még nem is állott Budapest élén, amilyen nem volt még Buda­pest első polgára. Bárczy polgármestersége egy hányatott, egy elhanyagolt, egy a pubertás minden bajával megvert város feltörő növését, nagyszerű fejlődését igazgatta, a világháború­ban megóvta az összeomlástól. Sok veszedelmet küzdött le és sokszor maradt a veszedelmek, meg a jóakarat mérkőzéséből eredménytelenség, sokszor maradt légüres tér és bizony Bárczy kormányzása ideijén nem volt üres frázis a hi­vatalos jelentések sablonja, a rossz időjárás. Budapest fölött csaknem tizenkét esztendőn át rossz idők jártak, nem csoda, ha Budapest leg­több szint, legtöbb akaraterőt és tehetséget mu­tatott polgármestere rezignálta,n vett búcsút a polgármesteri széktől. De mi lett volna, ha Bárczy álmai teljesed­nek! Ez a poéta-polgármester, ez a tökéletes Schöngeist megérdemelte, hogy olyan utódja le­gyen, mint Bódy Tivadar. Olyan utódja, aki nemcsak szavakban uralkodik, hanem, aki mér­hetetlen munkával megtanulta a városigazgatás legkisebb és legmagasabb problémáinak meg­oldását is. Bódy Tivadar tudja, hogyan kell le­fektetni egy vízvezetéki csövet, tudja, hogyan kell beiktatni egy aktát, tudja hogyan építik a házat, tudja hogyan megy a munka a számve­vőségem; de kapacitás a nagy pénzügyi műve­letek terén, művészi érzéke, jövőbelátó szeme, hatalmas kontúrjai, nagy stílusa van. Leirjuk ezen a napon a merész jövendölést, hogy igen nagy szerencséje Budapestnek, hogy Bárczy és Bódy helyet foglaltak a polgármesteri székben és hogy ebben a sorrendben, ezekben a katasz ■ trófálisan fontos időkben következtek el. Talán, ha előbb, vagy utóbb jönnek, fényesebb, di­csőbb, szebb lesz a karriérjük, de Budapestnek így és most többet használtak, illetve) fognak] használni. Az a korszak, amely most következik, ennek az országnak az életében mérhetetlenül ftintos. Ami most következik, az a tehetségek statá­riuma lesz. Hazafias kötelesség, hogy mindenki ne az ékszerét, de a tehetsége javát hordja a haza oltárára. Százszorosán, ezerszeresen fon­tos, hogy ugyanezt tegyék azok, akiket sorsuk és talentumuk a vezérek vezérei közé jelölt. Bódy Tivadar tehetségének eddigi szárnyalásá­val, de nyilatkozataival is kötelezte magát arra, hogy többet fog adni, mint amit a tehetségek, statáriuma tőle követel. És mi hiszünk benne, mert tudjuk, hogy nemcsak tehetséges, nem­csak felülmulhatatlanul munkabíró, de egész szive rajongásával szereti is Budapestet. És ez az az érzés, amely csodákat tud művelni sivár és földig sújtó időkben is. • * • A községi választási jog olyan sürgős lenne, mint a falat kenyér. Belátta és hangoztatta ezt Vázsonyi Vilmos is, amikor a választói jog kiépítésének nagy müvével volt elfoglalva. Még a választójogi bizottságban mondott utolsóelőtti hatalmas beszédében is külön részt szentelt ennek az igen fontos problémának, amely nélkül nem újulhat meg a magyar közélet, amely nélkül nem lehet megtartani a demokrácia bokréta­ünnepét. Szépen elringattuk magunkat eb­ben a boldog hitben, meg abban a másikban is, hogy Wekerle lévén a miniszterelnök, Andrássy meg a kormánypárt vezére, ezek ketten megcsinálják a fővárosi törvény re­vízióját is, amelyre már az első kormányzá­suk alatt, a koalíció idején, fogadalmat tet­tek. És most mindeme remények összeom­lanak. Bizonytalan lett minden, bizonyta­lan a választói jog és a fővárosi törvény revíziója. Ráadásul pedig egy magasállásu, beavatott személylsészomorú mókával súlyosbítja a helyzetet. Azt mondta e sorok Írójának, hogy a községi választói jogra azért volt szükség, mert politikai érdek volt, hogy a választójogi minisztérium fenma- radjon. Egy élő minisztériumot pedig fog­lalkoztatni illik. Hogy aztán nem volt többé politikai szükséglet a minisztérium fenn­állása, a községi választói jog is a lomtárba került. Szegény községi választói jog, bol­dog politikusok! A gyermekrendőrség vesszőparipáján tovább nyargal a főkapi­tány, akinek jóakaratéit nem kívánjuk két­ségbevonni. Egy komoly szakemberekből álló ankéten már megmagyarázták pedig, hogy nem lehet valamit jól megcsinálni, ha sokan és mindenki másként csinálja, A kocsi is fölfordul, ha mindegyik ló másfelé húz. Budapest apró ágrólszakadtjairól, az utca, a körutak kis csavargóiról a főváros gondoskodik. A Népjóléti Központ olyan missziód teljesített ezen a téren, hogy nyu­godtan megbízhatunk benne gyermekrend­őrség nélkül is. Ha pedig segíteni akar a főkapitány, a Népjóléti Központban min­denesetre szívesen látják jótanácsát, ta­pasztalatait, támogatását. De egy jól mű­ködő szervnek, hacsak legkisebb mérték­ben is, lecsípni valamit a. működési köréből, halálos vétek lenne. ~ - ■ Az üzemi szabályrendeleten jóformán még a tinta sem száradt meg, ta­lán az egészet fölborítja egy jobb, okosabb, tapasztaltabb gondolat, aminthogy, úgy tudjuk, Márkus Jenő annak idején sokkal nagyobbstilii tervet alkotott; de igazgató- jelölt máris van. Becsey Antal igen értékes tagja a közgyűlésnek, sok életrevaló ideát vetett föl, tudásának hasznát venné a fővá­ros is, de talán mégis túlságosan korán vették kombinációba a ne mi; Bár az is le­het, ahogy mi a városházi divatot ismer­jük, hogy előbb ö rá gondoltak és az ö tes­tére szabták az egész szabályrendeletet. Mert nálunk mindig a gombhoz varrnak ka­bátot, s ha netán a gomb leszakadna, az egész kabát nem ér egy fabatkáit. Villamos fogaske - ^kii Elektrifikálják a Svábhegy fuvarosát — el­készült a szerződés — A főváros a fogas­kerekűt bármikor megválthatja A Fogaskerekű kehes masinái, amióta kike­rültek a Magyar Vasutforgalmi R.-T. kezéből és amióta nem kell az Urbán Adolféknak még az orvosságadásban is fukar kezével harcolniok, mintha vidámabban köhéeselnének fölfelé a svábhegyi lejtős oldalon. Annyi bizonyos, hogy amióta a Magyar Bank rátette a kezét erre a vállalatra, amelyben nem igen kaptak egyebet, mint ócskavasat, a szerencsétlenségeik korsza­ka elmúlt és az öreg fogas leszokott a nagy­zási mániáról, hogy a maga kis arányai kö­zött hetenkint lejátszsza a herceghalmi katasz­trófát. Egyszóval a fogas jól viseli magát, ami­nek nyilván az az oka, hogy nem sajnálják az olajat a géptől és a becsületes megélhetést a személyzettől. Eddig ugyanis más változások nem igen eshettek meg, s bár a Magyar Bank­nak nagy tervei vannak, ad dig nem kezdhet hozzá azoknak megvalósításához, an ig a fővá­rossal meg nem kötötte a már véglegesen elő­készített szerződést. Most arról értesül a Fővárosi Hírlap, hogy a főváros és a Magyar Bank teljesen megálla­podtak és a szerződés is végleg elkészült, úgy, hogy ezt immár csak alá kell Írni. Mint isme­retes, ai fogaskerekű 1926-ban a főváros tu­lajdonába megy át, de épen a vasút közveszé­lyessége miatt hosszú gdeig szó volt arról, hogy a főváros idő előtt meg fogja azt vál­tani. Urbánék azonban mintegy 400,000 koronát kértek a fővárostól, sőt volt egy idő, amikor a főváros intenzivebben gondolkozott a megvál­tásról, s ekkor a Vasutforgalmi milliókról ál­modott. A főváros pénzügyi 'dszenyai azonban nem bírtak ki ilyen oktalan terheket, annál is inkább, mert nem a megváltási összeg volt a fontos, hanem azok a milliók, amelyekkel a fo­gaskerekűt modern közlekedési eiszközzé lehet tenni. Uj alépítményekre, uj magasépitkezésre van szükség. A Rivénhedt lokomotivok helyett villamos üzemet kell berendezni, áramfejlesztő- telepeit létesíteni és a svábhegyi villamost be­lekapcsolni az egész közúti forgalomba. Igen nagy összeget jelent ez a nagy átalakítás, ame­lyet a fővárosnak a mai viszonyok között ne­héz lett volna végrehajtani. Ezeknél a nagy befektetéseknél fogva a vasút üzeme előrelátha­tóan nem bizonyult volna jövedelmezőnek, sőt az üzem fentartása a fővárosra minden eszten­dőben tetemes anyagi, áldozatot rótt volna. Ezért jöttek kapóra a fővárosnak a Magyar Bank nagy tervei, amelyek a Svábhegy olda­lában levő villatelkek megvásárlásával kez­dődtek. Ezeknek a terveknek ismeretében elej­tette a főváros a megváltás gondolatát és a Vasutforgalminak is le kellett mondani a re­ményről, hogy meg fogja fejni a svábhegyi utasok életéért aggódó fővárost. A Magyar Bank aztán másként beszélt Urbánékkal és sokkal olcsóbban jutott a fogaskerekühöz, mim a főváros tehette volna). Még a megvásárlás előtt megállapodott azonban a főváros és a Magyar Bank egy hosszúlejáratú szerződésben, amely most már perfektuálás előtt áll. A Magyar Bank részéről a tárgyalást újabban Márkus Jenő dr. igazgató vette át, aki a maga széles látókörével, pom­pás üzleti érzékével és a főváros iránt való sze- retetével folytatta le azokat. így történhetett, hogy a szerződés a fővárosira nézve mindenké-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom