Fővárosi Hírlap, 1918 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1918-04-17 / 16. szám

6 Budapes-t, 1918. április 17. szállítani. A Skoda-, vagy a Nobel-mérlegeiket nem elég közreadni és megdicsérni, le kell vonni a konzekvenciákat is belőlük, még pedig olyan szigorúan, hogy inkább több jusson a fiskusnak, (nemcsak az osztráknak, hanem a magyarnak is) mint kevesebb. Tudvalevő dolog, hogy a zöldségellátás mai szervezetét lényegesen meg fogják reformálni. A Zöldségközpontnak több mozgékonyságra van szüksége, a szabad kereskedelemnek pedig arra, hogy részt kapjon az ügyek intézésében és a forgalom lebonyolításában. A reform valószínű­iéig hamarosan perfektté is válik, még pedig re­mélhetőleg úgy, hogy a fogyasztóközönség ér­dekei épp úgy megóvatnak, mint a legális ke­reskedelem jogos érvényesülési akciója, amelyet eddig a! bürokratikus szellem nem hagyott ér­vényre jutni, s igy fontosabb az egész kérdésben a gyorsaság: a Közélelmezési Hivatalnak sürgő­sen dönteni kell ebben a kérdésben, addig, amig van — főzelék, ami felett diszponálni lehet. Bankigazgatók népvándorlása Pikantériák a párnás ajtók mögött A bankdirektorok párnázott ajtai mögött történő pikantériák néha vannak olyan izgatóak és érdeke­sek, mint azok a történetkék, amelyek a primadon­nák öltözőiről kerülnek forgalomba. Most néhány pénzintézetnél valóságos népvándorlás indult meg —- sokszor egészen furcsa körülmények között — a bankdirektorok között. A milliós végkielégítések és az egyik pénzintézettől a másikhoz való átcsábí­tások apró kulisszatitkaiból mondunk el itt egy- kettőt. Kezdjük azon a bankdirektoron, akin a saját pénzintézete szeretné legjobban megkezdeni a nép­vándoroltatást. Nemcsak az ablakot, de a kaput is kitárták előtte, hogy menjen, ha kedve tartja, amerre akar. Noé galambja azonban nem ragaszkodott a bárkához olyan hűséggel, mint eörsi Balogh Brúnó igazgató a Magyar Bankhoz, ö jól érzi magát abban a félreeső helyen eldugott kis szobában is, ahová már Székely Ferenc vezérigazgató száműzte Elek Pál kedvencét, majd Krausz Simon is megerősítette a száműzetést. Pedig potentát volt valaha a Magyar Bankban Balogh Bruno. Elek Pál erőszakos, mindent és mindenkit elgázoló politikájának nem volt több olyan megértője, mint ő. Elek Pál kancsukája azonban az uj rezsim alatt csöndes ember lett. Az egykori basának ma nincs akinek parancsoljon, hi- vatalnokja egyetlen egy sincs, a szolgák pedig na­gyon gondolkoznak, hogy megfér-e a méltóságukkal, ha ők üdvözlik először a jégretett igazgatót. Azt mondhatnánk, hogy Balogh Brúnó kelyzete ma egye­nesen megszégyenítő a Magyar Banknál és lehetet­len észre nem venni, hogy mindez azért történik, hátha meggondolja magát és elmegy. Balogh Brúnó azonban úgy van a dologgal, mint a jegynélkiil utazó hitsorsos, aki a kalauz kérdésére igy felel: Mis­kolcra utazom, ha ugyan kibírja a — nadrágom, ö is igazgató akar mardni a Magyar Bankban 1920-ig, ameddig a szerződése szól. Szenvedéseit és unal­mát enyhíti, hogy kis szobácskájábán nyugodtan el­végezheti magánlevelezését, nem kell sokat bíbelődni a köszönések elfogadásával és hogy 150.0000 koro­nás fizetését hiánytalanul felveszi. Szabadulni azon­ban nem lehet tőle. Nem engedi magát zavarni, a hátralevő néhány esztendőt majd csak agyonüti va­lahogy, ha másként nem, fölcsap titkos drámaírónak. Istenem, dolga felöl ráér. A Nemzeti takarékpénztár és bank r.-t.-nál újabban minden héten más az igazgató és más csoport a részvénytöbbség birtokosa. Legutóbb még az került nyilvánosságra, hogy Freyberger Béla, a Magyar-cseh iparbank igazgatója lett a Nem­zeti takarék totum-faktuma. Az eset elég pikáns kö­rülmények között ment végbe. Egy szép napon Frey­berger bekopogtatott Szende Miksánál, a takarék volt vezérigazgatójánál és Szendének, valamint Vas Zsigmond igazgatónak tudomására hozta, hogy má­tól kezdve a Nemzeti takaréknak ő az igazgatója. Egyben felmutatta szerződését is, amelyet egy M ü 1- 1 e r nevű bécsi fezőr adott neki. Hamarosan kiderült az is, hogy Müller ur a bécsi Allgemeine Verkehrs­bank számára tömegesen vásárolta össze a Nemzeti takarék részvényeit és igy befolyást szerzett a bank ügyvitelére. Szende és Vas tárgyalni kezdtek Freybergerrel, hogy megmentsék, ami még menthető, végre is abban állapodtak meg, hogy Szende nyu­galömba megy, az igazgatók pedig Vas Zsigmond és Freyberger lesznek. Freyberger, a hívatlan vendég azonban alig foglalta el az igazgatói széket, máris uj helyzet állott elő. Az a csoport, amely Vas Zsigmond mögött állott, megszerezte a Verkehrsbank kezében levő részvényeket és kommünikében tudat­ták ország-világgal, hogy hála istennek sikerült a bécsi pénzintézettel szakítani. Vas Zsigmondnak ter­mészetesen nincs szüksége Freybergerre, aki ilyen­formán ismét előveszi vándorbotját és elhagyja a takarékpénztárat. Elmgy, de nem olcsón. Szerződése értelmében egy millió korona végkielégí­tést kap. Ilyen jó üzleteket csinál a Nemzeti takarék. Más dolga ugyan úgy sem igen akad, hacsak néhanapján egy kis gyanús mák-üzletet nem bo­nyolít le. * Uj igazgatót kapott a Belvárosi Takarék- pénztár is Makai Ernő dr. személyében, aki ed­dig a Magyar Banknál volt. Miután Makai dr. ügy­vezető igazgató lett, ezzel megelőzte Vörös Jó­zsef igazgatót, aki ugyan nem megy nyugalomba, de hatáskörét teljesen elvesztette. Hogy a takarékpénz­tár milyen cserét csinált, az a jövő titka. Az az egy bizonyos, hogy ráfért volna erre a megcsontosodott, ósdi intézetre egy praktikus igazgató, aki megfrissi- tette volna a vérkeringést. Azok, akik Makait isme­rik úgy tudják, nem ő az, akire szükség volt, mert ő sem tudja a maga teoretikus és kiskoncepcióju munkásságával fölrázni az intézetet álmosságából. A Magyar tisztviselők takarékpénz­tára is aligha lehet sokáig büszke vezérigazgatójára, Keleti ö. Lajosra, aki kis vasúti hivatalnokból ser­dült föl pénzügyi kapacitássá. Nyugalomba szándé­kozik menni, miután áldásos működésére a takarék- pénztár Rákóczi-uti székházának eladásával tette rá a koronát. Ezen az üzleten a pénzintézet — mint az évi jelentés büszkén számol be — 700.000 koronát nyert és ezzel nincs többé adóssága. Szerény ambí­cióra vall ugyan, hogy egy Takarékpénztár székház­eladásokon nyerészkedjék, de Keleti O. Lajosnak nincsenek e tekintetben nagy igényei. Neki nem az üzlet stílusa a fontos, hanem csak maga a pénz. A házeladási üzlet után úgy véli, hogy minden babért learatott, amit tehetsége lehetővé tett és nyugalomba vonul. lagz, hogy más körülmények között, mint ahogy fiz év előtt elkezdte. A kis vasutasból milliomos lett, akinek két nagy szállodája van a Rákóczi-uton és igy a szállodásipar még remélhet: ők fogják megkapni a nyugalomba vonuló Keleti Ö. Lajost. Hiába a zsenikre mindenhol szükség van. Báró Ullmann Adolf. A király baranyavári U 11- m a n n Adolfnak, a Magyar Általános Hitelbank alel- nök-vezérigazgatójának, valamint törvényes utódai­nak, a közgazdaság terén szerzett kiváló érdemeinek újabb elismeréséül, a magyar bárói méltósá­got adományozta. Báró Korányi horgászik. Az Országos köz­ponti hitelszövetkezet nagy bajban van. A esirátlanitási osztály élére — V i g helyébe — igaz­gatót keres lámpával, de báró Korányi Frigyes horgára még igy sem akad valamire való ember. Sorra refiit adnak a kitűnő bárónak a jelöltek, mert senki sem akarja elásni magát ebben a Baross-utcai kriptában. Még bankpraxik se jönnek ide szívesen, mert közismert dolog, hogy a báró-vezérigazgató 200 koronás előleg engedélyezését is a maga részére tar­totta fenn. Ilyen körülmények között még feltenni is nevetséges, hogy Bessenyei, a H. T. igazgatója, kötélnek álljon és elássa magát, annál az intézetnél, amely örökké alszik, mint a mormota. Báró Korányi­nak korán kell felkelnie és szorgalmasabban horgász­nia a banknegyed vizében, ha törököt akar fogni,plyat, aki Korányi önkultusza kedvéért hajlandó lesz ön­érzetét, önállóságát, Mindenét feláldozni. Mert tudni kell azt is, hogyl a hivatal mindegyik szobájában Ko­rányi képe lóg. Diszmagyarban feszeng a báró és szigorúan néz le reszkető, alázatos alkalmazottaira, akik csak akkor lélegzenek fel szabadon, ha a báró elrobog autóján. Kívánatos volna, ha az álmos O, K. H. robogna olyan gyorsan előre, mint a báró automobilja. A baróti szeszgyár árdrágítása. Néhány hét előtt alkalmunk volt egy igazi háborús karrierről megem­lékezni: Bronn er Jakab märisch-osztraui pálinka- ügynök tanulságos és magas ívben szárnyaló pálya­futásáról. Ez a' Bronner a háború elején Budapestre tévedt és nagyon megkedvelte a magyarokat. Egy­általában semmi hajlandóságot sem érzett arra, hogy visszatérjen sziikebb hazájába. A mesterségét nálunk is folytatta, szorgalmasan pálinkaügynökösködött. Ebben a minőségében került összeköttetésbe a Gottschlig részvén ytársaságg a. 1, amely­nek a gyártmányait előbb a fővárosban árusította,, majd később a gyár áruival elkalandozott Galíciába, ahol nagy pénzeket keresett. Ilyenformán az agról- szakadt morva pálinkaügynök gyorsan szárazra ke­rült, már saját kezére dolgozott és napról-napra job­ban megtollasodott. Tavaly) megvásárolta a Baróti szszgyár részvényeit, néhány hónap előtt pedig nagyobb tranzakeóit hajtott végre. Összeköttetésbe lépett az Országos magyar bankkal és en­nek segítségével a baróti szeszgyár alaptőkéjét föl­emelte 6 millió koronára. Ezzel a tőkével aztán meg­szerezte a Gottschlig r. t. részvényeit és így a Gottschlig gyáron kívül hozzájutott a kismartoni szeszgyárhoz is, amelynek viszont a Gottschlig r. t. volt a bérlő-tulajdonosa. E gyártelepen kívül a Bronner-féle érdekeltség Märisch-Osztrauban is na- gyobbszabásu rum- és likörgyárat rendezett be. A Gottschlig-gyár, amely dacára több nélkülözhe­tetlen főhivatalnokának már másfél év óta nem működik, most tette' közzé 1917. évi mérlegét. Az 1,600.000 koronás alaptőkéjű vállalat mintegy 450.000 koronát keresett. Igazán zseniális ember Dronner Jakab, ha egy szünetelő gyárvállalatnál is ilyen abnormis jövedelmet tud produkálni. De Bronner Jakab koncepcióját éles világításba helyezi az az el­járás, amelyet a napokban indítottak ellene Becs­ben. Itt már egy kis tanulságot vonhatunk le abból, hogy Bronnerék milyen módon és eszközökkel ke­resnek. A bécsi ,.Kriegswucheramt“ megindította az eljárást a Baróti szeszgyár r. t., illetve annak tulajdonosa Bronner Jakab ellen. A vád szerint a Baróti szeszgyár märisch-osztraui telepe a bécsi piacot elözönlötte likörgyártmániyaivail, amelyeknek árusításával minden jelentékenyebb csemege-üzlet foglalkozott. Feljelentések érkeztek azonban a közön­ség köréből, hogy a likőrök silány minőségük da­cára rendkívül, drágák. A ..Kriegswucheramt“ a likő­röket vegyileg megvizsgáltatta és ennek az ered­ménye az volt, hogy Bonneréket az ügyészségen árdrágításért följelentették. Itt megállapították, hogy a Baróti szeszgyár által forgalombahozott „Kloster­geist“, „Lovcsen“ és „Medoc Cordial" nevű likőrök, amelyeket palackon kint 40 koronáért hoz­tak forgalombai, silány minőségűek és az áruk túlzottan magas. Az eljárás folyik és minthogy Becs­ben az. árdrágítókkal nem szoktak keztyüs kézzel elbánni, — Bronnerék bizonyára méltóan bűnhődni fognak. Ebből az esetből azonban nálunk is levon­ható a konzekvencia, Bronnerék üzleti szolidságát mi is kellően értékelhetjük és most már annak a nyitját, is megtalálhatjuk, hogy a szünetelő Gottschlig-gypr — mint fentebb közöltük ez is ai Baróti szeszgyár vállalata — miként volt képes az elmúlt esztendőről oly szokatlan nagy jövedelezőséget kimutatni. A Pénzintézeti Központ főtitkára. A Pénzinté­zeti Központ igazgatósága Szunyogh Sza­bolcs cégvezető-titkárt, az intézetnél teljesített kitűnő szolgálatainak elismeréséül, főtitkárrá nevezte ki. Ugyanez alkalommal dr. Miklós Armandot titkárrá léptették elő. Előléptetések a Leszámitolóbanknál. A Ma­gyar Leszámítoló- és Pénzváltó Bank igazgatósága B a r t o s Zsigmond, Forró Róbert. Neugebauer Kornél és Szende Ernő igazgató- helyetteseket igazgatókká. Czeisel Róbert. Friedlaendef Emil. dr. H á r i Gé:za és Kádár Gusztáv cégvezetőket igazgató-helyettesekké. Biró Arthur titkárt. Hegyi Nándor, H o f f m a n n Izidor. Kirchlechner Imre, Kiss Jenő, László Béla és W a 1 k ó Károly főtisztviselőket cégvezetőkké, dr. Nagyszentmiklósi Dréhr Imre titkárt, igazgatósági titkárrá. A n d r a s o f s z k v Dánielt, a kolozsvári fiók, Fried Izsót a belgrádi,^ Spiel- mann Ervint a kassai és Tolnai Gyulát, a Rá- kóczi-uti fiók főnökét, ezen fiók igazgatójává, végül Schwarz Imrét, a Károly király-uti fiók főnök- helvettesét főnökké nevezte ki. Elnökválasztás a Sajtkereskedök Egyesületében. A Budapesti Sajt- és Vajkereskedők Egyesülete va­sárnap délelőtt rendkívüli közgyűlést tartott, amelyen a lemondott Bogdányj Mór -helyébe uj elnököt válasz­tottak. A gyűlés elnöknek Rottersmann Leó ke­reskedelmi tanácsost választotta meg egyhangúlag. Alelnök Reichfeld Mór, titkár Szabolcsi Samu lett. Előléptetések a Mák.-nál. A Magyar általá­nos kőszénbánya r.-t. igazgatósága G o 1 o d ai Kornél és Sebő Bertalan igazgató-helyetteseket igazgatókká, Turóczi Siegfried dr. és Varga La­jos dr. cégvezető-ügyészeket, Baron Imre, V i d a Samu és W i 11 o n e r Géza cégvezetőket igazgató- helyettesekké, Stefániái Richárd mérnököt főmér­nökké, Gelb Mór főtisztviselőt intézővé és N á d a s i Dezső főtisztviselőt osztályfőnökké nevezte ki. A Hazai Általános Biztositó Rt. április 15-én tar­totta közgyűlését Bolgár Ferenc titkos tanácsos elnök-

Next

/
Oldalképek
Tartalom