Fővárosi Hírlap, 1918 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1918-04-10 / 15. szám
Hetedik évfolyam 15. szám Budapest, 1918. április 10-én taiiimiim»aliimjipmamaHiamamniiiaiiimimiiipmj3niBiiiainampiiiPinainauiamHiaiamamBinPinc ELŐFIZETÉSI AnTCKt Egész. évr>e .......... 28 Jf. Fel évr>e ............... 14 KEg yes számok kaphatók a kiadóhivatalban. Városi, politikai és közgazdasági hetilap Felelős szerkesztő : T} OLCSÓ TEtTtlU Megjelenik minden szerdán. Szerkesztőség és kiadóhivatal: VJ. kér. Sziv-utca ....... 18. szám Te lefon .............. 137-15 Na gy Budapest ez a szép és mindnyájunkat lelkesítő gondolát, ismét kisért. Pestvármegye úgy találja, hogy annál szebb leimig, minél messzebb szárnyalná túl a főváros lakosainak száma az egymilliót. A gondolat tetszetős is és a legelső, de nagyon felületes pillantásra úgy is találja az ember, hogy igen sok szempont van, amely ékesen szónokol az egyesítés mellett. Ha azonban a dolgok mélyére csak egész kicsit betekintünk, látnunk kell, hogy Budapest számára a környékbeli községek beolvasztása nemcsak rossz üzletei, de egyenesen katasztrófát jelentene. Nem titok az sem, hogy maguk a szóban forgó városkák és községek maguk sem igém igyekeznek önállóságukat föladni és a kormánynak sincsen szándéka megszámlálhatatlan milliókat áldozni egy nemes és szép gondolatért, amelytől azonban gyakorlati hasznot legalább egyelőre senki sem várhat. A Budapest környékén fekvő és az egyesülésre predestinált ajwó kommunitások megsértése nélkül elmondhatjuk, hogy ez a beolvasztás nem volna más, mint mikor egy müveit és a kultúra minden eszközét kihasználó társaságba becsöppenne valaki, aki előbb a pajták és az istállók környékén nevelkedett. Budapest, mondják, adózó alanyokat kapna, de vájjon mikor és hogyan tudnák ezek az adózó alanyok csak a kamatait megtéríteni annak a szinte kiszámíthatatlan beruházási tőkének, amelylyel az apró rusztikus kisvárosokból a fővárossal vele élő, képére teremtett részeket lehetne formálni. Hol van az a töméntelen gazdagság, amely elegendő lenne mindazt az igényt kielégíteni, amit ezek a pestkörnyéki kis fészkek fővárossá való ved- Iésükhöz fűznek? Az uj villamos-vonalak, közmüvek, utak, csatornák, vizi/ezeték, világítási eszközök, kórházak, iskolák mind olyasmi, amiben az újpesti, vagy az crzsébetíalvai Kossuth- vagy Árpád-utca, nem akar elmaradni egyetlen niiansznyira sem a Váci-utca mögött. Meg volna azonban a mód, hogy Pestmegye .kívánsága azon a réven teljesedjék, hogy a kormány igen nagy összegeket áldozzon Budapest mesterséges megnövelésére, amire azonban semmi szükség nincs. Erőszakos injekciók nélkül is gyönyörűen ki fog virulni ez a város. Ha azonban a túlbuzgóság mégis a mesterséges növelés mellett foglalna állást, amint azt Berlin és Bécs többször megcselekedte, akkor is halasztást kell kérni a gondolat propagálóitól, mert egyelőre Budapesten arról van szó, hogy ott tudjunk a lakosságnak vízvezetéket és csatornát adni, ahol majd szükséglakásokat fogunk építeni. Egyelőre nem Nagy Budapestet, hanem barakkokat fogunk építeni. Egyelőre a háború romjait kell eltakarítani és egyelőre azt a régi Budapestet kell újból' a fejlődés régi vonalába beállítani, amely Budapest immár lassan, félszázad óta küzd és harcol verejtékes adófillérei vei azért, hogy önállóan emelkedjék tovább a világvárosok sorában. És lesz erőnk és akaratunk, hogy ezt egyedül is elérjük . . . A Lipótvárosi Társaskörben folyó hazard játékokról addig beszélt a fáma, amíg snlyos katasztrófával terhes bizonyítékokat kaptunk, sőt kapott a rendőrség, meg a belügyminiszter is. A kis bankiul százezres kártyaveszteségéról mennydörögni ma npír felesleges, mert ebben a részben úgyis teljes a felháborodás és tahin az orvosság sincsen már messze. De beszélni kell azokról az urakról, akik biizlenek a maguk puritánságának dicséretétől, akik hófehér jógában Ítélkeznek mások fölött, holott tahin félóra előtt még egy véres, egy gyilkos^ egy becsületrabló makaóparti mellett kibiceltek. A Lipótvárosi Társaskör csillagai Kassai Ferenc és Stern Sándor urak ia főváros közgyűlésén a puritánság rét óráig, ők a vádlók, ők azok, akik minden kákán ff som óh keresnek. És most a saját otthonuk leiiiggönyzött ablakai mögül irgalmatlan ^ botrány zaja hattik ki az utcáira. Mi az, csak maskara volt-e, csak álarc volt-e az, amely mögül a közgyűlésen szavaltak, vagy ha nem, akkor ezentúl nem fognak az übermenschi makulátlanság pózában Ítélkezni elevenek és holtak fölött': 4 Ziegler Nándor ezúttal nem mint a vásárcsarnok igazgatója, hanem mint szakiró jelenik meg a szilien. Vagy hallotta-e tahin valaki róla. hogy mit tett az igazgató ur a háborús ínség leküzdésére? Találékonyságéival, ötletességével segitett-c megtölteni a vásárcsarnokokat? Erre a kérdésünkre alighanem kevés választ kapunk. De arról már cikket ir Ziegler ur, hogy mit kell csinálni a háború után? Egy szánná, babérjait a háború után akarja learatni. Majd akkor, amikor megint maguktól telnek meg a vásárcsarnokok. Most, amikor teremtenie kellene, cikket ir, amikor pedig majd mindenünk lesz, akkor jelentkezni fog, hogy föltalálta a Kolumbus tojását. Bár mi megelégedtünk volna vele, ha tyúktojásról gondoskodott volna, de — a háború alatt. ■fi A Brisztol és a Dunapalota lettek újabban a Dob- és Szerecsen-utcai kis piszkos kávéházak helyett az árdrágítók tanyái. A rendőrség innen emeli ki a spanyol zsidókat, akik a lengyelek közvetlen utódai lettek. Szégyene azoknak az előkelő helyeknek, hogy menedéket adnak a bűnnek, mert kétségfelm, hogy a gazemberek számára mindig biztosabb menedékhely volt a parkettes dzsungel, mint a nyomortanya. A pompás hotelek azonban önmaguknak ártanak, mert aligha hihetik el, hogy a lövőben a régi fejedelmi vendégek egy födél alatt kívánnak majd lakni az uj árdrágítókkal. Budapest uj korszaka Főpolgármester- és polgármester-választás — A fővárosi törvény revíziója és a klikkrendszer bukása — Kombinációk a személyi változások körül Uj seprők egész hadserege áll munkába a közeljövőben a városházán és ha a közmondás nem is mondaná, ezeknek a seprőknek olyan a kvalitásuk, hogy jól kell seperniük. Az uj főpolgármester, az uj polgármester személye bizonyos, az uj alpolgármester és az uj ta- náesnkok körül ma még részben bizonytalanság uralkodik, de itt nem érhetnek bennünket meglepetések és csalódások. A történelmi idők változásával lezáródik a főváros történetének is egy korszaka, amely lendületes fejlődéssel indult, de kényszeredett, nyomorgó, máról- holnapra való élésre zsugorodott össze a háború vas-ölelése alatt. Az uj korszak felé régi, kipróbált emberekkel indulunk neki, akik azonban uj posztokon fognak állani. Üde, friss erejükkel, akaratuknak tiszta lángolásával látnak munkához és ugyanazok, akiknek egy decen- nium előtt módjukban volt reményteljes munkába fogni, most a fájdalmas gátak és örvények leküzdése után uj posztjukon folytathatják a kiépítés nagy munkáját. Ma, e sorok megjelenésének napján Budapest törvényhatósági bizottságának minden tagja, aki módot tud szakítani hozzá, fölsorakozik, hogy ünnepélyesen hőköljön szavazatával fíárczy Istvánnak, aki a király első jelöltje a főpolgármesteri székre.. Ö maga kívánkozott ide, bármennyire sajnálja is mindenki a város első tisztviselőjének távozását, mégis mindenki abban a tudatban üdvözli öt uj méltóságában, hogy annak uj fényt és uj tartalmat fog adui. Mához két hétre pedig uj polgármesterként üdvözölhetjük Bódy Tivadart, aki tehetségét, alkotó erejét, szervező és kezdeményező képességét most mutathatja majd meg igazán. Majd jön a sorban az uj alpolgármester, az uj tanácsnokok és az uj jegyzők. Ennek a nem személyekben, de hivatásokban való megújhodásnak nem maradhat el a jótékony hatása. Nem mondunk vele újat, ha ismételten konstatáljuk, hogy a legutóbbi időben valami különös és nekünk rosszulieiső elernyedés volt tapasztalható a főváros adminisztrációjában. Visszaesés volt ez, de teljesen megokolt, mert a hibák régen és mélyen a rendszerben gyökereznek. Érdemes fő- tisztviselők hagyták el a városházát és volt, aki bátran kimondta, hogy minden bajnak hétforrása ma is a klikkrendszcrben, a törvényhatósági bizottság mai összeállításában rejlik. Legalább niegyedszázada annak, hogy ezekkel a bajokkal mindenki tisztában van. Negyedszázaddal ezelőtt konstatálta a pénzügyi bizottság, hogy „az autonómia nélkülözhetetlen feltétele, hogy a polgármester vezére legyen a közgyűlésnek.“ 1897-ben, tehát húsz év előtt, már a közgyűlés maga követelte a fővárosi törvény revízióját és Deltái Ferenc hatalmas filippikát mondott: „A bajok forrása — igy szólt lesújtó kritikája — a közgyűlésben, a tanácsban és a tisztikarban van. A főváros adminisztrációjának legfőbb baja a felelősség érzetének teljes hiánya, mert ahol négyszáz ember között oszlik meg a felelősség, ott nincsen felelősség." Széli Kálmán belügyminiszter pedig 1902-ben egy leiratában igy festette a bajokat: „Ha a háztartásban nem a váltakozó érdekcsoportok ötletszerű akarata, hanem egy céltudatos, tervszerű
