Fővárosi Hírlap, 1918 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1918-04-03 / 14. szám

fekszik a kormány előtt. Az egyik a termésnek bizonyos kontingentálás mellett való lefoglalá­sát jelenti a csépiéinél. A lényege az, hogy a közcélokra szükséges mennyiséget lefoglalják, a fenmaradó mennyiséget pedig bizonyos korláto­zások mellett szabaddá teszik. A másik terv az, hogy a géptől lefoglalnak mindent. A fölösleget sem hagyják szabadon, liáné n a vetőmag és a házi szükségletre előirt mennyiségek visszaha­gyása mellett az egész termést elviszik. E perc­ben bizonytalan, hogy melyik tervezet válik valóra, aminek azonban biztosítva kell lennie, az a polgárság rendszeres és intézményes ellá­tása. Budapest lakosságának nem szabad élel­mezési nehézségekkel küzdenie sok egyéb baja közt és a termelők védelme csak addig a határig mehet, ameddig a fogyasztók érdekei nincse­nek veszélyeztetve. Széncsempészés a Délivasotró! — Vázsonyi Jenő m. kir. kormánybiztos figyelmébe. — A Fővárosi Hírlap múlt heti számában meg­írtuk, hogy Jakob Gusztáv déli vasúti igazgató- helyettes, az anyagszertár főnöke, hivatali ál­lását arra használta föl, hogy tavaly október havában a nagykanizsai fiKőházból, hivatalos átirattal, négy kocsirakomány szenet rendelt Budapestre és ezt a jelentékeny szénmennyi­séget a saját céljaira használta föl. Akkor tette ezt Jákob ur, amikor az ország a legkritikusabb szén ínségben szenvedett és vétett a hadiérdek ellen is, mert akkor folytak az előkészületek az olasz offenzivára. Követeltük, hogy a Délivasut igazgatósága e súlyos vád következtében indítsa meg Jakob Gusztáv ellen a fegyelmi eljárást és az Országos szénbizottságot pedig felszólítot­tuk, hogy rendelje el a hivatalos vizsgálatot. Említett közleményünk megjelenése óta egy hét telt el, de Gordon Róbert üzletigazgató tudtunkkal még mindig nem intézkedett és a Szénbizottság sem tartotta szükségesnek a hi­vatalos eljárás megindítását. Gordon ur eljárása nem lep meg bennünket, mert azzal tisztában vagyunk, hogy ő csak névleg viseli az üzlet- igazgatói tisztséget, egyszerű tehetetlen báb, akinek minden akaratereje megtörik a „vének tanácsa“ gáncsve1,tő ellentállásán. Nem is kép­zelhető ez másként, mert valójában nem ren­delkezhetik azokkal a tehetségtelen aggastyá­nokkal, a Schlosser—C zöld er-szövetség tagjai­val, akik cinkostársai a bécsi vezérigazgató­ságnak és akikről csak nemrégen szolgáltunk avval a leleplezéssel, hogy évröl-évre közre­működnek a Délivasut közgyűléseinek a meg­hamisításán. De az Országos Szénbizottság­tól több erélyt tételeztünk föl és közérdekből uj'ra követeljük, hogy Jakob Gusztáv szén­csempészése dolgában haladék nélkül indítsa meg a vizsgálatot. Gordon üzletigazgató a meg nem indított fegyelmi során épületes dolgoknak jött volna a nyitjára, Megtudta volna, hogy Jakob igazgató a Kanizsáról fölrendelt négy vaggon sziénnel élelmiszer-üzleteket csinált, — nyilván a saját számlájára. Ennél a cserebere eljárásnál Ja­kob Gusztáv több délivasuti tisztviselő szíves­ségét vette igénybe, olyanokét, akik állásuknál fogva kereskedőkkel állnak hivatalos össz-eköt- tetésben és ezeket a tisztviselőket Jakob arra buzdította, hogy hajtsanak föl számára minél több élelmiszert. így jutott Jakob ur egy elő­kelő élelmiszervállalattal összeköttetésbe és evvel igen tekintélyes üzleteket bonyolított le. Gordon ur nem kiváncsi arra, hogy ezeken az üzleteken elért haszon hova lett? Úgy látszik azonban, hogy ez, Gordon urat nem érdekli. Az Országos Szénbizottságot azonban nem hagyhatja hidegen, hogy hova lett a négy vaggon szén, melynek vaggon- számait a megindítandó vizsgálatnak bármikor rendelkezésére bocsáthatjuk. Meg kell tudnia a Szénbizottságnak, hogy milyen utón csem­pészték ki a Délivasut álomásáról a szenet, mi­kor a kereskedelmi minisztérium által kiadott szem end elet már megjelent, amely tudvalévőén bejelentési kényszert irt elő. Az Országos Szénbizottság nem térhet fö­lényesen napirendre az elmondott súlyos visz- szaélés fölött és Vázsonyi Jenő kormánybiztos ur bizonyára intézkedni fog, hogy a közérdek kíváncsisága Jakob Gusztáv négy vaggon szene dolgában kielégítést nyerjen. Budapest, 1918. április 3. A Központi parcellázó bank karrierje. Mikor egy­másután kitették Mándy Lajos nyug. miniszteri tanácsos urat zsíros stallumaiból és mikor a Wiener Bankverein macskafejii budapesti helytartója a jobb­létre szenderiilt Központi Hitelbank (griin- dolta Q y enes Lajos) elnöki állásából is kipoty,- tvant, alapítási láztól áthatottan nyélbeütötte a Központi parcellázó bank r.-t.-ot, amely­nél a Központi Jelzálogbank, a Wiener Bankverein és mérsékelt lelkesedéssel néhány kisebb vidéki pénz­intézet. vállaltak érekdeltséget. Az alakuló ülése a Központi Jelzálogbank gyakornokainak lelkes tünte­tése mellett Mándy Lajost választotta meg elnök­nek, majd ügyvezető igazgatónak dr. Horváth Ti­vadart, a Központi Jelzálogbank jogtanácsosát ne­vezték ki. Az ambiciózus Horváth kettős elfoglalt­sága mellett képtelen völt eredményes munkát vé­gezni és működése alatt a Központi parcellázó bank mindössze csak egy nagybirtokot tudott megszerezni Budapest közelében, ez azonban annyira ho­mokos volt, hogy elnevezték a magyar Sahará­nak. A sahara-vétel nagy gondot okozot: az igazgató­ságnak, a birtoktól nem tudtak szabadulni, de meg­szabadultak Horváth Tivadartól, akit a rossz vásár okozójának tartottak és emiatt kénytelen volt a Par­cellázó banknál és a Központi Jelzálogbanknál viselt állásairól lemondani. Közben a Wiener Bankverein is kiugrott a Parcellázó bank érdekeltségéből, egye­dül csak Mándy Lajos maradt meg elökelöen az el­nöki pozícióban. Nyugodtan ült az elnöki székben még akkor is, amikor a vidéki pénzintézetek már mélyen parin alul, 150 koronával állították be a Par­cellázó bank részvényeit mérlegeikbe. A Parcellázó bank a háború alatt sem tudott eredményt produkálni. Hir szerint krumplit szállított a Központi jelzálog banknak és volt még ezenkívül is néhány háborús üzlete, — de működése teljesen meddő maradt. A bank ügyeit legutóbb dr. Ha j c sy György, a Bank­verein ügyésze vezette. Pénzügyi körökben Hajcsy- nak félelmetes hire vanr ő a bankfunerátor. Tisza István egykori bankjánál, az Országos Ipar és Keres­kedelmi Banknál is ő vezette a fölszámolást. Hogy a Parcellázó bank mikor veszi föl az utolsó kenetet. még nincs eldöntve. Lehet, hogy fölszámol, esetleg azonban beolvasztják egy másik bankba. Annyi azon­ban tény, hogy Mándyék vidéki barátai a Parcellázó banknál szerzett tapasztalatok után alig fognak kiilönvonaton Budapestre sietni, ha Mándv Lajost újra grün dől ás i láz lepné meg. Uj tízmilliós bank. A Kereked e Imi Taka­rékpénztár r.-t. néhány év előtt szerény alap­tőkével elhelyezkedett a tőzsde szomszédságában és megkezdte kiskörű tevékenységét. Tavaly a kis pénz­intézet már bontogatni kezdte szárnyait és a F a b a n k támogatásával három millió koronára emelte föl az alaptőkéjét. Értesüléseink szerint az intézet további fejlődésnek nyitja meg útját és legközelebb t i z millió koronára emeli föl az alaptőke- j é t. Ebben a tranzakcióban ismét a Fabank vállal érdekeltséget, de részesedni fog a Standard fa- termelök r.-t. is. A vállalat ügyvezető igazgatója Szegő Lajos, akit rövidesen vezérigazgatóvá ne­veznek ki, Schlange r Mór cégvezetőt pedig igaz­gatóvá léptetnek elő. 1000 korona a Hitelbank uj részvénye. A M a­g y a r Általános Hitelbank igazgatósága el­határozta, hogy f. é. április 3-ára (szerdára) egybe­hívott rendes közgyűlése elé azt az indítványt fogja terjeszteni, hogy az’ intézet alaptőkéje az eddigi 120,000.000 koronáról 100.000 darab 400 korona név­értékű részvény kibocsátása utján 160,000.000 koro­nára emeltessék fel és az uj részvények 1000 k orona á r o n e s 5u/o kamattal bocsáttas­sanak k i. Az összes uj részvényekre a régi rész­vényeseknek az alapszabályban biztosított elővételi joguk van, mely a közgyűlésnek teendő indítvány értelmében í. é. április 4-től 12-ig lesz gyakorolható. Az uj részvények az üzleteredményben 1918. január 1-től kezdve résztvesznek. A Kohner-cég uj beltagja. A Kohner Adolf Fia^ cég, amelynek eddigi tulajdonosai Kohner Adolf és Jenő bárók voltak, most tudatja körlevélben, amit különben a Fővárosi Hírlap már janii árban közölt, hogy ez éy eleje óta harmadik cég­társul báró Kohner W i 11 v is belépett. Báró Kohner Willy azonban tovább is megmarad az Union keményítőgyárak, Basch és Kohner ctg társtulajdonosának, am'e.bí.. cégben az utolsó évek alatt működött. A kincstári jegyek. Értesüléseink szerint az uj magyar kincstári jegyek kibocsátásáról folytatott

Next

/
Oldalképek
Tartalom