Fővárosi Hírlap, 1918 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1918-04-03 / 14. szám
Budapest, 1918. április 3. 3 A polgárság szívesen emeli magához a munkásrétegeket, hatalmat és tekintélyt meg kívánja velük osztani, de nem nyugszik meg oly politikai elhelyezkedésben, mely érdekeinek képviseletét a munkásságnak juttatja. Ha az uj választójog ''évén a képviselőház össze fog ülni, az egyik oldalon ülnek a mezőgazdasági érdekképviseletek, a másikon a munkásság képviselői. A kép tarkítva lesz felekezeti és nemzetiségi színekkel. Mit várjon a polgárság az igy alakult törvényhozástól. Az egyik malomkő képviseli az agrár érdekek egyoldalúságát, a másik a munkásság szélsőséges és a munkaadót veszélyeztető érdekeit. A választójogi törvény jelenti a polgárság helyzetének súlyos rosszabbodását, pedig a helyzet eddigelé sem jelentette a polgárság megfelelő elhelyezkedését. Három tanácsnoki állást követelnek a technikusok — Kelemen Móric nyitatkozata — A Magyar Mérnök- és Építész-Egy let állandóan foglalkozik azzal a sérelemmel, hogy a főváros igazgatása teljesen elzárkózik a mérnököknek az őket megillető vezetöhelyrie, való juttatása elől. A kérdésről már többször beszéltek a főváros közgyűlésén is. Így legutóbb fíecsey Antal bizottsági tag adott be a közgyűlésen indítványt, amieilyet javaslattétel végett a tanácsnak adtak ki. Azóta azonban semmi sem történt a dologban. Fock Ede tanácsnok viszont az Epi- tész-Egyletben tett indítványt, hogy az Egylet intézzen ebben a kérdésben a belügyminiszterhez és a polgármesterhez feliratot. Most újabb mozgalom van ismét kifejlődőben, amelynek célját megismerendő, Kelemen Móric gépészmérnökhöz fordultunk, aki a Mérnökegyletben sokszor és igen erélyesen szólalt föl a főváros szolgálatában levő kollégáinak érdekében. Kelemen Móric kérdésünkre a Fővárosi Hírlap munkatársa előtt a következőket fiejtette ki: — A politikai viszonyok folyton ingadozó alakulása következtében mindezideig nem juttathattuk el memorandumunkat a belügyminiszterhez és a polgár- mesterhez. Mihelyt azonban némileg konszolidálódnak Színes egyéniség a harminc éA^ előtti Tisza kabinetben Szapáry Gyula grcí is, aki hosszú ideig pénziigyminiszterkedett. A fúziótól különösen a pénzügyek terén várt sikert az ország, e tekintetben azonban nem minden sikerült. Volt is mit hallgatnia Sza- párynak az ellenzéktől, annál jobban szerették azonban az udvarnál, a kormánypárton, no meg a bankokban. Legnagyobb érdeme, hogy megcsinálta a legtöbb pénzügyi közigazgatási bíróságot. Az elnyühetetlen miniszter mintaképe Trefort Ágoston. Kormányok dőlnek ki mellőle, de ő ül tovább a kultuszminiszteri székben. Ahogy üldözték, inig nem volt miniszter, úgy ragaszkodott hozzá sajtó és parlament, mint miniszterhez. A pletyka sikerének titkát azzal magyarázza, hogy igen ügyesen tudott operálni a vallásalapból való olcsó kölcsönökkel. Apponyi egy-egy felszólalásában, ha minden miniszterről leszedte is a keresztvizet, Trefortot agyondicsérte. Egyesek érdeméül rójják föl, mások szidják miatta, hogy egy felvidéki kollégiumban felfedezett egy Berzeviczy nevű fiatal tanárt, akiből miniszteri tanácsost csinált. Utoljára marad a sorban maga a generális, Tisza Kálmán. De tudhat-e róla érdekeset mondani a mi névtelen jegyzőnk Mikszáth Kálmán pompázó Írásai után? Érdekes mégis följegyezni, hogyan látták Tisza Kálmán politikai szerepét és a politikai jövő kialakulását harminc év előtt. íme igy ir a névtelen: „Tisza alapjában egyre erősbödő, jelenleg is vasmarokkal kezelt miniszterelnökségével nem áll szemben ma sem egyéb, a közeljövőben miniszter- elnökké domborulható alak az összes ellenzék részéről, mint egy fiatal főrangú szónok, aki 37 évvel 1848. után szánalomtelt gunymosollyal ajkán tiporja porba a hagyományaival szakított Franciaországot, az 1789-iki eszmék Franciaországát, hogy annál nagyobb lelkesedésre gyújthassa az isaszegi és nagy- sallói vérkeresztség részeseit, az 1848-iki alkotmány alapján álló Magyarország képviselőházában az Ancien Régime rendi Franciaországának nagysága iránt a tiszteletreméltó karlsburgi atyák ékesszavu növendéke — gróf Apponyi Albert.“ Tisza Kálmán egyetlen riválisa Apponyi volt, akit a viszonyok, azonnal munkához fogunk. Kérésünkből mindenesetre ki fog csendülni az, hogy a mozgalom mögött az ország intelligenciájának, dolgozó és alkotó osztályának egyik legképzettebb, legnagyobb fajsúlyú tömege áll, éppen azoké, akikre a háború által sújtott ország rekonstrukciójának egyik legnehezebb feladata vár. — Ami most már a főváros helyzetét illeti, azt merjük álli.ani, hogy Budapest eladósodásának részben az az oka, hogy1 a főváros i g a ugatás á- b a n a szakemberek alig juthatnak szóhoz. A mérnökségnek a. fővárost illető speciális ki- \ ánsága ezek: a városépítő, a világítási és vízvezetéki és a közlekedési ii g y o s z- tályoknak m ti s z a. k i ii g y o s ztál y o k k á való minősítése és i1y e n f o rmá n az ok élére mérnökök állítás a. Mindez egyszerű közgyűlési határozattal megvalósítható. — Fővárosi bizottsági tagoknál érdeklődtem, hogy milyen a hangulat ezekkel a kívánságainkkal szemben? Azt a választ kaptam, hogy elvileg szívesen hozzájárulnak kívánságaink teljesítéséhez, a végrehajtásnak az p n ban személyi a k a- d á 1 yi a i v a n n a k. — Bizonyos, hogy a fővárosi mérnöki állások csak akkor fognak különösebb vonzerővel hatni a fiatalabb és a jövő mérnökgenerációra, ha ott a mérnökök a legfelsőbb helyre is feljuthatnak és ha kellő számú technikai tanácsnok, lehetőleg független mérnökalpolgármesterrel, állanak az ügyosztályok élén. Mert kit ambicionáljon a mai helyzet, amikor a kiváló szakember, mondjuk, műszaki főtanácsos, fölé egy-egy abszolút hozzáneinértő és sokszor jóval fiatalabb jogász kerül? — Hogy pedig nem az adminisztráció tudása a fődolog, arra éppen ,ai főváros szolgáltatott példát. Vannak ugyanis a fővárosnak a világítási üzemeken és a vízmüveken kívül még egyéb üzemei is. A különféle közvágóhidak, a vásárcsarnokok, az állat- egészságügyi telep, a kenyérgyár, a lóhus-, a különböző élelmiszer-, a szappanüzem és még egynéhány. Amikor ezek — néhány évvel ezelőtt — a jogászadminisztráció következtében a rossz gazdálkodás olyan lejtőjére értek, amelynek a vége könnyen előrelátható volt, akkor a főváros igazgatásai, végső szo- rongattatásában mérnökszakembert hivott meg ezeknek vezetésére, aki azelőtt egyáltalában nem volt a főváros adminisztrációjával ismerős. Nem a külső üzemekbe tehát, hanem be a városházára, központi már akkor is a rendi reakció prototípusának tartottak. Igen fájdalmasan érintené ma Apponyi grófot, ha a fejére olvasnák, hogy harminc esztendő előtt nem elégedett meg azzal, hogy a mágnások a születés jogán ültek bent a főrendiházban, hanem be akarta vinni oda választás utján a z s e n t r i t is. Ilyen körülmények között nyugodtan állapítja meg a névtelen jegyző, hogy Tisza Kálmán politikájának legnagyobb szerencséje volt, hogy Apponyi „leplezett rendi reakciója“ állott a mérsékelt ellenzék élén. Tiszáról magáról azt olvassuk, hogy igazi „müveit demokrata gentleman“ és kormányzása alatt mégis lábrakapott a „dulongó rendi reakció.“ Ennek a reakciónak gyökerei azonban 1849-ig nyúlnak visz- sza és átélik a Bach-korszakot is. 1848-ban Batthyány Lajos sem használta a grófi címet, Bach Sándornak pedig később azzal kezdték a bünlajstromát, hogy szijjártómester volt az apja. Egyéb reakciós áramlatok mellett Tisza uralma alatt két uj irány ébredt, az egyiket az antiszemiták, a másikat az agráriusok képviselték. Tisza szembeszállóit mind a kettővel. Az ellenzéknek a kezében azonban még mindig igen erős fegyver Tisza ellen, a választási visszaélések ellen való küzdelem. Tisza Kálmán munkabírása legendás, ahogy ennek a túltengő tevékenységnek a leírását olvassuk, ráismerünk a fiára Tisza Istvánra. A takarékosságuk is egyezik. A horribilis jövedelmű Tisza Kálmán nem tart fogatot Budapesten, hanem hagyományos szürkelovas fiakkerjén jár. Tisza Kálmán családi életéről szólva, hosszú jellemzését találjuk az ifjú István grófnak is. „Szép ifjú levente és máris komoly tudós...“ „Huszár- hadnagy, szolgabiró és az államtudományok tudora ...“ Az alig huszonnégy éves dr. Tisza István tanulmányt ir az adóátháritás elméletéről, „...előbb- utőbb magának is aligha az nem leend a sorsa, hogy szidják majd az adóért őt is épen olyan élénken, ahogy szidják az atyját. Tisza Kálmánt...“ Ez a jóslat is beteljesedett. szervül. Fs az eredmény — amelyet a főváros költségvetése tüntet fel legszembeszökőbben — mindenkit meggyőzhet arról, hogy az irány is, a lépés is, amelyet a főváros ekkor tett, teljesen helyénvaló volt. Az. elsorolt üzemek üzemköltsége, az azóta sokszorosan megdrágult üzemi anyagok és a két-háromszorta nagyobb termelésnek ellenére, kivétel nélkül kisebb, mint 1913-ban, vagy legalább is megközelítően ugyanannyi, mint az átszervezés előtt volt. Fs ezek az. üzemek azóta közmegelégedésre dolgoznak; az adminisztrációjuk is kifogástalan; az üzemi személyzet is megtalálta a maga hozzáértő gazdáját. — De le kell vonni még egy tanulságot. Azt, hogy a legközelebbi községi választások alkalmával nem szabad tétleneknek maradnunk. Mert valljuk be őszintén, hogy mi, mérnökök, ezek iránt sohasem érdeklődtünk. A legközelebbi választásnál nem szabad ölhetett kezekkel ülünk. Ha mi, mérnökök csak egy kis programmot is tűztünk ki magunk elé, de azutan kitartunk amellett és igyekszünk arra, hogy minden kerületből legalább két-három olyan mérnök kerüljön be a törvényhatósági hizottság tagjai közé, akik őszintén és hiven kitartanak a mérnökség egyetemes érdekei mellett, akkor lehetetlen, hogy előbb-utóbb sikert ne érjünk el. Dühöng a butor-uzsora Sürgős a hatósági beavatkozás 3 háború negyedik éve annyi más kérdéssel együtt a butorkérdést is felszínre vetette és már az illetékes körök is élénken foglalkoznak vele. Egyelőre elméleti megbeszélések folynak róla, hogy milyen utón és módon lehetne olyan állapotokat teremteni, amelyekkel elejét vehet.nők egyrészt a butoruzsora terjedésének, másrészt, hogy milyen mértékben lehetne a fogyasztók igényét kielégíteni. Köztudomású ugyanis, hogy ma már nemcsak a fővárosban, hanem a vidéken is ezrekre megy azoknak a családoknak a száma, amelyek részint lakás, részint bútor hiányában hónapos szobákban kénytelenek meghúzódni. Bútor természetesen még inkább állana rendelkezésre, mint lakás, de. a bútor beszerzését viszont lehetetlenné teszi az a körülmény, hogy a fényűzés! butorárakról nem szólva, a tömegbuto- r o k á r a 500—600 százalékkal drágább, mint béke időben. Hogy milyen uton-módon volna lehetséges a butor- inség nehézségeit szanálni, erre vonatkozólag megkérdeztük B a r t a Artúrt, az ismert műipari tervezőt, aki ezzel a kérdéssel nemcsak elméletben, hanem gyakorlatban is hosszabb idő óta foglalkozik és akinek erre vonatkozólag csakugyan olyan javaslatai vannak, ámeneknek a megvalósítása sokban hozzájárulna a ma már tűrhetetlen helyzet javításához. Barta Artur a következőket mondotta: Közel egy éve már, hogy egész társadalmunkat a lakásínség foglalkoztatja és csodálatos, hogy a butorinséget, a bútorok árária,k emelkedését csak az utóbbi időben hallottuk emlegetni. Ma már határozottan beszélnek drága, megfizethetetlen bútorokról és ha ez ellen nem védekeznénk, úgy bizton számíthatunk a butorbehozatal szükségességére s azoknak még megfizethetetlenebb áraira, amire a Lajtántuliak és Németország már előre is számítanak. A nyilvánosság előtt a főváros törvényhatóságában Krejcsi Rezső, a kereskedelmi és iparkamara főtitkára tette szóvá e kérdést és megkérte dr. Vita Emil tanácsnokot, a közgazdasági osztály vezetőjét, hogy ezzel a fontos kérdéssel megszokott körültekintésével foglalkozzék.- E helyen a szóbanforgó nehéz feladatnak megoldására akarok rámutatni és örülnék, ha az itt közreadott gondolataimmal a fenti nehéz feladatot megkönnyiteném. A magyar társadalomnak olcsó bútorral való ellátása elsősorban állami feladat, de ha a főváros akarja, azt a maga polgárai részére megvalósítani, úgy ezt is a legnagyobb dicsérettel vehetjük tudomásul.- Az első feladat a fogyasztóközönséget, különösen a közép- és munkásosztályt olcsó bútorhoz juttatni. A második feladat, hogy a bútor, amelylyel a fogyasztó otthonát berendezzük, magyar termék legyen. A harmadik feladat a behozatal természetszerű meggátlása, vagy a behozatali bútorok árszabályozása.
