Fővárosi Hírlap, 1918 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1918-04-03 / 14. szám
Hetedik évfolyam Budapest, 1918. április 3-án 14. szám wí»iaiiiDffÍBiiiaiffama»iiPiiian»aHiniHPiHniiiniiiDiiini»omauiaiiiaiiiaiHaiiiaiiiaiiiguiaii8PiiiH»iiPiiic ELŐFIZETÉSI TtJRXKt Egész évv*e .......... 2S K. Fel évre ............... 14- K Eg yes számolt kaphatók a kiadó hivatalban. Városi, politikai és közgazdasági hetilap Felelős szerkesztő : OűCSÓ EtüH Megjelenik minden szerdán, Szerkesztőség és kiadóhivatal: VI, kér. Sziv-utca ....... IS. szám Te lefon ............ 137-15 beszé l Bdrczy polgármesternek a német császárhoz intézett hódoló távirata'. A döntő küzdelemről, amely a szabadságért és a biztosított békéért folyik. Nincs itt szó egy pillanatig sem hódításról, népek leigázásáról, csak szabadságról és békéről álmodik Budapest népe és örömmel olvastuk a német: császár válaszát is, amely szerint a nyugaton kiküzdött győzelem, Isten segítségével, tartós és becsületes békéhez fog bennünket juttatni. Íme, ezek a célok, ezek a vágyak nem távolink, nem tartoznak a hiú remények birodalmába1. Nagy viharok után nyugalmas csendet, mosolygó, derült égboltozatot akarunk látni és ennek közeli eljövetelében szent hittel hiszünk mind egy szálig mi, akik végig- küzdöttük a borzalmak és szenvedések négy kemény esztendejét. Húsvéti ünnepünk megédesitője volt az a tudat. hogy a mi vágyaink nem csapnak túl azon1 a célon, hogy ellenségeink botor, fallengös, ostoba elvakultságát, ha másként nem megy, az ágyuk tüzénél, a vérnek uj ontásával oszlassuk cl és beléjük oltsuk a meggyőződést, hogy bennünket tönkretenni nem lehet, hogy a megsemmisítés, a földretep'erés ábrándjai tönkreteszik a szén. viruló és nagyratermett országaikat Ez cseng csak ki minden szóból, ami a nyugati tüz- pokoluak ezen az oldalán elhangzik és ezt olvassuk ki a németek hatalmas császárjának Budapest népéhez intézett örvendetes sürgönyéből. A feltámadás ünnepére jött meg a biztató sürgöny és mi, budapestiek a: feltámadás reményében ültük meg a húsvéti napokat. A németek császárja üdvözölte Magyarország fővárosát, amelyhez őt „oly sok feledhetetlen emlék fűzi.“ Ez a szép város, amely mindenkinek a szivét megejtette, aki egyszer betette lábát ide, ahol ennek a nagyszerű országnak a szive dobog. Sajnos megéreztíik a háborút mi is. Ellenséges csizmák zuhogó üteme nem zavarta meg a város csendjét és munkáját, ellenséges ágyuk komor füstjét nem hozta erre a kóbor szellő, ellenséges repülőgépek érintésétől szűz maradt a levegőnk, de az a szenvedés, amely a fronttól úgy terjed, mint a vizbedobott kő hullámverése, itt is lenyúzta a ruhánkat, Itt is kiszedte a kezünkből a kenyér javát és itt is könnyeket csikart ki a szemekből. A város szépsége is sokat szenvedett, megállt a fejlődés és. a város takaros külseje is lompos, hanyag lett a négy esztendő alatt. Nagy építőmesterekre, jó gazdákra és szorgalmas, buzgó, nyugovást: nem ismerő munkásokra lesz itt szükség, ha az a tartós és becsületes béke beköszönt, amit a császár ígér. Henyélő kéznek nem szabad közöttünk lennie, mindnyájunknak a köveket, téglákat kell hordani a nagy újjászületés eljövendő napjaiban. A föld alatt és a föld felett minden elkorhadt, minden uj életet vár, ami régi volt és uj szállást, uj intézményeket követel az a sok jövevény, akik a háború alatt ideszivárogtak, akik ittmaradtak és akik ma felülmúlják azoknak a számát, akik távol vannak és érettünk küzdenek. Olyan gigászi feladatok előtt áll Budapest, amilyen csak egy nagy betegségen átesett kamasznak életrckeltése lehet. Az a tudat ad csak erőt, hogy ez a nagy háború még jobban hozzáfűzött bennünket ehhez a városhoz, a szeretetünk százszorosán az övé. A szivek melegei és a béke napjának fénye megpirositja a város elhalványodott vérét, uj tüzet olt’ bágyadt szemébe és életörömöt lassan verő szivébe. • » » A népjólétiről, a mi nincs, brosiirdt irt egy volt miniszter, aki, úgy látszik, komolyan akarta, hogy legyen. Megnyugtató és jóleső érzés, hogy Budapest nem tanakodott, nem kételkedett sokat, hanem a habom első sújtó csapása után nekifogott a munkának. Komoly és szép intézmény nőtt ki a becsületes szándékból és örültünk neki, amikor láttuk, hogy az állam erőteljes törekvéssel utánunk jön és tovább akarja építeni azt, amit mi pestiek elkezdtünk. Megcsinálták a népjóléti minisztériumot, élére állt Batthyány Tivadar gróf, aki nagy ambícióival látott a munkához. Akkor azonban jött a csúf politika és lefagyott minden szép remény és ambíció. Batthyány ment és a népjóléti minisztériumnak csak az emléke maradt meg es ráadásul egy becsületes törekvésekről számotadó brosúra a volt miniszter tollábád. Fájdalmas emlék ez a röpirat a mi számunkra annál is inkább, mert eszünkbe jut, hogy Mala ja űréi jött Becsből, lekopirozott mindent, amit Batthyány és a főváros csináltak, hazament .és megépítette mindazt, amit nádunk hét hóna]) alatt alkottak és egy hét alatt leromboltak„ • ■, - ;.a Rajháthy főjegyzőről panaszos hirt olvastunk a héten. A tisztviselőkkel bánik mostohán, azokkal a tisztviselőkkel, akik mindnyájunknak a szivéhez nőttek, de, úgy látszik, Rajháthy főjegyző kollegialitása nincs túlságos virágzásban. Itt nem kell sokat okoskodni, hanem el kell fogadni azt a humánus elvet, hogy ha a tisztviselők panaszkodnak, akkor segíteni kell a bajukon. A talmiul is azt mondja, ha két embertől hallod, hogy részeg vagy, menj haza és feküdjél le. Ennek a gondolatnak kell érvényesülnie itt is. Rajháty főjegyzőn nem esketik sérelem, ha azt mondják neki, állj más posztra és bontsd ki ott a tehetséged szárnyait, ha ugyan vannak ilyenek. Ezen a helyen azonban nem bürokratának kell ülnie, hanem egy embernek, akinek szive érezhetően dobog. Erről pedig Rajháthy főjegyző eddig nem tett tanúságot. A tejrendeletek özönéből eddig nem leheteti kicsikarni egyetlen csöpp tejet sem. Ezekből a rendeletekből hideg viz csurog, de tejet nem tudnak velük teremteni. Most is száműzték a tejet a kávéházakból, ellenben a hátulsó kis kapun beeresztették a kávémérésekbe, meg a tejivócsarnokokba. Nem tudjuk megérteni ennek a rendelkezésnek az intencióját. Azt hiszi-e a közélelmezaschi miniszter, hogy most eldugta a tejet a közönség elől? Vájjon a föld alá, vagy az álbudai hegyekbe nem mennénk-e el a reggeli kávénk után? Ennek csak két eredménye lehet. Az egyik, hogy a kávéházak tönkremennek és bajba jut egy derék iparág. A másik, hogy tisztasághoz és rendhez szokott emberek piszkos \ asztalon és csorba csészéből lesznek majd kénytelenek reggelizni, Polgármester-választás előtt izzó hangulat a városházán. A Bárczy István dr. polgármestert a főpolgármesteri székbe első helyen jelölő királyi kézirat, — mire ezek a sorok megjelennek •— valószínűleg leérkezik ai fővároshoz. Úgy tudjuk, a polgármester április 5-ikén érkezik meg Budapestre lovranai üdüléséből, úgy, hogy akkorra az őt hely étit esi tő Bódy alpolgármester össze is hívja —• minden valószínűség szerint április 10-ikére — a főpolgármestert választó közgyűlést. Semmi kétség nem férhet ahhoz, hogy Bárczy választása egyhangú lesz, viszont az eddigiek szerint Bódy Tivadar dr. egyedüli jelölt lesz a polgármesterségre. Az ő választása két héttel ti főpolgármesterválasztás után történik meg. Azok, akik a polgármesteri állásra pályázhatnának, teljesen méltányolják Bódy Tivadar dr. kiváló egyéniségét, akinek tehetsége, munkabírása és praktikussága garancia arra, hogy a most elkövetkezendő nehéz időkben a legsúlyosabb problémákat is a legjobban fogja megoldani a főváros. Megkönnyíti Bódy helyzetét az a tény, hogy a főpolgármesteri széket a főváros iránt egész szívvel érző Bárczy István fogja betölteni, aki a kormánynál olyan szeretettel fogj# képviselni a főváros érdekeit, amilyennel még nem sokan képviselték. A mai kormányzatnak egyik legszimpatikusabb cselekedete a fővárossal szemben, hogy a főpolgármesteri székbe éppen Bárczy Istvánt küldi. Minden remény megvan 'tehát arra, hogy az a mérhetetlen animozitás, amely a munkapárti uralom alatt lépten-myomon mégnyilatkozott a fővárossal szemben, egyszer és mindenkorra kimúlt. A demokrácia kormányának legelső tényei között is ott voltak aizok a jelenségek, amelyek a főváros iránt való szimpátiáról és. megértésről tettek tanúságot, Bárczynak főpolgármesterré való jelölése azonban ennek a kormányjóindulatnak a legfőbb megnyilvánulása. Bódynak polgármesterré való választása után Déri Ferenc dr. lesz a rangidős alpolgármester és mint ilyen a polgármester helyettese. Egyes lapok hibásan1 jelentették, hogy Déri is választás alá kerül. Ellenben igenis, választani fogják Eolkusházy Lajost, aki ma még nem alpolgármester, hanem csak alpolgármesteri címmel és jelleggel felruházott tanácsnok. Eol- husházyt is bizonyára egyhangúlag választják meg, ellenben annál nagyobb lesz a küzdelem az ő mai állásáért, a harmadik alpolgármestersé- gért. Itt tekintetbe csak három jelölt jöhet és a központi választmány minden bizonnyal őket is fogja jelölni a rangsor szerint a következőképpen: Bazáth János, Vita Emil és Harrer Ferenc. Ma a jelöltek erőviszonyai még nem fejlődtek ki teljesem, de leginkább az elsőbb említett két tanácsnok tiszteletreméltó munkássága és népszerűsége lesz a választásban a döntő faktor. Tanácsnoki állás is üresedik meg kettő vagy három, részben a polgármester-választással, részben Rényi tanácsnoknak a Városi Villamoshoz való szerződése, részben pedig Buzay tanácsnok esetleges nyugalombavonulása révén. Eddig csak annyi bizonyos, hogy a tanácsba most elsőként Kemény Géza dr. főjegyző kerül be. A következő tanácsnoki állások betöltésénél a jegyzői karon kivid álló főtisztviselők is pályázni fognak és pedig jelentékeny sánszokkal. A tanács ilyenformán egy esztendő alatt szinte csaknem felében kicserélődik, fiatal, friss erők kerülnek be a tekintélyes zöld asztal mellé,
