Fővárosi Hírlap, 1917 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1917-11-21 / 47. szám
Budapest, 1917. november 2i. 3 doskodott Rolof Jörgensen az idegenben elpusztult honfitársairól. Itt haltak meg szegények Budapesten és úgy érezte, itt ő a legközelebbi rokonuk, neki kell róluk gondoskodni. Nem feledkezett meg a halottak napjáról sem. Egyetlen német sir sem volt virág tálán ezen a napon, a Faszénközpont igazgatója valamennyit földi- szittette. Mindez a csöndben végzett hazafias munka plédig úgy derült ki, hogy szombaton népes értekezlet volt Véssei Ede dr. tanácsjegyzöuél. Katonatisztek és katonaorvosok nyüzsögtek kis szobájában és köztük egy szikár, komoly porosz ur, Rolof Jörgensen, akinek kérését tárgyalták le az urak. Az volt a kérése, hogy az elszórtan fekvő német halottakat egy csoportban lehes sen elhelyezni. Persze az értekezlet mindenhez hozzájárult és a német hősöknek a hősök temetőjében két legésizi parcellát szavaztak meg. Egy helyen fog tehát nyugodni Rolof Jörgensen százötven halottja és még a többi is, aki a háború alatt Budapesten sóhajt utolsót német hazájáén. Az exhumálás hamarosan megkezdődik, Rc- Jpf Jörgensen pedig már oirtokba is vette szó moru két parcelláját, ahol most jelöli ki a fák és bokrok helyét. Bárczy István — államtitkár Uj udvari tanácsosok. — A polgári érdemkereszt özöne A városházi kitüntetések immár fönt vannak a kabinetirodában és azoknak a hivatalos lapban való publikálása nem késhetik soká. Egyébként, hogy kik llesznek a kitüntetettek, az érdekes névsort senki-más oiztosan nem tudja, csak Bárczy István dr. polgármester, aki mint főpolgármester-helyettes a' kitiintetendők névsorát lelőterjesztette. A városházán azért igen >ok és ellenőrizhetetlen hír jár. Különösen a polgármester kitin* fedéséről vannak különböző verziók. A mi jó forrásból eredő értesülésünk szerint Bárczy István dr. az államtitkári címet és rangot kapja. A kitüntetésnek ez a módja nem szokatlan, mert Kammermayer Károly polgármester annak idején, Hieronymi első belügyminiisztersége idején, a miniszteri tanácsosi címet kapta és igen büszkén viselte. A kitüntetések természetesen egészen háborús jellegűek lesznek és háborús teljesítményeket jutalmaznak velük. A bizottsági tagok közül tehát első sorban a tizes (népéllelmezési bizottság) tagjai jönnek számba, akik közül hatan tesznek udvari tanácsosok és pedig: nács nélkül hozzászólni semmihez sem lehetett. Gondolt arra is, hogy majd összehívja a három németet és leül velük tanácskozni, négy ember mégis csak többet lát, mint egy, még ha pesti biró is valaki. A féltékenység azonban már ekkor feléledt és maga Petschmann is érezte, hogy nem volna korrekt eljárás a magyarok nélkül határozni a legcsekélyebb kérdésben is. Mindezt a bajt pedig betetőzte, hogy D a 1 m a d y Sándor, a magyar ügyvédő, aki a tanácsban egyedül tudott mind a két nyelven, nagyon messze járt. Akkor bizony tengelyen utazgatott az ember, az utón etetni is kellett, az utszéli korcsmák borát is meg kellett kóstolni. Egyszóval etetés-itatás, apróléptii lónak kocogása, egy-egy hosszabb ut hetekbe tellett. Hat még ha nem is sietett az ember, aminthogy akkoron még akkurátusabban keitek-jártak, cselekedtek az emberek. Addig pedig várni nem lehetett. Nagy töprengésében arra tökélte el magát a pesti német biró, hogy ha nem is okosabb emberhez, de nagyobb úrhoz, nagyobb hatalomhoz fordul, mint amilyen ő. Viselje a felelősséget az. Átkocogott tehát Budára és megjelent a kamaraigazgatónál. Ö nevezte ki a tanácsot, döntsön ő, hogy most mi történjék, mert a tanács nem érti egymás szavát és igy fontos kérdésekben dönteni nem tud, ítéleteket nem mondhat. A kamaraigazgató nagyot és a szivéből nevetett a mulatságos eseten. Nekiesett egy karosszéknek és a hasát fogta nevedében. A pesti biró pedig ott állt előtte tanácstalanul. Később aztán a kamaraigazgató is elkomolyodott és gondolkozni kezdett. Az eset ugyan komikus, de segíteni muszáj. Hiszen ebben a helyzetben Dalmadynak se betegnek nem szabad lennie, se lakodalomba nem mehet, mert önélkiile nincs tanácsülés. Cselekedni kell tehát okosan és gyorsan. Eulenberg Salamon, Feleky Béla, Glück Frigyes, Glücksthal Samu, Hegedűs Jánosaps Springer Ferenc. Az uj móltóságosok közül a szegény öreg Hegedűs Jánost kitüntetése előtt érte halálos katasztrófája és igy a királyi elismerés már csak utólag jutalmazza érdemeit. A tisztviselői karból eddig Bódy kitüntetést azért jelent meg előbb, mint a többi kitüntetés, mert lennek még az alpolgármesteri állásban kellett érnie a Városi Villamos uj vezérigazgatóját. Egyébként Folkusházy Lajos udvari tana- csosságát is emlegetik. Nagy lesz az istenáldás a polgári hadiáráéin keresztekben. Akinek a tisztviselői karból valami köze volt a háborús teljesítményekhez, mindenki hozzájut ehhez.a kitüntetéshez. A tanács valamennyi tagja, vagyis mind a Lefoglalják az építőanyagokat. — nak, a kicsinyeket rekompenzálják. Huszonötezer kislakás építésének problémája korszakalkotó nagy munka a mai viszonyok között. Pedig, ennyire legalább szükség lesz .akkor, ha, a harctérről hazatérnek katonáink. Pontosan és biztosan kiszámították ezt már, de ebbe a számba bele van kalkulálva az is, hogy nem jöhet majd mindenki a fővárosba, ha' a leszerelés megkezdődik, hanem meg fogják szabni a numerus clausulusát a bevándorlásnak. Szükség van erre mindenekíe'lett a lakáshiány miiajtt, de azért is, nehogy munkanélküliség üsse fel a fejét a fővárosban, de meg azért is, hogy a háborúban kimerült vasutak nak a főváros élelmezése érdekében ne kelljen ismét emberfeletti, kimerítő munkát végezniük. A huszonötezer kislakás építése azonban egy tömegben merő lehetetlenség, amit legélénkebben illusztrál az, hogy a legintenzivebb építkezés az volt eddig Budapesten, amikor egy esztendő alialtt 8—9 ezer lakás épült föl. Ezért lehet tehát a nagy épitkeziéseket csak részletekben, szakaszonkint végrehajtani. Ki építsen? Erre a kérdésre illetékes helyen a következő feleletet kaptuk: — Az építkezések megindítása hatósági és magánúton történhetik. Tájékozódásunk alkalmával tapasztaltuk, hogy a magánosok körében — Megvan! Hát ki határozta meg, hogy hét tagja legyen a pesti tanácsnak? —- rivallt rá a bíróra. — Senki, — mondta az meghökkenve — az az, hogy a nagyságos kamaraigazgató ur. — Ügy van, én neveztem ki hét tanácstagot, iiát kinevezhetek még kettőt, vagy még ötvenet, amennyi nekem tetszik. így történt, hogy a kamaraigazgató 168S. junius 20-ikán két uj tanácstagot nevezett ki a tiz nappal előbb ■ kinevezett hét mellé! Ezek lettek Hassel György és Karpfenstein János Kristóf. Mind a kettő tudott németül is, magyarul is és nem lehetetlen, hogy a Karpfenstein-ütcát azért hívják ma is igy, mert Karpfenstein János Kristóf uram nagy érdemeket szerzett magyar-német tudományával. Közben ugyan megfeledkezett róla a hálátlan utókor és a nagy magyarositó lázban egyidőben a Karpfenstein- utcát is megmagyarositották és elnevezték Pont y- k ő-utcának. Hosszú esztendőkön diszlett ez a név az utca sarkán és senki sem tudta,, miről jó a pontykő. Végre valamelyik levéltári kutató rátalált Karpfenstein János Kristóf nevére és a csúnya leiter- jakabon visszakereszteléssel segítettek. Pestváros első tanácsa azonban Hassellel és Karpfensteinnel kibővítve tiz nap alatt hét tagúból kilenc tagúvá lett. Később beült a tanácsba a város kapitánya és a „szószóló" (a szindikus) is. 1705-ben I. Lipót alatt pedig már tizennégy tagja volt a tanácsnak. Hogy a tanácsnak ma is csak húsz tagja van, azt mutatja, hogy a tanács tagjai később már nem szaporodtak ilyen gyors iramban, ha csak ügy e g y i k-m á s i k — odahaza nem. Ezt azonban nem jegyezte fel a krónika. tizenhat tanácsnok a másodosztályú polgári hadi; érdemkeresztet kapja. > Ugyanebben a kitüntetésben részesülnek azok a főjegyzők és jegyzők is, akiknek munkakörét a háború súlyosbította. Harmadosztályú polgári haJiérd-einkereszte,t fognak kapni a fogalmazók, segédfogalmazók és az irodai személyzet. Terméseztesen csak azok akiknek háborús munkaköm volt. Végül negyedosztályu polgári hadiérdemke- reszttcl jutalmazzák a szolgák háborús tevékenységét. Ezeken a kitüntetéseken kivül a törvényhatósági bizottság tagjai közül még számosán részesülnek a királyi kegyben, de nem maradt el az elismerés azoknak a hölgyeknek a számára sem, akik kivették a részüket a hadijótékony Ságban. A főváros háborús élete körül kifejtett tevékenységéért kapandó kitüntetések száma ilyenformán meg fogja haladni a kétszázat. Csak a nagyobb gyárak dolgozhat- — Tavasszal megkezdődik a munka. eléggé meg is van a hajlandóság, hogy lakások építésében részt vegyenek és épületekbe a mar gántőkét befektessék, természetesen bizonyos feltételek mellett. Ezek között a feltétetek között első helyen áljl az, hogy a magántőkét a hatóságok az anyagok beszerzése és a munkaerő rendelkezésre bocsátásában olyan mértékben fogják támogatni, hogy a mai abnormis viszonyoktól eltérően befektetendő tőkéjük megfelelő kamatoztatását és a kötött megállapodásokat biztosítva láthassák. — Az ily irányú támogatás azonban munkaerő, anyagok előteremtése és igazságos elosztása a: magánosok részére stb. olyan körülményes és olyan hosszadalmas munkát igényel, hogy ezen az utoni-gyorsan nagyobbszámu lakás keletkezése nem várható. Az első lökést tehát az építkezések megindítása terén a hatósági építkezések megkezdésének kell megadnia. Amint azután ezen az utón a viszonyok megjavulnak — a béke megkötése után mintegy természetszerűleg fog megindulni a magánépitke- zés. Akkor azutáni, ha a magánosok kiveszik a részüket az építkezésből, lassan visszavonulhat az akcióból a hatóság. Feltétlenül kívánatos lenne, hogy amennyiben: a- hatóság abban a helyzetben lesz, hogy anyagok-és munkaerő előteremtése terén a magánosoknak segítségére lelhet, ezt meg is tegye és az eddig máris előjegyzésbe vett építtetni szándékozókat elsőbbségben részesítse. . — Az építkezés megkezdését tehát egyrészt az államtól, másrészt a; székesfőváros közönségétől és a közmunkatanácstól várjuk, mint amely hatóságok a. főváros területén legtöbb telekkel rendelkeznek és amelyeknél a telekérték és az önköltségen valló építkezés minimális kamatoztatása esetén is megvan a lehetőség a, legolcsóbb lakbérek elérésére. Ezek a hatóságok különben a közelmúltban végrehajtott építkezések alkalmából megfelelő tapasztalatokat is szereztek az ilyen tömegépitkezések adminisztrálása: tekintetében. Amit a kormánynak kell cselekednie. Ismeretes, hogy a Lakásépítő Állandó Bizottság tervezetet állított össze a huszonötezer lakás megépítésére vonatkozólag. Eszerint már a tavasz- szal meg kellene kezdeni az első csoport n a k, 6450 lakásnak az építését. Ezek a lakások három csoportra oszlanak: 1. kislakásos telepekre (4700, illetve a végleges tervben 17.500 lakás), 2. kislakásos bérházak (1050 illetve 5000 lakás) és 3. tisztviselőlakásos bérház (700 illetve 2500 lakás). Meg vannak határozva már az építendő házak típusai és a lakások minemüségs is. Most azután annak megállapítása következik, hogy megállapítsák, mire van szükség az építkezések megkezdése céljából. Ma, szerdán van a LÁB.-nak az a fontos ülése, amelyen ez tárgyalásra kerül. Valószínű, hogy az ülésen megjelenik maga W e- k e r 1 e Sándor dr. miniszterelnök is, aki a LÁB.-nak elnöke. Értesülésünk szerint a ma elfogadandó előterjesztés szierint a következő kormányintézkedéseket fogják kérni? 1. Nyújtson módot a kormány a hatóságoknak Ahogy ezt igy végiggondolta, hirtelen a homlokára csapott: Negyedmilliárd tégla kell a kislakásokhoz
