Fővárosi Hírlap, 1917 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1917-01-31 / 5. szám

Hatodik évfolyam Budapest, 1917. fnr-unr 31-én. 5. szám ta»iiaHiaiiianimiiBniaiiiDiiiaifiaiiinmaiiiDiiimiiDmamaiiiauianiamaiiianianiainaiiiDiiipmHmaíIic előfizetési TtnzrKt Égési. évr*e ........... 20 K. F* t évne ................. IO K. Eg yes siámoh hajtha­tók a kiadó hivat alkart. Várospolitikai és közgazdasági hetilap Felelős siewkesitö t OCLCSÓ Eltilt Megjelenik minden siew- ddn. SrenkesitOség éa kiadóhivatal t VI. ken. Síiv-uica ...... 18. sióm Telefon ............. 137-13 Uj adók réme fenyegeti a főváros lakosságát, — mintha bizony az élet csupa öröm volna és mintha más kiadás nem is volna manapság. A huszas ki- gondoló-bizottság bölcsessége nem terjedt to­vább uj adók, uj emelések, uj terhek kitalálásá­nál, ehhez pedig nem is kell valami különös le­leményesség. Egyszerűen végig mentek a,z .összes ügyosztályokon, a költségvetés minden tételén és a bevételeket — papíron -— fokozták a. legmagasabb határig. Ez volt az egyik útja a háztartás ^rendezésének.“ A másik út még sikamlósabb: eddig még nem létezett adóneme­ket vezetnek be, megadóztatják az égő teste­ket, a lelkiüdvösséget, belépőjegyeket akarnak szedni még a paradicsomba is. Ezt a terhet szí­vesen vállalnák a túlvilági hívők, de amiről most szó van: a községi adópótlék emelését, az általános jövedelmi pótadó, vagy a külön fő­városi hadiadó életbeléptetését már a paradi­csom ellenkezőjébe, a pokolba kívánja mindenki. Az időpont a legkevésbbé alkalmas ilyen teher- próbákra. Ezer sebből vérzik mindenki, még az is, akit jó sorsa megkímélt ai háború borzalmai­nak közvetlen közelből való látásától, szenvedé­sétől. ideges feszültség lóg a levegőben, min­den nap újabb izgalmakat hcz, lépten-nyomon háborús nyavalyákba ütközünk, ételünk-italunk drága, rossz és kevés, közlekedésünk gyaláza­tos, világításunk botrányos, az élet nehéz, sú­lyos gondok tépik az embereket. És a végén iön a város és azt mondja: amink megmaradt, az az övé. Honpolgári kötelességeink teljesíté­sére rászorít az állam és a maga brutális hatal­mát érezteti velünk a város is: e két malomkő egyszerre forog és egyszerre gyömöszöli a ma­gyar állampolgárt, úgyis, mint budapesti lakost. Ismerjük az ellenvetést: világháború van, megnehezült az idők járása felettünk, tessék okosabb, célszerűbb kivezető utat ajánlani az uj adóknál, az általános, titkos és nem titkos, községenkinti, közvetlen, de nem egyenlő te- heremelésnél. Az ellenvetésre megfelelünk. Tes­sék kitűzni a legszigorúbb takarékosság fehér lobogóját és tessék két-három évig minden hasznos, de nem szükséges kiadást mellőzni. Tessék továbbá a legerélyesebben fellépni a tisztelt állammal szemben és tessék az állami feladatok elvégzésének költségeit a legszigo­rúbban behajtani az államon. Az effektiv ház­tartási hiányt pedig tessék egy olyan kölcsön­ből fedezni, amelyet nemcsak a mai, hanem a következő nemzedék is tartozik visszafizetni. Kímélni kell az emberanyagot! — ez legyen a jelszavuk nemcsak a hadvezéreknek, hanem a főváros intézőinek is. Kímélni kell Budapest lakosságát, nem lehet megdrágítani az em­berek világítását, közlekedését, élelmezését és a tetejébe még súlyos adóval is terhelni őket. Kárhoztatnunk kell minden uj adót, minden adóemelést. Egy rókáról huszonöt bőrt még akkor sem lehet lenyúzni, ha a rókát előbb jól táplálják. De mikor a rókabőrben szenvedő, nyomorgó emberek lakoznak, amikor a min­dennapi kenyérjegy megszerzése verejtékes küzdelembe kerül, — akkor sem az államnak, sem a fővárosnak nincsen joga sem róka-, sem embernyúzáshoz. Szomorú látvány, amint a fő­város konkurrálni igyekszik az állammal a pol­gárság teherviselésének fokozásában. Fizetni rogyásig: ez az egyedüli joga ma a budapesti állampolgárnak. Jog és kötelesség gyönyörű harmóniája ez, — a legrútabb diszharmónia. Tz/zztfwzrojz «• • Hadseregszállitók olcsó és jól berendezett helyiséghez jutnak a fővéiros miihelybérházéiban, amelynek, ha jól emlékszünk, az volt a célja és rendelte­tése, hogy szegény kisiparosok csekély bér ellenében műhelyt és lakást kapjanak benne. A hadser égsz dilit ás, mint iparág, vagy üz­letág, lehet feltétlenül tisztességes dolog, ámbátor egynémely hadseregszállitó ugyan­csak kompromittált minden hadseregszálli- tást. Nem is a liadser égsz dilit ókat irigyeljük azért, hogy a főváros szociálpolitikájának ők élvezik a gyümölcseit, de szomorú do­lognak tartjuk, hogy az alapjában véve oly szép, hasznos intézmény valójából kifor- dittatott és kisiparosok helyett hadsereg- szállitókat támogat a főváros. Ismerjük az ellenvetést: pénzügyi okok kény szeritették a fővárost arra, hogy az üresen álló mü- helybérházat hadseregszállitókkal népesítse be. De hiszen épper ez bizonyítja az in­tézmény csődjét: el kell térni a céltól, hogy a szociális csődhöz ne járuljon hozzá a pénzügyi csőd is. A tizes bizottságnak, amely nem ártott és nem használt a főváros élelmezésének, kellemet­len ellentéte a huszas bizottság. Lényegében nem egyéb, mint a pénzügyi bizottság törzsfőnökeinek kivonata, de olyan hatás­kört vindikál magéinak, amely hovatovább fölöslegessé fogja tenni nemcsak a pénz­ügyi bizottságot, hanem a közgyűlést is. Le kell szögezni azt a tényt, hogy a huszas albizottságot határozottan és pontosan megállapított előterjesztéseknek a megvita­tására küldötték ki. Nevezetesen a húsza­sokkal kellett volna megbeszélnie a tanács­nak az uj adók, díjemelések alapelveit, az üzemek ellenőrzését, a tisztviselők autó- és fogattartási szabályrendeletét. Pontosan ezekre vonatkozott a megbízatásuk, de szó sem volt arról, hogy joguk lesz beavat­kozni a házbérrendeletbe, vagy az Általá­nos Villamossági megváltásába. Ez az eljá­rás több egyszerű hatásköri túllépésnél. Értjük, hogy a tárnics kényelmes takaró­nak használja fel a huszas albizottságot, de elvárjuk a közgyűléstől, hogy ezt a takarót lerántja a városházi vezérlő- bizottságról. A propeller és a fogaskerekű jól jártak. A közgyűlés annyira elmerült a bérkocsisok kérelmének tárgyalásába, hogy szótlanul elhaladt a pro­peller és a fogaskerekű hasonló tartalmú és hasonlóan csapni való kérése mellett. Ebből nem az következik, hogy a propeller és a fogaskerekű tisztességesebb közleke­dést produkálnak, mint a bérkocsisok, ha­nem egyedül az, hogy kedvezőbb sorszámot kaptak a közgyűlés napirendjén. Egészen bizonyos, hogy ha az ilyen közlekedési vál­lalatoknak a dolgaival a tárgysorozat ele­jén foglalkoznának a bizottsági tagok, akkor a propeller és a fogaskerekű is agy járt volna, mint a bérkocsisok. Monopolizált világítás Megváltják az Általános Villamosságit 1918. évi április elsejével Budapest vilá­gítása fővárosi monopóliummá lesz. A Budapesti Általános Villamossági r.-t. üzemének megvál­tása — úgy tudjunk — most már a leggyorsabb iramban fog végbemenni. A közgyűlés határo­zata óta, amely a tanácsot a megváltás élőké*- szitésére utasította, két esztendő telt el és igy a tanácsnak elegendő ideje volt a megfontolásra és tanulmányozásra. Ennek a megfontolásnak pedig az volt az eredménye, hogy be kellett látni: a megváltás nemcsak jó üzlet, de egyben a monopolizálás teljessége is szükséges. Buzáth János dr. tanácsnok alapos tanulmányt végzett és a Budapesti Általános Villamossági r.-t. el­nök-vezérigazgatójával, Bodor Istvánnal folyta­tott tanácskozásai is igen eredményesek voltak. A tárgyalások sima lefolyása mellett bizonyít, hogy nem került perre a sor, tiszta, átlátszó egyesség létesült. A megállapodás a tanács és a részvénytár­saság között tulajdonképpen még a múlt nyáron nyélbeütődött. A huszas kigondoló-bizottság hétfő esti ülésén a jelenvoltak teljes egyértel­műséggel nyilatkoztak a megváltás mellett, megelégedéssel fogadták Buzáth tanácsnok elő­terjesztését, amelynek értelmében a harminc milliós vételár mellett az amortizációs törlesz­tési részleteken fölül még mintegy három millió tiszta haszonra számit a főváros. A tanácsi elő­terjesztés ilyenformán hamarosan a közgyűlés elé kerül, hogy a jövő év áprilisában bekövet­kező átvételt kellőképen elő lehessen készíteni. Itt említjük meg, hogy a világítási adóról szóló és a közgyűlés által elfogadott szabályrendelet ezidőszerint a kormány kezében van. Egyidő- ben három minisztérium, a belügyi, a kereske­delmi és pénzügyi minisztériumok tanácskoznak róla. Ez idő alatt a világítási- és vizvezetéki ügy­osztály nem is kezdhet hele a világítási adó ki­vetésébe. Ismerve a kormányjóváhagyások tempóját, még beletelik egy kis idő, amig az adókivetésre sor kerülhet. A szabályrendeletben ugyan benne van, hogy 1917. január 1-től kez­dődő hatálya van, ma már képtelenségnek kell tekinteni, hogy egy adót visszamenőleg vesse­nek ki. Úgy tudjuk, magának az ügyosztálynak is az az álláspontja, hogy akkortól kezdve lehet az adót kivetni, amikor a kormányjóváhagyás kelt. Másként áll a dolog a gáz- és villany árának emelésével. E tekintetben már megkezdődött a munka. Itt tényleg megvalósítják az 1917. ja­nuár 1-től számítódó árfolyamemelést. A feb­ruár elején kézbesítendő számlákat már az uj tarifa szerint fogjuk fizetni. Egyébként a Budapesti Általános Villamos- sági r.-t. is folyamodott a tanácshoz, hogy egy­ségárait 6 fillérről 7-re emelhesse föl, csakúgy, mint azt a főváros cselekedte. Úgy értesülünk, hogy az Általános Villamossági kérését teljesí­teni is fogják, már csak azért is, hogy ha az át­vételre kerül a sor, ne a fővárosnak kelljen azonnal áremeléssel élnie.

Next

/
Oldalképek
Tartalom