Fővárosi Hírlap, 1917 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1917-01-31 / 5. szám
Hatodik évfolyam Budapest, 1917. fnr-unr 31-én. 5. szám ta»iiaHiaiiianimiiBniaiiiDiiiaifiaiiinmaiiiDiiimiiDmamaiiiauianiamaiiianianiainaiiiDiiipmHmaíIic előfizetési TtnzrKt Égési. évr*e ........... 20 K. F* t évne ................. IO K. Eg yes siámoh hajthatók a kiadó hivat alkart. Várospolitikai és közgazdasági hetilap Felelős siewkesitö t OCLCSÓ Eltilt Megjelenik minden siew- ddn. SrenkesitOség éa kiadóhivatal t VI. ken. Síiv-uica ...... 18. sióm Telefon ............. 137-13 Uj adók réme fenyegeti a főváros lakosságát, — mintha bizony az élet csupa öröm volna és mintha más kiadás nem is volna manapság. A huszas ki- gondoló-bizottság bölcsessége nem terjedt tovább uj adók, uj emelések, uj terhek kitalálásánál, ehhez pedig nem is kell valami különös leleményesség. Egyszerűen végig mentek a,z .összes ügyosztályokon, a költségvetés minden tételén és a bevételeket — papíron -— fokozták a. legmagasabb határig. Ez volt az egyik útja a háztartás ^rendezésének.“ A másik út még sikamlósabb: eddig még nem létezett adónemeket vezetnek be, megadóztatják az égő testeket, a lelkiüdvösséget, belépőjegyeket akarnak szedni még a paradicsomba is. Ezt a terhet szívesen vállalnák a túlvilági hívők, de amiről most szó van: a községi adópótlék emelését, az általános jövedelmi pótadó, vagy a külön fővárosi hadiadó életbeléptetését már a paradicsom ellenkezőjébe, a pokolba kívánja mindenki. Az időpont a legkevésbbé alkalmas ilyen teher- próbákra. Ezer sebből vérzik mindenki, még az is, akit jó sorsa megkímélt ai háború borzalmainak közvetlen közelből való látásától, szenvedésétől. ideges feszültség lóg a levegőben, minden nap újabb izgalmakat hcz, lépten-nyomon háborús nyavalyákba ütközünk, ételünk-italunk drága, rossz és kevés, közlekedésünk gyalázatos, világításunk botrányos, az élet nehéz, súlyos gondok tépik az embereket. És a végén iön a város és azt mondja: amink megmaradt, az az övé. Honpolgári kötelességeink teljesítésére rászorít az állam és a maga brutális hatalmát érezteti velünk a város is: e két malomkő egyszerre forog és egyszerre gyömöszöli a magyar állampolgárt, úgyis, mint budapesti lakost. Ismerjük az ellenvetést: világháború van, megnehezült az idők járása felettünk, tessék okosabb, célszerűbb kivezető utat ajánlani az uj adóknál, az általános, titkos és nem titkos, községenkinti, közvetlen, de nem egyenlő te- heremelésnél. Az ellenvetésre megfelelünk. Tessék kitűzni a legszigorúbb takarékosság fehér lobogóját és tessék két-három évig minden hasznos, de nem szükséges kiadást mellőzni. Tessék továbbá a legerélyesebben fellépni a tisztelt állammal szemben és tessék az állami feladatok elvégzésének költségeit a legszigorúbban behajtani az államon. Az effektiv háztartási hiányt pedig tessék egy olyan kölcsönből fedezni, amelyet nemcsak a mai, hanem a következő nemzedék is tartozik visszafizetni. Kímélni kell az emberanyagot! — ez legyen a jelszavuk nemcsak a hadvezéreknek, hanem a főváros intézőinek is. Kímélni kell Budapest lakosságát, nem lehet megdrágítani az emberek világítását, közlekedését, élelmezését és a tetejébe még súlyos adóval is terhelni őket. Kárhoztatnunk kell minden uj adót, minden adóemelést. Egy rókáról huszonöt bőrt még akkor sem lehet lenyúzni, ha a rókát előbb jól táplálják. De mikor a rókabőrben szenvedő, nyomorgó emberek lakoznak, amikor a mindennapi kenyérjegy megszerzése verejtékes küzdelembe kerül, — akkor sem az államnak, sem a fővárosnak nincsen joga sem róka-, sem embernyúzáshoz. Szomorú látvány, amint a főváros konkurrálni igyekszik az állammal a polgárság teherviselésének fokozásában. Fizetni rogyásig: ez az egyedüli joga ma a budapesti állampolgárnak. Jog és kötelesség gyönyörű harmóniája ez, — a legrútabb diszharmónia. Tz/zztfwzrojz «• • Hadseregszállitók olcsó és jól berendezett helyiséghez jutnak a fővéiros miihelybérházéiban, amelynek, ha jól emlékszünk, az volt a célja és rendeltetése, hogy szegény kisiparosok csekély bér ellenében műhelyt és lakást kapjanak benne. A hadser égsz dilit ás, mint iparág, vagy üzletág, lehet feltétlenül tisztességes dolog, ámbátor egynémely hadseregszállitó ugyancsak kompromittált minden hadseregszálli- tást. Nem is a liadser égsz dilit ókat irigyeljük azért, hogy a főváros szociálpolitikájának ők élvezik a gyümölcseit, de szomorú dolognak tartjuk, hogy az alapjában véve oly szép, hasznos intézmény valójából kifor- dittatott és kisiparosok helyett hadsereg- szállitókat támogat a főváros. Ismerjük az ellenvetést: pénzügyi okok kény szeritették a fővárost arra, hogy az üresen álló mü- helybérházat hadseregszállitókkal népesítse be. De hiszen épper ez bizonyítja az intézmény csődjét: el kell térni a céltól, hogy a szociális csődhöz ne járuljon hozzá a pénzügyi csőd is. A tizes bizottságnak, amely nem ártott és nem használt a főváros élelmezésének, kellemetlen ellentéte a huszas bizottság. Lényegében nem egyéb, mint a pénzügyi bizottság törzsfőnökeinek kivonata, de olyan hatáskört vindikál magéinak, amely hovatovább fölöslegessé fogja tenni nemcsak a pénzügyi bizottságot, hanem a közgyűlést is. Le kell szögezni azt a tényt, hogy a huszas albizottságot határozottan és pontosan megállapított előterjesztéseknek a megvitatására küldötték ki. Nevezetesen a húszasokkal kellett volna megbeszélnie a tanácsnak az uj adók, díjemelések alapelveit, az üzemek ellenőrzését, a tisztviselők autó- és fogattartási szabályrendeletét. Pontosan ezekre vonatkozott a megbízatásuk, de szó sem volt arról, hogy joguk lesz beavatkozni a házbérrendeletbe, vagy az Általános Villamossági megváltásába. Ez az eljárás több egyszerű hatásköri túllépésnél. Értjük, hogy a tárnics kényelmes takarónak használja fel a huszas albizottságot, de elvárjuk a közgyűléstől, hogy ezt a takarót lerántja a városházi vezérlő- bizottságról. A propeller és a fogaskerekű jól jártak. A közgyűlés annyira elmerült a bérkocsisok kérelmének tárgyalásába, hogy szótlanul elhaladt a propeller és a fogaskerekű hasonló tartalmú és hasonlóan csapni való kérése mellett. Ebből nem az következik, hogy a propeller és a fogaskerekű tisztességesebb közlekedést produkálnak, mint a bérkocsisok, hanem egyedül az, hogy kedvezőbb sorszámot kaptak a közgyűlés napirendjén. Egészen bizonyos, hogy ha az ilyen közlekedési vállalatoknak a dolgaival a tárgysorozat elején foglalkoznának a bizottsági tagok, akkor a propeller és a fogaskerekű is agy járt volna, mint a bérkocsisok. Monopolizált világítás Megváltják az Általános Villamosságit 1918. évi április elsejével Budapest világítása fővárosi monopóliummá lesz. A Budapesti Általános Villamossági r.-t. üzemének megváltása — úgy tudjunk — most már a leggyorsabb iramban fog végbemenni. A közgyűlés határozata óta, amely a tanácsot a megváltás élőké*- szitésére utasította, két esztendő telt el és igy a tanácsnak elegendő ideje volt a megfontolásra és tanulmányozásra. Ennek a megfontolásnak pedig az volt az eredménye, hogy be kellett látni: a megváltás nemcsak jó üzlet, de egyben a monopolizálás teljessége is szükséges. Buzáth János dr. tanácsnok alapos tanulmányt végzett és a Budapesti Általános Villamossági r.-t. elnök-vezérigazgatójával, Bodor Istvánnal folytatott tanácskozásai is igen eredményesek voltak. A tárgyalások sima lefolyása mellett bizonyít, hogy nem került perre a sor, tiszta, átlátszó egyesség létesült. A megállapodás a tanács és a részvénytársaság között tulajdonképpen még a múlt nyáron nyélbeütődött. A huszas kigondoló-bizottság hétfő esti ülésén a jelenvoltak teljes egyértelműséggel nyilatkoztak a megváltás mellett, megelégedéssel fogadták Buzáth tanácsnok előterjesztését, amelynek értelmében a harminc milliós vételár mellett az amortizációs törlesztési részleteken fölül még mintegy három millió tiszta haszonra számit a főváros. A tanácsi előterjesztés ilyenformán hamarosan a közgyűlés elé kerül, hogy a jövő év áprilisában bekövetkező átvételt kellőképen elő lehessen készíteni. Itt említjük meg, hogy a világítási adóról szóló és a közgyűlés által elfogadott szabályrendelet ezidőszerint a kormány kezében van. Egyidő- ben három minisztérium, a belügyi, a kereskedelmi és pénzügyi minisztériumok tanácskoznak róla. Ez idő alatt a világítási- és vizvezetéki ügyosztály nem is kezdhet hele a világítási adó kivetésébe. Ismerve a kormányjóváhagyások tempóját, még beletelik egy kis idő, amig az adókivetésre sor kerülhet. A szabályrendeletben ugyan benne van, hogy 1917. január 1-től kezdődő hatálya van, ma már képtelenségnek kell tekinteni, hogy egy adót visszamenőleg vessenek ki. Úgy tudjuk, magának az ügyosztálynak is az az álláspontja, hogy akkortól kezdve lehet az adót kivetni, amikor a kormányjóváhagyás kelt. Másként áll a dolog a gáz- és villany árának emelésével. E tekintetben már megkezdődött a munka. Itt tényleg megvalósítják az 1917. január 1-től számítódó árfolyamemelést. A február elején kézbesítendő számlákat már az uj tarifa szerint fogjuk fizetni. Egyébként a Budapesti Általános Villamos- sági r.-t. is folyamodott a tanácshoz, hogy egységárait 6 fillérről 7-re emelhesse föl, csakúgy, mint azt a főváros cselekedte. Úgy értesülünk, hogy az Általános Villamossági kérését teljesíteni is fogják, már csak azért is, hogy ha az átvételre kerül a sor, ne a fővárosnak kelljen azonnal áremeléssel élnie.