Fővárosi Hírlap, 1917 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1917-09-12 / 37. szám
^iiiaiimnianíainBimamBiiiaiHaniaiirm»mi»»PiiinniP»«Q»taiiinHiamPiiigiiiBininmaHiaiiiaiiiHiiiPiiic ELŐFIZETÉSI 7tnjfKt Égési. évr»e ........... 24 K. Fa l évre ................. Í2 IfEg yes szántó Fi F~r ti fi ható Ft a Ftiadóhivatalban. Várospolitikai és közgazdasági hetilap Felelős szerkesztő t Dacsó Emii Megjelenik mindenszer* dán. Szerkesztőség és kiadóhivatal: V/. kér. Szív-utca ........ IS. szám Tele fon 137-75 Ellenzéki szervezkedésről esik szó a városházán. Neveket emlegetnek, bizottsági tagok neveit, akik a mostani „retndszer“-rel nincsenek megelégedve és küzdeni akarnak ellene. Szó sincs róla, a városi adminisztrációnál ideálisabban működő gépezetet is el tudunk képzelni. Bizonyára a tanács sem gondolja, hogy nivósabb, önzetlenebb közgyűlés nincs, mint a mai és a közgyűlési bizonyára szintén úgy vélekedik, hogy ennél a tanácsnál tehetségesebb és lelkiismeretesebb is létezik a világon. Kölcsönös elégedetlenségre éppen elég ok van, nem csoda hát, hogy időmkint fel-felbukkan az ellenzéki szervezkedésnek a hire. A hir nem is mai keletű, mert már az adójavaslatok tárgyalásánál szervezetten vonultak fel a városházi Petur- bánok, csakhogy nem volt vezetőjük, nem volt programmjuk. Programm és vezető: — enélkül a legideálisabb elliemzéki mozgalom sem érheti el a célját. Mi a legteljesebb jóhiszeműséget tételezünk fel a városházi ellenzék minden egyes tagjáról. Ámde igazat kell adnunk Waigand Józsefnek, a mozgalom lelkének, kezdeményezőjének, ' akit azonban betegségei félretolt az események útjáról. Igazat kell adnunk neki abban a kijelentésében, hogy a községi politika csaknem kizárja az országos politikához hasonló ellenzéki alakulást. Kizárja pedig azért, mert a közgyűlés napirendjén szereplő tárgyaknál csak a legritkább esetben mérlegelhetik a bizottsági tagok azt a szempontot, hogy az előterjesztéseket képviselő tanács iránt bizalommal viseltetnek-e, vagy siern. A törvényhatósági bizottság kilencven percent erejéig adminisztrácionális, folyó ügyeket intéz el, amelyeknek útját nem lehet a főváros érdkeiinek sérelme nélkül megakasztani. Csak elenyésző számmal kerülnek napirendre oyan kérdések, amelyeknél felmerülhet a bizalom, vagy bizalmatlanság szempontja. Egyszóval a városházi életben nem lehet állandó, általános érvényű ellenzéki politikát csinálni, nem lehet a tanácscsal szemben elvi szempontból lelgyszeriien a teljes negáció álláspontjára helyezkedni. Nem is! lehet senki sem pápább a pápánál: nem tud kitalálni senki sem olyan szociális, kulturális programmot, amelyre nyomban rá nem licitálna a tanács. Ha pedig kellle- metlen javaslatokról van szó, ha például az uj adójavaslatokhoz hasonló kérdések kerülnek napirendre, akkor a tanácsnak a helyzetét csak megkönnyíti az ellenzék sikeres akciója, mert akkor arra hivatkozhatik a tanács, hogy a háztartás rendezését maga a közgyűlés tette lehetetlenné, a következményekért tehát egyedül a közgyűlés felelős. Ezek azok a tárgyi szempontok, amelyek gátat vetnek a köz szempontjából annyira üdvös, 'Szükséges elenzéki alakulásnak. A tárgyi szempontokhoz azonban személyiek is járulnak. És pedig két irányban. A klikk-főnökök könyörtelenül kibuktatják az ellenzékieskedő városatyákat, — 'eiz az egyik irány. A másik pedig az, hogy az ellenzékiek között olyanok is lehetnek, akik önző célokat akarnak elérni fenegverekes- kedésiikkel. Zsarolni akarják ezzel a polgármestereket, vagy tanácsnokokat, vagy pedig bosszút állam' valamiért. Sok, nagyon sok okunk van annak a megállapítására, hogy ez a közgyűlés nem fogja kiválasztani magából az igazi, az ideális célokért küzdő, elsőrendű férfiakból álló ellenzéket. Talán csak az általános, titkos, községi választások hozzák meg ezt az alakulást. • • O Erélyes cáfolatot adott ki a főváros vezetősége arra a naiv kacsára, amely szerint a főváros nyeremény kötvény kölcsönt fog felvenni, sorsjátékot rendez, talán lutrit, vagy tombolajátékot. Kár volt sok szót vesztegetni a kacséira, amely nem volt egyéb, mint hűséges, szolgai reprodukciója a főváros pénzügyi bizottságának áprilisi vitájáról megjelent laptudósit ároknak. \Áprilisban tárgyalta a pénzügyi bizottság a folyó évi költségelőirányzatot és a budget-vita folyamán az egyik bizottsági tag felvetette a sorsjáték üzletét, csakhogy sokkal kotno lyabb és alaposabb formáiban, mint a kacsa- szerű és tanácsilag megcáfolt közlemény. A sorsjátékot megcáfolhatták, ám azt a tényt, hogy a fővárosnak már a legközelebbi jövőben nagyobb kötvénykölcsönt kell felvennie, senki sem cáfolta. Nem is lehet ezt cáfolni, mert a kölcsön jönni fog, mivel hogy elmaradhatatlan. ■ * Altisztekről és szolgákról nincsen többé szó, a Lohengrin-sisakot kizárólag Kassai Ferenc viseli. És ha sérelmekről van szó, az sem a szolgáké ezentúl, hanem a népszerűség eme különös Ikárászáé. Ha a polgármester nem lenne vele tisztáiban, hogy a derék emberek anyagi viszonyait rendezni kell, mindenesetre a Kassai által szervezett graviminális politika fertőjébe fulladt volna az egész mozgalom. Kassai dr. különben a struccoktál tanult módszerrel kijelenti, hogy a szolgákat nem fogadta a polgármester, pedig a szolgák maguk számoltak be arról, hogyan, milyen lekötelező módon tárgyalt velük fíárczy István, csak épen az illetéktelen fővezér maradt kivid a párnás ajtókon. Kiderült különben, hogy a szolgák jobban tisztelik a főváros autonómiáiéit, mint a bizottsági tag ur, mert a szolgáik a polgármesterrel tárgyaltak, Kassai dr. pedig meg sem állt a belügyminiszter kilincséig. * A zöldségellátás valahogy megjavult, e héten annyi zöldség volt, amennyi a békeidő óta sohasem volt. Mindezt pedig előidézte a ;ö rekvirálás, amelyet a főváros annyiszor könyörgött, amelyet azonban csak most engedélyezett a Közélelmezési Hivatal. A tanulság rendkívül egyszerű, a probléma megoldottnak tekinthető. Tessék folytatni, állami ásítani a rekvirálást, akkor állandó lesz a zöldségellátás is. Nagyon örvendetes dolog, hogy a Közélelmezési Hivatal végre szakított a régi, merev, elutasító, konok rendszerrel és belátta, hogy a főváros kérése jogos. Most aztán látják, hogy sohasem lett volna Budapesten élelmiszerbaj, ha kezdettől fogva megadták volna a fővárosnak a rekvirálás jogát. Mert nem szabad hinni, hogy csak a zöldséghiányon enyhít a rekvirálás; minden cikkre áll az a megállapítás, hogy a főváros nagyon helyesen ragaszkodott mindig a rekvirálás iránti kéréshez. * Budapest ráunt a Dunára A nürnbergi konferenciát bojkottálta a főváros A Fővárosi Hírlap volt az első magyar lap, amelyben hirt adtunk az eljövendő nürnbergi Dunakonferenciáról. Kvassay Jenő min. tanácsos vázolta eigy interjúban enneik a lapnak a hasábjain a konferencia nagy jelentőségét, amely már csak azéirt is igen fontos volt, mert hiszen bajor barátaink tartották, akik velünk együtt égtek a vágytól: méltó választ adni a bécsi Wasserstrassentagra. | Ezzel azután a nürnbergi konferencia ügye magyar részről bei is fejeződött. A legkomolyabb rosszalással állapítjuk meg, hogy sem Magyarország, sem különösen Budapost székes- főváros a nürnbergi Dunakonfeirencián, amelyen nagyfontosságu határozatok születtek, méltóképen nem vo.lt képviselve. Megértjük még, hogy Kvassay Jetnő, aki idősebb ur, nem ment el, de megmagyarázhatatlan, hogy miért nem ment el például Wimmersperg Frigyeis báró min. tanácsos, a lelkes Hoszpotzky utóda, aki még fiatal ember és érdeke, hogy a külföldön is forgalomba kerüljön a neve. A legérthetetlenebb és leginkább megrovandó azonban, hogy Budapest székesfőváros még csak egy hivatalszolgával sem képviseltette magát. Ha már szakembert nem küldtek, megjelenhetett volna legalább Miklós Elemér tanácsjegyző, az összes budapesti Duna- iinnepélyek főrendezője. Megtörtént az az ieilképzelhetetlen eset, hogy Budapest székesfőváros tanácsa rendes tanács ülésén úgy döntött, hogy a nürnbergi konferenciám nem vesz részt. Ez a nevezetes és korszak- alkotó időterjesztés Vita Emil dr. tanácsnok miivé volt, enyhítő körülményként csak azt hozhatjuk fel, hogy amikor a tanácsülés! a kérdéssel foglalkozott, olyan későn volt, hogy fizikai lehetetlenség is lett volna a konferenciára kiutazni. Pedig Vita tanácsnoknak nem kis érdemei vannak a Duna-kérdésben, sokat és értékes módon foglalkozott a problémával, sőt a budapesti Du- nakonferencia aktáit éls’ történetét is ő állította össze. Csodálatosképen most egyszerre kegyvesztett lett nála is, a tanácsnál is a Duna, amelylyel csak akkor törődünk, ha Weisskirch- ner merényletet tervez. Tavaly nyáron Budapesten jajveszékeltünk, egy-két hónap előtt a Meissel és Schadenben kötöttünk vérszerződést a bajorokkal; most azonban, úgy látszik, nagyon jól állhatott az öreg Duna ügye, meri teljességgel a bajorokra bíztuk, hogy kaparják ki a gesztenyét a mi számunkra is. Mi még Emlékezünk a budapesti Dunakonfe- renciára, ahol kora reggel uj határozati javaslatokat kellett nyomatni, mert aiz egész táboi- karával megjelent Weisskirchner kicenzurázta belőle, hogy Budapest lesz a dunai székhely. Akkor riadtan, kétségbeesetten, siránkozva menekültünk bajor barátainkhoz, hogy mentsék meg sízáinukra ezt a dekórumot. A bajorok hidegek és rezerváltak maradtak, mert lanyhasá- got és jekmtéktden ügybuzgalmat láttak nálunk. Azt mondták, hogy elvben nekünk van igazunk, de harcba szállani értünk csak akkor lehet, ha bebizonyítjuk komoly érdeklődésünket és a Duna-kérdést tettekkel tényező módon kezeljük. Nohát a nürnbergi konferenciával ezt alaposan bebizonyítottuk. Igazán még a reményét is kiirtottuk annak a lehetőségnek, hogy a mind fontosabbá váló Duna-kérdésben egy pillanatra is komolyan vegyenek bennünket. Szerencsére a bajorok nem a mi szalma-
