Fővárosi Hírlap, 1917 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1917-11-07 / 45. szám

Budapest, 191/. november 7.

3

szembén taniisitott szükkeblüségével szakitva, Wekerle nem redukált, hanem emelt bizonyos adózási tételeiket. így a főváros pálinkára, szeszre, rumra, konyakra hektoliterenkint 60 fillér helyeit a pénzügyminiszter javítása értelmében l korona adót fog kivetni. A likőrök fogyasztási adója hektoliterenkint a tervezett 20 korona helyett 30 korona, a boré és iirmösé 4.08 korona helyett 7 korona, a musté 3.30 korona helyett 6 korona, a borsepröé 1.70 korona helyett 3 korona és a gyümölcsboré 1.60 korona helyett 3 korona lesz. Wekerle kékeeruzája ilyenformán a fővárost a megállapított adóemeléstől várható évi 2.144,210 korona bevételi több létén fölül összesen még 2.125,300 korona bevételi többlethez juttatja. A fogyasztási adók emelése ilyenformán 4,269,510 koronával javítja meg a főváros budgetjét. A magasabbra szabott fogyasztási adók már a jövő nó elsején életbelépnek.

A telekértékadó javaslatában csak lényegbe nem vágó apró javaslatok vannak és az uj adót 1919. év január hó elsejével vetik k:í, egyidejűleg azonban a házbér fillér eket 1.5 százalékra szállítják le.

A pezsgöadót a belügyminiszter hagyta jóvá és mindössze a birság kérdésében megállapított fellebbezési fórumok sorrendje ellen van kifogása. E tekintetben a főváros természetesen defe- rált a belügyminiszter akaratának és a kívánt javítást megcsinálta. Az adótervezetet különben Kammer Ferenc szállodás bizottsági tag meg- fellebezte. Ez a felebbezés azonban a belügyminiszteri jóváhagyás után automatice elesett és a pezsgő után már december elsejétől kezdve adót fogunk fizetni.

Fuvarokat rekvirált a főváros

Katonai vezérkarok a városházán

A szén kiszolgáltatásai még mindig nem megy valami simán. Különösen a jegyekkel van sok baj és a pesti humor máris elnevezte a le nem számitolt szénj egyeket Salgó-bankóknak, Salgó Béla szénbizottsági igazgató utáni, aki a háború történetében, mint a szénj egy rendszer kreálója fog szerepelni. Nem sokkal vigasztafennálljon, hogy mindazok, kik idejönnek, enyhülési és vigaszt, kiengesztelést és békét, áldást és üdvösséget találjanak. „Crux regat intrantes — et sia regat egredientes.“

Az időben, midőn ez városunkban történt, a keresztény világot X. P i u s pápa Őszentsége, Magyar- országot ő császári és apostoli királyi felsége I. F e- renc József király kormányozta. A magyar királyi kormány tagjai voltak: dr. Wekerle Sándor miniszterelnök és pénzügyminiszter, gróf Zichy Aladár őfelsége személye körüli miniszter, gróf An drás-sy Gyula belügyminiszter, Kossuth Ferenc kereskedelmi miniszter, dr. Darányi Ignác földmivelés- iigyi miniszter, gróf Apponyi Albert vallás- és közoktatási miniszter, P o 1 ó n y i Géza igazságügy- miniszter és Jekelfalussy Lajos honvédelmi miniszter. A székesfőváros egyházi főhatóságában Vaszary Kolos Ferenc biboros-hercegprimás és esztergomi érsek: mint kerületi esperes dr. O 11 Ádám apát és mint ezen templomnak plébánosa dr. Kovács Kálmán működtek. Ugyanez időben a székesfőváros törvényhatóságának élén állottak: Fiilöpp Kálmán főpolgármester, dr. Bárczy István polgármester, Rózsavölgyi Gyula és dr. V a s z i 1 i e v i t s János alpolgármesterek, Viola Imre, Kun Gyula, V o- s i t s Károly, Faller Ferenc, A 1 m á d y Géza, P i- perkovits Bátor, dr. M e 11 y Béla, dr. Bódy Tivadar és R é n y i Dezső tanácsnokok, gróf F e s- t e t i c h Gézia h. tanácsnok és Földváry Antal főjegyző.

A templom építésére felügyelő bizottság elnöke néhai Lung György tanácsnok volt, kit a kérlelhetetlen végzet buzgó munkássága közepette folyó évi november hó 1-én ragadott ki az élők sorából.

Minek hiteléül és örök emlékezetéül jelen okiratot kiállítottuk és azt kérelmünkre felséges urunk legkegyelmesebben aláírni méltóztatott.

Kelt Budapesten az Urnák 1906,-ik esztendejében, december hó 8-ik napján.

Az épitö-bizottság és a tanuk aláírása.

Az érdekes okiratot a bazilika zárókövében helyezték el, egy-egy másolatot pedig az országos levéltárban, a Nemzeti Múzeumban és a főváros levéltárában őriznek.

lóbb a nagyobb lakások tulajdonosainak sorsa sem, akiknek tudvalevőleg mód adatott, hogy maguk szerezzék be a szenüket. Ezek között is akárhányon vannak, akik a nyáron megrendelt szenüket mai sem kapták meg. A szénkereskedő természetesen ilyenkor minden ódiumot a vasútra hárít. Ha pedig már volna szén, nincs fuvar.

A fuvar dolgában azonban ai legutóbbi napokban fontos és jelentős intézkedés történt, ugyanis felhatalmazták a fővárost, hogy a szénnek házhoz való szállítása céljaira fuvarosoktól és magánosoktól egyaránt kocsit és lovakat rekvir állhasson.

A tanács a rekvirálás megejtésével Vita Emil. dr. tanácsnokot bízta meg, aki már jobbára el is végezte ezt ai feladatot. Munkájában fl ahn Frigyesnek, a fuvaros-ipartársulat alefnökének, mint szakértőnek, segítségét kérte ki. A szakértő állapította meg, hogy al fuvarosoknak és a magánvállalatoknak hány fuvarja nélkülözhető. Ezen az alapon ma már hetvenkét fuvar áll Vita tanácsnok rendelkezésére. Hetvenkét kocsi hetenkint 432 fuvart jelent.

Ezenkívül katonai fuvart is bocsátottak az idén is, úgy, mint tavaly, a főváros rendelkezésére. A közgazdasági ügyosztályban valóságos kis vezérkar táborozik, amely egy huszárkapitányból és négy másik tisztből áll. Ez a vezérkar parancsnokol a 23 katonakocsi és a kirendelt száz katona fölött, akik a rekvirált fuvarok mellett is végeznek munkát.

Ugyancsak külön katonai vezérkara van a közgazdasági ügyosztályban a fémrekvirálás- nak. A fémrekvirálás dolgában a közönség eddig, — bár at kiosztott iveket már jobbára kitöltötte — teljesen tájékozatlan. Ez arra indította az ügyosztályt, hogy uj magyarázó plakátot bocsásson ki. E tekintetben, — mint értesülünk — a közönségnek nem kell 'aggódnia, mert a rek- virálásnál teljes belátással és jóindulatú kímélettel fognak eljárni.

Szaporodik a holtak hadserege

Kilencezer sirdomb a Hősök Temetőjében

Kint a hősök temetőjében egyre szaporodnak a frissen hantolt dombok és a rákoskeresztúri katonai temető, amelyből a Hősök Temetője alakult, hamarosan szűk lesz a holtak hadseregének. Pedig ebbe a temetőbe csak azok kerülnek, akik a harctéren szerzett betegségben, vagy sebesülésben a pesti oldal valamelyik hadikórházában halnak meg. A harcterek nagy közös sírjainak apró kis epigonja a budapesti Hősök Temetője, mégis — igy halottak napja táján — seregszemlét tartva az alacsony dombok fölött, megremeg a szív az ember mellében. Embertestekkel beültetett hatalmas táblák szomorú egyhangúsága: ez a negyedik ősz hangulatának igazi kifejezője.

Amikor ez év eleijén a. főváros a X. kerületi katonai temetőt a katonai parancsnokság kebelében működő „Hadisirok feliigyelöségé“-vel gyetértően megkezdte a Hősök Temetőjévé való átalakítását, akkor már ezekben a parcellákban ötezer sir domborodott. Valamennyi a háborúnak a pesti kórházakban elköltözött hősi halottak Az őszi seregszemle pedig azt mutatja, hogy a hősök Temetőjének ma már nem kevesebb, mint kilencezer lakója van. A hely pedig alaposan fogy. Lassan rá fog kerülni a sor, hogy az itt levő kertészeti telepet is át kell alakítani a holtak birodalmává. Ha ez megtörténik, akkor a Hősök Temetőjében mintegy 12—14000 sirt lehet elhelyezni. Ez azonban szintén csak mintegy egy esztendőre elegendő, s ha a háború, - amitől Isten óvjon — még több mint egy esztendeig tart, akkor a fővárosnak meg kell csinálni a hősök második temetőjét.

Újabban különben kritika tárgyává tették, hogy a hősök temetőjében egyéni sirkövet felállítani nem szabad, mindenki egyforma sirkövet kap és igy a sírok valósággal uniformisosan jelennek meg. Ezzel az ellenvetéssel szemben meg kell állapítani, hogy a főváros a szerény síremlékeket ingyen adja és ő maga is ingyen kapja. Kifogás alá vették azt is, hogy kicirkal- mazzák a temetőt, amire megint az a természetes válasz, hogy sajnos többi temetőink messze távol állanak a pompás rendtől és kertészi kiképzéstől, amelyet a külföldi temetőkben találunk.

Vállalkozói részről pedig egyenesen azzal vádolták meg a fővárost, hogy az uniformisos síremlékeket csak a fővárosnál lehet beszerezni, amelynek viszont az egész temető számára szükséges márványtáblát egy bizonyos cég, a Seenger-cég szállítja. Illetékes helyen érdeklődtünk, mi igaz ebből a vádból és a következő felvilágosítást kaptuk:

A Hősök Temetőjének kiképzésénél nagy segedelmünkre volt a katonai hatóság, amely katonai munkaerőt bocsátott rendelkezésre, a síremlékek felállításához pedig szintén teljesen ingyen jutottunk, mert a szükséges márványt Bibel János kir. tanácsos ruskicai márványbányatulajdonos bányájából teljesen ingyen bocsátja rendelkezésre. Ami a Seenger-cáget illeti, annak egyik tagja mint főhadnagy teljesít katonai szolgálatot és igy a síremlékek elkészítését szintén ingyen vállalta a rendelkezésére bocsátott olasz hadifoglyok segítségével. A vádra, hogy a főváros egy céget favorizál, ez a válasz épen elegendő.- Egyébként azonban a fővárosnak is tetemes költségébe kerül e kedvezmények mellett is a Hősök Temetőjének megalkotása. A tanácsi XIII. ügyosztály által összeállított két költség- vetés szerint az elsősorban végrehajtandó és részben már el is végzett általános rendezésnek költségei mintegy 150,000 koronát tesznek ki, a későbbi feladatok megoldása, a főemlék, a kisebb közös síremlékek, vízvezetési munkák és egyebek viszont mintegy másfélmilliót fognak fölemészteni.

Városházi kabaré

c • •

— Látogatás a diktátornál. —

Az ember jó arcot vág a gonosz játékhoz és amikor nincs segedelem, jól kifejlett akasztófahumorához folyamodik. Ez történt a héten a kőszén egyik legfőbb parancsnokával is, amikor beállított hozzá egy újságíró és interjút kért a szénről.

Az előszoba zsúfolásig volt. A szolgák számokat osztogattak és az emberek itt is, mint a szenes-boltok előtt, sorba-álltak. Egy katonatiszt, aki most jött a harctérről, megriadva látta, milyen keresett ember a széndiktátor és összevágva a bokáját, kitámolygott az előszobából:

— Már akkor előbb bejutok a Kriegsminiszter- hez, mint ide — mondta és eltűnt a lépcsőházban.

A széndiktátor különben rendkívül kellemes ember, örök mosoly ül az arcán és az anekdoíázók fajtájából való. Az újságíró komoly kérdéseket adott föl neki, tonnákról és vaggonokról beszélt, Oroszlen- gyjelországról, Porosz-Sziléziáról, Ausztriáról érdeklődött, a szénpotentát azonban azt mondta:

— Se szenet, se interjút nem adhatok. Elmondok azonban egy anekdotát, azt megírhatja, de a nevemet ne említse. Hát úgy történt, hogy a zsidó elment a templomba és buzgó imádság közben egyedül felejtkezett ott. Ebben a bizalmas egyiittlétben a jó Istennel, — gondolta — biztos információkat fog szerezni a háború végét illetőleg. Megszólalt hát alázatos hangon:

—- Uramisten, most ketten vagyunk itt, most megmondhatnád, mikor lesz vége a háborúnak?

Az úristen hallgatott, de fönt a karzaton meghallotta az egyoldalú beszélgetést a kitűnő templomszolga, akinek megesett a szive érdeklődő testvérén. Elhatározta hát, hogy a válaszadásban helyettesi.eni fogja az Istent és megszólalt:

— Várj fiam még egy esztendeig.

A zsidó fellélekzett, de nem elégedett meg a do- donai válasszal. A pontos fogalmazás okából megkérdezte még:

— Mondd csak jóisten, ha egy esztendeig várok, akkorra vége lesz a háborúnak?

Es felelt a kitűnő templomszolga:

— Azt nem mondtam, de ha nem lesz is vége, akkorra megszokják az emberek.

Most barátságosan az újságíró vállára tette a kezét a széndirektor és azt mondta:

— Menjen haza barátom és írja meg az újságjába ezt az anekdotát. Mert én sem mondhatok többet a szénről, mint a templomszolga mondott a háború végéről .... ha később sem lesz szén, akkor legalább akkorra megszokják az emberek, hogy nincs . . .