Fővárosi Hírlap, 1917 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1917-02-21 / 8. szám
Hatodik évfolyam Budapest, 1917. február 21-én. 8. szám ELŐFIZETÉS! AniIKt Égési, évwe ........... 20 K. Fel évi*e ................. IO K. Eg yes számolt kaphatók a kiadó hivatal kan. Várospolitikai és közgazdasági hetilap Felelős szevkesztö : Dacsó Emit Megjelenik minden szondán. Szerkesztő ség és kiadóhivatal: VI. kér. Sziv-utca ...... 18. szám Telefon ............... 137-13 Le rs Vilmos államtitkár levelet irt a polgármesternek és bejelentette, hogy lemond bizottsági tagságáról. Egy fecske még nem csinál tavaszt és ha Lers Vilmos közönséges virilista-városatya lett volna és a lemondó-levélben mindössze az állott volna, hogy a lemondó városatya tisztelted a közgyűlést, — akkor szót sem érdemelne az egész eset. Azonban, — azonban Lers Vilmos a kereskedelmi minisztérium államtitkára, elsőrendű tekintély vámpolitikai, kiegyezési ügyekben, kiváló szakértője a budapesti kereskedelmi kikötő kérdésének és mindazoknak az ügyeknek, amelyek közgazdasági vonatkozásunk és amelyek a főváros hatáskörét, a főváros által megoldandó problémák területét súrolják. Lers államtitkár távozása tehát nemcsak az államtitkár hivatali és egyéni jelenségénél fogva sajnálatos és nemcsak azért vesztesége a főváros ügyeinek, mert az önzetlen, a tekintélyes, a rátermett városatyák ritka csoportjához tartozott, hanem lemondó-levelének van egy pasz- szusa, amelyet márványba kellene vésni, s amely azt mutatja, hogy Írójára méltán rá lehet huzni az ideális fővárosi bizottsági tag ruháját. Azt írja a lemondó államtitkár-városatya, hogy a bizottsági tagság egész embert kíván meg, Budapest székesfőváros törvény- hatósági bizottsági tagsága nem lehet mellékes cim, nobile officium-munka, kötelesség nélkül. Ez az az etika, amelynek alig látjuk nyomát a közgyűlésen, s amelynek hiánya oly súlyosan nehezedik a főváros lakosságára. A Lers Vilmosok, sajnos, elenyészően csekély számmal vannak. Nálunk a bizottsági tagság a legtöbb ember számára vagy a társadalmi és politikai érvényesülés lépcsőfoka, vagy hiúsági kérdés, vagy — üzleti alap. Az ügyvéd, akiben a te- hetségtelenség versenyt fut a stréberkedéssel és az érvényesülés vágyával, befurakodik valamelyik kerületi klubba, émelygős felköszöntőt mond néhányszor a törzsfőnökre és addig kelleti magát, addig szerepel a; megjelentek között, amig beválasztják az iskolaszékbe. Néhány év alatt kinő ebből a székből és a kerületi választmányi tagság büszke cime díszeleg már a névjegyén. Még egy-két felköszöntő, még néhány elszánt nyelvöltögetés és a budapesti ügyvédi kamara rendes tagja fővárosi bizottsági póttag lesz. Ettől már csak egy lépés, egy rendes városatya korai halála, a bizottsági tagság és a szerencse fia megereszti első „szellemes“ közbeszólását a közgyűlésen. Bemutatkozik a polgármesternek, letegezi a tanácsnokokat és idősebb, tiszteletreméltó atya-társait és ha ambíciójának a szárnyait le nem nyesegeti a törzsfőnök, akkor nagy-képű' beszédeket mond,- de minden esetben zsirosi közigazgatási eljárásokra, hagyatéki gondnokságra pályázik és' irányadó tényezője lesz a budapesti közéletnek, így az ügyvéd. A vállalkozó-városatya kissé szerényebb, de végcélja szintén nem a közügy önzetlen szolgálata, hanem az, hogy közszálli- tási handicapekben kedvező legyen a súlya. így keletkeznek a kijárók, az összeférhetetlenek, a váltakozó érdek-csoportok és igy nyomja a víz alá a magánérdek a főváros lakosságának egyetemes érdekét. Hiszen igaz, nem lehet mindenki Vázsonyi Vilmos, de ha nem tud használni a köznek, akkor álljon félre és adjon helyet a polgárság ideális képviselőinek. A szénbajok nem igen enyhültek, holott a kormány min dent megígért és a főváros illetékes tényezőt mindent megtettek. Ebből világosan következik, hogy a bajoknak a forrását helyesen jelölték meg a vasúti szállítás nehézségeiben. Ki felelős a vasa ti szállításért? —• semmiesetre sem a főváros. Hiába parancsolna rá Bárczy polgármester, vagy akár a közgyűlés a Máv.-ra, ennek nem volna semmi foganatja és országos röhejt keltene, ha a főváros megfenyegetné Ausztriát, vagy a hadvezetöséget. Valljuk be, hogy a király magasztos ténye, a katonai fuvarozás elrendelése, szintén nem alkalmas a szénhány lényeges enyhítésére. Hiszen a fuvarozást valahogy elintéznék, de az a baj, hogy nincs mit fuvarozni. Vaggon kell, szén kell és jóakarat azok részéről, akik elfelejtik, hogy Budapest a küzdő hadseregnek egyik leg jelentékenyebb erőforrása. A villamosok tizenegy óra után, sőt egyes relációkban már féltizkor beszüntetik forgalmukat. Nagy csapás ez a főváros népére, mert nem szabad abból kiindulni, hogy a záróra után csak elszánt lumpok lézengenek a főváros utcáin. Éppen ellenkezőleg áll a dolog. A lumpok tizenegykor kiszorulnak a vendéglőkből, kávéházakból és az utcán csak azok járnak, akiket hivatásuk kényszerít az éjjeli életre. Ezek pedig nagyon sokan vannak, sokkal többen, mintsem hogy egyszerűen napirendre térhetnénk fölöttük. Nagyon súlyos baj a villamosforgalom redukálása és ebbe csakis azzal a feltétellel lehet belemenni, hogy a szénhiány csökkenésével nyomban megszüntessék. A villamosvasutak érdeke azonos a közönség érdekével; azért vannak villamostársaságok, hogy kocsikat járassanak és hogy jegyeket áruljanak. A tejhivatal igazgatója lemondott állásárul és ezt az alkalmat felhasználták arra, hogy dicsőítsék Pikier Gyulát. A lemondás ténye még nem jelenti, hogy Pikiernek volt igaza abban a pörben, amely a statisztikus-igazgató és a tejellátás gyakorlati tényezői között kitört. Sőt ellenkezőleg, az eredmények, helyesebben az eredménytelenségek, amelyek Pikier igazgató nevéhez fűződnek, inkább ő ellene szólnak. Nem akarjuk kisebbíteni Pikier Gyula munkásságának értékét, elismerjük jó szándékéit, lelkiismeretes buzgóságát, egyéniségének kétségtelen értékét, de azt hittük, hogy ha távozik, praktikus ember kerül a helyére. Holott a statisztikus után a pedagógus következett, ami ismét nem vezethet jóra és ha a pedagógus is megbukik, akkor e rendezer szerint most — egy jogász fog jönni. T ej jogász még agy sincsen. Vállalkozóit oEfenzíuija a városházán Válasz a hivatlan prokátoroskodásra. Egy vállalkozási kérdésekkel foglalkozó hetilap, amely igen szorgalmasan tolja föl magát a magyar vállalkozók hivatalos orgánumának, kifogásokat emel egy informativ cikk ellen, amely a Fővárosi1 Hírlap-ban jelent meg és amely egyes kapzsi vállalkozóknak a főváros ellen indított árdrágító offenzivájával foglalkozik. Az újság nem tesz jó szolgálatot a vállalkozók egyetemének, amikor egyes vállalkozók túlkapásait veszi pártfogásába, ami látszik abból is, hogy a kesergő irásmü legelső soraiból is kitetszik, hogy a Melocco Péter betonvállalatának a feje nagyon fáj neki. A Fővárosi Hírlap mindenkor megvédte a vállalkozók jogos érdekeit a fővárossal szemben is, de talán legnagyobb szolgálatot akkor tesz, amikor igen sokszor maga a vállalkozási orgánum is ezekről a hasábokról értesül a városháza ama híreiről, amelyek minden vállalkozót érdekelnek. Az adott esetben pedig a legnagyobb szolgálatot tettük a vállalkozóknak, amikor hírül adtuk, hogy a főváros műszaki ügyosztályaiban fokozott figyelemmel fogják kisérrá a vállalkozók árait és minden alkalommal pontos árelemzést követelnek. Amit mi irtunk, nem egyéb, mint védelme a vállalkozási tisztességnek és jóindulatú figyelmeztetés azoknak, akik különösen az utóbbi időkben hívei lettek a mindenáron való munkaelvállalásnak. Irreális árajánlataik egymást érik és amikor elnyerik a; munkálatokat, akkor látják, hogy elszámitották magukat, nincs más módjuk, mint az anyagdrágulásra való tekintettel a tanácstól egységáremelést kérni. Többek között az ilyen anomáliák megszüntetése lebegett a szemünk előtt, amikor információinkat papírra vetettük. Hangsúlyozzuk pedig, hogy nem a saját véleményünkről, hanem igenis megbízható információkról volt szó. Állításunk bizonyitékaké- pen fölkerestük a székesfőváros műszaki feladatokkal megbízott ügyosztályának vezetőegyéniségeit és kikértük véleményüket, igaz-e, hogy akadnak vállalkozók, akik a háború alatt kötnek szerződéseket és amikor megkapják a munkálatokat, sietve áremelést kívánnak? Műszaki kérdésekkel a fővárosnál tulajdonképpen két ügyosztály foglalkozik, a II. és Xlll-ik. A XIII. ügyosztály egyik vezetőtagja kijelentette, hogy a középitési ügyosztály munkái nem olyan természetűek, hogy ott a vállalkozók bármily ürügy alatt árdrágítással tudnának operálni. Kisebb munkák elvállalásánál igen átlátszó lenne, ha a vállalkozók ilyen szándékokkal állnának elő. — Az ilyesmik — mondta kiváló informátorunk — inkább a Il-ik ügyosztályban fordulnak elő, ahol az ut- és csatornaépítési nagyobb- terjedelmü munkálatok inkább adnak alkalmat az ilyesmire. Úgy tudom, ott tényleg elő is fordulnak ilyen panaszok. Fölkerestük tehát Fociz Ede tanácsnokot, -az ut- és csatornaépítési ügyosztály vezetőjét, aki szives volt a nála megszokott nyíltsággal elmondani véleményét: — A vállalkozók iránt való jóindulatomban, senkisem kételkedhetik, mert minden igazságos és jogos érdeküket pártolni szoktam. Tudom, hogy az állandó anyagdrágulás a vállalkozókat is sújtja, de mégis akadnak
