Fővárosi Hírlap, 1917 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1917-02-14 / 7. szám

Budaptest, 1917. február 14. 5 __ Az adminisztráció? Adminisztráció nincs a pesti városházán. Valahogy úgy látom a helyzetet, hogy a városházi hivatalnokok inkább csak azért vannak a városházán, mert valahol csak kell lenni. Paris jut eszembe, ahol valaha legenda volt, hogy aki nem jó még csatornatisztitásra sem, az elmegy biztosítási hivatalnoknak. Most Budapesten a város­háza az ilyen biztosítási hivatal . . . — Csak a kényelem a fontos. Mi az ördögnek a tanácsnok uraknak a titkár, némelyiknek kettő is. Hi­szen. ha magamfajta szegény pesti ember fölmegy a városházára és be akar jutni egy tanácsnokhoz, való­ságos kínszenvedésbe kerül a sok titkár miatt. Persze mindenkinek mellékállásai, igazgatósági tagságai vannak, nem igen fontos a hivatal . . . Keserűen hangzanak a szavak, de Kun Gyula, miközben kikisér az előszobába, még egyszer hozzá­teszi: Higyje meg, nem a nyugalmazott tanácsnok mondja ezeket, hanem a pesti polgár. A pesti polgá­roknak ez a véleménye. i*— Lássa — és most már kedvesen, öregesen mo­solyog, — talán meg is fáztunk a pesti polgár hideg szobájában, mert a budapesti városházán nemcsak adminisztrációt, de szenet sem lehet kapni . . . • • • Közgyűlés. A szerdai közgyűlés napirendjé­ről lekerült a lakbérrendelet, mert a miniszter megelégedett a tanács felterjesztésével és nem volt kiváncsi a közgyűlés álláspontjára. E he­lyett okvetlenül szóba kerül a szénkérdés, első­sorban a gázgyár szorult helyzete. Természetes, hogy a sok beszédből nem lesz szén, de azért nem ártana, ha a közgyűlés vezető tagjai leszö­geznék a hibákat és megállapítanák a felelős­séget. Fontos tárgya a közgyűlésnek a csecse- mökórház, a javadolmi bérlet, azonkívül a Ba- káts-téri kórházvétel. Lesznek érdekes interpel­lációk is és választás: a Népjóléti Központ igaz­gató-tanácsnak húsz tagjára. A csecsemökórház igazgató-főorvosa. Megírtuk annak'idején, hogy a Bánffy-uteába tervezett cse­csemőkórház igazgató-főorvosává Heim Pál dr.-t szemelte ki a tanács. A Bánffy-utcai terv azóta alkal­matlannak és kisterjedelműnek bizonyult a feladathoz, amelyet a főváros a gyermekhalandóság megakadá­lyozása érdekében maga elé tűzött. Ismertettük a Simor-utcai hatalmas csecsemőkórház és gondozó tervét és most hozzátehetjük, hogy az igazgató-főor­vosi állásra most az uj, nagyobbszabásu terv mellett is Heim Pál dr., egyetemi magántanár az egyedüli jelölt. Konyhakertészet a vízmüvek telepén. Alig né­hány héttel ezelőtt az Országos Közélelmezési Hivatal volt az. amelyik felismerve a — német mintára készí­tett — tisztviselői konyhakertészeti telepek nagy hasznát, körlevélben hívta fel a vidéki hatóságokat, hogy tisztviselőinek számára, konyhakertészet és zöldségtermelés céljaira engedjenek át megmivelhetö területeket. A felhívásnak mindenütt nagy vissz­hangja volt, s mint azt az eddigi eredmények mutat­ják, az akció rendkívüli sikerre fog vezetni. A Köz- élelmezési Hivatal felhívását jóval megelőzte azonban a főváros, amely majdnem egy évvel ezelőtt beren­dezte konyhakertészeti telepét. Most ez egy újabb fiókteleppel bővült ki, amely a káposztásmegyeri víz­müvekkel kapcsolatosan létesült, de kizárólag a víz­müvek alkalmazottainak és hivatalnokainak haszná­latára. A vízmüvek körül ugyanis körülbelül 60 hold kiterjedésű védőterület van, amelyet minthogy a vi­zet ebből a talajból kapják, megművelni nem lehet, mert az évről-évre szükségessé váló trágyázás dezin- ficiálhatná a talajt és igy az ivóvizet. Minthogy' azon­ban a konyhakertészet mélyebb megművelést nem kíván, a vízmüvek igazgatósága arra a gondolatra jött rá, nem lehetne-e ezt a nagykiterjedésü, de eddig par­lagon heverő földet, mint zöldségtermelőtelepet érté­kesíteni. A konyhakertészeti telep ügyében kérdést intéztünk a vízmüvek igazgatóságához, ahonnan a kö­vetkező felvilágosítást kaptuk: — A vízmüvek igazgatósága már kezdetben, a nagy élelmiszerhiány első idején foglalkozott a védő­terület hasznosításának gondolatával. Előterjesztést is tett a tanácsnak arra vonatkozólag, hogy a védőterü­leten konyhakertészetet létesítsenek, természetesen csakis műtrágyával való növelésre. A tanács meg is adta rá az engedélyt, mire hozzá is fogtak a 60 hol­dat kitevő terület. felszántásáhbz. Ennek felét eddig felszántották, a Duna magas vízállása és a rendkívüli fagy megakasztották azonban a további munkálato­kat. A konyhakertészetben egyelőre krumplit, babot hüvelyeseket és más konyhaveteményeket termesz­tenének, azonkívül baromfihizlalás céljaira kukoricát, de csakis a vízmüvek alkalmazottainak számára. A Délivasut gyásza. Lovag bárdányi Brám Miksa min. tanácsos, a Délivasut magyarországi vo­nalainak vezérigazgatója vasárnap éjszaka Bécsben elhunyt. Közgazdasági életünk egy igen érdekes alakja és kiváló vasúti szakember dőlt vele sírba, aki­nek sok érdeme van nemcsak a Délivasut fejlődése körül, de abban is, hogy' ez a hatalmas közlekedési vállalat a magyar gazdasági életnek fontos tényezője lett. Brám Miksa lovag 1844-ben Budapesten szü­letett. A műegyetem befejezése után már 17 éves ko­rában mint napidijas a Délivasut szolgálatába lépett és azóta Bécsben hivatalnokoskodoít 1874-ig, amikor Budára nevezték ki üzletvezetőnek. A budai üzlet ve­zetőség akkor csak nagyon kis ügykörrel birt és mind­össze öt hivatalnokot foglalkoztatott, de Brám buz­gón támogatta a magyar kormányokat abban a tö­rekvésükben, hogy a társaság magyar vonalai az osz­tráktól függetlenittessenek. Átszervezte a magyar igazgatóságot, amely ma már három hatalmas osz­tályból áll, több száz hivatalnokkal. Utóbb a Déli Vasút magyarországi nagy vonalai önállók lettek és annak személyzete is külön státuszt alkot. Érdemei' elismeréséül több ízben királyi kitüntetésben is ré­szesült, magyar nemességet kapott és miniszteri ta­nácsosi címet nyert. Halálának hire a főváros tár­sadalmi és közgazdasági köreiben őszinte részvétet keltett. Szigorított fémrekviráiás a fővárosban. A íém- rekviráló-bizottságok a lefolytatott fémbeváltások után azt tapasztalták, hogy a felek sokkal kevesebb fémet hoztak beváltásra, mint amennyit a legpesszi- misztikusabb becslések alapján is kellett volna. Ezért a fővárosi fémátvételi bizottságok , stichpróbákat“ és váratlan házkutatást tartottak több háztartásban. Az ellenőrzés azzal a furcsa eredménynyel járt, hogy kü­lönösen a jómódúak lakásain, — akik nyaralás ürügye alatt nem váltották be rendes időben a fé­meket — rendkívül nagymennyiségű bevallásköteles fém van. Éppen ezért, február 1-től kezdve uj fém­beváltást kezdettek Budapesten, amely a háztartá­soknak az eddiginél szigorúbb ellenőrzésével jár. Minthogy' azonban mindenkinek tudnia kell azt, hogy a háztartási fémek beváltásával muníciót és fegy­vert ad a hadseregnek, remélhetőleg minkenki ön­ként beszolgáltatja a beváltásköteles fémeket és nem vár, mig a hatósági házkutatásnál rekvirálják ezeket el, anélkül, hogy a beváltási árat megfizetnék. A halárak maximálása. A (Fővárosi Hírlap több alkalommal foglalkozott a halárak elviselhetet­len drágaságával. A főváros vendéglősei pedig ismé­telten kérték K ü r t h y bárót, hogy engedje meg a tulmagas halárak miatt a hústalan napokon a szár­nyasok felhasználását is. Ez az: ügy most szóbakeriilt a parlamentben is, ahol gróf ,E s z t e r h á z y Móric sürgette a halárak maximálását. Hogy ez milyen sür­gős és fontos, azt legjobban igazolja, hogy a legol­csóbb halféle, a kárász, — amelyet béke időben nem is lehetett látni a vásárcsarnokokban, — ma 5 koro­nába kerül kg.-ként, a pesti halárusoknál. Hogy a háborús feladatok teljesítésénél mily óriási módon részesedik a varrógép, mutatja a Sin­ger Co. varrógép részvény” társaság kiadásában most megjelent röpirat „A háború és a t ii“. Szöveg és rajzok ezen időszerű füzetben a leg­szerencsésebben egészítik ki egyrmást abban, hogy az olvasónak minél hatásosabban állítsák szeme elé a kis varrótű rendkívüli hadi teljesítéseit. E röpirat a nevezett társaság valamennyi üzletében kapható. Afra siker 2. A K r i s t á 1 y p a 1 o t a kiváló ven­dége, A f r a, most Budapest szenzációja. Mindenki Afráról beszél. Afrát bámulva hallgatják s megdöb­bentő ez a biztonság, amellyel mindenkire ráolvassa a legtitkosabb gondolatát. A Kristály'palota februári műsora azonban bővelkedik egyéb szenzációs szá­mokban is. Itt van a bűbájos M i 1 d a Breiten és a berliniek dédelgetett kedvence, a nagyszerű Anton Herrntfeld.is. A magyarok, F e r e n c z y és U j- váry is brillíroznak. Mehgesték a Télikertben. A hideg idők legkitű­nőbb ellensúlyozója ma a Télikert, aho.l a kitünően fűtött színházban valósággal forró esték zajlanak le. A ragyogó műsor Rátkai, Sompgyi, Szalontai, Kovács és a többi kiváló magyar művész épyen úgy, mint a nagyszerű artisták: Marino, a vasember, Heddy von Burdick boszorkányos mutatványaival, Dolesch és Zillbauer, a kiváló muzsikusok és Holcz testvérek tánc­számai részesei a minden esti nagy' sikernek. Szemle. Diplomácia és közgazdaság. — A plutokrácia tultengése. — A lánc-kereskedelem elleni tervezet. Grátz Gusztáv orsz. képviselő külügyminisz­teri osztályfőnökké neveztetett ki. A Gyosz. igazgatójának erre a fontos állásra való meg­hívása azt bizonyítja, hogy az illetékes körök­ben is meggyőződtek végre annak a szükséges­ségéről, hogy a diplomáciában nem dilettánso­kat, hanem szakembereket és első sorban kitűnő közgazdászokat kell alkalmazni. Norman Angel azt irja híressé vált könyvében, hogy a világ­háború bizonyosan nem tört volna ki, ha 1914. júliusában az egyes állaimok külügyminiszteri székében nem „hivatásos“ diplomaták, hanem jó közgazdászok ültek volna. Ha végigolvassuk a különböző sárga, zöld, kék, fehér, stb. köny­veket, melyek a világháború kitörését megelőző diplomáciai jegyzékeket tartalmazzák, akkor látni fogjuk, hogy azokban szó sincs közgazda­ságról, vagy gazdasági érdekek veszélyezteté­séről. A diplomaták minduntalan a presztizszsel hozakodtak elő és ennek a bálványnak áldozták fel millióknak életét és boldogságát. Nem volt érzékük a modern közgazdasági életet irányitő kérdések iránt és igy fogalmuk se lehetett arról a gazdasági katasztrófáról, melyet a háború Európára hozott. Mindenesetre megelégedéssel vesszük tudomásul, hogy a háború jobb belá­tásra bírtál az intéző köröket. Grátz Gusztáv kinevezésével uj szellem vonul be a diplomá­ciába. Reméljük, hogy a jövőben ez az irányzat még jobban meg fog erősödni és a diplomáciá­ban első sorban nem grófi és hercegi dilettánsok, hanem gyakorlott közgazdászok és kiváló üzlet­emberek fognak alkalmazást nyerni. Ez a világ­háború, mely a presztízsből indult ki, ádáz gaz­dasági harccá fejlődött és bizonyos, hogy a há­ború után 'a diplomáciát többé nem üres etikett- kérdések, hanem a nemzetek exisztenciális gaz­dasági kérdései fogják dominálni. Ezeknek a nagy kérdéseknek a megoldását pedig csakis a legavatottabb szakemberekre bizhatjuk. A dilet­táns diplomaták munkáját, mely a mostani vi- lág-konílagrációra vezetett, már ismerjük. Ebből többet nem kérünk. A háború nagy mértékben előmozdította a gazdasági élet koncentrációját, amely viszont fokozatosan a plutokrácia uralmára vezetett. Amerre csak tekintünk, mindenütt a bankok ke­zét látjuk. Földes Bélának, aki az egyetemen a nemzetgazdaságtant tanítja!, ez nem tetszik. Ki­fejezést is adott ennek legutóbbi képviselőházi beszédében, melyben a többi között ezeket mon­dotta: „A plutokrácia tultengésben van. Saját tapasztalatomból beszélhetek. Ha az utcán sé­tálok és azt kérdem, hogy ki kezeli ezt a nagy három- vagy négyemeletes házat, azt hallom, hogy X bank. Ha az ember azt kérdi, ki kezeli azt a birtokot, ki kezeli azt a gyárat, ki kezeli azt a vasutat, vagy hogy ki kezeli azt a bányát, mindenütt ugyanazzal a tényezővel, ugyanazzal a bankkal találkozunk.“ Földes Béla nem túloz, csak abban hibázik, hogy ebben a pluto- kratikus fejlődésben veszélyeket lát a jövőre nézve. Mi ezt a felfogását nem osztjuk. Azzal, hogy az állam a háborús állapot kényszere kö­vetkeztében rátette a kezét az egész gazdasági életre és annak irányítására döntő befolyást biztosított magának, a gazdasági erők nagy­mérvű koncentrációja állott be. Ezt a koncen­trációt tehát, mely a plutokrácia uralmát meg­alapította, nem a bankok idézték elő, ők csak kihasználták azt. A bankoknak üzleti terjeszke­dése a háborús közgazdaságnak természetes, mondhatni szükségszerű folyománya. Azok az óriási tőkék, melyet a háborús gazdálkodás mobilizált, a bankokban gyülemlettek föl. Eze­ket a tőkéket pedig fruktifikálni kell. Ezt Föl­des, mint jó nemzetgazdász, szintén tudja. Neki csak az nem tetszik, hogy a plutokrácia a Iratai—

Next

/
Oldalképek
Tartalom