Fővárosi Hírlap, 1917 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1917-11-28 / 48. szám

I

Budapest, 1917. november 28.

beléptetését elrendelő hirdetményt, mely a gyakorlati kivitelt elrendeli, sem ismerik. Neheztelésüknek adnak kifejieizést a tagok azon tanácsosokkal szemben, akik passzív magatartásukkal elősegítették a tőzsde életének letörését és nem tették meg legalább azt, ami a tagok delegáltjainak sikerült. A tagok a tőzsdeforgalom és a tanácsülések teljes nyilvánosságát kívánják. Kívánják a tagok a Giro rendes funkcionálásának garantálását, mint az egyetlen garanciáját a helyzet rendezésének és ezek után a reform végleges elejtését, nem pedig részleges felfüggesztését. A tőzsdetagok egy uj tanácsosai hajlandók olyan rendelkezéseket hozni, amely az alapszabályok 1. szakaszának megfelelően hivatva van:

„megkönnyíteni és szabályozni a kereskedelmi forgalmat“.

Ez vonatkozik egész gazdasági életünk formájára. A mostani tanács alapszabályaink eilsö alapvető szakasza ellenére járt el. Megnehezítette, tönkretette a vérkeringést és ezt a nagy ügyet a közgyűlésen fogják tisztázni a tagok, akik dokumentálni akarják, hogy a tanács e kérdésben nem hivatkozhatik a bizalomra és hogy a tagok nem visieilik a helyzet ódiumát.

Hajdú Zsigmond tőzsdetag.

Szemle.

Az első háborús költségvetés. — Az elévülési határidő megrövidítése. — Hibás aranypolitika.

Három évi várakozás után végre előttünk fekszik az első háborús költségvetés. Mindenekelőtt sajnálattal kell konstatálnunk, hogy az előterjesztett budget a pénzügyi hadviselés részleteit egyáltalában nem tárja fel. A költségvetéshez mellékelt rövid táblázatból mindössze annyit tudunk meg, hogy a háború első három éve Magyarországnak 15 és fél mil- liárdjába került. Viszont nem kaptunk semmiféle tájékoztatást arról, hogy ez a kiadás mily módon fedeztetett. Arról sincs információnk, hogy az állam miben mértékben vette igénybe a jegybankot és a magyar bankkonzorciumot. Pedig erre mintául szolgálhatott volna az osztrák költségvetés, amely mindezekre nézve pontos felvilágosítást nyújt. Ami már most magát a költségvetést illeti, arról meg kell állapitanunk, hogy az sok tekintetben hézagos, ameny- nyiben az elmúlt három év pénzügyi gazdálkodását teljesen ignorálja és a háborús financiákat csak anyagiban veszi tekintetbe, hogy az előirányzat keretébe a badikölcsönök kamatfedezetét is felveszi. Nem látjuk a budgetben feltüntetve a hadisegélyeket se, melyek pedig évenkint sok száz millióba rúgnak. A kormány úgy állította össze a költségvetést, mintha a háborús kiadások nem is léteznének. Ezzel szemben azt látjuk, hogy Ausztriában a rendes költségvetésbe az összes hadi kiadások és a hadisegélyek is beál- líttattak. Nem értjük, hogy a kormány miért húzódozik még mindig az igazságtól és miért nem tárja fel a nemzet előtt a pénzügyi hadviselés összes titkait. Végül is az országnak joga van tudni, hogy melyek azok az áldozatok, amelyeket a háború eddig megkövetelt. Három éven át kijátszották a parlament budgetjogát, most meg egy csonka költségvetéssel járulnak az országgyűlés elé! És csodálatos dolog, hogy a törvényhozásban egy hang se emelkedett a kormány eljárása ellen, mely a parlament ellenőrzési jogát egyszerűen meghiúsítja.

*

Az igázságügymiszter törvényjavaslatot terjesztett elő, mélyítek értelmében bizonyos magánjogi követelések elévülési tartama három évre szállitta- tik le. A miniszter ezt az intézkedést a háborús viszonyokból eredő körülményekkel indokolja. Az elévülési határidő a magyar magánjog szerint eddig 32 év volt. Ezzel szemben a három évre való leszállítás igen radikális intézkedésnek tűnik fel, mely a mi meggyőződésünk szerint különösen a kereskedelem érdekeit sok esetben súlyosan érinti. Az igazságügy- miniszter a javaslat indokolásában azzal érvel az elévülési határidő .megrövidítése mellett, hogy a háború alatt sok ember és sok okirat pusztult el és igy a bizonyítás számos esetben lehetetlenné tétetett. Ez mindenesetre igaz, csakhogy! viszont a közgazdasági élet kárát fogja vallani egy olyan intézkedésnek, mely csak általánosít, de kivételeket nem statuál. Mi a javaslatban ahtimerkántilis tendenciákat látunk, melyet a mostani kormányt támogató pártök sohasem' titkoltak. Ha ez a javaslat törvénnyé válik, sok baj fi'g szármázni belőle. Kívánatos volna, h’a a javaslat parlamenti tárgyalásán ezek az aggályok sízóba kerülnének és olyan módosítások eszközöltetnének, melyek a kereskedők érdekeivel is számolnak.

*

Az aranyr sehol a világon nem olyan drága, mint nálunk Magyarországon. Az arannyal sehol olyan azsiotázst nem űznek, mint a mi piacainkon. Ennek pedig — mint most már megállapítható — egyrészről a jegybank, másrészről a kormány az oka, melyek az aranypiacot teljesen szabadjára hagyták és lelki- ismeretlen spekulánsok martalékának dobták oda. Nem csoda, ha ilyen körülmények között egy kiló finom arany ára 20.000 K-ra, egy tizkoronás arany ára 60 K-ra, egy huszkoronásé pedig 120 K-ra szökött fel. Az utóbbi napokban a külföldi devizák hanyatlásának hatása alatt az arany ára valamivel csökkent, de még mindig aránytalanul magas. A tizkoronás aranyért még ma is 50—52 K-t kell fizetni. Az árakat az aranyáruipar verte fel, mely mindenképen anyaghoz akar jutni, minthogy a pénzbőség kö,- vetkeztében a megrendelések a maga,s árak dacára is meghaladták a békeidőbeli megbízásokat. Minthogy pedig a jegybank ilyen célokra aranyat nem adott, kéz alatt kellett azt beszerezni, aminek következtében túlzásba menő üzérkedés fejlődött ki, mely a mai tarthatatlan állapotra vezetett. Mig Németországban és Franciaországban a jegybankok intenzív agitációval növelték aranytartalékukat, addig az Osztrák-magyar bank és a monarchia kormányai tétlenül nézték ezt az aranyüzérkedést, amely rendkívüli módon áitott valutánknak és nagyon megnehezítette annak megjavítását. Illetékes körökben ma már belátják az elkövetett hibákat és mint értesülünk, a monarchia kormányai a valuta helyreállítása, illetve a jegybank aranytartaléka növelése céljából az aranytárgyak rekvirálását is fontolóra vették!

A legfeleslegesebb központ. Fából vaskarika: Kávéközpont •— kávé nélkül. Ez is a háborús gazdálkodás kinövései közzé tartozik. És itt még az elnézésnek sincsen létjogosultsága, mieírt ha elismerjük is, hogy a legtöbb központ szükséges rossz: vájjon miért kell a szükségtelen rosszat is fentartani? A kávéközpont „hadikávé“ néven valami élvezhetetlen kotyvalékot hoz forgalomba. Miből áll ez a hires keverék? Szakértők szerint 90—95 százalék pörkölt cukor és árpakeverékből, a többi állitólag valódi kávé. Ennek a hires mixtumnak az ára kilón- kint 5 korona, holott annak alkatelemei külön- külön kiutalva táni 2 koronába sem kerülnek. Úgy lehet, hogy a 3 koronás többletet a Kávéközpont az illúzióért szedi be. Ha azonban ebben a háborús világban százféle címen szedik be tőlünk a vámot, az illúziót díjmentesen is átengedhetnék nekünk. A-hadikávé készítéséhez ugyanis nem kell központ. A pörkölt árpát egyedül is meg lehet főzni. Jó kávéizii folyadék készül belőle. Aztán a cukrot magunk is hozzáadhatjuk. Ehhez a keverékhez nem kell központ. A Kávéközpont babkávét osszon ki, ha van neki, ha nincs, vonja le a konzekvenciát és oszoljon föl, de a keverést bízza mindenkinek a saját Ízlésére. A Kávéközpont elvesztette létjogosultságát és alig érthető, hogy a közálleilmezési miniszter miért tengeti tovább az életét egy olyan intézménynek, amelynek fölösleges működésétől az egész ország szabadulni szeretne.

Jegyezzünk hadikölcsönt. Az aláírók a hetedik hadikölcsönre a magyar társadalom minden rétegéből tömegesen jelentkeznek. Mindazonáltal még igen sokan vannak olyanok, akik a hadikölcsönt jegyzők soraiból hiányoznak. Különösen áll ez bizonyos hadseregszállitókra és a gazdákra nézve, akik pedig a háborús konjunktúrából igazán kivették a részüket. Kívánatos volna, ha ezek is végre tudatára ébrednének annak, hogy a hadikölcsön jegyzése minden magyar embernek becsületbeli kötelessége. Nemzeti presztízsünk követeli, hogy a hetedik hadikölcsön eredménye az előzőket messze túlszárnyalja. Ezzel tanúbizonyságát fogjuk adni annak, hogy győzni akarunk és hogy nem riadunk visz- sza semmi áldozattól, hogy ellenségeinktől a tisztességes békét kierőszakoljuk. Még csak néhány nap áll rendelkezésre, hogy olcsóbb kötvényeket jegyezhessünk. Ugyanis december 2-töl kezdve a 6 százalékos járadék, melynek kibocsátási ára 96.10 K, 96.32 K-ba fog kerülni. Tehát mindenki a saját érdekében cselekszik, aki ezt a legbiztosabb és legjövedelmezőbb tőkebefektetést magának minél előbb megszerzi. Mindenki, aki hadikölcsönt jegyez, a békét egy lépéssel közelebb hozza a megvalósuláshoz.

A Haditermény ui elnöke és igazgatósága. Dr.

W e k e r 1 e Sándor miniszterelnök elfogadta dr. Schmidt József v. b. t. t. ismételten előterjesztett kérelmét a Haditerménv Részvénytársaságnál viselt elnöki állásától való felmentését illetőleg. A miniszterelnök a minisztérium nevében gróf Somssich Lászlót és minthogy a jelenlegi igazgatóság megbízása folyó évi november hó 27-én lejárt, a részvény- társaság alapszabályainak 23. §-ában foglaltak alapján az igazgatóság tagjaivá a következőket nevezi ki: Balogh Elemér, dr. Bódy Tivadar, dr. Emich Gusztáv, Garami Ernő, dr. Grünn János, báró Hatvány Károly, Ivády Béla, Jeszenszky Pál, Kiszely Gyula. Klem Gyula, Langfelder Ede, dr. Mihalik Adolf, Petneházy László, Rubinek Gyula, Sándor Pál, Szomjas Lajos, Simon Jakab és Végh Károly.

Miért mondott le Szende Miksa? A Központi kereskedelmi és iparbank r.-t. december 11-én rendkívüli közgyűlést tart, amelyen elhatározzák, hogy az: intézet a Magyar országos bank r.-t.-gal egyesülni fog. Ez a fúzió tehát még csak útban van, de máris igazgatói válságot okozott egy másik pénzintézetnél. Köztudomású ugyanis, hogy eredetileg a Terézvárosi tkp., a Nemzeti tkp. és a Központi kereskedelmi bank, tehát három intézet egyesüléséről volt szó. A megállapodások már készen voltak, de az utolsó pillanatban személyi kérdések miatt a terv meghiúsult. Az uj intézetnél három egyenrangú ügyvezető igazgató lett volna: Neumann Gábor, Stein Emil és Szende Afiksa, a három egyesülő pénzintézet vezérigazgatói. Rendben is- lett volna a dolog, de a tervezők nem számítottak Vas Zsigmond kielégittetlen ambíciójával, aki szintén az ügyvezetők sorában akart helyet foglalni. Ez azonban- keresztülvihetetlen volt, mert a többi pénzintézetnél is voltak Vas Zsigmonddal egyenrangú igazgatók és ezek teljes joggal szintén megkívánhatták volna, hogy az egyesült banknál őket is egysorba állítsák Vas kollegájukkal. Minthogy tehát Vas terve nem. sikerült, pártot.ütött a saját pénzintézeténél és- Szende Miksa vezérigazgató ellentállása dacára rávette az igazgatósági tagok többségét, hogy a íu-. ziórol lemondjanak. A Nemzeti takarékpénztár tehát visszalépett, de evvel az elhatározásával súlyos sebet ütött vezérigazgatóján, Szende Miksán, aki emiatt a napokban lemondott az állásáról. Helyébe természetesen a győzedelmes Vas Zsigmond lépett, elő és mivel a pénzintézetnek bankszakemberre is. szüksége van, ügyvezető igazgatónak Freyber- ger Bélát, a Magyar-cseh iparbank volt igazgatóját., szerződtették.

Névmagyarositas. Dr. Machlup Henrik János,, a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank igazgatósági titkára nevét Kismarté n-y-ra változtatta.

A Hadltermény R.-t. közgyűlése. A Haditermény R.-t. e hó 27-én d. u. 5 órakor tartotta .második évi. rendes közgyűlését Schmidt József titkos tanácsos elnökíése mellett. Russo Illés vezérigazgató előterjesztette az igazgatóság évi jelentését, amely a hazai közélelmezési viszonyok rövid ismertetése után felsorolja a múlt évi működést megvilágító összes adatokat. Ezek a Haditermény hatalmas, egyre fejlődő' szervezetének roppant arányairól adnak számot.

A jelentés szerint közélelmezésünknek a háborús viszonyok folytán előállott nagy nehézségei az elmúlt termelési évben az eddiginél jelentékenyebb mértékben mutatkoztak és súlyos feladatokat rótták a társaságra. A kenyérmagvak és magvas takarmányíélék beszerzése a termelési év elején még nem teljesen központilag történt, aminek következménye, hogy a H. T. szervezete, amely ilyképpen a magánvásárlók, mellett lépett fel, terméseztesen csak nagy nehézségek árán tudta a reá rótt feladatokat megoldani. A magánvásárlók ugyanis, akik a kormányrendeletek határozmányain tultették magukat, a H. T.-nél előnyösebb helyzetben voltak, mert a termelők szívesebben- engedték át terményeiket a magánvevöknek, mint a H. T.-nek. E nyomatékosan hangsúlyozott kritika előrebocsátása után a jelentés kiemeli, hogy a múlt évi termés eredménye nagy csalódást okozott s csak nagy erőfeszítéssel lehetett a hadsejeg és a polgári- lakosság szükségleteit biztosítani. A szabad vásárlás, és az utóbb bekövetkezett rekvirálások eredményeképp 6,853.000 métermázsa búzát, 1,636.000 métermázsa rozsot. 1,643.000 métermázsa árpát. 3.118.000 mé-' termázsa zabot, 4,261.000 métermázsa tengerit és 333 ezer métermázsa hüvelyes terményt hozott a H. T. forgalomba a kormánytól nyert utasítás szerint. E lebonyolítással a H. T.-nek több mint négyszáz bizományosa foglalkozott. A beszerzett terményekből

6,757.000 métermázsa búzát, 1,503.000 métermázsa rozsot, 872.000 métermázsa árpát és 2,520.000 métermázsa tengerit dolgoztatott fel a társaság összesen körülbelül 1350 vaggon napi őríőképességgel bíró 163 központi malomban.

Az 1916. évi termésű tengeri szállítását 91 szárító telepen végeztették, melynek összforgalma 3,353.000 métermázsa volt. Árpagyöngy, köleskása. tarhonya és burgonya-keményítő liszt előállításának ellenőrzése és forgalomba hozatala utján 166.000 métermázsát adtak át a közfogyasztásnak. Malátából, malátakávéból és malátacsirából összesen 24.000 métermázsát állítottak elő és hoztak forgalomba. Kenderma-