Fővárosi Hírlap, 1917 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1917-11-21 / 47. szám

2

Budapest, 191/. november 21.

Ami azt illeti, hogy milyen mennyiségű fém- anyaghoz jut ezen a réven a hadsereg, az én számításom szerint ez aligha lesz löbb; mint tiz- tizenöt vaggon. Kérdés, ez a fémmennyiség megéri-e azt a fáradságos munkát, amelyet az alsó vezetéknek felső vezetékre való kicserélése igénybe vesz? Kétségtelen,- hogy amig a nagy munkát minden villamos-vonalon végre is lehet hajtani, beletelik egy teljes esztendőbe.

Megkérdeztük még a főtanácsos urat, hogy nem készül-e egyéb munkára, mire a válasz a következő volt:

— A közlekedési ügyosztályban természetesen a legaktuálisabb kérdés az átszállói egyek megszüntetésének . kérdése. Ezt azonban, úgy látszik, szóvá teszik a törvényhatósági bizottságban és minden attól függ, miképpen dönt a közgyűlés. A másik fontos és aktuális ügy lesz a közlekedési adó behozatala. Tudvalevőleg a kormány értesítette a fővárost, hogy meg van a hajlandósága a többi uj adónemek között a köz lekcdési adóhoz is hozzájárulni. Ha a kormány jóváhagyás leérkezik, azonnal hozzáfognak a íarifariúvizió munkajához.

Értesülésünk szerint máris megérkezett a közlekedési adóra vonatkozó' kormányjóvá hagyás és január elsejétől kezdődőleg a közlekedési adóval sulyosbbitott tarifa szerint fogunk a villamosokon utazni.

Uj alpolgármesterek, u! tanácsnokok

Bódy, Márkus és Kemény Géza elhagyják a fővárost

Hosszú, hónapok óta tartó híreszteléseket hallottunk és olvastunk arról, hogy Bódy Tivadar dr. alpolgármester megy-e, vagy marad-e. És ebben a híresztelésben nem egyszer érvényesült a rosszinduliait és a tendencia is, bár Bódynak nem igen voltak ellenségei a városházán, sőt tehetségét, munkabírását mindenki méltányolta és a városatyák között igen szép népszerűségnek is örvendett. Bódy maga is teljesen tisztában volt már régen azzal, hogy egyszerre fontos alpolgármesteri csoportját vezetni és a Városi Villamosnál az ügyvezető-alelnöki helyet betölteni hosszú ideig nem lehet. A dolgok azonban lassan forrtak és Bódybam bizonyárai volt annyi humor, hogy a türelmetlenek bosszantására mágiái sem igen siettette az eseményeket. Dönteni azonban egyszer mégis kellett és ez már meg is történt. Bódy le fog mondani alpolgármesteri állásáról és a Városi Villamos vezérigazgatói székét foglalja el.

A változás igen hamar meg fog történni, amennyiben Bürczy István dr. polgármester a

legközelebbi közgyűlésen (valószínűleg december 5-ikén) bejelenti Bódy lemondását. Tervszerűen úgy intézték a dolgot, hogy ugyanekkor jelentse be a polgármester Márkus Jenő dr. tanácsnoknak a lemondását is, aki viszont, — mint ismeretes — a Magyar Bank igazgatója lesz. A választásokat azonnal kiírják és igy valószínű, hogy január elseje előtt már az uj főtisztviselők el is foglalhatják helyüket.

A változások révén betöltésre kerül egy al- polgármesteri^ y alpolgármesteri címmel és jelleggel ellápSptanácsnoki és két tanácsnoki állás. Déri FLkuc, mint rangidős alpolgármester, az első helyet foglalja el és ő lesz a polgármester helyettese is. Második alpolgármesterré* valószínűleg egyhangúlag Folkusházy Lajost fogják megválasztani, a harmadik alpolgármesteri állás betöltésénél azonban olyan heves mérkőzés várható, amilyen már régen nem volt a városházán. Komoly és számbajöhető jelölt természetesen lenne elegendő, a közgyűlés mindenesetre nagy értékeket lesz kénytelen ez alkalommal is mellőzni, á küzdelem azonban Buzdító János dr. és Ftarrér Ferenc dr. között zajlik majd le. Az erők mérlegét ma még képtelenség felállítani. Harrert mindenki, mint a polgármester jelöltjét ismeri, akinek jelentékeny tekintélye van a közgyűlésen. Buzáth Jánosról eddig nem igent tudták, hogy fel fogja venni a küzdelmet és igy szervezkedése tulajdonképen csak most kezdődik, de tábora egyre nő és hire jár, hogy maga Vdzsnnyi Vilmos is ennek a. kiváló főtisztviselőnek fog pártjára állani.

A megüresedő két tanácsnoki állás pályázói közül az egyik legerősebb kiesik. Kemény Géza dr. főjegyzőt ugyanis Bódy Tivadar magával viszi a Városi Villamoshoz, ahol jelentős szerepet szánt neki. A fővárosi adminisztráció mindenesetre értékes erőt vészit benne, de annál többet nyer a város vasútja,. A két tanácsnoki állásért ilyenformán igazában hárman fognak megküzdeni: Sztankovits Szilárd, Sallay Árpád és Miklós Elemér dr. A választás esélyét ma még nem lehet megállapítani.

Akármelyik kettő lesz is most a három közű* tanácsnok, a harmadik is bekerül a tanácsba akkor, ha majd a tavasszal Buzay Károly nyugalomba megy. A három közül az egyik valószínűleg tanácsnok-főjegyző lesz, mert Városy Gyula dr. tanácsnok-főjegyző már a mostani választáson pályázni fog az egyik tanácsnoki állásra. Jövőre különben egy műszaki képzettségű tanácsnokot is fog választani a közgyűlés a nyugdíjas korba lépő Krátky János helyett. Krcitky a háború tartanára mindenesetre meg fog maradni állásában, mint számfelett vissza tartott tisztviselő, helyét azonban be fogják tölteni. Ugyanez az eset fog előállani két elöljárói állásnál is, ahol Márkus Imre és Gergelyt Sándor lesznek számfeletti elöljárók. Érdekes kérdés lesz, hogyan fogják megoldani a számfelettiek munkabeosztását. Legvalószínűbb, hogy a visz- szatartott főtisztviselők külön, speciális munkakört kapnak régi rangjuk és fizetésük megtartásával, mig az újak mindenesetre az ügyosztály, illetve az elöljáróság vezetői lesznek. Speciális munkákban nagy most a bőség, ilyen szerepet tölt be most Hanvai Sándor kir. tanácsos, nyu galmazott elöljáró is.

Nem kis gondot fog adni azoknak a főjegyzőknek és jegyzőknek pótlása, akik most lettek, vagy lesznek tanácsosokká és akik volt ügyosztályukban önálló hatáskörrel szerepeltek. Ezen a téren ma még csak Váirosy Gyula dr.-nak, a tanügyi ügyosztályban megüresedett helye aktuális. Erre a szerepre Borvendég Ferenc dr., Véssél Ede dr. és Bucsánszky tanácsjegyzőket emlegetik.

Rolof Jörgensen százötven halottja

Elhunyt német katonák a hősök temetőjében

Eljön a német katona a Kárpátokba, elmegy az Ochrida-tóhoz, vagy a Piává mellé. Az egyik diadalmas szuronynyal megy előre, a másik vé- gignyulik az olasz riizsföldon, hazagondol még egyszer és lehunyja a szemét örökre. A harmadik megsebesül, vagy megbetegszik szegény. Ennek legszomorubb a sorsa. Betegen, lázban legjobban érzi az ember az otthon hiányát és. a jó német vitézt ilyenkor gyotri legjobban a ,,heimveh“.

A budapesti hadikórházakról érdemes lenne egyszer statisztikát csinálni, hány német katonát ápoltak itt a háború során. Hiszem általában nagy volt a kórházainkban az idegenforgalom, betegünk, sebesültünk nemcsak a szövetségeseinkből, de az ellenségeinkből is rengeteg akadt.

Megtudtuk azonban, hogy Budapesten hány német katonát temettek el a háború alatt. A ha lottakat számontartotta egy derék, lelkes porosz- ember, aki itt lakik Budapesten. Ez az ur í^olot Jorgensen dr., a Faszénközpont igazgatója, valaha dán lehetett, de jó német vált belőle, amit az is bizonyít, hogy a saját pénzéből, önzetlenül ápolja, gondozza a százötven Budapesten meghalt német hős sirját. Nem csinált belőle reklámot magának, csöndben, szerényen dolgozott, adta titokban a nagy pénzeket és nyugodtnak érezte a hazafiui lelkiísmeretét.

A százötven német síron szép, a vaskereszt formáját viselő tölgyfakereszt, rajta a fekete- fehér-vörös pajzs a német hős nevével. így gonBábel a tanácsülésen.

Nein volt ez mindig igy, ahogy most van. A városházán nem mindig jártak a dolgok olyan simán, su- hanóan, mint ma, amikor az adminisztrációs gép tengelyei kemény acélból vannak és olajon csúsznak zökkenő nélkül. Valaha a városházi előidőkben kevesebb volt az ügyosztály, kevesebb a hivatalnok . és a papiros lényegesen kevesebbet fogyott, mint ameny- nyi ebédet megettek. A humor pedig pirospozsgásabb volt mint ma, néha egy kis bagószaga is akadt, de a mai vértelen szellemességek mellett nem árt néha öreg humorok tiizén melegedni. Furcsaságokat, fél- szegségeket is előkaparunk, kedves, patriarkális öregségeket próbálunk meg néhanapján üdülésül fölirissi- teni.

*

A török hódoltság után Pest városának hét tagból álló tanácsa volt. Hogy lett a hétből pár nap alatt kilenc, érdemes följegyezni ezt a mulatságos történetet.

A budai kamaraigazgató és Pest város közönsége között nagy ellentét támadt. A pesti polgárság ugyanis tanácsot választott a bíró mellé. Ám a kamaraigaz,- gató, aki tulajdonképen Bécs keze volt, nem akarja elismerni a polgárság tanácsválasztó jogát.

Mellére vág és azt mondja:

— A tanácsot pedig én nevezem ki.

A tanács már együtt iil.t, amikor a kajuaraigaz- galónak ez az önérzeti fellendülése támadt. Szétkergette tehát a tanácsot. A polgárság egy ideig sztrájkolni próbált, végül azonban beadta a derekát, mert ezidötájt mégis csak az udvari ember volt a nagyobbik ur. Végre is átkelnek a Dunán a polgárság kép- viselői és megkéiik a kamaraígazgatót, hogy ha nincs mái mit tenni, nevezze hát ki ő a pesti tanácsot. ■

A kamaraigazgató nyilván okos osztrák lehetett,

salamoni ítélettel próbálkozott. Úgy gondolkozott, meg kell csinálni, hogy a kecske is jóllakjék és a káposzta is megmaradjon. Kinevezte hát ugyanazt a tanácsot, amelyet a múltkor a polgárság megválasztott. Neki nem az volt a fontos, hogy kik legyenek a tanács tagjai, hanem az, hogy'ő nevezze ki őket.

Az uj birót Petschmannak hívták és persze német ember volt. Nem volt azonban túlságosan osztrák • soviniszta a kamaraigazgató, belement abba is, hogy a tanácsnak — tekintettel arra, hogy Pestnek magyar lakosai is voltak — három tagja magyar legyen. A szupremació igy is német maradt. A három magyar volt Lendvay György, Koháry gróf tiszttartója, Tóth Mátyás és Dalmady Sándor ügy- védő.

Egy szép nyári napod összeült a tanács, hogy fontos ügyekben döntsön. Hatan ültek össze, mert a tanács hetedik tagja, Dalmady Sándor vidéken járt. Szép sorjában elhelyezkedtek. Mint elölülő Petschmann, a biró. Aztán két oldalt sorjában Proberg er Jakab serfőző, aki egyben a kamarási tisztet is viselte, ami viszont annyit jelent magyarul, hegy ö volt a pénztáros, tovább Lendva y György, Kaiser János Arnold, aki a protokulum vezetésére is köteles volt, majd S e n i n g e n János sebész és Tóth Mátyás.

Megszólalt az elnöki székben Pets e h m a n n, a bíró. Ékes német szóval köszöntötte a tanácsot. Kay-ser, Sen ingen és a serfőző nagyokat bólogattak, helyeseltek.

Lendvay uram azonban fölkelt és ropogós magyar szóval odavágta:

— Nem értek egy mukkot sem.

Érre meg a németek dugták össze a fejüket és suttogni kezdtek:

— Mit mondott?

— Mit akar?

Válaszolni azonban egyik sem tudott. Egy darabig őgtek-mógtak, végre egy-két gesztussal befejezték a jelenetet és Petschmann újra beszélni kezdett. Alig mondott azonban három .mondatot, most meg Tóth Mátyás uram pattant föl a helyéről és nagyot ütött az asztalra:

— Eb legyek, ha egy szót is értek.

Erre megint az előbbi tanácstalan jelenetek ismétlődtek meg. Egyik magyarul beszélt, a másik németül és egyik sem értette, amit a másik mond. Végre felállt Lendvay György és olyan pózba vágta magát, mint aki hosszú beszédbe akar kezdeni.

— Meine Herren! —- mondta németül. —- Senki sem tehet róla, de akármit csinálunk — folytatta ma-- gyarul — nem értjük meg egymást.

Most meg Tóth Mátyás- helyeselt és a németek csóválták a fejüket. Lendvay azonban nem engedte magát zavarni, folytatta:

— És nem fogjuk megérteni egymást mindaddig, amig Dalmady Sándor haza nem érkezik, lévén hetünk között ö az egyetlen, aki magyarul és németül egyformán tud beszélni, ö majd tolmács lesz közöttünk.

Ebből sem értettek egy szót sem a németek, de P robe r g e r, az okos serfőző kitalálta, hogy mit mondott Lendvay. Ha Dalmadyt említette, annak más oka ugyanis nem lehetett, mint hogy meg kell várni az ö hazaérkezését. Meg is egyeztek ezen egyrészt a két magyar, másrészt a négy német. Aztán szépen felkeltek, megszorították egymás kezét szép udvarias bókok között és hazamentek ebédelni.

Az eset azonban nem volt egyszerű. Hamarosan észrevette ezt P e t s c h m a n n, a biró, akinek az ügyek egész sorát kellett volna elintéznie, de a ta-