Fővárosi Hírlap, 1917 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1917-11-14 / 46. szám

Hatodik évfolyam Budapest, 1917. november 14-én 46. szám íciiiamDfiiaiiiaiiipmaiiinmaiiiamninoinDinpiimuiniaiQiiiauiniiipmiainaiiinmaiiiatiíDmniiiBmDíIIc ££ŐFiZ£ TÉSt AnJTKt Égési évne ........... 24 K. Fel é vre ................. 12 K. Eg yes számolt hajt ha­tók a kiadóhivatalban. Várospolitikai és közgazdasági hetilap Felelős szerkesztő t Dacsó Emii Megjelenik minden szer­dán. Szerkesztőség és kiadóhivatal: VI. ken. Szív-utca ........ 18. szám Te lefon ............... 137-13 A virilizmus halálharangját is megkonditották végre és így — reméljük — a budapesti városházáról is hama­rosan lomtárba viszek az utolsó rostélyos sisakot, utolsó maradványait egy letűnt kornak, mely előjogokat adott a gazdagságnak, a pénz meg­hódítóinak. Vázsonyi Vilmos hogy pontot tett korszakalkotó nagy munkája után, uj feladatot tűzött ki maga elé. Ha a választói-reform mun­kája befejeződött, az uj községi választói jog megalkotása következik a soron. Az ország Vázsonyija után Budapest Vázso­nyi ja következik és ha a miniszternek gyönyö­rűsége telhleltett a nagy alkotó munkában, amely a népnek jogokkal való felruházását tűzte célul maga telié, akjkor nem lesz kisebb lelki öröme Budapest törvényhatósági bizottsága arculatá­nak megváltoztatásánál sem. Az ember belenéz a tükörbe és ha nincs is megelégedve a saját ábrázatával, mindlelnesetre talál Vigasztaló tüne­teket és végeredményben elfogadhatónak találja azt. Budapest törvényhatósági bizottsága szin­tén nyugodtan és melegen ül a maga zagyva összetételében és igen kevésszer riad föl arra a tudatra, hogy nelm az, aminek kellene lennie. A demokrácia parancsoló korszakát éljük azonban és történelmi osztályok fiainak kell ha­lálos ítéletet mondania a saját uralmuk felett, mert alulról ellenállhatatlan erővel feszegeti alattuik a talajt a nép széles válla. Az uj korszak mindiefnt elmosó és ujjáalkotó áradata a város­háza udvaráról indult el útjára amaz emlékeze­tes nyári délutánon és Vázsonyi Vilmos már ak­kor megmondta, hogy elérkezett a pillanat, ami­kor a városházából névháza lesz. A miniszter szavának áll és mi örömmel üdvözöljük uj te­vékenységében, amijkoir az uj községi választó­jogot hozza nekünk. Tervei természetesen ma még ismeretlenek, die azt az egyet már tudjuk, hogy a virilizmus utolsó óráit éli. Nagy és bölcs gondolatot, kíván behelyettesíteni a múlt lejárt, el penészesedéit, berozsdásodott intézménye helyére. Szakképvi­seletet kíván teremteni, ami aizt jelenti, hogy az ipari, kereskedelmi, gazdasági és kulturális tes­tületek kapjanak jogot az uj törvény szerint a törvényhatósági bizottságban való munkáló- dásra. Az, aki ehhez a felemelő gondolathoz el­jutott, kétségkívül a kor ütőerén tartja a kezét és nagyon jól tudja, hogy a főváros jóléte nem a gazdagok és a demagógok kezében virágzik, hanem boldogulásunk útját csak a tudás, az ér­telem irányíthatja. Budapest hatalmas metropo­lissá fejlődött, amelynek ügyeit többé nem lehet laikusok jóindulatú, de kontár észjárása szerint vezetni. A főváros igazgatásának ezernyi ága van, ahol a szaktudás mindenféle fajtájának tere nyilak a felvilágosító, a tanácsadó munkára. Egy­ben pedig a főváros lakossága sem tagozódik többé szegényre és gazdagra, hanem az egyfog- lalkozásuak az élet nagy harcaiban közössé­gekbe verődtek, úgy hogy a kép, amelyet Vá­zsonyi miniszter a szakképviseletek felhasználá­sával kíván összeállítani, mindenesetre igaz, őszinte és hamisitásnélkülinek készül. Uj idők fuvalma kelt szárnyra és a város­háza sem maradhat meg a múlt bagolyvára. Két­ségtelenül Vázsonyi Vilmos volt az, aki Buda­pestet elsőnek rázta föl tunya kényelméből, lomha elkappanosodásából. Fiatal, friss szelle­met vitt bele a városháza életébe és most elég­tétellel, örömmel látjuk, hogy művére ő maga fogja rátenni a koronát is. • • • A gázgyártól # az országházig — úgy látszik — nagyon hosszú az ut, megöregszik bele az ember, amíg odaér. Keserűen tapasztalhatja ezt Ripka igazgató ur, akitiek belső meggyőző­dése, hogy lieltai Ferenc után minden gáz­gyári igazgatónak be kell vonulnia a parla­mentbe is. A véletlen azonban kegyetlen, egyik kezével egyengeti az utat, a másikkal viszont akadályokat állít. Szegény Hegedűs Jánost ugyan elseperte az útból a villamos, de közben kiderül az a bolondos história, hogy a miniszterelnöknek nincsen mandá­tuma. De ha Wekerle nem jön is, annyi am­bíció tombol az első kerületben, hogy pokoli cirkuszban gyönyörködhettünk volna. Az ellenállhatatlan Ripkán kívül ugyanis szü­letett képviselőjelöltek fíecsey Károly és Perczel Béla is, Platthy György pedig ré­gen vágyik fővárosi kerületre. Egyetlen vi­gasztalása most az lehet Ripka igazgató ur­nák, hogy ismét nem kell gondolkoznia azon, hogy tulajdonképen milyen elveket vall is ő és igy az egész polgárság meg van róla győződve: kizárólag azért várja olyan tü­relmetlenül a mandátumot, mert mint kép­viselő könnyebben tud szenet szerezni a gázgyárnak. De meg valljuk meg, hisz ma­gunk között vagyunk, hogy az autóhoz na­gyon illik egy jól szabott mandátum. A rizs ára nincsen maximálva, de reméljük a rendőrség maximálni fogja a saját türelmét, ha elol­vassa azt a háborús tünetnek is szemérmet­len hirdetést, amelyben Löwenstein /VJ. utóda, Horváth Nándor cs. és kir. udv. szál­lító 40 körönéiért ajánl egész nyíltan egy kiló rizst. Hozzáteszi azonban, hogy ebből az olcsó portékáiból egy családnak tiz kiló­nál többet nem ad. Sándor László főkapitány tehát ne csodálkozzék majd, ha a 'vendéglők étlapjául a Horváth-féle rizsből 30 koronáért fognak adni egy adag rizsfelfujtat. Ebből az esetből ugyanis megtanulhatja a főkapitány ur, hogy nemcsak az étlapokat, hanem a la­pok hirdetési oldatait is olvasni kell. Mert ott is lehet árdrágitási eseteket találni. A helyettes tanerők ismét felvonultak, ismét deputációztak Wild- ner tanácsnoknál, közben pedig szakszerve­zetté alakultak, gyűléseket tartottak és tü­relmetlen, heves röpiratokra pocsékolják a kevéske pénzüket. Az ember azt hinné, nagy életérdekekről van szó, hogy ezentúl most már lesz miből élni szegényeknek és a végén kiderül, hogy pár száz koronát akar­nak ruházati segély címen, amit már a szol­gák régen megkaptak a városházán. Nem is lehet tudni, mit akarnak ezzel az igen sze­gényes pénzecskével, mert télikabátot még a Petőfi-utcában sem vehetnek belőle. De hát még erre a kis pénzecskére is ráül valaki a pénzügyminisztériumban. Egy titkár, vagy egy miniszteri tanácsos, valaki, akárki, aki már megkapta a maga ruhasegélyét. És mert a „helyettes tanerők" intelligens, okos emberek, azért még mindig természetes, hogy néha megfeledkeznek magukról és nem gyakorolják a türelem erényét. Befejező munkálatok a Gellért-fürdőnél — Szaporodik a tulkiadás — Össze! mindig azt mondjuk, hogy tavasszal készen lesz, tavasszal pedig mindig őszi termi­nust emlegetünk. Valljuk be őszintén, hogy a Gellért-fürdő is úgy épül, mint épült egykoron a bazilika, amely száz esztendőn belül mégis csak elkészült. A Gellért-fürdőnek azonban megvan :ai maiga természetes és méltánylandó kifogása: világháború van és ilyenkor csak lö­vészárkot építenek az emberek. A várszínház rekonstruálása udvari akarat, még se lehet be­fejezni, nemhogy ai Gellért-fürdővel lehetne vé­gezni, aminél pedig csak az az érdek forog koc­kán, hogy a főváros befektetett milliói hevernek kihasználatlanul. Informálódtunk aziránt, hogy mik azok a munkák, amiket még el kell végezni, mik azok a hiányok, amelyeknek pótlása okvetlenül szük­séges aí fürdő használatba vétele előtt? Az elvégzendő munkák száma bizony igen tekintélyes és ilyenformán a pénz, amely a fe­dezethez szükséges, szintén nem lényegtelen összeg. Kezdjük a hiányokat ai fürdőben. Itt min­denekelőtt nincsenek készen a szalonfürdők falburkolatai, de egyéb márványburkolatok is hiányzanak. Hiányos még a női thermálfiirdő berendezése is. Ide még padok, kutak, szobrocs­kák jönnek. Félben maradt az inhalaforium fal­burkolata is és hátra van az orvosi szoba elké­szítése, berendezése. Hiányzik aiz iszapkezelö padlója, beiivegezése és a falak rendbehozatala, a hidegvizmedencék burkolása, a gőzzuhanyok faburkolata, a gargarizáló helyiségek kiképzése, felszerelése. Nincsenek még megrendelve a kü­lönböző motorok, ai szénsavas készülékek, az iszapkeverő berendezések. A szálloda helyiségeiben is igen sok pótlásra van még szükség. Itt mindjárt a bejárat is kü­szöbkövek nélkül szűkölködik. Rendbe kell hozni a vendéglői személyzet bejáratát, hiá­nyoznak a vendéglői terraisz alatti ablakok, a szállodai vesztibül padlóburkolata, a fülke ol­dalainak kiképzése, aí lépcsőház fűtőtest burko­lata. Nincs befejezve a szállodai igazgatói helyi­ség sem. Ki kell még tapétázni a szállodai folyo­sókat és a szállodai szobákat is. Az éttermek, a kávéház, kupolacsarnok és egyéb helyiségek sincsenek még teljesen rend­ben. A nyilvános étterem és a diététikus étte­rem még testetlen állapotban van. A konyhák c'sempézetlenek, padlóburkolatuk befejezetlen, az üvegtetők csak félig-meddig készek. Hiány­zanak még a tűzhelyek is. Be kell fejezni a pin­cérlépcső, a nyilvános éttermek, valamint a ku­polacsarnok melletti töltettek felszerelését, a ká­véházi terrasz lámpáinak átalakítását. Egyéb elvégzendő munkák még: a Gellért­hegyi homlokzat lábazati köveinek kiegészítése, a gyógyszertári helyiségben szükséges átalakí­tások, szőnyegtartó-rudak beszerzése, az ab­lakredőnyök és liftek felszerelése, a pénzszek­rények és tressorok szállítása, a körsétány Ru­lettjeinek elkészítése, a körsétány lejáró ajtóinak elhelyezése, a lépcső rendbehozatala, a torony­helyiségek menyezetének, ajtóinak és ablakai­nak átalakítása, az igazgatóságnál jelzőberen­dezések készítése, a telefonvezetékek elvako- lása és a világitóudvarokban elhelyezendő cső­vezetékek befejezése. Van azután két olyan munka, ami balesetek,

Next

/
Oldalképek
Tartalom