Fővárosi Hírlap, 1917 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1917-10-31 / 44. szám

2 99 Budapest, 1917. október 31. alatt csak a betegeknek áll rendelkezésükre a lift. A háziurakat természetesen nem kell meg­fenyegetni, hogy a tilalmat betartsák:, mert ők csak spórolhatnak ezie;n az uj renden. Az áramszolgáltatás redukciójának miegoko- lása az, hogy különben az éjszakai nagyobb fo­gyasztást nem tudnák az elektromos' müvek ki­elégíteni. Főpróba a kórházreformból Az önállósított kórházcsoportok Budapest kórházainak ügye nagy reformok előtt áll és a közegészségügyi ügyosztály ez év folyamán el akar készülni a székesfőváros közkórhá­zainak újjászervezésére és ezzel kapcso­latosan egy u j kórházépítési programúira vonatkozó részletes előterjesztésével. Ebben a rend­kívüli munkában ma már teljes erejével dolgozik V é s s e i Ede dr. tanácsjegyző. Márkus tanácsnok már bucsuzófélben van ügyosztályától, ilyenformán egyedül az a kívánatos, hogy a nagy reform megal­kotását az fejezze be, aki megkezdette. Méltánytalan­ság lenne, hogy ezt a jelentékeny munkát készen kapja valaki, akinek benne része nem volt. így egye­dül az az álláspont a helyes, amelyet a polgármes­ter foglalt‘el és amely szerint a közegészségügyi ügy­osztály vezetését ideiglenesen, amig a kórházreform el nem készült, Véssei tanácsjegyzö fogja vezetni. A kórházreformból különben most tartják a fő­próbát, amely a kórházigazgatás decentralizálásá­ban áll. Erről az érdekes kísérletről illetékes helyen a következő felvilágosításokat kaptuk: — A kórházak igazgatásának ideiglenes de­centralizálása tulajdoniképen csak próba a ké­szülő szabályrendeletből. Kísérletről van szó, amely azonban, ha beválik, sarkalatos pontja lesz magának a reformnak is. Az ideiglenes decentra­lizálásra vonatkozó előterjesztés nem kerül a közgyűlés elé sem, s ilyenformán azt bármely tanácsülésen meg lehet változtatni. — Az uj nemd értelmében a kórházi igazgatás és szolgálat egyöntetűségének biztosítása céljá­ból a közkórházak élére központi igazgató kerül, aki egyúttal az igazgató-főorvosok értekezleté­inek elnöke és a Rőkus-kórház igazgató-főorvosa is lesz egy személyben. A Rókus-kórház külön­ben avanzsálni fog, központi közkórház lesz és hivatalos cime igy fog hangzani: Szent Rókus központi közkórház. A tanács minden egyes kór­házi csoport élére igazgató-főorvosi címmel, a Gyöngyösi-uti. szülészeti osztály és a Palota-uti csecsemő-kórház, a Bakács-téri kórház és a Déri és Folkissházy. Lehet, hogy csak az időben való közelség teszi, de mintha színesebbek lennének, mintha többet mon­danának ezek a nevek, mint a régebbi alpolgármes­terekéi. Maga az a rohanó pálya, amelyet Déri Ferenc dr. megtett, az újdonság erejével hat. Egészen fiatalon kapta a vállára a népszerűség. Valami kiirt- hatatlan hit van az emberek szivében, amely paran- csolóan juttatta el Dérit a valóságos, az igazi, a pót- cimekkel nem csorbított alpolgármesterségig. Kivá­lasztott embernek kell lennie annak, aki korom-fekete hajjal, ránctalan homlokkal jut el Budapest alpolgár­mesteri székébe. Az emberek látták, hogyi a homlo­kára van irva: ez a jövő embere. Az ilyesmi letöriil- hetetleniil vésődik be az ember homlokába és min­denkinek észre kell venni, mindenkinek el kell ol­vasnia, mindenkinek asszerint kell cselekednie. Ez a karrier éppen ellenkezője annak, amely a jól szabott kabáttal emelkedik és épen ezért ez a biztos, az ál­landó és a csalhatatlan karrier. A jó kabát és az ápolt köröm a népszerűségbe való ka­paszkodással emelkedik, a Déri-féle ellenállhatatlan ta­lentum, természetes báj és ösztönös jóság pedig diadal- szekere elé maga a népszerűség fogja be magát, hogy a biztos, a fátumosan kijelölt utón röpítse urát a cél felé. Es érdekes, hogy ez a férfiú, akinek szivéhez Budapest a sorsát kötötte, nem is született Buda­pesten. Szinte külön probléma, hogyan köttetnek az dyen házasságok. Azt mondják, a hosszú időn át együttélő házastársak nemcsak szokásaikban tanul­nak össze, de az arcuk vonásaiban is hasonlítanak idővel egymáshoz. A békésmegyei fiúból is bennszü­lött budapesti lett. Bs abban a pillanatban, amikor letette az alpol­gármesteri esküt, egy csapásra uj Déri állott előttünk. Mintha a maga szép, csöndes, méltóságos komolysá­gával letette volifa a félkezéből a részlet-kérdéseket Szent Mairgit-kórház élére pedig vezető-főorvosi címmel külön vezetőt állít. — Választások nem lesznek, a főpolgármes­ter fogja megbízni a központi igazgatót, az igaz­gató-főorvosokat és a vezető-főorvosokat. Wen- hardt János dr. egyetemi tanár a dunabalparti közkórházak igazgatója lesz a központi igazgató és központi kórházzá avanzsált Rókus igazgató- főorvosa egy személyben. A központi igazgató és az igazgató-főorvosok állandó helyetteseit vi- isizont a polgármester jelöli ki. — Ezzel a változással esedékessé válik a kór­házi gondnokságok hatáskörének a megváltozta­tása'is, amely tekintetben újabb előterjesztés fog készülni. — A központi igazgató feladata és munka­köre röviden összefoglalva a következő lesz: A közikórházakat orvosi szempontból állandóan figyelemmel kiséri és felelős a kórházak igazga­tásának egyöntetű ellátásáért. A főorvosok és rendelő-orvosok kinevezáisie ügyében az igaz­gató-főorvosok értekezlete által teendő javaslati előterjesztését megelőzőleg meghallgatja az il­lető szakon működő főorvosokat és rendelő-or­vosokat. Ö tesz javaslatot a polgármester utján a főpolgármesternek az alorvosok és segédorvo­sok kinevezésére vonatkozólag. Ö intézi az al­orvosok beosztásét, a főorvosok helyettesítését. Az igazgató-főorvosok értekezletének közben- jöttével egyöntetűen irányítja az orvosi admi­nisztratív ügyeket, vezeti és ellenőrzi a központi ágynyilvántartót, valamint a központi kórházban létesítendő mai központi intézményeket és elő­terjesztéseket tesz a rendszeresítendő intézke­désekre és dj árasokra vonatkozólag. — Az igazgató-főorvosok értekezlete a pol­gármester és a tanács előkészitő ési véleményező szerve lesz, amelynek intézkedési jogköre csu­pán a fiellsőbb hatóságok által kiadott rendelke­zéseknek és utasításoknak végrehajtására terjed ki. Az értekezlet minden hónapban legalább egy- szior összeül. Megemlítjük még, hogy a főváros kórházait az uj cso­portosításban a következőképen állították össze és azoknak igazgató- illetve vezető-főorvosai valószí­nűleg a következők lesznek: Központi igazgató: Wenhardt János dr. I. Szt. Rókus központi közkórház és fiókjai: (igaz­gató-főorvosa: Wenhardt János dr., állandó he­lyettese: Purjesz Ignác), hozzátartoznak a Kun­utcai fiókkórház, Gyöngyösi-uti szülészeti-osztály (ve­zető-főorvosa: Schmidlechner Károly) és a Pa- lotai-uti csecsemő-kórház (vez.-főorvosa: Heim Pál). és két erős marokkal mindent, az egész Budapestet szorította volna magához. Nem lehet elfelejteni nem­csak a debütáló beszédét, de a formát sem, ahogy elmondta és a: nemes profilt, a nyugodt, kellemes arc­vonásokat, amelyek szelíden, nyugodtan, ritmusosan mozogtak a közgyűlés feje fölött. Az újonnan nap­fényre bukkant koncepciók, a szónokló Déri, ámulatba ejtették az embereket, többet kaptak, mint amennyi­ről meg voltak győződve, mint amennyit vártak. Szerdán láttuk csak, hogy a tehetsége, a finom úri modora mellett mennyi ügyesség szorult bele. Olyan, mint a macska, akárhova teszik, akárhova és akárhogyan dobják, talpra esik. Amikor tanügyi ta­nácsnok lett, mindenki megesküdött volna rá, hogy ennél testhezillőbb ügyosztályt keresve sem lehetett volna találni a számára. A reggel nyolctól este nyolcig való munka, a négyezer tanítóval való sze­mélyes ismeretség, a, négyezerágu gyeplő zsonglőri kezelése: ez, csak ez való az olyan szorgalmas, el- nyiühetetlen energiának, munkabírásnak, mint a Dérié. Amikor aztán elszakították tőle régi szerelmét a tan­ügyet, a népjólétet, a szociálpolitikát és a közgazda­ságot tették reszortjává. Es ma gyönyörűség hall­gatni, hogyan, milyen tudással és milyen szeretettel beszél a, megalkotandó budapesti kikötőkről. Vagy: ki ne esküdnék meg rá, hogy a háborús és háború utáni népjóléti cs szociálpolitikai intézményeket nem is le­het megcsinálni az ő finom lelke, nemes, jó szive nél­kül? Micsoda perspektíva, a feladatok milyen irtóza­tos hegyei emelkednek előtte, ha csak a nyomor eny­hítésére, a lakásprobléma megoldására gondolunk is! Mi ehhez képest a négyezer tanító? Es holt bizo­nyos, hogy Déri Ferenc nemcsak a négyezer tanítót ismerte meg személyesen, de Budapest százezer nyo­morúságát is kemény birkózásban személyesen fogja két vállára fektetni. A népszerűség, a bizalom nem jutott ilyen korán osztályrészül a másik újonnan megválasztott alpol­II. Szent István közkórház és fiókjai: (igazgató­főorvosa: Hayniss Géza), fiókjai a Telepi-utcai fiókkórház és a Bakáts-téri szülészeti és nőgyógyá­szati-osztály (vezető-főorvosa: Högyessy József). III. Szent László és Szent Gellért közkórházak: (igazgató-főorvosa: Gerlóiczy Zsigmond). IV. Uj Szent János közkórház és fiókjai: (igaz­gató-főorvosa: Irsay Arthur), fiókjai a régi Szent János és Szent Margit kórház. (A Szt. Margit kórház­nak lesz vezető-főorvosa’, a személyre nézve azon­ban még nincs megállapodás.) V. Zita kórház: (igazgató-főorvosa Basek Imre). Gffenziva e$y kisegítő-kórház ellen A főváros és Vöröskereszt harca Budapest élelmezését mi jobbadán a bódék előtt, a cukorért, krumpliért ácsorgók között látjuk; a küzdelmek azonban nem itt kezdődnek. Érdemes bepillantást vetni a nagy verekedésbe ott is, ahol az tulajdonképen megkezdődik. Az iskolapéldák közé tartozik az a harc is, amelyet most folytat Bérezel Jenő dr. tanácsnok a had­sereggel és a Vöröskereszttel. A dunaparti pályaudvarnak van egy kiszö­gellő része, amely a Soroksári-ut és a Ferenc- körut közé ékelődik. Ezen a kiszögellésen favá­zas raktárhelyiségeik állanak, amelyet békeide­jén a Magyar Bank bérelt a déligytimölcs aukció számára. A raktárhelyiségeket az a körülmény, hogy valósággal a vasúti sínekre épültek, egye­nesen predestinálják arra, hogy a főváros zöld- ségszállitinányait itt lehetne a vasúti kocsikból kirakni. Bérezel tanácsnok fölfedezte a raktá­raknak ezt a rendkívüli értékét és most minden erejével azon dolgozik, hogy erre a célra meg­tudja szerezni a raktárakat. Azt a kényelmes helyzetet teremtené meg ugyanis azáltal, hogy egész vonatok járhatnának be a raktárba, ahol mellé áldhatnának a kocsik és csaknem az egész vonatból egyszerre lehetne kirakni a szállít­mányt. Rendkívüli könnyítése lenne ez az igy lassan és nehézkesen menő munkának. Meg­szűnne a jelenlegi állapot, amikor a zöldség­vagonokból az árut előbb a hatósági zöldség- üzem raktáraiba kell befuvarozni és csak innét — több órai veszteséggel — az elosztó-bódék­hoz szállítani. Igen ám, de a raktárakból a háború elején Krankenstationt csináltak. Eleinte minden pálya­udvaron volt ilyen, de lassankint valamennyit beszüntették, mert fölöslegeseknek bizonyultak. Ez az egy, itt a dunaparti pályaudvaron meg­gármesternek, Folkusházy Lajosnak, de annál jobban eshetik neki most, amikor rettenetesen ke­mény verekedés után győzedelmeskedett. A sors őt olyan rostába dobta bele, amely esztendőkön át ve­szett erővel rázta és ha csak egy hajszállal keve­sebb az ereje, ha csak egyetlen szeplő van a becsü­letén, ha egyetlen hézag mutatkozik az akaratán, ir­galmatlanul ,a pelyva közé kerül. A Folkusházy pompás férfiassága parancsoló mó­don megköveteli, hogy mi is férfias pózban álljunk meg előtte. Mert mi is, mint Budapest egész lakos­sága, ott álltunk vele szemben a. legkeservesebb há­rom esztendő nagyobbik felén át és a szigorú, sok­szor az éles kritika fegyvereit forgattuk feje fölött. Mások sikoltozva szidták, ismét mások átkot szórtak a fejére és neki soha nem rándult meg egy arcizma, soha nem nyílott ki a szája védekezésre. Nagyszerű jellem, amely érezve, hogy fontosabb feladatai van­nak. nem pocsékolja idejét olcsó feleselésre. A köztudat impressziók után festi meg az arcké­peket. így történt, hogy Folkusházynak az arcképe borzasztóan rút, otromba, torzított vonásokkal for­gott közkézen. És három esztendő alatt lekopott a képről minden torzítás, ma egy dolgozó ember ko­moly, gondolkodó feje áll előttünk. Csoda történt, mert a képen senki sem tett egy ecsetvonást sem, magától változott meg. Át kell csapnom a lírába és emlékeznem kell egy jelenetre, amikor először álltam szemben Eolkusházy- val. Úgy tűnik fel, mintha a háború egyik leginkább golyószaggatta lobogóját tartotta volna a kezében. Abban a szobában, ahol nagyon sokszor rávirradt a reggel azonközben, hogy gondolkozott, mit adjon enni Budapest népének, találkoztam vele. Es ö, aki a nyil­vánosság előtt soha, de soha személyes sérelmeiről egyetlen panaszos szót nem ejtett, a jóindulatú em­ber előtt feltárta lelkét. Nagyon sok fájdalmas sebet láttam benne, megtért kezek már gyógyitgatni kezd-

Next

/
Oldalképek
Tartalom