Fővárosi Hírlap, 1917 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1917-10-24 / 43. szám
Budapest, 1917. október 24. tf 5 négy ilyen bizottságot terveznek és azok között fogják fölosztani a munkát. Az első ár- megállapitó bizottság hatáskörébe tartoznak majd az élelmiszerek, a másodikéba a fűtési, világítási és egyéb háztartási anyagok, a harma- ■dikéba a ruházati eikkek, a szövött és fonott áruk, a negyedikébe pedig a vas- és fémtárgyak árának megállapítása. A bizottságok elnökét a kereskedelmi miniszter nevezi ki, a tagok felét szintén a kormány, másik felét pedig a polgármster jelöli ki. A mai árakat már aligha fogják a bizottságok redukálni, de a további uzsorának lehetőleg gátat fognak vetni. Dénes Aladár képei. Szombaton este konflis állt meg a Nagydiófa-utcában a Miiszeriizem előtt és a kocsiból Dénes Aladárné szállt ki. Negyedóra múlva a konflis drága teherrel távozott, egész kis képtárt vitt el. Dénes Aladár műkincsei voltak, amelyeket ott őriztek, mióta a btinper folyamatban volt. Most Dénesné hazaszállította a képeket. A hires Zempléni-féle müvet, amely a bűnügyben is sokat szerepelt, ■már régebben elvitték a Müszerüzemböl. Megíeíebbezték a Vigadó bérletét. A Vigadó bérlete tárgyában hozott közgyűlési határozatot — értesülésünk szerint — Lineberg József vendéglős, aki a tanácshoz kedvező ajánlatot nyújtott be, Nagy Dezső dr. ügyvéd utján megfelebbezte. Katzer szörmeárui, legújabb szab. rendszere szerbit készítve, világhírűén elsőranguak és elismert jutányosak. E rendszer előnyei főleg az erősen fokozott tartósság és utolérhetetlen precizitásban nyilvánulnak. A legújabb modellek divatszalonjainkban (O-utca 44. és Szervita-tér 1.) megtekinthetők. A Modern Színpad egész héten a V e r a-F e k e t e pásztó r-B ii v ö s szék műsort adja, amely iránt az érdeklődés minden eddiginél fokozottabb mértékben nyilatkozik meg. A közönség osztatlan elismeréssel honorálja a szerzők pompás munkáját és az előadók nagyszerű játékát. A műsor óriás sikerének legfényesebb bizonysága, hogy a jegyeket már napokkal előbb elkapkodják és esténkint előkerül a minden jegy elkelt felírása táblácska. Legyen világosság! A nemi élet veszedelmeinek leküzdésére alakult német birodalmi szövetség — felismervén a mozgóképek nagy hatását, — színmüvet készíttetett filmre, amely Legyen világosság címmel Berlinben és Bécsben hetek óta lázban tartja a moziközönséget. A hatalmas film most Budapestre is eljutqtt és az Uránia hétfőn mutatja be 5, 7 és 9 órai előadásain. Az Uránia-szinház igazgatósága kéri a szülőket, hogy gyermekeket ne hozzanak el az előadásokra, de igenis küldjék el a.-serdiiltebb fiukat, hogy ennek a filmnek a hatása alatt megismerjék a reáj-uk leselkedő veszedelmeket az élet tavaszán. Apolló Kabaré. Táblás házak előtt került eddig minden este szilire az Apollo Kabaré uj műsora, ami nem is csoda, hiszen mai irodalmunk számos kitűnősége, igy Herczeg Ferenc, Heltai Jenő, Hevesi Sándor, Szép Ernő, Gábor Andor, Lakatos László, •Harsányi Zsolt, Kőváry Gyula és még számosán szerepelnek az uj műsor darabjai, tréfái és magánszámai Íróinak sorában. Mindinkább népszerűbbé válnak a csütörtöki és szombati mérsékelt helyáru előadások is. Steinhardt ni kupléja. Az a közönség, amely miniden este megtölti a Kristálypalota nézőterét, hogy tapsolhasson Steinhardt Gézának, jól tudja, hogy Steinhardt minden uj kupléja uj mulatságot, uj tapsokat, s uj nagy kacagásokat jelent. A „Három a kérő“ cimii darab, a közönség kifejezett kívánságára tovább is műsoron marad, minthogy ezen a darabon olyan jól mulat-a közönség, hogy még azok sem tudnak betelni vele, akik már egyszer látták. A Kristálypalota e havi műsora egyébként is bővelkedik a nagysikerű szenzációkban. Oc tavió nagyszerűen, komikusán idomított állatai viharos derültséget keltenek, Renarc és Rilay mulatságos kisértetei ellenállhatatlan és megfejthetetlen komikummal hatnak. A komoly sikerből pedig S z ő 11 ő s s y Rózsi kitünően sikerült kabaré dalai, a Pártos, Geiger Irma és H e 11 a y táncos mókái Veszik ki a legnagyobb részüket. ■ .■■-■==■=■- - —■=■— 1 ■ ERDÉLYI osztr. császári és magyar királyi udvari II fényképész és a német császár és porosz ■ király Ő Felségének udvari szállítója BUDAPEST, IV. KÉR.. SEMMELWEIS-UTCA 2. ■ (Kossuth Lajos-utca sarkán.) ■ MŰVÉSZI KIVITELŰ NAGYÍTÁSOK. AQUARELL- ÉS OLAJKÉPEK BÁRMELY FÉNYKÉP UTÁN FELVÉTELEK MINDEN IDŐBEN. Vízvezetéki javítások Pogány Budapest VIII., Rökk Szilárd-utca 30. Telefon: József 1—48. sz. /I TŐKE • • • Milliók, amelyek nem erkölcsösek Reflexiók Krausz Simon cikkére A tőzsde körül vasárnap óta még izgalmasabb a hangulat: a börzei egykori Napóleonja, Krausz Simon, cikket irt Az Újság-ba, s a kis börzeügynököket, a bizományosokat, a háborúban termett játékosok tömegét elfogta a láz: azt hiszik, félnek tőiéi, hogy az Úristen beszél Krausz Simon által, az ő egykori kedvenc, körülrajongott Sünijük által. Mert ugyebár, azt minden kócos bankgyerek tudja, érzi, előre látja, hogy egyszer csak megjelenik a börzén a Feketepéter a halál kaszájával és lenyakazza az égig nőtt árfolyamokat, amelyek a háborús pénzesőben egykor még Hihetetlen magasságba szöktek föl. Ezek a „tapasztalt“ fiatalok tudják, hogy egyszer csak ütni fog ez a kritikus óra, nem is beszélve az öregekről, akik még élénken emlékeznek rá, hogy az utolsó világháborút is nyomon követte a krach. A 66-os háborút 69-ben, a 70—71 -esset 73-ban. Igaz, hogy tizek nem voltak világháborúk, a porosz-francia mérkőzés egész ideje alatt nem lőttek ki annyi gránátot az ellenfellek, mint a tizenkettedik isonzói ütközetben egyedül az olaszok, de azért a tőzsde önéig negyvennyolcas honvédjei színes legendákat tudnak elbeszélni arról, hogyan is volt az csak a század különböző — világháborúi után. Az eset h ütmeire éppen abban van, hogy világháború még nem volt, ez a legelső és még a mi kitűnő, széleis látókörű bankigazgatóink se látták előre, hogyan fog alakulni a helyzet a világháború első, második, ötödik esztendejében és ma se tudják, miképp fog alakulni a világháború után. Ezért kellett a zseniális Krausz Simonnak megírni vasárnapi mementóját. Ezért szeretné ő utólag reparálni és eszkomptálni azokat a milliós). ,,tévedéseket“, amiket a nű derék bankvezéreink — ha előre tudták volna 1905-ben, hiifajta lesz a világháború közgazdasága és tőzsdéje 1917-ben — már jóelöre eszkompldl- tak volna. Akkor tehát a Krausz Simon lázcsillapító cikke egészen másképp hangzott volna. Az ötleite's esi fordulatos cikkíró maga is beismeri —- Írásának épp ez a szenzációja, — hogy a bankok hatalmát nagyon is túlbecsülik. Valóban: a bankok egykori szuverén tőzsdei hatalmukat elvesztették, a kezdeményezés és irányítás kiesett a kezükből, s majdnem oly tájékozatlanul lépnek be, naponta a tőzsdei termébe, mint a legegyszerűbb bizományosok. A háborús tőzsde 1915 végén keizdeitt nekilendülni és 1916-ban már az árfolyamok tartós és fokozatos emelkedésével zajlott le. Mikor a hausse- mozgalom nagyobb arányokat öltött, a pénzintézetek kezdték kidobni saját- és iparvállalataik nosztre-részvényeit. Azt mondták: az értékpapi'■vásár ló közönség éhesi és mohó, egyre magasabb árat tizeit a részvényekért, adjuk oda neki, elégítsük ki az étvágyát. Eleintén tempóban indult meg ez a folyamat: a nosztró-papi- rok kihelyezése, később a hausse mindjobban dagadó árja ejgyriei több részvényt ragadott ki a bankok tárcájából. A papíroknak ez a bőkezű „kiöntése“ azonban mind kevés ni ok bizonyult ahhoz, hogy a hausse-móloch rohamosan fokozódó étvágyát klelégitsiei, az árfolyamok egyre nőttek, még pedig most már technikai okokból gyarapodtak, arányban a rendelkezésre bo- csájtott papírok számának csökkenésével, az árutizlet fokozatos visszafejlődésével, a pénzbőségnek egyre fantasztikusabb emelkedésével, de annál az átható köztudatnál fogva is, hogy pénzintézeteink és iparvállalataink a háborús konjunktúra folytán soha nem remélt milliókkal gyarapodtak, A falánkság hatványozottan emelkedett, az értékpapiréhség egyre nőtt és annál nagyobb lett, mennél kevésbbé tudták most már a bankok tárcájukból kilégiteni a vásárló közönség étvágyát. 1917-re) kelve a bankok azon vették észre magukat, hogy részvényeiknek még oly magas áron való kiöntésével is végeredményében — rossz üzletet csinállak. Számtalan milliókat vittek haza trezorjaikba, de kisült, hogy mégis olcsón adták el portékájukat, mert a tízmilliók helyett százmilliókat tudtak volna profitálni. Cikkének végén ezeket a kívül hagyott milliókat becsmérli le a kitűnő Krausz Simon, azt Írja, hogy erkölcsi felelősségének tudatában nem akceptálhatja őket. Sitni, a mi kedves és népszerű Simink dicsekszik, pedig panaszkodnia kellene. Azt Írja, hogy mi az elvakult értékpa- pirvásárló-közönsiég fejéhez akarjuk vagdosni a milliódat, de neki nem kellenek ezek a beteges lázban termett milliók. Tévedés. Mi nem akarjuk a bankok fejéhez vágni a milliókat és hiába is akarnánk, az értékpapírpiac utcáin heverő milliókért a bankok többé nem tudnak részvény-portékát adni. Szeretnének, de nem tudnak. Az iparvállalatok egész seregénél hajszálon függ a patronizáló pénzintézetek majoriása, egy darabbal sem lehet többet kiadni, különben fölborul az egyensúly. Savanyu a milliók szőlője, jó volna leszaggatni, de nem lehet. Tehát: ezek a: milliók erkölcstelenek, mert a nagyközönség zsebébe vándorolnak, holott évszázadon át a bankok trezorjaiban volt a helyük. Azért hadakozunk . a .tőzsdereform .. ellen, amely minden: szépítés ellenére a: bankok hatalmát a börze fölött akarja visszaszerezni, mert féltjük ezeket a bankok gyámsága alól elvont millióinkat. Jól tudjuk: ha: egyszer a börzén ismét a. bankok lesznek a korlátlan urak, egy szép napon, vagy mondjuk: három szép nia.pon akár százmilliót kihúzhatnak a zsebünkből és hazavihetnek a világháborúban hihetetlenül megduzzadt és mégis, csalódott trezorjaikba. Tirneo Daimos et dona ferentes! A népszerű Krausz Simon szépen: szóló hárfáját meghallgatjuk, de engedelmével, — ahogy a Francstadtban mondják, — nem dűlünk be neki. A mi bankjaink ipar- vállalatai, hála: Istennek, igen jók, kitűnőek, még annál is kitiinőbbek, nagyszerűek a mi bankpapírjaink is, nem drágáljuk mi ezeket a „nagyon drága“ értékeket, sőt fizetünk érte, ha kell, még magasabb árat is. Ha egy spulni cérnáért van szivünk huszonkét koronát adni (— békében 50 fillérért vesztegették —), egy darab szappanért huszonnégy koronát (— békében 70 fillérért a fejünkhöz vágták —), Isten neki, fizetünk mi, hai muszáj, a Nasiciért akár 4—5000 koronát majd, ha muszáj és a Temesvári sör-részvényért akár 1500—-2000 koronát, csak a derék Krausz Simi ne fukarkodjék ai megfelelő mennyiségű darabok kiadásával. Van még a dolognak sok ága-boga, nyitja, csapdája és csalafintasága. Ezekről legközelebbi cikkünkben. Róna Lajos. A pénzügyi hadviselés A jegybank státusza. — Az első háborús költségvetés. — Uj adók. Pénzügyi hadviselésünk részleteit eddigelé nem igen ismertük. Most a háború negyedik esztendejében végre Ígéretet kaptunk arra, hogy a kormányi legközelebb tájékoztatást fog nyújtani azokról az anyagi •áldozatokról, melyeket a háború megkövetelt. Wekerle miniszterelnök a pénzügyi bizottság legutóbbi ülésén bejelentette, hogy az Osztrák-magyar banknak legközelebb egybehívandó rendkívüli közgyűlésén az intézet státuszát is elő fogják terjeszteni, melyet eddig a legnagyobb titokban tartottak. Hozzátette, hogy a kimutatás megnyugtatóan foghatni, mert ki fog tűnni belőle, hogy a meglévő aranykészletek szükségleteink fedezésére szükségesek lesznek. Az bizonyos, hogy a jegybank státuszáról túlzottan kedvezőtlen híresztelések vannak forgalomban. Wimmer osztrák pénzügyminiszter kijelentései szerint a bankjegyforgalom kisebb, mint a monarchia két államának a jegybankkal szemben fennálló adóssága, mely mintegy 14 milliárd koronára tehető. E szerint a jelenlegi bankjegyforgalom körülbelül 12—13 milliárd korona. Már most az a kérdés, mennyi ennek az ércíede- zete? A legutolsó, 1914. julius 23-án kelt bankkimutatás szerint az érckészlet 1589 millió korona volt. Az bizonyos, hogy az aranyállomány a háború folyamán valamivel csökkent, másrészről azonban azt is hallottuk, hogy az aranyváltók, vagyis a devizák készlete megnövekedett. Feltehető, hogy az aranyállomány és a devizakészlet együttvéve csak nagyon kis összeggel kevesebb, mint béke idején. Ilyen körülmények között az Osztrák-magyar bank státusza kedvezőbb, mint például a Francia banké, vagy pláne az Orosz állami banké, melynek jegyforgalma ma már 16 milliárd rubel, ami a mi pénzünkben 50 milliárd koronának felel meg. Annyit tudunk, hogy a
