Fővárosi Hírlap, 1917 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1917-10-17 / 42. szám

Budapest, 1917.’október 1.7. .» tiltok használhatnak és van a fővárosnak egy in­gyen uszodája, ahova csak az alsóbb néposztályok tárnak és van a Beitscher-uszoda, amely* már évek óta korhadt, diiledező állapotban van. A városgazda­sági ügyosztályban nagyon jól ismerik ezt a hiányt és gondoskodni is kívánnak annak pótlásáról. T érvbe vették t ö b b u s & o d a fel á Ilit á- s á t és reméljük, ezt biztosabban meg is csinálják, mint a lágymányosi strandfürdőt. A városgazdasági ügyosztály tervei között ott szerepel azonkívül egy a Szécli c n y i-f ü r d ö h ö z k a p c s o1 an d ó uszodának a megépítése is. Ennek céljaira a beruházó programmban, a „Szé­chenyi-fürdőnek népfürdővel vailó kibővítése" címén J00.000 k o r o n á s összeget irányoztak elő. A távo­lalibi jövő még egy s p o r t-u szódát is fog hozni, ahol az uszőversenyeket lehet majd megtartani. Ezt a Crellért-fiirdőhöz szándékoznak kapcsolni. Mindenek felett sürgős azonban a dunai uszodák fölállítása. Ezek sok pénzbe nem kerülnek és ha a jövő nyárra el nem készülnének, igen nagy csalódás érné a főváros közönségét, amely arra következtetne ebből rj, tényből, hogy a fővárosnak drágábbak az i'decsábitandó idegenek, mint a saját adózó polgárai. Városházi kabaré • • • Vázsonyi Vilmos és Vázsonyi János. Mióta Vázsonyi Vilmos csak ünnepi alkal­makkor jelenik meg a városházán,- a folyosó csak a régi emlékeken melegszik. A minap is két kedves Vá- zsonyi-viecet elevenítettek föl. Az egyik a vajaske­nyérről szól és szenvedő hőse a miniszter egykori ügyvédbojtárja volt. Vázsonyi ügyvéd ur ugyanis nagy patáliát csapott, mikor egy alkalommal ,a tör­vényszéken az irattáskájában nem találta meg a megszokott tizórai vajaskenyerét, amit a bojtárnak kellett volna becsomagolni. A legszebb címek követ­ték egymást, olyanok, amilyenekkel ez észben való fogyatékosságot szokták megjelölni. Másnapra sem heverte ki a. jelölt ur a fejmosást és olyan zavar­ban volt egész nap, hogy egy előkelő urnák részvét­távirat helyett üdvözlő-sürgönyt küldött. Vázso­nyi, mikor megtudta a szörnyű baklövést, nem tört ki, hanem megcsóválta a fejet és megelégedetten mondta: Hát nagy marhának kell lenni, hogy valaki condoleálás helyett gratuláljon, de megbocsátok neki, mert ma nagyon jó volt a vajaskenyér. A másik anekdota már nem Vázsonyi Vil­mosról, hanem Vázsonyi Jánosról szól. A minisz­ter fia egészen kis diák volt -akkor, amikor Szórna- házy mester elküldte munkatársát (nevezzük rö­vidség okából Dinnye urnák), hogy a „Budapesti Hétfői Hírlap“ számára interjúvolja meg a nagy em­berek kis fiacskáit. Vázsonyiékhoz is bekopogtatott Dinnye ur és a mama protekciójával bejutott Jánoskához. Gyere csak Jánoska, itt a szerkesztő ur, meg akar interjúvolni. Es Jánoska roppant komoly ábrázattal vezette be Dinnye urat a papa. dolgozószobájába. Helyet mu­tatott neki. ő maga meg végig henteredett a dívá­nyon és a világ legtermészetesebb hangján mondta: — Kérdezzen . . . Uránia | A gólyakalifa Beregi-film. Ezzel együtt: A vadrózsa filmköltemény Goethe nyomán. ­Előadások : Hétköznapokon 5, 7 és 9 órakor. Vasárnap 3, 1/.,5, 6, 7,8 és 9 órakor. 7 *8 III I I —— —■ II ■■■■BMWBaBMMM É —■ 9 _ ■ -B—a—■ .........• .-B—■------ ■ ER DÉLYI osztr. császári és magyar királyi udvari a fényképész és a német császár és porosz $ király Ö Felségének udvari szállítója BUDAPEST, IV. KÉR., SEMMELWEIS-UTCA 2. ■ (Kossuth Lajos-utca sarkán.) * MŰVÉSZI KIVITELŰ NAGYÍTÁSOK. AQUA­RELL- ES OLAJKEPEK BÁRMELY FÉNYKÉP UTÁN. — FELVÉTELEK MINDEN IDŐBEN. ■ =m=m— --=■=■............... ■ (5s€ MSxy&ic • • • Közgyűlés. A főváros törvényhatósági bi­zottsága szerdán, október 17-én tartja a nyári szünet után első közgyűlését, amelyen terjedel­mes tárgysorozatot kívánnak letárgyalni. A nyolcvankét pont között bőven szerepelnek a költségfedezetek, föllebbezések és személyi ügyek, amelyek vita nélkül mennek majd ke­resztül, de bőségesen akad fontos tárgy is. F o 1- k u s h á z y tanácsnok, már csak az alpolgár­mesteri jelöltsége miatt is, bravúros közélelme­zési jelentéssel akar szerepelni, de az ambíció dolgában aligha fog mögötte maradni V i t a Emil tanácsnok sem, aki viszont fáról, szénről és petróleumról tart vigasztaló előadást. A pi­kantéria azonnal az ülés elején fog lejátszódni, lévén rögtön a műsor elején a Vigadó-ügye, amelyben a tanács és a pénzügyi bizottság kö­zött kell majd igazságot tennie a közgyűlésnek. R é n y i tanácsnoknak szintén csupa olyan tár­gya van, amelyek aligha teremnek számára habért, de hát valakinek mégis csak el kell re­ferálni az omnibusz-lovak kérését a bővebb ab­rak és a viteldij emelése iránt. Be fogja jelenteni még a tanácsnok, hogy a bérkocsisok és az auto- taxi-vállalat is stájgerolni akarják a viteldijakat. Tarifaemelést kér még a Leszámitolóbank is a közraktárak számára és a keletporoszországi Oerdauen is 25.000 koronás többköltséget jelent be, mintha ő is Budapest intézményei közé tar­toznék. Szimpatikus előterjesztés lesz B u z á t h tanácsnoké, aki a gázmüvek alkalmazottainak Óól megérdemelt nyugdíj- és nyugbér-szabály- zatát készítette el, valamint Marher tanács­noké, aki a fővárosi alkalmazottak eddigi hábo­rús segélyének folytatólagos kifizetését java­solja. Ezeket bizonyára örömmel szavazzák meg, majd végül F o 1 k u s h á z y, a szerdai köz­gyűlés primadonnája jelenik meg még egyszer a színen, hogy dalt mondjon az ácsorgásrói. Alárkus Jenő dr. szerződése. Érdekes följe­gyezni, hogy milyen szerződést kapott Márkus Jenő dr. a Magyar Banktól és mi az, amivel el lehetett csábítani régi szerelmétől, a fővárostól? Úgy tudjuk, a Magyar Bank évi 150,000 korona jövedelmet biztosított szerződésszerűen Márkus Jenőnek. A szerződés érvénye pedig életfogy­tiglan. való. Egyben átveszi a bank Márkus Jenő nyugdíjigényeit is a fővárostól, úgy hogy Már­kus nem nyugdíjaztatását fogja kérni, hanem le­mond állásáról. A népjóléti megbízottak. A népjóléti munkának alapjait rakja le az a rendelet, amelyet Bárczy István polgármester legutóbb a kerületi elöljárókhoz intézett. A rendelet a népjóléti igazgatásba bevo­nandó legértékesebb társadalmi erők kiválogatására h’vja fel a kerületi elöljáróságokat és azt kívánja, hogy javaslatot tegyenek a népjóléti körzetek hatá­raira, valamint a körzeti elnökök személyére nézve, október végéig pedig jelöljék ki a körzeti elnökökkel egyetértőleg a népjóléti megbízottakat. Ezért úgy a körzeti elnökök, mint a népjóléti megbízottak k'je- lölésénél a legnagyobb gondosságot és körültekintést ajánlja a polgármester a kerületi elöljárók figyel­mébe. Bemutató a Modern Színpadon. Szombaton este mutatta be a M o d e r n Színpad uj műsorát. Egy­előre csak annyit, hogy az uj műsor hozta Lengyel Menyhért drámáját: a Verát, Színi Gyula idill­iét: A fekete pásztort, Karinthy Frigyes vigjátékát: A bűvös s z é k-et. Tréfákat írtak Gá­bor Andor és H a r s á n y i Zsolt. Főszerepeket ját­szottak: Mészáros Gizella, Kökény Ilona, Rajna Alice, Nagy Margit. Vendre y Ferenc, Boross Géza, Geller t. B á n ó c z y, B é k e f i és a színpad két uj tagja: 11 o s v a y Rózsi és P e t h e ő Attilla. őszinte nagy siker volt. „A gólyakalifa?' Az U r á n i a-s z i n h á z szom­bati bemutató-előadásán páratlan sikert aratott' a milliós alapítású Corv in-gyár első nagy filmje: A gólyakalifa. Igazi premiér volt ez: forró, iz­galmasan érdekes premiereje az immár klasszikus tö­kéletességre emelkedett magyar filmművészetnek. Maga a darab mélységes hatást váltott ki a közön­ségben, mert Babits Mihály regényének kettős meséje, boszorkányosán ügyes szövevényével, a végsőkig fesziti a néző idegeit. A főszerepben B e- r e g i Oszkár olyan alakítást nyújtott, amely csak a legnagyobb mesterekéhez hasonlítható. Az U r á n i a- szinház ez uj müsordarabjának szenzációs sike­rét már a premiere-közönség eldöntötte, s igy A gólyakalifa a táblás házak egész sorának Ígé­retével indul diadalmas útjára. Délutáni előadások a Foües Capriceban. Hogy a közönség azon részének, mely az esti előadásokat nem látogathatja, hozzáférhetővé tegyék a Eolies elő­adásait, az igazgatóság elhatározta, hogy vasárnap, október 21-én és azontúl minden vasár- és ünnepnap délutánján családi előadást rendez, félhelyárak mellett. ____________ 5 A T ŐKE • • • Ál értékpiac. A budapesti értéktőzsde, mely a béke idején nagyon alárendelt szerepet töltött be, a háború negyedik esztendejében közgazdasági életünk egyik legfontosabb tényezőjévé küzdötte föl magát. Ma a közérdeklődés a legnagyobb mér­tékben az értékpiac felé irányul és ma a publi­kum legalább is oly kíváncsisággal várja a tőzs­dejelentéseket, mint a harctéri híreket. Nem akarunk ismétlésekbe bocsátkozni a tözsdeüzlet rendkívüli élénkségének okai fölött, csak azt ki- vánjuk leszögezni, hogy nagyon csalódnak azok, akik azt hiszik, mintha az értékpiacot mostanában a hadihelyzet vagy a világpolitikai események döntőleg befolyásolnák. Az igaz ugyan, hogy a tőzsde a hausse foly­tatására való erőt első sorban a közeli béke re­ményéből meríti, de másrészről tény az is, hogy a kimondott háborús értékpapírokat se ejtette el, melyeknek árfolyamai ma is szédületes ma­gasságban állanak. Ez azt bizonyítja, hogy a tőzsde még nem foglalt végleges állást a béke mellett-, bár nem lehet tagadni, hogy egyes bé- kepapiroknak, mint például a bankrészvényeknek a favorizálása amellett szól, hogy a béke remé­nye a közönség körében erős gyökeret vert. Azt látjuk, hogy a budapesti piacot most egy tőkeerős és kitűnő összeköttetései révén igen iól informált nagy csoport vezeti. Ezek az em­berek tudják, hogy a budapesti nagybankok, első sorban a Kereskedelmi bank, a Hitelbank és a Hazai bank egy nagyszabású faüzletbe ké­szülnek belemenni. Arról van ugyanis szó, hogy ezek a bankok együttesen vállalatot alapítanak az Osztrák-magyar államvasuttársaság még ki rém aknázott erdőségeinek a kitermelésére, amiből igen jelentékeny nyereségeket remélnek. Minduntalan azt halljuk, hogy a tőzsdét nem hivatásos elemek lepték el, akik csak spekulá­cióra vásárolnak. Ez csak igen kis részben áll igy és komoly bankkörökből hallottuk, hogy például a bankrészvényeket szolid tökeelhclye- zés céljából többnyire számító kereskedők ve­szik. Viszont igaz az, hogy maga a tőzsde a ve­zetést teljesen kiejtette a kezéből és ma már nincs abban a helyzetben, hogy az irányzatot vagy az árfolyamképződést dirigálja. Ma a +őzsde egyszerűen csak végrehajtója az érték- napir-tranzakciókmak. Ma nem az a helyzet, hogy a bankok és nagy tőzsdeemberek csinál­ják a kurzust, mint ahogyan ez régen volt. Ma az árfolyamok a valóságos megbízások alapján képződnek, mert a tőzsdén kívül álló vásárlók megbízásai oly dimenziókat öltöttek, amely ki­zárja azt, hogy a kurzusokat néhány tőzsdeem­ber dirigálja. Ez nem is olyan egészségtelen állapot, mint azt sokan feltüntetni szeretnék. Nem is tartjuk ennélfogva helyesnek azt a akciót, mely a mos­tani magánforgalom megrendszabályozását kí­vánja. A mai hausse-t holmi erőszakos kor­mányrendszabályokkal se lehet visszatartani. A jelenlegi állapot természetes fejleménye a há­borús konjunktúrának, mely előbb az árupiacon ■jelentkezett, most meg az értékpiacon jut kifeje­zésre. A közönségnek az értékpiacra való tódu- lása a jövőre nézve hasznos is lehet, amennyi­ben nálunk is ki fog fejlődni az értékpapirkapi- talizinus, mely a nyugati államok közgazdasági életében oly nagy szerepet játszik. Ez pedig a Vvendö nagy kölcsönök plaszirozásánál első sorban az államnak válhatik hasznára. A jelek arra vallanak, hogy a tőzsde — mint mondottuk — bízik a békében, de még niern esz- komptálta azt.. Innen van, hogy egyelőre nem válogat békepapirok és municiós papirok között. Mind a két kategóriát egyenlően favorizálja. A minap beavatott börziánerektől halottuk, hogy a nagybankok a hadfelszerelési és municiós pa­pírokat, melyeket eddig a legerősebben lanszi- roztak kéz alatt, feltűnés nélkül, eladogatni

Next

/
Oldalképek
Tartalom