Fővárosi Hírlap, 1917 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1917-10-10 / 41. szám

Hatodik évfolyam Budapest, 1917. október 10-én 41. szám ECÖFIZE TÉSJ 7Ír*7rKz Egész, évre ........... 24 K. Fel évre ................. J2 K­Eg yes számolt hajt fi il­lőit a kiadóhivatalban. Várospolitikai és közgazdasági hetilap Felelős szerkesztő t PűCSÓ Kiflii Megjelenik minőén szer­dán* Szerkesztőség és kiadóhivatal: VI. kér. Szív-utca ...... IS. szám Telefon ............... 137-13 Fölébredtünk és tegnapról mára uj évszak köszöntött reánk. Tél lett egyszerre a késői nyárból, bár a ma tébolyodottan rendszertelen eseményei között az sem lenne meglepő, ha rögtön a tavasz titán következnék a tél. Veszettül gyorsan forog az idő kereke^, vagy talán csak azért olyan feltűnő ez, mert lassan kullognak mellette azok, akik fölöttünk, rólunk és értünk intézkedni kötelesek. A tél itt van és szén nincs a pincénkben, a zsir a város kamrájából is kifogyott, a tömegkony- hák pedig valahol poros aktacsomókban pi­hennek. Dideregve gondolunk rá milyen kedves, jól­eső látvány lenne Budapest utcáin a meleg le­vessel tele mozgókonyha, amelyből orrcsiklan­dozó illatok csábítanák ibrikéivel a jóétvágyu népet. A központi konyháról is elhallgatott a krónika és a népkonyhákról még mindig diplo­máciai jegyzék-váltás folyik a Közélelmezési Hivatal és a főváros között. Sajnos az időjárást csak nagyritkán számíthatjuk szövetségeseink közé és igy azoknak, akik rólunk gondosodul kötelesek, nem volt joguk arra építeni, hogy az idén kivételesen takarékosság -szeijipfVntjá- ból decemberben fogjuk kezdeni a telet, Látván a tél gyors; és kimé letten iramban való megérkezését, nem azokra gondolunk, akik­kel, szemben a sors nyáron is kegyelmes, akik­nek mód adatott, hogy napsugaras időben han­gyaszorgalommal gyűjtsék az éléskamra és pince kincseit; hanem azokra, akik háború alatt kabátjukat összehúzva, dideregve rohannak munkájuk után, hogy családjuknak megkeressék a betevő falatra és a napi öt kiló szénre; valót. Ennek a népnek az élelmét, szobája melegét kell rendbe.hozni mindenáron, mert ők ennek a nagy­városnak éltető, fen tar tó elemei. A népélelmezés igen nagy probléma és sajnos —- mi csak az idén készülünk föl rá ala­posabb, komolyabb mértékben. Nem panaszko­dunk a szegények nevében nyomorról és éhség­ről. Önérzetes munkásságunk mindenhol kivívta a maga számára a megélhetés feltételeit. . Bő­ségben nem él a munkásság, de a betevő falat­hoz pénze van. A középosztály sorsa már ne- bezie'bb, de az sincs a segedelem reménye, nél­kül. A pénz azonban ma nem minden, sőt talán a legkevesebb. Ennivaló, ebéd kell. És nemcsak arról szólunk, hogy az élelmiszerek egy részér a nép nem is tudja megszerezni, hanem arról is, hogy az élelmezésnek hatósági kézbe való vé­tele időben és anyagban való rendkívüli megta­karítást jelent a köz számára. Ha nem kell min­den élelmiszerre külön ücsörögni, még mindig marad dolga a szegény asszonynak szénre, tejre, petróleumra állni. Kétségtelen azonban, hogy az ácsorgás igen nagy része kikapcsolódik a népéleirnezés központosítása által. Ez az oka annak, hogy. sürgősen intézkedni kell. Az or­szágnak minden kezet értékesítenie kell és ezen a réven tízezrével szabadulnak föl a munkás­kezek, amelyekkel itthon küzdünk a békéért. A tél a szegény ember legnagyobb ellensége. Nyáron,, ha nincs hova lehajtani fejét, gyönyörű kékselyem paplannal takarja be a csillagos ég, ha nincs mit ennie, csipeget ott, ahol a többi isten-verebei, ha pedig nincs ruhája, gondosko­dik róla is az, aki a mezők liliomát fölruházza. De a tél más, ilyenkor csak az emberi szeretet melegít áldott mélielgséggel. Most, most kell megtapogatnunk, hol dobog a szivünk. 7/ZZZfWÁéOJZ • • • A tanács jó szive, ez a drága jó szív, már megint megmozdult az elhagyottak, az Özvegyek, az árvák, a cipötlenek, a szárazkenyéren rágódók ér­dekében. Az Fvva-örokösök kedvéért, akik tudvalévőén kétségbeejtő nyomorban síny­lődnek és akikről a főváros a Vigadó tízévi bérletével lehúzta a kabátot, ismét ki akar­ták' nullázni a nyilvános versenytárgyalást. Általában ezt az intézményt nem tudják megszokni a városházán, nem hajlandók ezzel a demokratikus módszrrel még olyan esetekben sem élni, mint ez a mostani, amikor évenkint sulyós tízezreket jelenthet a különbség. Vájjon nem tartja-e a tanács egy kicsit megszégyeiátőhek, hogy a pénzügyi bizottságnak kell arra az egyenes útra visz- szatéritenie, amelyen egyedül volt joga el­indulni? Végeredményben pedig a verseny- tárgyalás nemcsak aj Óvárosnak jó, hanem a tanácsnak is., am elv e italt al minden rossz- akarattal és gyanúsítással szemben fölvér­tezi magát. Vagy talán olyan túlságosan népszerűnek és a kritika minden árnyéká­tól megvédettnek érzik magukat az urak a tanácsteremben? * . ,. Kritika, komoly, okos, tényeket bíráló és szakisme­retekkel bíró kritika pedig tényleg édeske­vés akad. Feltűnési viszketegben szen­vedő embereknek nem jut idejük és tehet­ségük a kritikára. Most is arról hallunk, hogy fölpattant egy ur a kártyaasztal mel­lől és ugrifüles kópéival vadászatra indult. Személyes hajszára készül a tanácsnokok ellen, akiknek „megengedhetetlen4' jövedel- meik vannak. Azt mondják a nagy ,,lelep­lezés“ már útban van és mi türelemmel várjuk az elképesztő számokat, amelyek azt fogják mutatni, milyen jómódban dús­kálnak a város főtisztviselői. Hajrá! ahol nincs komoly kritika, ott jó a személyi hajsza is. A népszerűség okából jobban is hat az, ha nem a kormányzás, közigazga­tás és gazdálkodás körül elkövetett hibákat teszi szóvá az ember, hanem azt, hogy a tanácsnok urak Zita-tortát és kassai sódert falatoznak . . . Az idegenforgalmat [ ezelőtt egy esztendővel még gyorsjáratú, tü­zes vesszőparipáinak látták a városházán. Szalagokat, csengőket akgattak rá, zabon tartották, simogatták, becézgették. Tanács­nokok jártak tanulmányúton, tárgyaltak a külfölddel, lázas tevékenység folyt, amely­nek hátterében kialakult a jövő Budapestje, nagyszerű világforgalommal. Aztán minden elhallgatott, az idegenforgalomról jelentős magánvállalatok gondoskodnak az által, hogy megcsinálják az uj Margitszigetet és az uj Svábhegyet. A szegény vesszőparipá­nak pedig ma már nyerítését sem halljuk, lesoványodott, lábai megrogytak és akárki meglássa, még utóbb kimérik virsli tormá­jában. Elveszik az élelmiszerüzem monopóliumait A közélelmezési ügyosztály hatáskörének megnyirbálása. — Rekvirált sertések Buda­pesten. — Jövő héten jön a margarin. Egy csöppet sem biztató az a kép, amelyet a főváros lakosságának téli élelmezésének kilátásai eJénk tárnáik. Az egyetlen, amiben teljességgel megbízhatunk, ahol bajok ési hiányok nem lehet­nek: a liszttel és kenyérrel való ellátás. Bőség­ben itt sem lehetünk, de takarékos és jól beosz­tott életmód mellett hiányokat nem szenvedhe­tünk. Annyira biztosak vagyunk ebben a tekin­tetben, hogy a főváros közélelmezési ügyosztá­lyában 'erről a kérdésről alig beszélnek. A ke­nyérjegyek beváltására szükséges lisztmennyi-! ség állandóan rendelkezésére! fog állani a fővá­rosnak. - : Egyéb élelmiszerekben nem ilyen biztatóak a kilátások. A Közélelmezési Hivatal részéről ál­talában azt a tendenciát látjuk érvényesülni, hogy az élelmiszerek beszerzését teljességgel ki akarja venni a főváros kezéből és a közélelme­zési,' illetve a- • városgazdasági ügyosztályra a: jövőben pusztán a Közélelmezési Hivatal által rendelkezésére bocsátott anyag szétosztásának munkája vár. Egészen a Közélelmezési Hivatal fogja átvenni a hús beszerzését, ami e tekintet­ben leginkább a sertéshúsra vonatkozólag érinti a fővárost. A zsir beszerzését is hovatovább a Közélelmezési Hivatal veszi kezébe. Babot, bor­sót és cukrot is a Hivatal fog adni és a város- gazdasági ügyosztály sem kapja meg a burgo­nyavásárlási jogot. Ez a változási azt jelenti elsősorban, hogy az illetékes ügyosztályok dolga megcsappan és igy azt szeretnénk látni, ha legalább a szétosz­tás munkáját céltudatosabban és igazságosab­ban látnák el, mint eddig, hogy e tekintetben is tudnának legalább olyan rendiét, mint amilyent a liszt és kenyér körül el tudtak érni. A másik eredménye az lesz valószínűleg, hogy a főváros élelmiszerüzeme monopóliumainak száma is megfogyatkozik és a Közélelmezési Hivatal re- mélhtőlieg gondolni fog a kiskereskedelem érde­keire is. A hiány azonban igen sok élelmiszer kérdé­sében igen nagy. Momentán legfenyégetőbb azonban valamennyi között a zsir hiány, amely immár a küszöbön van. Ebben a tekintetben a' népélelmezési bizottság multheti ülésén igen fontos kijelentést tett Folkusházy Lajos dr. ta­nácsnok. — A fővárosban uralkodó zsir- és sertés­hús-hiányra való tekintettel a Közélelmezési- Hivatal elhatározta, hogy öt .vármegyében rekvirálni fogja a hizlalt sertéseket. A rekvi­rált sertések húsát és zsir jár egyrészt a hen­tesek utján hozzák forgalomba, másrészt pe­dig a budapesti ipari munkásság között fogják szétosztani. Az eladás rendjét, a rendőrség fogja ellenőrizni. Ez az intézkedés remélhető­leg enyhíteni fogja a szükséget, -melyet zsír­ban és disznóhusban szenved;"' ’k. Az örömteljes kijelentést Folkusházy tanács­nok meglehetősen fanyarul tette meg, aminek legfőbb oka megint'az, hogy a fővárost ebből az akcióbed is teljesen kihagyták. A Közélelmezési Hivatal által öt vármegyéből • rckvírálandó ser­tések húsát és zsírját a hentesek fogják v-;éfosz­tani. örvendetes ebben az intézkedésben az is,- hogy a kormány és elsősorban Hadik János-gróf-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom