Fővárosi Hírlap, 1917 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1917-10-03 / 40. szám
4 Budapest, 1917. október.: A. tény, hogy áremelést kér egy vállalkozó, nem vált ki csodálkozást a városházán, mert csaknem minden munkálatnál ez történik az újabb időben, ráadásul még igen sokan a határidő meghosszabbítását is kérik. Russ 110°/o-os egységáremelésében természete-' sen szintén vannak megokolt kívánságok, de azon viszont a vállalkozónak nem lehet csodálkoznia, ha ilyen hatalmas stajgerolást az ügyosztály nem vehet figyelembe. Ezideig minden egyezkedés és kapacitálás hasztalan maradt, minden jó szándék megtörött Russ János makacsságán. Ő nem enged a 110°/o-ból, inkább abbahagyja a munkát ott, ahol most tartanak vele. Ezzel az angyalföldi csecsemőkórház építése meglehetősen válságba jutott, dacára annak, hogy a fővárosnak máris imminens szüksége lenne rá. A középitési ügyosztályban tehát ugy vélekednek. hogy az ügyet nem engedik hosszan huzni-ha- lasztani, mert a minden nap emelkedő anyagárak mellett még utóbb igaza lesz Russ Jánosnak és utóbb is addig alkudoznak, mig tényleg bekövetkezik a 110°/n-os áremelkedés. Sürgősen fabula rasat akarnak tehát csinálni, s mint Krátky János tanácsnoknak a Fővárosi Hírlap mai számában megjelent nyilatkozatából is látható, azt sem tartják a városházán lehetetlennek, hogy más vállalkozóról kell gondoskodni. Amennyire azonban lehetséges, ezt a lépést el akarják kerülni. A végleges és döntő tárgyalást szerdán ejti meg Krátky tanácsnok. A vurstli halálküzdelme Mozgalom a kitelepítés ellen Esztendők óta a Damokles kardja függ a szegény mutatványosok feje fölött. Szegények valahogy a haladás útjába kerültek, az állatkert és a Széchenyi-fürdő leakarja gázolni őket, bár nemcsak az ő adózó filléreikre, de arra a hatalmas közönségre is figyelemmel kell lenni, amelyet ők kedves, demokratikus mulattatással szolgálnak ki. A jövő év október 31-ikén jár le a mutatványosoknak a fővárossal kötött szerződése. Ez arra késztette őket, hogy még a nyár folyamán azzal a kéréssel járuljanak a fővároshoz, h o s s zab b i t s a meg öt esztendővel a most lejáró tízéves szerződésüket. A fővárosban erre — értesülésünk szerint — nincs valami túlságos hajlandóság. Ameg- okolás az, hogy elsősorban az állatkert kibővítésének előbb-utóbb el kell következnie, másrészt pedig a Széchenyi-fürdő szállodáját majdan meg kell menteni a vurstli lármájától. Ezekkel az érvekkel szemben a mutatványosok azt hangoztatják, hogy1 egyik sem aktuális, amiben alighanem igazuk is van. Az állatkert kibővítésére nincsen pénz, a szálloda üzembehelyezéséig pedig még legalább 3—4 év fog eltelni. De van ennél sokkal. komolyabb érvük is és ez az, hogy tiz év előtt, amikor a szerződést a mutatványosok és városligeti árusok megkötötték, nagy befektetéseket eszközöltek. Emlékeztetnek arra, hogy milyen vásári bódékból állott a liget azelőtt és milyen áldozatok kellettek ahhoz, hogy a mostani csinos vurstli kialakuljon. Tették pedig mindezt abban a reményben, hogy tiz év után is maradhatnak a mai helyükön. Sőt hivatkoznak B ó d y Tivadar dr. alpolgármesternek egy szóbeli ígéretére, amely szerint a szerződés megkötésekor azt mondta, hogy semmi akadályát nem látja a szerződésnek újabb ötesztendővel való meghosszabbításának. A befektetéseket a mutatványosok tiz esztendő alatt amortizálták s igy most kezdődnék majd az ideje annak, hogy befektetésüknek hasznát is lássák. Egyébként vagy ötezer ember mindennapi kenyeréről van szó és a kilenc esztendő alatt nem kevesebb, mint 1.100.000 korona bért fizettek a fővárosnak. Most újabban, hogy az ötesztendős szerződés meghosszabbítását elérhessék, argumentumaik mellé uj konkrét ajánlatot is tettek. A pótajánlatban jelentékeny bértöbbletet biztosítanak a főváros számára. Az uj ajánlat szerint Beketo w Mátyás a cirkuszért, amelynek évi bére 50.000 korona volt, 20 százalékkal többet ajánlott föl. H o s c h k e Henrik, a Henry-aréna tulajdonosa, aki csak a helyért 6000 koronát fizetett, 50 százalék többletet biztosit. A többiek, a körhintások, mozgóképesek, élelmiszer- bódétulajdonosok, a müszinkör stb. szintén hajlandók 20—30 százalékkal több bért fizetni. A mutatványosok mozgalmát Báder József dr ügyvéd vezeti és tekintettel arra, hogy szegény emberekkel van dolga, egyáltalán nem fogad el tőlük honoráriumot. A hét folyamán még egy fontos lépést tesznek a mutatványosok. Elmennek Váz soil y i miniszterhez, aki nemcsak a VI. kerület képviselője. de egyben régi hű patronusa a mutatványosoknak. Ettől a lépéstől sokat, mindent remélnek H e 1 f g o 11 bácsi és ligeti társai. Épitő-láz Budapesten A LÁB. munkája A Lakásépítő Állandó Bizottság előkészítő munkája a befejezéshez közeledik. Ezekben a napokban tartja meg a! bizottság utolsó olyan üléseit, amelyek hatalmas tervezetének végső megszövegezését célozzák. Amikor ezzel a munkával! készen lesz, annak főbb aliaipelveit rövid kivonatban ismerteti a napisajtóban és tervezetét átnyújtja Wekerle Sándor miniszterelnöknek, aki egyben a bizottságnak is diszelnöke, valamint Batthyány Tivadar gróf népjóléti miniszternek, akinek ügykörébe tartoznak a lakás- építési kérdések. A bizottság legfőbb gondja természetesen a munkáslaikásokről való gondoskodás. A háború blatt mintegy 25.000 munkásháztartás oszlott fel Budapesten, ezeknek, ha a béke eljövetelével vissza akarnak térni, lakás kell. Legkevesebb négyszáz millió korona kell erre ai célra. Ezenkívül középlakásokról is hivatott gondoskodni a bizottság, mert a tisztviselők lakásnyomora is túlontúl fenyegető. A most munkában levő tervezet megjelöli a beépítendő telkeket, az építendő házak típusát, anyagát, sőt már az árakat is feltünteti, hol és mennyibe kerülnek az építhető házak. A bizottságot rendkívüli módon ösztönözte munkájában! az az érdeklődés, amelyben ia közönség érdeklődésénél fogva volt része. A levelek özönével árasztotta el a közönség a L. Á. B.-ot, amelyekre eddig mindig az volt a válasz, hogy mihelyt iáiz első alapvető munkálattal készen lesznek, abból mindennemű felvilágosítást meig fog kapni a közönség. Ezek a levelek azonban módfelett érdekesek. A budapesti közönség indolenciája minthiai alábbhagyott volna, vagy mintha a lakáskérdésben félretették volna az emberek nemtörődömségüket. Az egyik levélben ai telkek holléte felől érdeklődnek, a másikban! az építési árakat szeretnék tudni, a harmadikban ötleteket adnak és igy tovább, a levelek végtelen sorában a legkülönfélébb kívánságok, kérdések és felvilágosítások. A LÁB. minden olyan testületnek, amelynek tagjai a líakáskérdésben érdekeltek lesznek, kérdőíveket küldött. A kérdőívek legnagyobbrészt már be is érkeztek és a munkaprogramm megalkotásában leginkább ezek az adjatok érvényesültek. Bőven jelentkeznek telektulajdonosok is, akik telkeiket ajánlják fel, de nem ke- vésbbé sokan olyanok, — ami még vigasztalóbb, - akik építtetni akarnak, de az építés lehetőségének megadását a LÁB.-tói várják. Sokan szabadalmakat ajánlanak fel, amelyeket a háborús építkezésiek során célszerűeknek tartanak. Nein kicsiny az az arány, amelyben ezek a szabadalmak tényleg komoly segedelmet is jelenthetnek. Az embereket megtanította a háború gondolkozni. Sőt attól a budapesti közönségtől, amelyet soha sem lehetett túlságosan ötletesnek mondani, igen egészséges ötleteket kap a LÁB. Volt például, aki ti gyárakból kikerülő salakra hívta föl a bizottság figyelmét. Ezt a salakot a gyáraknak el kell fuvarozniuk a Dunapartra, vagy egyéb elhagyott helyekre, holott az ilyen salakot Németországban kitünően fel tudják használni építési célokra. A gyár tehát kidobja a pénzét, amíg a drága fuvarral ezt az eddig haszontalannak vélt anyagot elszállittatja, holott az építkezésieknél ennek nagy hasznát vehetnék. Azt indítványozzák tehát most a LÁB-nak, hogy az építtető és a gyáros felezzék meg a fuvar költségelit és a salakot ne a Dunapartra, hanem az építendő házhoz szállítsák. így mind a kettidn jól járnak. A gyárosnak olcsó fuvarja van, az építtetőnek pedig olcsó építőanyagja. A másik tiszteletreméltó gondolkozó a törmelékanyagok felhasználása érdekében száll síkra. Ezeket a törmelékanyagokat eddig szinte kihordták parlagon beverő területekre, amelyeket ez az anyag terméketlenné és sokszor hasznavehetetlenné tett. Ezt az anyagot is kitünően föl lehet használni a házak fundamentumának lerakásánál. Egy másik ötlet a harctéri fával foglalkozik. A harctéren töméntelen fát vágnak ki a kilövés szempontjából. Azt mondja a gondolat termelője, hogy ha ezt a harctéri fát csak .egy kilométerrel hátrább viszik az arcvonalból, akkor a katonaszállitó vonatok, amelyek üresen térnek vissza, hazahozhatják és igy igen nagy részben lehet pótolni a fában való hiányt. Imei, Budapest megszűnt az ötlettelenség és a rossz ötletek városa lenni. Budapesten ma épitő-láz uralkodik ... Festetich Géza halálára Pénteken, amikor a tanács urai együtt ültek a tanácsteremben, és nem volt Közöttük Festetich Oéza gróf, valahogy nagyon árvának érezték magukat. Bárczy polgármester ajkáról darabosan hullottak le a szavak, amelyeken meg lehetett érezni, hogy mélyen a szivéből törnek elő. A tanács tágjai összenéztek és a saját könnyeiken keresztül látták, hogy mindnyájan könnyeznek. Maga a polgármester talán legjobban, mert az ő pályája leginkább összenőtt Festeiichcvel. Festetich: nehezen jár rá az ember keze, hogy a grófot is odaírja melléje. Az ajtójának téglaalaku réztábláján is csak ez voit: Festetich. Pedig nem a vagyontalansága hámlasztotta le róla a elmet és méltóságot, hanem a szép és tiszta, ideálisan tiszta polgári élet. Nála egy pillanatot sem lehetett tetten- érni, amely pillanat a demokrácia pózát viselte magán. Polgár volt életében, munkájában, becsületében, egész lényében. Életének egyik kiváló ismerője mondta a tanácsülés után. — Puritánabb, tisztább lelket soha sem ismertem, mint Festet’eh. Egész lénye tele volt az arisztokraták minden erényével, de mégis mindenben polgár akart és tudott lenni, jellemzőbbet talán nem is lehet róla mondani, minthogy gróf létére gazdagon házasodhatott volna, erénye és becsülete azonban nem engedte, koldusszegény, de lelkében dúsgazdag leányt vett feleségül. Nagyon szegényen, de nagyon, boldogan éltek. Erről a házasságról cSak áhítattal lehet beszélni. Arisztokrata származása dacára nemcsak polgár volt, de azt is tűzte ki tüntető módon élete' céljául, hogy holta napjáig a polgárságot fogja szolgáink. És szolgálta fölényes tisztességgel, odaadó munkával,, magával ragadó lelkesedéssel. Polgári mivoltának még egy szobrot érdemlő jelenséget kell itt ebeken az őszinteség levegőjében élő hasábokon följegyezni: teljességgel szakított ősei társadalmával. Népi vágyott soha egy pillanatra vissza oda, ahol származásánál fogva helyet kellett volna foglalnia, de . ahonnan az anyagi körülményei erőszakkal kiszakították. Ez az erőszak jólesett neki, mert régi körében, soha nem találta volna meg azt a boldog nyugalmat, amit itt köztünk, polgárok között megtalált. A polgárélet friss levegőjét tele tüdővel szívta mindig, soha egy urikaszinőba be nem tette lábát, ott élt a tisztviselők kaszinójában, régi barátai között. Szinte meglepő, hogy1 tizenhétesztendős volt, mikor a főváros szolgálatába állott. Harmincöt esztendőt dolgozott egyfolytában és polgári értelemben — ő csak ezt ismerte — a legszebb karriert futotta meg. Az az időszak, amikor az alkotó-munka mes- gyéjére jutott, tanácsnok korában következett el. Vezette a közegészségügyi, közlekedési és legvégül a pénzügyi ügyosztályt, amely utolsó stáció előtt a közoktatási ügyosztály vezetője volt. Itt alkotott legtöbbet. Megszervezte a női ipariskolákat, a polgári iskolákkal kapcsolatosan idegen nyelvi és zenetanfolyamokat létesített, berendezte az elemi iskolai olvasószobákat, a^ botanikus kertet, elkészítette a tanszemélyzet fizetésrendezését és nyugdijszabály- zatát. Aztán jött a pénzügyi tanácsnokság, amit akkoron még nagyon komolyan vettek. Pénzügyi tanácsnokból lett alpolgármester, egyszóval belejutott a szerepbe, ahol a tehetség is ellenőrzésben merül ki, de az alkotásra nincsen módja. Hosszú ideig betegeskedett és bármennyire nem volt is meglepő a halála — mindenesetre mélységes fájdalmat okozott. Hivatalában maga volt a megtestesült megközelíthetetlenség. A tisztviselők, akik vele együtt,, vagy kormányzása alatt dolgoztak, mérhetetlen rajongással vették körül és puszta jelenléte elég volt arra, hogy mindenki lelkesedéssel lásson munkához. Még az egészen fiatal tisztviselőket is letegezte, de senkit sem engedett magához három lépésnél köze- lebbre. Jó barát volt, bizalmas, közvetlen ember, aki azonban tekintélyét mindig és minden körülmények - között meg tudta tartani. Még egyet: újságíró is volt. Egyidöben ö vezette a Magyarország fővárosi rovatát. Közvetlen utóda pedig Buzáth János lett.
