Fővárosi Hírlap, 1917 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1917-09-26 / 39. szám
Hatodik évfolyam Budapest, 1917. szeptember 26-án 39. szám előfizetési Ariikt Égési évw*e ........... 24 K. Fel évre ................. 12 K. Eg yes számok kaphatók a kiadóhivatalban. Várospolitikai és közgazdasági hetilap Felelős szerkesztő t Dacsó Emit Megjelenik minden szerdán. Szerkesztőség óm kiadóhivatal t VI. kér. Szív-utca ...... 18. szdm Telefon ............... 137-13 Sú lyos vád hangzott el a sajtóban, a legelterjedtebb lap hasábjain. A világ legnagyobb csalásának mondotta a lap, atni a közvágóhídon az állatok itatása körül történt. A világ legnagyobb csalása íredig a vád szerint az, hogy mesterséges eszközökkel, fantasztikus osielszövényekkel a maximumra gerjesztik fel a szegény vágómarhák szomjúságát, úgy, hogy dézsaszámra nyelik magukba a vizet, amely abnormális mértékben felfújja őket és a súlyúkat f ólmázsával növeli. A gonosz machináció pedig azért történik, hogy a Vásárpénztár száz, vagy ezer milliókat keressen gaz módon, a szegény fogyasztóközönség rovására. Megy all juk, hogy olvasván a leleplező cikket, megdöbbenve és elkeseredve csatlakoztunk ahhoz a konklúzióhoz, hogy Európa legnagyobb panamistáját lefözték, mert ime, megszületett a világ legnagyobb csalása. De a vádat nyomon követte a védelem szava, az adatokra dlenadatok következtek, a cáfolatra ellencáfolatok és az igazság fényénél egészen más megvilágítást kap ez ai világháborúval kon- kurráló szenzáció. Értjük és métányoljuk Az Est tiszteletreméltó intencióját: gyomlálni a gazt, harcolni a közélet tisztaságáért, védeni, a kiy zsákmányolt közönséget. És ha a Vásárpénztár magánvállalkozás volna, úgy talán kihallgatás, bizonyítási eljárás nélkül is hozzájárultunk volna a marasztaló Ítélethez, mert ma csakugyan a legrosszabbat lehet feltételezni minden nyereségre alapított vállalkozásról. Ám a Vásár pénztár főrészvényesei a főváros, a Vásárpénztár közhasznú és jellegű intézmény és a Vásárpénztár szennyesei — a fővárosé. Lelkiismeretes gondossággal kell tehát mérlegelni a vád és védelem adatait és a leggondosabb mérlegelés sem tudja belőlünk kiváltani azt a meggyőződést, hogy itt valóban világcsalás folyik. Hatvan literes vízfogyasztásra a legöregebb marhák sem tudnak visszaemlékezni; az ete- tést-itatást nem a Vásárpénztár, hanem a Közvágóhíd közegei végzik; reggel kilenc óra után nincs több viz, a marhákat délután mázsálják. addig pedig megszabadulnak a marhák az elfogyasztott vízmennyiségtől. A Vásárpénztárnak egészen minimális érdeke fűződik a marhák súlyának 'emeléséhez, sokkal nagyobb haszonról mondott le akkor, amikor mérsékelte a bizományi dijakat. Végezetül pedig az etetés és itatás rendjét egy tizenegy esztendővel ezelőtt megalkotott szabályzat Írja elő, amely a gazdák, kereskedők és vevők közös munkája, megállapodása. Ezek azok az objektiv tények, amelyek felborítják a világ legnagyobb csalásának a vádját. Több irányban kell levonni a kinos szenzáció tanulságait. Az egyik a vád képviselőinek szól: higyjék el, hogy a főváros nem él a levegőből, de nem él a — vízből sem. És ne higyje- nek a sanda mészárosnak, aki marhák helyett — a fővárost akarja levágni. A másik konklúzió az, hogy a Kozékjlmezési Hivatalt elfogta a népszerűségi vágy és mert a közélelmezés terén nehéz sikerekéit elérni, a leghálásabb vadászterületre lépett:, a fővárost igyekszik megrágalmazni. Már maga az a tény, hogy. a főváros háta mögött, a főváros védelmét ki sem kérve, iparkodott a vizsgálatot lefolytatni, bizonyítja az egész eljárásnak hajszaszerü jellegét. A fővárost rágalmazni könnyű dolog, mert a fővárosnak, valljuk be, nagyon sok. sebezhető pontja van. Dei nerfl illik a főváros fejét a homokba szorítani, aztán felugrani a robogó villamosra és — tagadni. 7Z//Ii7ArA?OJZ e • • Az autóbusz kidőlt a közlekedési fszközök sorából, az omnibusz pedig halódik, mert a főváros oly nagy összeget fizet rá, hogy az alaptőke csaknem teljesen elúszott n ár. Ez bizonyára nagyon szomorú dolog, de azért csak helyeselni tudjuk a közlekedési ügyosztálynak azt az elhatározását, hogy a legnagyobb áldozatok árán is fentartja az omnibusz-forgalmat és a tprifa némi emelésével igyekszik a veszteség egy részére fedezetet találni. Mindenesetre jellemző a főváros szerencséjére, hogy ppnt a háború kitörésének hónapjában vette át az omnibuszvállalatot, amely a régi tulajdonosok kezeken százezreket jövedelmezett, s amely bizonyára kitűnő üzlet lett volna a főváros kezében is, ha nem jön közbe a háború. Mialatt a villamosok forgalma rekordokat teremt és a jövedelem egyre nagyobb, az omnibusz sorvad, mesterséges eszközökkel tartja fenn magát. Ilyen a szegény ember, a szegény főváros szerencséje.. Wekerle miniszterelnök, hír Szerint, nem hajlandó hozzájárulni a főváros köles önt er véhez, mert attól tart, hogy a hadikölcsönjegyzés eredményét a főváros hitelművelete elterülni fogja. Azt a meglepő érvelést is hal lőttük, hogy a miniszterelnök véleménye szerint azok az építkezések, amelyekre a pénz kell, nem sürgősek, a főváros most agy sem épít, ráér tehát a kölcsönt a háború után felvenni. Ma a hir tényleg fedi a miniszterelnök meggyőződését, akkor ez súlyos hiba, mert hiszen a főváros bevárja a következő hadikölcsönt és csak akkor áll elő a kölcsön dolgával, amikor az állam már megkapta a magáéi. Viszont éppen azért akarja most igénybe venni a pénzpiacot, mert a pénzkonjunkturák ma nagyon kedvezőek és nagy kérdés, hogy a háború után tud-e majd Budapest ilyen olcsó kölcsönhöz jutni, sőt: fud-e majd Budapest egyáltalában pénzhez jutni? Pénz nélkül pedig nincs lakásépítés, nincs hasznos és szükséges beruházás — csak meddőség. A kormány nem erőlteti meg magéit, amikor a fővárosról van szó. Ládaszámra hevernek az akták, közgyűlési hat ár ozat ok, amelyek elintézésre várnak, s amelyek elintézéséből Budapest jelene és jövője függ. Az aktáikat ellepi a por, — Budapestet pedig a tétlenség, amelyre kormány hatóságilag kárhoztatva van. A sok adójavaslatnak a minisztériumok a temetői, a tisztviselők státuszrendezése és sok egyéb a miniszter urak legkisebb gondja. Csakis akkor tudja és érzi Budapest, hogy kormány is létezik, amikor — szidják felülről, vagy amikor hire érkezik annak, hogy —- nem teljesitik Budapest egyik-másik kérését. Érdekes, hogy a magyar politika milyen következetes . a fővárossal szemben. A politikai váltógazdaság nem érinti, elkerüli Budapestet. Hossz a főváros „Beschreibung"-ja, nem szeretik sőt lenézik, nem engedik, hogy lábra álljon, és kárörömmel szemlélik a vergődését, élni akarását, élni nem tudását. Suttyomban felemelték a fürdőárakat Mozgolódnak a Széchenyi-fürdo alkalmazottai A Fővárosi Hírlap még a nyár folyamán megírta, hogy a főváros emelni szándékozik a Széchenyi-fürdő használati dijait. Akkoriban agyonhallgatta a hírt a városgazdasági ügyosztály, sőt hallgat mindmáig, amikor már szeptember eilseje óta érvényben is vannak az uj árak, amelyeket hallatlanul magasaknak kell mondanunk. Az áremelés teljesen suttyomban történt, se; kommünikét nem adtak ki a dologról, sem semmiféle más módon nem értesítették a közönséget, amely a fürdő pénztáránál elképedve hallja az uj árakat. Amióta a vizdijak felemelésénél egy kis sajtóvizhang támadt, azóta általában alkalmazásba-vettek az ilyen suba alatt való elintézéseket a városházán. Ez természetesen. azt mutatja, hogy ott kiváló pszichológusok ülnek, akik tudják, hogy a kellemetlen szenzáció igy a kasszánál megsúgva nem vált ki olyan erőteljes hatást, mintha publikálták volna az áremelést. A Széchenyi-fürdő áremelése azonban már olyan mértékű és olyan kevéssé megokolt, hogy foglalkozni kell vele. A kiváló gyógyvizű fürdőben ma már.annyit kell fizetni, hogy oda szinte csak a hadi milliomosok tudnak járni. Szegény és középsorsu ember cl van zárva a nagyszerű viztől. Nem kell sokat bizonykodnunk, bániéin ideírjuk a legújabb áremelést: A termád- és gőzfürdőkben 4 korona helyett ma 5 koronát fizetnek, az első osztályú kádfürdő ára 4 koronáról 5 koronára, a másodosztályú kádfürdőé pedig 3 koronáról 4 koronáira emel kedett. Mindezek fölött pedig minden tipusu fürdőben uj vámot szednek kiszolgálási dij címén és pedig nem kevesebbet, mint személyenkint 1 korona 40 fillért. Igazán szeretnénk tudni, ki az a középsorsu ember, aki 7 korona 4Ü fillért, esetleg 6 korona 40 fillért tud egy fürdésért fizetni? Azonban nemcsak megfizethetetlenek ezek az árak, de egyben jogosulatlanok is. Az ármeiés megokolása ugyanis egyrészt az anyagárak emelkedése, másrészt a személyzet anyagi helyzetének javítása. Arni az anyagok árának drágulását illeti, abban van némi igazság, dei kétségtelen, hogy a Széchenyi-fürdő eddig sem dolgozott deficittel. Ez a kiváló gyógyvíz pedig nem lehet fejőstehén és nem arra való, hogy a főváros deficitjét ezen a réven fizessék ki. Ami aztán a személyzet fizetésrendezését illeti, ez sem más, mint ürügy. Ami ezen a téren történt, inkább nevezhető markirozásnak, mint fizetésrendezésnek. Innen van az, hogy a Széchenyi-fürdő személyzete állandóan vándorol, hiszen az itt divó állapotok egyenesen szégyenletesek. A tyukszemvágó- és. dörzsölo-sze- mélyzet alapfizetése például havi 200 korona. Ehhez a háború első szakaszában havi 25 korona emelés járult, most szeptemberben, amikor a Széchenyi-fürdő a hadimilliomosok otthonává avanzsált, újabb havi 25 korona járult. Azon igazán nem lehet vitatkozni, hogy mai 250 koronából megélni nem lehet. Sokkal kirívóbb azonban az a tény, hogy a százragu személyzetnek a havi fizetésemelése mindössze 2500 koronára rúg, amit egyetlen jobb üzleti napon be lehet hozni az áremelés révén. Pedig ma, amikor a magánfürdők arra kényszerültek, hogy üzemüket a hét bizonyos napjain szüneteltessék, sok ilyen jó üzleti napja lesz a Széchenyi-fürdőnek. A személyzetet ez a béremelés éppenséggel
