Fővárosi Hírlap, 1917 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1917-08-29 / 35. szám
Budapest, 1917 augusztus 29. 3 kormánybiztos majd eltalálja a helyes és biztos utat. Évek óta ugyanezt a munkakört irányítja Budapesten is lényegesen nagyobb munkamezőn. Ma az első kisajátítás, komisszálás és parcellázás jól sikerül, annak anyagi eredménye a legbiztosabb adatokat fogja a jövendőre is nyújtani. Az építési anyagoknál a legbiztosabb politika: minél nagyobb tömegeket összevásárolni, mert ezen a téren nem lehet semmi rizikó. A megszerzés után egy héttel máris többet ér minden anyag. Sándor László főkapitány interjúja — Pro domo — A Fővárosi Hírlap legutóbbi számában bő és teljesen hiteles tudósítást adtunk a népélelmezési tizes bizottságban történt eseményekről, amelyeknek legérdekesebbike Sándor László főkapitánynak a fővárosi üzemekről mondott kritikája volt. Ez a tudósításunk bejárta a napisajtót, ami nem is baj, mert a köznek tettünk szolgálatot, amikor nyilvánosságra hoztuk a főkapitánynak zárt ülésen mondott kritikáját. Jó volt, hogy ez a kritika minél szélesebb körben ismertté lett és annak a napisajtóban is visszhangja támadt. Az is jól esett, hogy a napisajtónak, mint annyiszor máskor is, érdekes anyagot adtunk. Amiatt sem csapunk lármát, hogy egyes lapok, amelyek saját híreinek eltulajdonítása miatt bizonyára szigorú óvást emelnének, ezúttal a kényelemnek olyan fokára helyezkedtek, hogy sem a Fővárosi Hírlap nevét nem említették, sem cikkünk címét meg nem változtatva, azt szőröstiil-bőröstiil kiollózták. Megszoktuk ezt, hiszen olyan lapok is rájárnak a mi szellemi tulajdonunkra, amelyek talán éppen: azon lapszámukban tiltakoznak eredeti híranyaguk eltulajdonítása ellen. Ismételjük: mindezért nem rekri- minálunk, de meg kell állapítanunk, hogy az egyik lap súlyos félreértésbe is esett, amit nem mulaszthatunk el rektifikálni. Riportunkat az előbb említett kényelmes módon a Magyarország közölte legelőbb. Másnap reggelre megemlékezett róla a Népszava, amely erről a témáról irta meg aznapi vezércikkét is. Ugyancsak ai főkapitány kritikájáról irt vezércikket eizen a delelő tton a Magyar Fstilap és később Az Est is. A Fővárosi Hírlap riportját folytatta azután az Esti Újság, amelynek munkatársa megjelent a főkapitánynál és kérdést intézett hozzá a tizes bizottságban történtekre vonatkozólag. És itt következik az a tévedés, amelybe az Esti Újság munkatársa cisett és amelyet helyre kell igazítanunk. A Lap szieirint ugyanis a főkapitány kijelentette, hogy ő a városházán nem beszélt, ellenben a Fővárosi Hírlap-ban egy interjú alakjában mondta el véleményét az ácsorgás kérdésében. Ez az interjú tényleg meg is jelent a Fővárosi Hírlap egyik előző számában, nmltheti számunkban azonban a főkapitány urnák a tizes- bizottságban mondott kritikáját közöltük. Amikor az Esti Újság munkatársa megjelent a főkapitánynál, annak nyilván még sejtelme sem volt arról, hogy a népélelmező bizottság zárt ülésén történtek megjelentek a Fővárosi Hirlap- bam. Amikori tehát az Esti Újság munkatársa előtt nyilatkozott, az említett interjúra gondolt, nem pedig a- mi más forrásból származott újabb riportunkra. Az „Esti Ujság“-nak ezt ai tévedését lei kellett szögeznünk. A főkapitánynak a népélelmező-bizottságban tett kijelentései ugyanis tulajdonképen nem a nyilvánosságnak voltak szárival, bár; nem tagadható, hogy a következmények nekünk adtak igazat, akik közöltük a főkapitány véleményét és a nyilvánosság idlőtt állítottuk pellengére azokat, akik „tehetetlenségükkel és indolenciájukkal“ legfőbb okozói az ácsorgásnak, amit Hűdik János gróf a világháború legszomorubb népgyiiléseinek nevezett. Vízvezetéki javítások Pogány Budapest VIII., Rökk Szilárd-utca 30. Telefon: József 1—48. sz. Vázsonyi miniszter választása Rácz Gyula a választójogi minisztériumban A főváros statisztikai .hivatala innen-onnan egészen árván marad. Előbb T li i r r i n g Gusztáv igazgatót vitték el a liszthivatal élére, azután Pikier J. Gyula aligazgatót szemelték ki az újonnan felállítandó teleknyilvántartó hivatal vezetőjének, most pedig Vázsonyi Vilmos miniszter hívta meg Rácz Gyula dr.-t a választójogi törvény kodifikálási munkálataihoz, mint statisztikai tanácsadót. Pikier ügye különben még nem dőlt el teljesen, mert előbb a pénzügyminiszternek kell jóváhagyni a telekérték- adót, amelyből kifolyólag szükség lesz az uj hivatalra; a tanács azonban máris megbízta Rácz Gyula dr.-t a statisztikai hivatal vezetésével. Rácz Gyulának a választójogi minisztériumba való meghivatása különben igen nagy megtiszteltetés a fiatal tudós számára, hiszen egy korszakalkotó törvény megalkotásánál fogja érvényesíteni tudását és kiváló tehetségét. Fölkerestük ebből az alkalomból Rácz dr.-t, aki tartózkodó szerénységgel csak a következő kijelentést tette: Vázsonyi miniszter űr még július hónapban meghívott, hogy vegyek részt a választói jogról szóló törvényjavaslat megalkotásában. A miniszter meghívását a múlt héten tartott minisztertanács is tudomásul vette. A minisztertanács határozatáról értesítették a székesfővárost és most már csak a polgármester ur, illetve a tanács engedőimét várom, hogy munkámat, amelyet érthető kedvvel és szeretettel fogok végezni, megkezdhessem. A főváros szolgálatában azonban meg akarok maradni, a választói jog megalkotása körül kifejtendő tevékenységem mellett továbbra is vezetni fogom a főváros statisztikai hivatalát. Úgy tudjuk, a tanács keddi ülésében már meg is adta az engedelmet Rácz Gyulának a korszakalkotó munkában való részvételre. Ennek a kérdésnek különben aligha van igazabb, biztosabb ismerője, mint Rácz Gyula dr., aki hosszú idő óta nemcsak miint statisztikus', de mint publicista is rengeteg munkát végzett és amellett lelkesen agitált is a népjogok ki- terjesztése miellett. Nagyszámú hírlapi cikke mellett több nagyobb munkája is jelent meg és pedig: „Milyen legyen a választói jog a gyakorlatban? (1905.); „Kerületi beosztások1', amely könyvről • Bánfíy Dezső báró két vezércikket irt 1910,-ben; „A választói jog és a magyarság erőviszonyai“; „Az általános választói jog és a külön vámterület"; és végül „A választói jog a kisgazdák szempontjából.“ Érdekes feljegyezni, hogy amikor Zichy János gróf kultuszminiszter lett, meghívta magához Rácz Gyula dr.-t és felvilágosításokat kért tőle a választói jog kérdésében. Több ízben órákhosszat beszélgetett így a miniszterrel, akiről Magyarországon mindenki tudja, hogy Ferenc Ferdinand trónörökös bizalmasa volt. Rácz Gyula volt egyébként a választói jog ligájának ügyvezető-igazgatója is, s mint ilyen, állandó érintkezésben volt Bán ff y Dezső báróval, Justh Gyulával és Vázsonyi Vilmossal. Egyszóval nem véletlen, hogy Vázsonyi miniszter választása őrá esett. Megjavul a szolgák helyzete Emberségesebb bánásmódot követelnek Megemlékeztünk a fővárosi szolgák és altisztek mozgalmáról, melylyel több, mint egy esztendő óta igyekeznek a háborúban rendkívül szűkössé vált helyzetüket megjavítani. A-hosszú huzavona után a szegény emberek türelme meglehetősen megfogyatkozott, olyannyira, hogy a felgyülemlett keserűség immár explodálni készült. Egyesületüknek legutóbbi közgyűlésén, különösen idegen elemek beavatkozása révén, igen izzó volt a hangulat, ma. azonban már teljesen lecsillapodtak a kedélyek. Ezt a változást Bárczy István dr. polgármester luimánusságát dicsérő kijelentései hozták meg, amelyekből a szolgák és altisztek ma már komoly reményeket menthetnek jövőjüket illetőleg. A legfőbb megnyugvást azonban az a közvetlen fogadási nyújtotta a szolgáknak, amelyben a polgár- mester küldöttségüket részesítette. Mélyreható érdeklődést és tökéletes jóindulatot tapasztaltak a város fejénél és így ma már a mozgalom veszedelmes irányban való kifejlődéséről szó sem lehet. A szolgák és altisztek kívánságai különben tiz pontban vannak lefektetve a pogármesternek átadott memorandumban. Ez a tiz pont a következő: „1. Fizetési szabályzatunk módosításának sürgős módosítása; 2. családi pótlékunknak a elesésre és az eltartott agg szülőkre való ki- terjesztése; 3. a drágasági pótléknak 100 százalékra való felemelése; 4. a mai viszonyoknak megfelelő beszerzési előleg sürgős utalványozása; 5. az alkalmazottaknak liszttel, zsírral és burgonyával egész évre való ellátása; 6. a ruházatnak és lábbelinek a foglalkozás szerint való alkalmazása; 7. a külön munkadij címén évenként kiosztásra kerülő összeg igazságos eloszlása; 8. a vágóhidaknál a kényszervágás következtében eladásra kerülő olcsó zsírban és húsban elsősorban az alkalmazottak részesüljenek; 9. az óvodákhoz kirendelt dadák fizetésrendezése; 10. végül azt kérik, hogy a tisztviselők emberségesebb bánásmódot tanúsítsanak az alkalmazottakkal szemben. A polgármester ezekre a pontozatokra nézve a küldöttség tagjaitól mélyreható fevilágositásokat kért is M a r h e r Aladár dr. tanácsnok jelenlétében minden panaszt meghallgatott. Minden olyan kérésnek teljesítését megígérte, amire a kormányhatósági jóváhagyásit meg lehet kapni. A liszttel, zsírral és burgonyával való ellátás dolgában a lisztre és burgonyára vonatkozólag ígéretet tett, a zsírra vonatkozólag pedig kijelentette, hogy érintkezésbe lép Folkusházy tanácsnokkal, teljesithető-e ez a kívánság. A ruházat kérdésében elmondták a szolgák, hogy eddig a külső és belső szolgálatot teljesítő alkalmazottak egyforma cipőt és ruhát kaptak. Tehát a temetőőr, akinek ruhája ki van téve az időjárás pusztításának, ugyanabban a szövetben és cipőben teljesít szolgálatot, mint az a szolga, aki ki sem mozdul a városház folyosójáról. A polgármester igen helyesnek találta, hogy az alkalmazottak maguk állapítsák meg, kinek milyen minőségű ruházatra van szüksége. A közgyűlésen igen keserűen panaszkodtak a dadák, akiknek sorsa iránt külön érdeklődött a polgár- mester is és meglepetve hallotta, hogy ezeknek ma is évi 6f>n korona fizetésük van, holott ennyit bármely cseléd megkap, de ráadásul teljes ellátásban is részesül. A polgármester azonnal utasította M a r h e r tanácsnokot, hogy a dadák fizetésemelésére vonatkozólag tegyen sürgős előterjesztést. A tizedik pont körül azonban némi konfúzió van, amelynek tisztázására az alkalmazottak a F ő- városi Hírlapot kérték föl. A szolgák és altisztek egyesületének T ő k é s nevű elnöke ugyanis, aki mint. vásárcsarnoki biztos, maga sem lehet kellően tájékozva a bánásmód kérdésében, téves magyarázatot adott a polgármesterné k. Azt mondta ugyanis, hogy a szolgák sérelmesnek találják a sokszori és gyakran megokolatlan1 küldözgetést. Ezzel szemben a szolgák megállapítják, hogy kötelességüket igenis mindenképpen teljesíteni kívánják, mindén parancsnak engedelmeskedni akarnak, de nem hallgathatják el, hogy vannak tisztviselők, akik durva, lenéző és sértő módon kezelik a szolgákat. Ez ellen a bánásmód ellen emelnek szót és kérik a polgármestert, aki maga legtöbb tisztviselőtársával emberségesen bánik az alkalmazottakkal, ennek az emberséges hangnak szerezzen érvényt minden tisztviselőnél. Takarmányhiány miatt megszűnik a fuvarozás A nyomasztó takarmányhiány, amely az idei rossz termé’s következtében jövőre sokkal inkább érezhető lesz, mint most, nemcsak a konflisok között okoz nagy zavarokat, hanem —• ami sokkalta fontosabb — a fuvarosok működését is lehetetlenné teszi. A nagy, nehéz lovak, amelyek mostanában, csökkent létszám mellett, sokkal többet kénytelenek, dolgozni, mint béke idején, silány takarmányt kapnak, a zabot teljesen nélkülözik s egészen elerőtlenednek, mert nincsen semmi olyan pótanyag, amivel táplálékukat fel lehetne javítani. Ilyen körülmények között a fuvarosok ipartársulati elnökük, Schön Ignác utján kénytelenek voltak a fővároshoz fordulni, hogy a főváros járjon el érdekükben a kormánynál, mert ha sürgős segítség nem érkezik, kénytelenek volnának abban- hagyni az üzemet, ami súlyos következményekkel járna. A „F ö városi 11 i r 1 a p“ munkatársa felkereste S c h ö n Ignácot, aki a következőkben vázolta a fuvarosok jelenlegi helyzetét :- Mindem fuvarozási nehézségnek az oka a rettenetes takarmányhiániy, amely ellen alig tudunk valamit tenni. Fuvarosaink még most is tekintélyes lóállomány fölött rendelkeznek, de
