Fővárosi Hírlap, 1917 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1917-08-22 / 34. szám
Hatodik évfolyam Budapest, 1917. augusztus 22-én 34. szám fqTiraTiimnaiiiaiiinmaiiianiaii»g»iipnin»iiBiiiPiiÍDiiiP8Hpinaiiiamamáiiiniiia»uaiiinuiainaíilHiiiDiiic ELŐFIZETÉSI TÍRTtKt Egész, évne ........... 2<í K. Fel évre ................. 12 K. Eg yes számok kaphatók a kiadóhivatalban. Várospolitikai és közgazdasági hetilap Felelős szerkesztő: Dacsó Emii Megjelenik minden szerdán, Szerkesztőség és kiadóhivatalt VI, kér. Szív-utca ...... 18. szám Telefon ............... 137-15 Rá jár a rúd mindenkire, mert ez a háborít kitartóan, makacsul véffigtapos valamennyiünkön. Egyszer jobbra vág, egyszer balra, de egy csomó crm bernek mindig ártalmára van. Elkövetett és er nem követett bűneinket mind megszenvedjük és a bosszuállás nagy hóhérmunkáját nem a halál angyala, hanem a különféle uzsorások végzik, akik soha sem látott változatosságban jelennek meg a pesti fronton. A piacok, vásárcsarnokok, Dunapartok harci különítményeivel szemben már oífenzivába mentek át a főkapitány csapatai; most azonban az uzsorásoknak már a béke idejéből jól ismert, sok vihart látott válfajai kaptak újabb erőre. A vendéglősök, kávésok, a szállodások és a hónapos szobát kiadó asszonyságok öltötték föl legnehezebb fegyverzetüket és jaj a szegény l'egényembernek, vagy jámbor vidékinek, aki vasmarkaik közé kerül. Eddig valahogy türtőztették magukat, most azonban ők is föleszméltek. Tették pedig ezt akkor, amikor az áru, amelyet a fogyasztóhoz juttatnak, a hatóságok operativ beavatkozása révén valamivel mégis csak olcsóbb lett. Ez az árdrágítók tipikus logikája. Olcsóbb lett a zöldség, drágább a főzelék, le- jebb ment a hús ára, följebb a pecsenyéé. Egyik napról' a másikra az éjszaka leple alatt úgy megdagad az étlap jobboldala, hogy kétségbeesik rajta, aki a kezébe veszi. A kávésok egyenesen azon keresnek töméntelen pénzt, ami nincs. Hogy kávé heíyíeitt higitott kocsikenőcsöt mérnek, apropót adott nekik összes áraik fölemelésére. A szállodások űzik azonban a leg- megmérhetetlenebb uzsorát azzal, hogy kevés a szobájuk. Ezeknek minden üres szobájuk „fenn van tartva“, „le van foglalva“, de ha valaki megérti ezt a tolvajnyelvet, akkor horribilis összgért mégis abba a helyzetbe kerül, hogy meghálhat Budapesten. A lakások bárét nem lehet fölem'ellni, a hónapos szobákat, lichthofra nyíló lyukakat, spajzokat, ablaknélküli cselédszobákat azonban olyan árakon lehlet bérbeadni, hogy az egész házbért ki lehessen oelőle fizetni. Herczeg Ferencnek van egy kis kabaret- darabja, ahol a váradi vikárius keserűen sóhajt föl Bécsben: Mégis szörnyűség, hogy Bécsben a vendégfogadóban már tizenkét krajcárt kérnek egy marhahúsért, nem kell a garasra néznem, de mégis szégyenlem, hogy paplétemre ennyit költők a hasamra. A váradi vikárius ilyenformán félesztendő alatt sem költött annyit mindenesetre tiszteletreméltó pocakjára, mint ma egy városi közhivatalnok egy nap alatt. Az idegenjeink, a vidéki magyarok, kabát nélkül mennek haza, a szegény diákgyerek pedig, ha mindenáron tanulni akar, elmehet sátrat ütni a hires Jancsics-rétre. Minek itt a tanulságokat külön is levonni? Az étlapok már a főkapitány előtt feküsznek, a kék plajbász mindent elintéz. Ha pedig nem, akkor ne feledje el a főkapitány, hogy Berlinben már egymás után csukják be a legelőkelőbb restaurációkat. A szállodákban siem nehéz razziát tartani. Miközben katonaszökevényeket keresnek, az áraik után is lehet érdeklődni. A lichthofos szobácskákat pedig szintén rendre Jehet szoktatni, mert ha megbecsüljük a ma hőseit, gondoskodnunk kell a jövő nemzedékről :is, melynek nagyon-nagyon sokat kell majd pótolni abból, amit a szörnyű idők elprédáltak. ^Ötv/fcn ''jf&gy*Tiáz. százalék: az egészen mindegy a mi bérkocsisainknak. Változatos rendszertelenségben hajtják végre terveiket. Amikor a nagy stájgerolási ötlet fölmerül, káromkodik az egész város. Aztán jön a aulát ás. A konflis- kocsis heteken át azt duruzsolja a fiiledbe, hogy mint emelkedik a takarmány ára. Mikor a talaj igy teljesen preparálva van, akkor a talaj igy teljesen preparálva van, ak- kitiinö Gattein igazgató, a főt ő-fuvar szak- értö és a közönség iránt érzett mély részvétük dacára a bérkocsisoknak adnak igazat. A múlt héten ötven százalékos emelést kaptunk, most már a száz százalékos emelés bicskáját tették a torkunkra. Vájjon meddig lehet ezt még folytatni, hiszen végeredményben nem katasztrofális a dolog. Ahogy leszoktunk a ropogós kifliről, a feketéről, a szivarról, a húsról, még köny- nyebb szívvel tesszük ezt a konflissal. A bérkocsis uraknak azonban csak ennyit. ne felejtsék el, hogy máris olcsóbb lett a lóhus; de lesz még olcsóbb is . . . ❖ A szolgák és altisztek keserűsége a háborús nincstelenséggel szintén alaposan fölgyülemlett. Imitt-amott már a sztrájk vihar-madarait eregették föl, de baj nem történt, mert a jóindulat nem hiányzik a tanácsban és a közgyűlésben. /I nagy mozgolódásnak azonban mindössze egy eredménye lett: polgármesteri sürgöny a belügyminiszterhez. .4 múlt kormány tudniillik a szolgák ügyén is pont egy esztendeig tilt és mert a belügyminiszternek nem tetszett a főváros orra, azt a tisztviselőknek, altiszteknek, szolgáknak egy arcúit meg kellett szenvedniük. Mégis rettenetes, hogy Magyarországon még az is politika, hogy ki éhezzék és ki lakjon jól. A zöldség a legszerencsétlenebb élelmiszerre lett az idén. Úgy kiment a divatból, mintha legalább is decemberben élnénk. Az ember, miközben nehéz kínlódással nyomkodja le a tavalyi száraz babot (már akinek ez is van) kíváncsian tekint ki az ablakon, hogy miért nem esik még mindig a hó. Zöldségnek, gyümölcsnek nyoma sincs, ellenben van egy központunk, van versengés az igazgatói székért, van egy csomó rendelet, . amelyet a kutya sem tart be. Újabban mintha egy és másban megfordult volna a hatóságok keze, a zöldség és gyümölcs azonban úgy néz ki, mintha elátkozták volna, hogy mi történik itt, senki magya- rázatát adni nem tudja, s mire eljutunk a magyarázatig, akkorra mindenünket kivitték szövetségeseink, ami pedig megmarad, krumpli hijján odaönti a gazda a disznóknak. Szerencsére a gyümölcsközpontnak nem kell nagy változáson át mennie: — egyszerűen átalakul aszaltgyümölcs-központtá. Uzsora a hónapos szobákkal Meg kell védeni az albérlőket! A főváros gondoskodása a diákokról Mindenki emlékezik arra, hogy tavaly milyen hossza harc előzte meg a kormányrendeletet, amely szabályozta a lak bérleti viszonyokat és útját állotta a házbéruzsorának, amely a folyvást emelhető ház- -bérek miatt örökös Damokles-kardkéiit függött a lakók feje .fölött. A lakók örömmel üdvözölték a rendéletet, amely könnyebbséget hozott számukra, a háziurak meg kapálództak ellene, s be kell látnunk, mindkét félnek meg volt az oka és joga erre. A lakbérrendelet életbeléptetése óta azonban nagyot változott a helyzet és a lakó, akit a. háziúr ellenében rendelettel kellett megvédelmezni, maga is uzsorássá változott, sokkal veszedelmesebbé, mint az előbbi és most már elérkezett az ideje annak, hogy ellene is rendeletet hozzanak és megvédjék annak érdekeit, akit nem féléves, hanem csak két hetes felmondásra szolgáltatott ki néki a békeidőbeli törvény: az albérlőt. A lapok apróhirdetési rovatában már hónapok óta nagy változás észlelhető, a lakáskérdés legjobb hőmérője, a kishirdetés a kínálat szempontjából nullra süllyedt, mig a kereslet forrpontra szökkent fel: hónaposszoba nincsen, mintha eltűnt volna a fogalomból, bár a kereslet rengeteg nagy, nagyobb, mint az üres lakások iránt. Misem természetesebb, hogy a szobák ára ezzel arányosan emelkedett: az ezelőtt húsz-harminc koronás szoba száz korona lett, de a 1 i c h t h o f r a nyíló volt cselédszoba, a sötét és levegőtlen lyuk, amibe ágyon, mosdón kívül semmi sem fér be, az sem kapható ma ötven koronán alul. Mi következik ebből? Az a furcsa dolog, hogy aki a háromszobás lakásért a lakbérrendelet értelmében két és félezer koronát fizet, meghúzódik egy szobában és a konyhában, — ezer ilyen esetről tudunk, — kiad két szobát és albérlőin annyit vesz be, hogy házbére kifizetése után tekintélyes tiszta nyeresége marad mellékjövedelemként. A házbérrende- let megvédi a lakót a háziúr ellen, de nem tesz semmit az albérlőért, s mig a butorozatlan lakás árának határt szab, a szabad versenyre bízza a hónaposszobák áralakulását. De mert itt csak kereslet van, kínálat pedig hiányzik, a bérösszeg folytonosan emelkedő tendenciát mutat, amelyet le kellene törni, mielőtt még a kimondott uzsora minden ismérvét magán viselné. Sok albérlésre kárhoztatott a szállodákba akar menekülni, de hiába: az állapotok ott sem rózsásah- bak. Igaz, hogy minden szállodai szobában ki van függesztve az elöljáróság által megállapított szobaár, de ki megy panaszra, ha megzsarolják és a hatósági ár ötszörösét is kérik, mikor örülnie kell, hogy szobához jutott. Tudunk eseteket, hogy egyik legnagyobb fővárosi szállónk a hónapos szobák árát állandó, éves lakói számára is, egyik napról a másikra kétszáz koronáról ötszázra emelte, fittyet hányva minden hatósági ármegállapításnak. A tűrhetetlen helyzet nem tarthat soká, már sürgeti a hatósági gyors és mély beavatkozást minden vonalon. A hónapos szobák bérlőit és a szállodák lakóit éppen úgy meg kell védeni a jogtalan uzsora ellen, mint annak idején megtették a lakókkal, mert ha az egyik félnek szolgáltatnak igazságot, tekintettel kell lenni a másik jogaira és érdekeire is. . Ezek a tarthatatlan állapotok megmozgatták a Háztulajdonosok Szövetségét is és mint értesülünk, a háztulajdonosok mozgalmat is indítanak érdekeik
