Fővárosi Hírlap, 1917 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1917-08-22 / 34. szám

Hatodik évfolyam Budapest, 1917. augusztus 22-én 34. szám fqTiraTiimnaiiiaiiinmaiiianiaii»g»iipnin»iiBiiiPiiÍDiiiP8Hpinaiiiamamáiiiniiia»uaiiinuiainaíilHiiiDiiic ELŐFIZETÉSI TÍRTtKt Egész, évne ........... 2<í K. Fel évre ................. 12 K. Eg yes számok kapha­tók a kiadóhivatalban. Várospolitikai és közgazdasági hetilap Felelős szerkesztő: Dacsó Emii Megjelenik minden szer­dán, Szerkesztőség és kiadóhivatalt VI, kér. Szív-utca ...... 18. szám Telefon ............... 137-15 Rá jár a rúd mindenkire, mert ez a háborít kitartóan, maka­csul véffigtapos valamennyiünkön. Egyszer jobbra vág, egyszer balra, de egy csomó crm bernek mindig ártalmára van. Elkövetett és er nem követett bűneinket mind megszenvedjük és a bosszuállás nagy hóhérmunkáját nem a halál angyala, hanem a különféle uzsorások végzik, akik soha sem látott változatosságban jelennek meg a pesti fronton. A piacok, vásárcsarnokok, Dunapartok harci különítményeivel szemben már oífenzivába mentek át a főkapitány csapatai; most azon­ban az uzsorásoknak már a béke idejéből jól ismert, sok vihart látott válfajai kaptak újabb erőre. A vendéglősök, kávésok, a szállodások és a hónapos szobát kiadó asszonyságok öltöt­ték föl legnehezebb fegyverzetüket és jaj a szegény l'egényembernek, vagy jámbor vidéki­nek, aki vasmarkaik közé kerül. Eddig valahogy türtőztették magukat, most azonban ők is föl­eszméltek. Tették pedig ezt akkor, amikor az áru, ame­lyet a fogyasztóhoz juttatnak, a hatóságok ope­rativ beavatkozása révén valamivel mégis csak olcsóbb lett. Ez az árdrágítók tipikus logikája. Olcsóbb lett a zöldség, drágább a főzelék, le- jebb ment a hús ára, följebb a pecsenyéé. Egyik napról' a másikra az éjszaka leple alatt úgy megdagad az étlap jobboldala, hogy kétségbe­esik rajta, aki a kezébe veszi. A kávésok egye­nesen azon keresnek töméntelen pénzt, ami nincs. Hogy kávé heíyíeitt higitott kocsikenőcsöt mérnek, apropót adott nekik összes áraik föl­emelésére. A szállodások űzik azonban a leg- megmérhetetlenebb uzsorát azzal, hogy kevés a szobájuk. Ezeknek minden üres szobájuk „fenn van tartva“, „le van foglalva“, de ha va­laki megérti ezt a tolvajnyelvet, akkor horribi­lis összgért mégis abba a helyzetbe kerül, hogy meghálhat Budapesten. A lakások bárét nem lehet fölem'ellni, a hónapos szobákat, lichthofra nyíló lyukakat, spajzokat, ablaknélküli cseléd­szobákat azonban olyan árakon lehlet bérbe­adni, hogy az egész házbért ki lehessen oelőle fizetni. Herczeg Ferencnek van egy kis kabaret- darabja, ahol a váradi vikárius keserűen sóhajt föl Bécsben: Mégis szörnyűség, hogy Bécsben a vendégfogadóban már tizenkét krajcárt kér­nek egy marhahúsért, nem kell a garasra néz­nem, de mégis szégyenlem, hogy paplétemre ennyit költők a hasamra. A váradi vikárius ilyenformán félesztendő alatt sem költött annyit mindenesetre tiszteletreméltó pocakjára, mint ma egy városi közhivatalnok egy nap alatt. Az idegenjeink, a vidéki magyarok, kabát nélkül mennek haza, a szegény diákgyerek pedig, ha mindenáron tanulni akar, elmehet sátrat ütni a hires Jancsics-rétre. Minek itt a tanulságokat külön is levonni? Az étlapok már a főkapitány előtt feküsznek, a kék plajbász mindent elintéz. Ha pedig nem, akkor ne feledje el a főkapitány, hogy Berlinben már egymás után csukják be a legelőkelőbb restaurációkat. A szállodákban siem nehéz raz­ziát tartani. Miközben katonaszökevényeket ke­resnek, az áraik után is lehet érdeklődni. A lichthofos szobácskákat pedig szintén rendre Jehet szoktatni, mert ha megbecsüljük a ma hő­seit, gondoskodnunk kell a jövő nemzedékről :is, melynek nagyon-nagyon sokat kell majd pótolni abból, amit a szörnyű idők elprédáltak. ^Ötv/fcn ''jf&gy*Tiáz. százalék: az egészen mindegy a mi bérko­csisainknak. Változatos rendszertelenségben hajtják végre terveiket. Amikor a nagy stájgerolási ötlet fölmerül, káromkodik az egész város. Aztán jön a aulát ás. A konflis- kocsis heteken át azt duruzsolja a fiiledbe, hogy mint emelkedik a takarmány ára. Mi­kor a talaj igy teljesen preparálva van, ak­kor a talaj igy teljesen preparálva van, ak- kitiinö Gattein igazgató, a főt ő-fuvar szak- értö és a közönség iránt érzett mély rész­vétük dacára a bérkocsisoknak adnak iga­zat. A múlt héten ötven százalékos emelést kaptunk, most már a száz százalékos eme­lés bicskáját tették a torkunkra. Vájjon meddig lehet ezt még folytatni, hiszen végeredményben nem katasztrofális a do­log. Ahogy leszoktunk a ropogós kifliről, a feketéről, a szivarról, a húsról, még köny- nyebb szívvel tesszük ezt a konflissal. A bérkocsis uraknak azonban csak ennyit. ne felejtsék el, hogy máris olcsóbb lett a lóhus; de lesz még olcsóbb is . . . ❖ A szolgák és altisztek keserűsége a háborús nincstelenséggel szintén alaposan fölgyülemlett. Imitt-amott már a sztrájk vihar-madarait eregették föl, de baj nem történt, mert a jóindulat nem hiányzik a tanácsban és a közgyűlésben. /I nagy mozgolódásnak azonban mindössze egy eredménye lett: polgármesteri sür­göny a belügyminiszterhez. .4 múlt kor­mány tudniillik a szolgák ügyén is pont egy esztendeig tilt és mert a belügymi­niszternek nem tetszett a főváros orra, azt a tisztviselőknek, altiszteknek, szolgák­nak egy arcúit meg kellett szenvedniük. Mégis rettenetes, hogy Magyarországon még az is politika, hogy ki éhezzék és ki lakjon jól. A zöldség a legszerencsétlenebb élelmiszerre lett az idén. Úgy kiment a divatból, mintha leg­alább is decemberben élnénk. Az ember, miközben nehéz kínlódással nyomkodja le a tavalyi száraz babot (már akinek ez is van) kíváncsian tekint ki az ablakon, hogy miért nem esik még mindig a hó. Zöldség­nek, gyümölcsnek nyoma sincs, ellenben van egy központunk, van versengés az igaz­gatói székért, van egy csomó rendelet, . amelyet a kutya sem tart be. Újabban mintha egy és másban megfordult volna a hatóságok keze, a zöldség és gyümölcs azonban úgy néz ki, mintha elátkozták volna, hogy mi történik itt, senki magya- rázatát adni nem tudja, s mire eljutunk a magyarázatig, akkorra mindenünket kivit­ték szövetségeseink, ami pedig megmarad, krumpli hijján odaönti a gazda a disznók­nak. Szerencsére a gyümölcsközpontnak nem kell nagy változáson át mennie: — egy­szerűen átalakul aszaltgyümölcs-központtá. Uzsora a hónapos szobákkal Meg kell védeni az albérlőket! A főváros gondoskodása a diákokról Mindenki emlékezik arra, hogy tavaly milyen hossza harc előzte meg a kormányrendeletet, amely szabályozta a lak bérleti viszonyokat és útját állotta a házbéruzsorának, amely a folyvást emelhető ház- -bérek miatt örökös Damokles-kardkéiit függött a la­kók feje .fölött. A lakók örömmel üdvözölték a ren­déletet, amely könnyebbséget hozott számukra, a háziurak meg kapálództak ellene, s be kell látnunk, mindkét félnek meg volt az oka és joga erre. A lakbérrendelet életbeléptetése óta azonban nagyot változott a helyzet és a lakó, akit a. háziúr ellenében rendelettel kellett megvédelmezni, maga is uzsorássá változott, sokkal veszedelmesebbé, mint az előbbi és most már elérkezett az ideje annak, hogy ellene is rendeletet hozzanak és megvédjék an­nak érdekeit, akit nem féléves, hanem csak két hetes felmondásra szolgáltatott ki néki a békeidőbeli tör­vény: az albérlőt. A lapok apróhirdetési rovatában már hónapok óta nagy változás észlelhető, a lakáskérdés legjobb hőmérője, a kishirdetés a kínálat szempontjából nullra süllyedt, mig a kereslet forrpontra szökkent fel: hó­naposszoba nincsen, mintha eltűnt volna a fogalom­ból, bár a kereslet rengeteg nagy, nagyobb, mint az üres lakások iránt. Misem természetesebb, hogy a szobák ára ezzel arányosan emelkedett: az ezelőtt húsz-harminc koronás szoba száz korona lett, de a 1 i c h t h o f r a nyíló volt cselédszoba, a sötét és le­vegőtlen lyuk, amibe ágyon, mosdón kívül semmi sem fér be, az sem kapható ma ötven koronán alul. Mi következik ebből? Az a furcsa dolog, hogy aki a háromszobás lakásért a lakbérrendelet értelmé­ben két és félezer koronát fizet, meghúzódik egy szobában és a konyhában, — ezer ilyen esetről tu­dunk, — kiad két szobát és albérlőin annyit vesz be, hogy házbére kifizetése után tekintélyes tiszta nye­resége marad mellékjövedelemként. A házbérrende- let megvédi a lakót a háziúr ellen, de nem tesz sem­mit az albérlőért, s mig a butorozatlan lakás árának határt szab, a szabad versenyre bízza a hónapos­szobák áralakulását. De mert itt csak kereslet van, kínálat pedig hiányzik, a bérösszeg folytonosan emel­kedő tendenciát mutat, amelyet le kellene törni, mi­előtt még a kimondott uzsora minden ismérvét ma­gán viselné. Sok albérlésre kárhoztatott a szállodákba akar menekülni, de hiába: az állapotok ott sem rózsásah- bak. Igaz, hogy minden szállodai szobában ki van füg­gesztve az elöljáróság által megállapított szobaár, de ki megy panaszra, ha megzsarolják és a hatósági ár ötszörösét is kérik, mikor örülnie kell, hogy szo­bához jutott. Tudunk eseteket, hogy egyik legna­gyobb fővárosi szállónk a hónapos szobák árát ál­landó, éves lakói számára is, egyik napról a má­sikra kétszáz koronáról ötszázra emelte, fittyet hányva minden hatósági ármegállapításnak. A tűrhetetlen helyzet nem tarthat soká, már sür­geti a hatósági gyors és mély beavatkozást min­den vonalon. A hónapos szobák bérlőit és a szállodák lakóit éppen úgy meg kell védeni a jogtalan uzsora ellen, mint annak idején megtették a lakókkal, mert ha az egyik félnek szolgáltatnak igazságot, tekin­tettel kell lenni a másik jogaira és érdekeire is. . Ezek a tarthatatlan állapotok megmozgatták a Háztulajdonosok Szövetségét is és mint értesülünk, a háztulajdonosok mozgalmat is indítanak érdekeik

Next

/
Oldalképek
Tartalom