Fővárosi Hírlap, 1917 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1917-01-24 / 4. szám
Hatodik évfolyam Budapest, 1917. január 24-én. 4. szám ai»aiiiaiiiaii»m8gniiiamaiiiaHíaiunmnmBi<iPHinmHigiQiBiaiJigiiia8iiE8inniiiBmaiiioiiBagHaTr8Ba«iiDiHE: ELŐFIZETÉSI Anjnct Égési évt*e .......... 20 K. En i évvé ................ IO ff. Eg yes számolt haji hatóit a kiadóhivatalban. Várospolitikai és közgazdasági hetilap Felelős szerkesztő : Dacsó Emil Megjelenik minden szer- dán. Szerkesztőség és kiadóhivatal: VI. kér. Sziv-utca ...... IS. szám Telefon ............. 137-13 Hábor ús bajainknak egész garmadáját hozta felszínre a tanács két ügyosztálya azokon az üléseken, amelyeket a közlekedési, világítási és pénzügyi bizottságok tartottak az elmúlt héten. Uj dolgokat nem igen hallottunk, de nem is hallhattunk, mert hiszen az ügyosztályoknak és a bizottságoknak a bajok felismerése és lehető javítása a hivatásuk, nem pedig a felfedezésük. Hét álló napnak szindus terméséből a közlekedés elkeserítő nehézségei virítanak ki. Ez már nem is közlekedés, amit ma annak neveznek Budapesten, hanem csak a szomorú paródiája, villamosforgalomnak, autóbusznak, auto- taxinak, omnibusznak, propellernek, fogaskerekűnek, bérkocsinak. A közlekedési eszközök nem bírják ki a háború mértéktelen forgalmi növekedését, nem győzik őket szénnel, takarmánynyal, benzinnel, gummival, olajjal ellátni. Rossz a személyzet, silány az anyag — és a helyzet gyökeres javulását a béke hozhatja cs:ak meg, a béke napjának kisütéséig napról- napra halmozódnak a bajok. Hiszen igaz, hogy senki sem volt berendezkedve három esztendős, vagy talán ennél is hosszabb világháborúra, de a polgárság türelmét is erősen fogyasztják a háború izgalmai és ha a gyilkos birkózás sokáig tart még, úgy a közlekedés csődje holtversenyt fut az idegek csődjével. A közlekedésnek méltó párja a világítás. Ennél a pontnál mutatkozik a legélesebben, leg- drasztikusabban a kormány hangulata a fővárossal szemben. Uj zárórarendeletet hoztak, hogy takarékosságra szorítsák a várost és kiderül, hogy éppen akkor takarítana meg a főváros milliós veszteséget, ha nem korlátozzák a világítást. A sziik látókörű hivatalnok-ész nem tagadta meg magát ebben a kérdésben sem és megtörtént az a páratlan botrány, hogy az utcák teljes sötétségben vannak, a járókelők testi épsége, a közbiztonság a legerősebben veszélyeztetve van, cs:a<k azért, mert a fővárosnak nem engedtek beleszólást a legsajátosabb jogainak intézésébe. Az utca világítása a fővárosnak legelemibb joga és kötelessége és nagyon jól emlékszünk miniszteri leiratokra, amelyekben szigorú utalások történtek a tanács kötelességének pontos teljesítésére, a közönség jogos igényeinek kielégítésére . . . A kormány tehát egyik kézivel sújtja a kötelességmulasztó fővárost, a másikkal viszont elveszi a lehetőségét a kötelességek teljesítésének, sőt egyenesen belekergeti a várost abba, hogy a közönség felháboritására alkalmas intézkedéseket tegyen. Ez lehet bölcs kormány- politika a főváros és a kormány viszonyának a szempontjából, de a közönség nem törődik az ilyen magasabb szempontokká], a közönség torkig van minden stratégiával és taktikával és valahányszor belebotlik az utca kövezetébe, valahányszor utonállók kezébe kerül, nagyot káromkodik és a káromlás szövegében nemcsak a fővárosnak juttat helyet, hanem a kormánynak is. Nagy tragédiája ennek a fővárosnak, hogy a jólétnek minden lehetőségével, feltételével rendelkezik és mégis rosszul ellátott, a legsötétebb városa a kontinensnek. Nem vagyunk a főváros hivatásos védői, de el kell ismernünk, hogy a bajok túlnyomó részének a főváros közgyűlése és tanácsa nem okozója, hanem szenvedő áldozata. • • • A Népopera élete ős haldia uj fejezettel bővült: a feltámadással. Márkus tanácsnok megmutatta, hogy a hozzáértés, a lelkiismeretes szorgalom és az önzetlen ambíció csodákat tud művelni még ezzel a szerencsétlen műintézmény nyel is. Örömmel vesszük tudomásul, hogy a Népopera hajója a konszolidált viszonyok kikötőjébe futott be, csak egy másik feltámadás ellen vannak némi aggodalmaink. A Népopera az enyészet mé- liéböl magéival hozta a Népszínházi Bizottságot, amelynek gyászos hire van, s amelyre most korlátlan rendelkezési joggal bízták rá a Népopera további hasznosítását. A javaslat szerint öt évnél nem hosszabb időre, minden felebbezés nélkül, joga van bérbeadni a színházat a bizottságnak. Ez pedig a szuverén jogoknak a teljességét jelenti, mert egészen bizonyos, hogy a Népoperát soha többé nrm fogják — öt évnél hosszabb időre bérbeadni, de öt évre — igen sokszor. Kellemes ajándékkal lepte meg újból a kormány a főváros népét. A kereskedelmi miniszter arról értesítette a fővárost, hogy nem ád többé tarifakedvezményt azokra az árukra vonatkozólag, amelyek a vidékről a központi vásárcsarnok címére érkeznek Budapestre. Ez pedig annyit jelent, hogy a tisztelt nagykereskedő urak az elmaradó) tarifakedvezmény címén ötszörösen fogják behozni ezt a veszteségüket. Végeredményben tehát busásan fogja a közönség a Máv - nak megfizetni a tarifaemelést, ami annál bosszantóbb, mert az árdrágítók eddig is találtak ürügyet az emelésre és mert még sohasem tapasztaltuk, hogy a nagykereskedők a tarifakedvezmény összegével leszállították volna az árakat. A házbéremelés ismét aktuális lett, mert a tisztelt háztulajdonosoknak sikerült az illetékes tényezőket meggyőzni arról, hogy nem a partájok a szánandó lények, hanem ők. A legközelebbi napokban a kormány megkorrigálja önmagát és ezzel súlyos precedenst teremt arra, hogy a legüdvösebb intézkedést is meg lehet dönteni, ha a közönség érdeke — nem kívánja igy. Ki kell mondanunk, hogy a fővárosnak hivatalból jelenvolt képviselői az igazságügyminiszterium ankétjén túlságosan objektivek igyekeztek lenni. Pedig ma az objektivitásról le kellene mondaniok azoknak, akiknek az a feladatuk, hogy minden áron, minden körülmények között a szegény embereket, a védtelen lakókat védelmezzék meg. A helyzet pedig az, hogy kolduló, éhező, hajléktalan háziurakat még ez a világháború sem szült, ellenben a partájok megélhetése problematikus és nem ártott volna, ha a hét kövér esztendő után most hét sovány esztendő virradt volna fel a háztulajdonosok számára. Kitelepítik a Josephinumot Az árvaház helyén luxus-bérházak épülnek, a közepén parkkal A főváros középitési ügyosztálya hatalmas tervekkel áll készen. Ebben a pillanatban még csak a szándékról számolhatunk be, de bizonyos az, hogy a főváros a legelsők között lesz, amely a béke bekövetkeztének első pillanatában megnyitja a közmunkák zsilipjeit, úgy, hogy a harctéren felszabaduló munkáskezek ezrei találnak foglalkozást Budapesten. Úgy is tisztában kell vele lenni, hogy a munkások nagy tömegekben fognak Budapestre tódulni és ha a nagy építkezések megkezdődnek, akkor nemcsak azt fogja pótolni a főváros, amit a háború alatt mulasztott, de egyben nagyarányú szociális missziót is tölt be. Az első lépés, amely már a legközelebbi hetekben megtörténik, a tervpályázatok kiírása lesz. Arról értesül a Fővárosi Hírlap, hogy a legelsőbben kiírandó tervpályázatok között a következő három szerepel: 1. az uj városháza, 2. az összes köztemetőkben építendő rava- í a lazo-he ly i ségek, 3. a Josephinum Üllöi-uti telkén építendő bérháztömb. Az uj városháza építési tervéről a Fővárosi Hírlap karácsonyi száma emlékezett meg. Mindössze még azt az értesülésünket szögezhetjük le, hogy a főváros, tekintettel a nagyarányú építkezési tervpályázatokra, kérni fogja a kormánytól és a hadvezet őségtől az összes magyar építőművészek szabadságolását, úgy, ahogy az a szobrászművészekkel történt az Erzsébet-szobor pályázat kiírása után. A ravatalozó-helyiségek építéséről külön cikkben számolunk be, az alábbiakban pedig azt a tervet ismertetjük, amely a Josephinummal van ösz- szefüggésben. A Josephinum sötét, szürke, mondhatnánk éktelen épületét az Üllöi-út és Gólya.”utca sarkán mindenki ismeri. Hatalmas telek közepén van az öreg, ódon épület, amelyben egy régi alapítvány kamataiból kevés számú árvagyermeket nevelnek. A férőhelyek legmagasabb száma százra tehető, ami azt is bizonyítja, hogy az intézmény ma nem teljesít valami nagyarányú, szociális, vagy kulturális missziót. Egészen természetes és kézenfekvő volt tehát a gondolat, hogy az értékében óriási módon megnövekedett telket más módon kell értékesíteni és az árvaházat valahol a perifériákon elhelyezni. A tanácsnak e tervéhez — mint értesülünk — most a kormány is hozzájárult és igy a megvalósítás előtt semmiféle akadály sem •szerepelhet. A terv első része tehát a Josephinum kitelepítése, ami igen könnyen fog menni, mert elegendő alkalmas és hygieniai szempontból is elfogadhatóbb telket tud a, főváros erre a célra fölhasználni, akár Óbudán, akár a Lágymányoson, akár a Népligeten túl fekvő részeken. Itt azután az árvaházat fejleszteni is lehet. A férőhelyek számát lényegesen felemelik és igen valószínű, hogy a jótékony intézmény ezen a réven számottevő jótékonysági tényezővé válik. Könnyen megvalósíthatja ezt a fejlesztést a főváros, ha az Üllői-uti hatalmas telket értékesíti, illetve jövedelmezőségét kihasználja. Ennek az Oliői-út és Gólya-utca sarkán levő
