Fővárosi Hírlap, 1917 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1917-08-15 / 33. szám
2 Budapest, 1917. augusztus 15. kerül a következő előterjesztés, a ferencvárosi' Duna-teherpályaudvarnak kihelyezése. Ezt ugyanis a budapesti kereskedelmi kikötővel akarjuk összekapcsolni és a Csepel-szigeftre helyezni. Eze.nkiviil két javaslat van még, a budapesti körcsatorna, amivel szervesen ösz- szefiigg a fővárosi, ezután építendő gyártelepek elhelyezésének terve, végezetül a Duna— Tisza-csatornának a fővárosi forgalomba való bekapcsolása. A budapesti körcsatorna számára az eddigi tervek szerint 90 méter sávot hagynánk szabadon a városrendezés közben, s annak idején ide kerülne a csatorna. Ezzel elejét vesszük annak, hogy az épitkezésk megkezdése előtt horribilis árakon kelljen majd a kisajátításokat végezni. A leendő gyártelepek számára olymódon szándékozunk helyet kijelölni, hogy ezek, aszerint, ihogyan természetüknél fogva szükségük van rá, a csatorna, illetőleg a Duna, avagy a megépítendő pályaudvarok mellett legyenek. Ami a Duna—Tisza- csatornát illeti, ennek tervei még nagyon kezdetlegesek ugyan, de éppen ezért kell jóelőrc befolyást gyakorolni kivitelükre, hogy minden tekintetben megfeleljenek a főváros érdekeinek. Nem lesz többé vizmizéria Igazságos és egyenletes elosztás készül A vízhiányból elszenvedtük a második offenzivát is. Szerencsére nagyobb veszedelem nélkül zajlott le, szomjan nem halt senki és mosdani is csak azok nem mosdottak, akik ennek a műveletnek elvi ellenségei. Az azonban bebizonyosodott, hogy a plakátoknak, a büntetésekkel való fenyegetéseknek nem volt sok haszna. A budapesti közönség bizony nem igen hajlandó engedelmeskedni akkor, amikor az engedetlensége nem kerül napfényre. Valljuk be egészen őszintén, hogy a vízpazarlás a veszedelem dacára is éppen olyan mértékben folyt, mint azelőtt. A közönség egymás iránt való figyelme és felebaráti szere- tete sem tette le a vizsgát az önzetlenségből. A vízhiányból váló kibontakozásra vonatkozólag illetékes helyre fordultunk felvilágosításért, ahol a következő érdekes fejtegetést kaptuk: Séták a régi Budán és Pesten Képek 1856-ból Körültekintés a Gellérthegyről. — A pesti városháza. — Statisztikai adatok a toronyban. — Hogy épült a bazilika? — Az Újépület és környéke. — A gázgyár megnyitása. III. Most menjünk föl a Gellérthegyre és vessünk egy pillantást az 1856-iki Pestre és Budára, a Sárosfürdő felől a déli lejtőn fölkigyózó ösvényen indulunk el, bár a felkapaszkodás nem valami könnyű mulatság, bőven kárpótol azonban érte a gyönyörű látvány, amely elénk tárul. Mélyen alattunk a Duna körszalagja nyúlik el, rajba csónakok hintáznak, néha gőzös Siet föl vagy alá, fölötte a Lánchíd vas ivei hullámza- nak át a pesti partra. A pesti parton gyönyörű, szimetrikus házsor tűnik a szemünkbe, mögötte pedig egész háztenger terül el, amelyből csak itt-ott emelkedik ki néhány hagyobszerü épület, vagy házcsoport. Ott a nemzeti muzeum, a „hadastyánok tanyája“, a templomok, amott a városháza, stb. Csupa élénk sziget a háztengerben , amely beleszakad a városliget zöld faoceán- iába. A ligeten túl még látni lehet a termékeny siksá- ságot is, amelyen nem ritkák a tanyák sem. A keretet Palota, Fóth, Nagyszál, Vác, Kőbánya, Soroksár adják meg és a távolból idekéklenek a Cserhát és a Mátra is. A budai oldalon hegy hátán hegy. Észak felől a várhegy emelkedik a Duna fölé palotáival és bástyáival, alatta maga a város. A várhegy mögött már ott van a Horváth-kert a nyári színházzal, aztán a „városmajorion, Ferenchalmán át egészen a Szép Juhásznéig lát el a szem. Oldalt állnak mellette a Jánoshegy, Hárshegy, Pozsonyi és Sátorhegy. Nyugaton a Svábhegy és a kettőstetejii Sashegy rekeszti be látókört. A p e s t i városháza nem valami feltűnő épület. 1844-ben építette Kasszelik Ferenc. Minden oldalról szabadon álló, hoszukás négyszöget alkot. A homlokzat felső párkányát tizenegy álló képszobor ékesíti. Az épületben szinte legtöbb a börtön, a föld- alatt 38, a földszinten 18 darab. A hivatalos helyisé-— A veszedelmen, reméljük, már túl vagyunk, ami azonban nem jelenti azt, mintha most már szabad teret engedhetnénk a pazarlásnak. Bizony továbbra is takarékoskodnunk kell, ha nem akarjuk, hogy ismét zavarok álljanak elő. A reménységünk azonban az, hogy a kánikulai melegnek vége lesz, a levegő az utóbbi napokban lényegesen lehűlt és igy talán kevesebb vízre lesz szükség. A rekkenö nyári napokban bizony ha az ember élvezhető vízhez akart jutni, kieresztette a csőben levő vizet és húsz pohárral kiöntött, amig egyet megivott. Természetesen a fürdésre és mosakodásra is több vizet használtak, mint hűvösebb napokon. — A vízfogyasztás kritikus napja — ez régi tapasztalat — a péntek. Hosszú esztendők óta minden héten ezen a napon fogy el legtöbb viz Budapesten. Ennek magyarázatát abban látjuk, hogy a lakosság ezen a napon készülődik a szombatra, illtve; vasárnapra. Légióként pedig pénteken mossák a budapesti udvarokat. Ennek a napnak a délutánján legkevesebb nyolcezer budapesti viciné áll neki az udvartisztogatásnak. Az idén ugyan el volt tiltva a tömlővel való mosás, de a mi vicinéink kannával is tudják a vizeit pazarolni. Az utolsó péntekünk azonban már kedvezőbb volt, mint az előzőek. — A közönség éppenséggel nem volt figyelemmel a köz érdekeire a válságos időkben, igen sok heilyen melríilt föl a panasz, hogy a harmadik és negyedik emeleten nem volt viz, aminek legfőbb oka az, hogy aki az első és második emeleten lakik, éppenséggel nincs figyelemmel a harmadik emeleten lakó embertársára. — A vízmüveknek és a XII-ik ügyosztálynak bizony igen sok gondot okozott a viztelen helyzet. És bizony megtörtént, hogy egészen szokatlan eszközökhöz kellett nyuiniok. Onnan verteik el vizet, ahol sok volt és azoknak adtak, akik viz nélkül szűkölködtök. — Reméljük, hogy a válságos idők többé nem térnek vissza. Jövőre mindenesetre olyan intézkedéseiket léptet életbe a főváros, amelyek nemcsak az oktalan vízpazarlást akadályozzák meg, de amelyek igazságosan, egyenletesen és arányosan fogják a vizet elosztani. A vizet szaporítani természetesen nem tudjuk, de az elosztást gek száma a földszinten 23, az első emeleten 20. a másodikon 23. Az épület közepéből magas torony emelkedik ki, amelyet az óra fölött kőkarzat fut körül. A templomok közt legelső a belvárosi, amelyről azt sem tudják mikor épült, de az bizonyos, hogy 1507- ben már isteni tiszteletet tartottak benn.e A tornyok 1795-ben épültek. A tornyok aranygömbjeibe latin emlékiratokat helyeztek el, amelyek az állami és városi viszonyok vázlatát adják némi statisztikai adatokkal és az élelmiszerek árjegyzékeivel együtt. A templom mellett ott van már ekkor is a piaristák székháza és gimnáziuma is. Az egyetemi templom 1698-ban épült, az egyetem pedig 1856-ban még a pálosok hajdani zárdájában volt elhelyezve. A templom másik oldalán ott van már a papnövelde, amelynek 10,000 kötetes könyvtára ismeretes. A Ferencrendiek, vagy ahogy akkor hívták, cseribarátok temploma nyolc esztendővel öregebb, mint az egyetemi templom. Az angol kisasszonyok temploma ési zárdája viszont 1733-ig viszi fel eredetét. Nem érdektelen az a följegyzés sem, amelyet a lipótvárosi bazilikáról 1856-ból kapunk: „A régi kis egyházat 1817-ben szentelték fel. ezt Budavár 1849-iki ostroma alatt a lángok emészték föl. Helyén most nagyobbszerü egyházat építtetünk H i 1 d építészünk tervrajza szerint. Talpköve 1851. okt. 4-én tétetek le Szcitovszky prime's és V i a 1 e de P r e 1 a pápai nuncius jelenlétében. Az előzetes költségvetés 500,000 pengőforintot tesz, de az építés pénzszűke miatt nagyon lassan halad el ő.“ Hál’ Istennek azóta mégis elkészült. All már a szerviták temploma, a józsefvárosi és a terézvárosi egyház is. .A lutheránusok temploma az akkori Szén-téren, a reformátusoké pedig a Szénatéren állott. A dohány-utcai zsinagóga ekkor kezdett épülni és pedig a Terézvárosban, mert ez a rész akkor még odatartozott. A vármegyeház ugyanolyan, mint ma, csak akkor a „cs. k. megyehatóság“ ’tanyázott benne. Természetesen meg van a Nemzeti Muzeum, amelynek homlokzata az Országúira néz. A környéket ekkor kezdik parkírozni, de a kerítés még jobbára ütött- kopott deszkapalánkból áll. A Nemzeti Színháznak csak belső berendezésére büszkék a pestiek, amire szabályozni lehet. Ennek az igazságos vizelosz- tásnak többféle módja van, hogy melyiket fogjuk közülük választani, azt majd a későbbi tanácskozások fogjájk eldönteni. Valamit azonban mindenesetre kell tenni, mert nem szabad a közönséget annak a veszedelemnek kitenni, amely az idén fenyegette. Kofa-Kikötő a fővárosban Gondoskodás a zöldségről és a gyümölcsről Budapest kikötő-tervei megint megszaporodtak egygyel. A tanács keddi ülésében tárgyalta le ugyanis a lágymányosi kikötőben létesítendő kofa ki kötő re vonatkozó előterjesztést, amelyet a II. ügyosztály készített. Maga a kofakikötő gondolata a földmi velésiigyi minisztériumtól származik és bár az ui kikötő nem tartozik a nagyobbszabásu alkotások közé, annak fontossága mindenki előtt nyilvánvaló, aki Budapest élelmezési viszonyai felől tájékozva van. Budapest élelmezésében nagy szerepet játszanak az úgynevezett kofahajók, amelyeken a Duna- menti községek szállítják be a zöldséget és a gyümölcsöt. A háború alatt sok bajt okozott a többi a zöldségkérdést kínossá tevő körülmény között az is, hogy a kofahajók száma igen megfogyott. Ennek oka pedig az, hogy a hadvezetőség rájuk tette a kezét és ma már igen sok egykori kofahajó nevéhez fűződnek legendás hőstettek. Egyszer azonban hazatérnek mégis a hős hajók és akkor nagy szükség lesz egy külön kikötőre, bár a mai csekélyebb forgalom mellett sem ártana a kényelmesebb kikötő. Arra azonban, hogy a kis kikötő egy-kettőre: elkészüljön, véleményünk szerint, aligha lehet számítani a mai munkásviszonylok mellett. Ámbár a munkálatok nem túlságosan nagyok. A lágymányosi kikötő kiépítésével a soroksári holt Dunaág úgyis eltűnik és azt a kotrásból kikerülő anyaggal tömik be. Ez a munka a földmivelési kormányt terheli, mig az a feladat, hogy a szükséges kőpart is elkészüljön, a fővárosra vár. Ide hajóznak be majd a tiszteletreméltó koíahajők, amelyek a dunamenti hires kofafalvakból hozzák nekünk a zöldbabot, spenotot, sóskát, tököt és paradicsomot, hogy az istenáldott krumpliról ne is beszéljünk. „nehány előkelő hazafi“ épen 1855-ben adott 14,000 pengőforintot. A városi német színház ekkor már másodszor égett le és igy 1852-ben az Uj-'téren épült föl helyébe az ideiglenes színház. Nyári német színház van ugyancsak a Gyár-utczában is. A Lipótvárosban találjuk a nagyságban és szomorú emlékekben kiváló Uj- vagy Józsei-épiiletet, amelynek belső főudvara majdnem 10,000 négyszögölet foglal el. Valaha francia hadifoglyok voltak benne, 1846-ban pedig megcsinálták melléje a Széchenyi sétateret, amelynek első platánját Széchenyi Istvánné ültette el. Később az északi oldalon készült az uj vásártér, amely körül 1856-ban már ott áll a katonai laktanyává átalakított Valero-selyemgyár, a hengermalom, mögötte a cukorgyár és vele szemben a pályaudvar. Nevezetes épület még ezidőben a rokkantak hatalmas palotája, a Ludoviceum az Orczy-kertben és a Kasszelik által 150,000 pengőforintért épített katonai laktanya az Üllöi-uton. A ma már lakatlan Tisza Kálmán-téri gázgyár akkor volt virágjában. Ez volt a Józsefváros vége túl a marhavásártéren a Ke- repesi-uti vám közelében. A Belváros, Lipótváros és Terézváros gázzal való ellátása 1856. december 23-án kezdődött meg. Szállodákban és vendégfogadókban igen nagy luxus van az ötvenes évek Pestjében. Minden szállodának van földszinti és első emeleti étterme és kávé- háza, de ezeken kívül számos külön kávéház, étkező és sörcsarnok is akad. A magánpaloták közül legnevezetesebb Károlyi György grói palotája, amely 1832-ben nyerte uj alakját. A Károlyi-palota hatalmas és pompásan ápolt kertje akkor még „minden tisztes ember előtt“ nyitva állott. Napokig el lehetne beszélgetni az ötvenes évek Budájáról és Pestjéről. Drága, szép történetek rajzanak az ember előtt, tele van legendákkal, ennek a városnak minden köve, csak az emeberek mennek el mellettük ridegen, szívtelenül. Ebben a rövid sétában föliiletesen és messziről mutattunk rá nehány ilyen emlékre, legendára. Keresünk még időt és alkalmat, hogy egy-egy kőhöz, emlékhez külön is ellátogassunk, mert meggyőződésünk, hogy Budapest barátait itt lehet és itt kell nevelni.