Fővárosi Hírlap, 1917 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1917-08-15 / 33. szám

2 Budapest, 1917. augusztus 15. kerül a következő előterjesztés, a ferencvárosi' Duna-teherpályaudvarnak kihelyezése. Ezt ugyanis a budapesti kereskedelmi kikötővel akarjuk összekapcsolni és a Csepel-szigeftre helyezni. Eze.nkiviil két javaslat van még, a budapesti körcsatorna, amivel szervesen ösz- szefiigg a fővárosi, ezután építendő gyártele­pek elhelyezésének terve, végezetül a Duna— Tisza-csatornának a fővárosi forgalomba való bekapcsolása. A budapesti körcsatorna szá­mára az eddigi tervek szerint 90 méter sávot hagynánk szabadon a városrendezés közben, s annak idején ide kerülne a csatorna. Ezzel elejét vesszük annak, hogy az épitkezésk meg­kezdése előtt horribilis árakon kelljen majd a kisajátításokat végezni. A leendő gyártelepek számára olymódon szándékozunk helyet ki­jelölni, hogy ezek, aszerint, ihogyan termé­szetüknél fogva szükségük van rá, a csatorna, illetőleg a Duna, avagy a megépítendő pálya­udvarok mellett legyenek. Ami a Duna—Tisza- csatornát illeti, ennek tervei még nagyon kez­detlegesek ugyan, de éppen ezért kell jóelőrc befolyást gyakorolni kivitelükre, hogy minden tekintetben megfeleljenek a főváros érde­keinek. Nem lesz többé vizmizéria Igazságos és egyenletes elosztás készül A vízhiányból elszenvedtük a második offenzivát is. Szerencsére nagyobb veszedelem nélkül zajlott le, szomjan nem halt senki és mosdani is csak azok nem mosdottak, akik ennek a műveletnek elvi ellenségei. Az azonban bebizonyosodott, hogy a plakátok­nak, a büntetésekkel való fenyegetéseknek nem volt sok haszna. A budapesti közönség bizony nem igen hajlandó engedelmeskedni akkor, amikor az engedet­lensége nem kerül napfényre. Valljuk be egészen őszintén, hogy a vízpazarlás a veszedelem dacára is éppen olyan mértékben folyt, mint azelőtt. A közön­ség egymás iránt való figyelme és felebaráti szere- tete sem tette le a vizsgát az önzetlenségből. A vízhiányból váló kibontakozásra vonatkozólag illetékes helyre fordultunk felvilágosításért, ahol a következő érdekes fejtegetést kaptuk: Séták a régi Budán és Pesten Képek 1856-ból Körültekintés a Gellérthegyről. — A pesti városháza. — Statisztikai adatok a toronyban. — Hogy épült a bazilika? — Az Újépület és környéke. — A gázgyár megnyitása. III. Most menjünk föl a Gellérthegyre és vessünk egy pillantást az 1856-iki Pestre és Budára, a Sárosfürdő felől a déli lejtőn fölkigyózó ösvényen indulunk el, bár a felkapaszkodás nem valami könnyű mulatság, bőven kárpótol azonban érte a gyönyörű látvány, amely elénk tárul. Mélyen alattunk a Duna körsza­lagja nyúlik el, rajba csónakok hintáznak, néha gőzös Siet föl vagy alá, fölötte a Lánchíd vas ivei hullámza- nak át a pesti partra. A pesti parton gyönyörű, szimetrikus házsor tűnik a szemünkbe, mögötte pedig egész háztenger terül el, amelyből csak itt-ott emelkedik ki néhány hagyobszerü épület, vagy házcsoport. Ott a nemzeti muzeum, a „hadastyánok tanyája“, a templomok, amott a városháza, stb. Csupa élénk sziget a házten­gerben , amely beleszakad a városliget zöld faoceán- iába. A ligeten túl még látni lehet a termékeny siksá- ságot is, amelyen nem ritkák a tanyák sem. A keretet Palota, Fóth, Nagyszál, Vác, Kőbánya, Soroksár ad­ják meg és a távolból idekéklenek a Cserhát és a Mátra is. A budai oldalon hegy hátán hegy. Észak felől a várhegy emelkedik a Duna fölé palotáival és bástyáival, alatta maga a város. A várhegy mögött már ott van a Horváth-kert a nyári színházzal, aztán a „városmajorion, Ferenchalmán át egészen a Szép Juhásznéig lát el a szem. Oldalt állnak mellette a Jánoshegy, Hárshegy, Pozsonyi és Sátorhegy. Nyuga­ton a Svábhegy és a kettőstetejii Sashegy rekeszti be látókört. A p e s t i városháza nem valami feltűnő épü­let. 1844-ben építette Kasszelik Ferenc. Minden oldalról szabadon álló, hoszukás négyszöget alkot. A homlokzat felső párkányát tizenegy álló képszobor ékesíti. Az épületben szinte legtöbb a börtön, a föld- alatt 38, a földszinten 18 darab. A hivatalos helyisé­-— A veszedelmen, reméljük, már túl va­gyunk, ami azonban nem jelenti azt, mintha most már szabad teret engedhetnénk a pazar­lásnak. Bizony továbbra is takarékoskodnunk kell, ha nem akarjuk, hogy ismét zavarok áll­janak elő. A reménységünk azonban az, hogy a kánikulai melegnek vége lesz, a levegő az utóbbi napokban lényegesen lehűlt és igy talán kevesebb vízre lesz szükség. A rekkenö nyári napokban bizony ha az ember élvezhető vízhez akart jutni, kieresztette a csőben levő vizet és húsz pohárral kiöntött, amig egyet megivott. Természetesen a fürdésre és mosakodásra is több vizet használtak, mint hűvösebb napokon. — A vízfogyasztás kritikus napja — ez régi tapasztalat — a péntek. Hosszú esztendők óta minden héten ezen a napon fogy el legtöbb viz Budapesten. Ennek magyarázatát abban lát­juk, hogy a lakosság ezen a napon készülődik a szombatra, illtve; vasárnapra. Légióként pe­dig pénteken mossák a budapesti udvarokat. Ennek a napnak a délutánján legkevesebb nyolc­ezer budapesti viciné áll neki az udvartisztoga­tásnak. Az idén ugyan el volt tiltva a tömlővel való mosás, de a mi vicinéink kannával is tudják a vizeit pazarolni. Az utolsó péntekünk azonban már kedvezőbb volt, mint az előzőek. — A közönség éppenséggel nem volt figye­lemmel a köz érdekeire a válságos időkben, igen sok heilyen melríilt föl a panasz, hogy a harma­dik és negyedik emeleten nem volt viz, aminek legfőbb oka az, hogy aki az első és második emeleten lakik, éppenséggel nincs figyelemmel a harmadik emeleten lakó embertársára. — A vízmüveknek és a XII-ik ügyosztálynak bizony igen sok gondot okozott a viztelen hely­zet. És bizony megtörtént, hogy egészen szo­katlan eszközökhöz kellett nyuiniok. Onnan ver­teik el vizet, ahol sok volt és azoknak adtak, akik viz nélkül szűkölködtök. — Reméljük, hogy a válságos idők többé nem térnek vissza. Jövőre mindenesetre olyan intézkedéseiket léptet életbe a főváros, amelyek nemcsak az oktalan vízpazarlást akadályozzák meg, de amelyek igazságosan, egyenletesen és arányosan fogják a vizet elosztani. A vizet szapo­rítani természetesen nem tudjuk, de az elosztást gek száma a földszinten 23, az első emeleten 20. a másodikon 23. Az épület közepéből magas torony emelkedik ki, amelyet az óra fölött kőkarzat fut körül. A templomok közt legelső a belvárosi, amelyről azt sem tudják mikor épült, de az bizonyos, hogy 1507- ben már isteni tiszteletet tartottak benn.e A tornyok 1795-ben épültek. A tornyok aranygömbjeibe latin emlékiratokat helyeztek el, amelyek az állami és vá­rosi viszonyok vázlatát adják némi statisztikai ada­tokkal és az élelmiszerek árjegyzékeivel együtt. A templom mellett ott van már ekkor is a piaristák székháza és gimnáziuma is. Az egyetemi templom 1698-ban épült, az egyetem pedig 1856-ban még a pálosok hajdani zárdájában volt elhelyezve. A templom másik oldalán ott van már a papnövelde, amelynek 10,000 kötetes könyvtára isme­retes. A Ferencrendiek, vagy ahogy akkor hívták, cseribarátok temploma nyolc esztendővel öregebb, mint az egyetemi templom. Az angol kisasszonyok temploma ési zárdája viszont 1733-ig viszi fel erede­tét. Nem érdektelen az a följegyzés sem, amelyet a lipótvárosi bazilikáról 1856-ból kapunk: „A régi kis egyházat 1817-ben szentelték fel. ezt Budavár 1849-iki ostroma alatt a lángok emészték föl. Helyén most nagyobbszerü egyházat építtetünk H i 1 d építészünk tervrajza szerint. Talpköve 1851. okt. 4-én tétetek le Szcitovszky prime's és V i a 1 e de P r e 1 a pápai nuncius jelenlétében. Az előzetes költségvetés 500,000 pengőforintot tesz, de az építés pénzszűke miatt nagyon lassan halad el ő.“ Hál’ Isten­nek azóta mégis elkészült. All már a szerviták temploma, a józsefvárosi és a terézvárosi egyház is. .A lutheránusok temploma az akkori Szén-téren, a reformátusoké pedig a Széna­téren állott. A dohány-utcai zsinagóga ekkor kezdett épülni és pedig a Terézvárosban, mert ez a rész akkor még odatartozott. A vármegyeház ugyanolyan, mint ma, csak akkor a „cs. k. megyehatóság“ ’tanyázott benne. Ter­mészetesen meg van a Nemzeti Muzeum, amelynek homlokzata az Országúira néz. A környéket ekkor kezdik parkírozni, de a kerítés még jobbára ütött- kopott deszkapalánkból áll. A Nemzeti Színháznak csak belső berendezésére büszkék a pestiek, amire szabályozni lehet. Ennek az igazságos vizelosz- tásnak többféle módja van, hogy melyiket fog­juk közülük választani, azt majd a későbbi ta­nácskozások fogjájk eldönteni. Valamit azonban mindenesetre kell tenni, mert nem szabad a kö­zönséget annak a veszedelemnek kitenni, amely az idén fenyegette. Kofa-Kikötő a fővárosban Gondoskodás a zöldségről és a gyümölcsről Budapest kikötő-tervei megint megszaporodtak egygyel. A tanács keddi ülésében tárgyalta le ugyanis a lágymányosi kikötőben létesítendő kofa ki kö­tő re vonatkozó előterjesztést, amelyet a II. ügyosz­tály készített. Maga a kofakikötő gondolata a föld­mi velésiigyi minisztériumtól származik és bár az ui kikötő nem tartozik a nagyobbszabásu alkotások közé, annak fontossága mindenki előtt nyilvánvaló, aki Budapest élelmezési viszonyai felől tájékozva van. Budapest élelmezésében nagy szerepet játsza­nak az úgynevezett kofahajók, amelyeken a Duna- menti községek szállítják be a zöldséget és a gyümöl­csöt. A háború alatt sok bajt okozott a többi a zöld­ségkérdést kínossá tevő körülmény között az is, hogy a kofahajók száma igen megfogyott. Ennek oka pedig az, hogy a hadvezetőség rájuk tette a kezét és ma már igen sok egykori kofahajó nevéhez fűződ­nek legendás hőstettek. Egyszer azonban hazatérnek mégis a hős hajók és akkor nagy szükség lesz egy külön kikötőre, bár a mai csekélyebb forgalom mellett sem ártana a kényelmesebb kikötő. Arra azonban, hogy a kis kikötő egy-kettőre: el­készüljön, véleményünk szerint, aligha lehet számí­tani a mai munkásviszonylok mellett. Ámbár a mun­kálatok nem túlságosan nagyok. A lágymányosi ki­kötő kiépítésével a soroksári holt Dunaág úgyis el­tűnik és azt a kotrásból kikerülő anyaggal tömik be. Ez a munka a földmivelési kormányt terheli, mig az a feladat, hogy a szükséges kőpart is elkészüljön, a fővárosra vár. Ide hajóznak be majd a tiszteletre­méltó koíahajők, amelyek a dunamenti hires kofafal­vakból hozzák nekünk a zöldbabot, spenotot, sóskát, tököt és paradicsomot, hogy az istenáldott krumpli­ról ne is beszéljünk. „nehány előkelő hazafi“ épen 1855-ben adott 14,000 pengőforintot. A városi német színház ekkor már másodszor égett le és igy 1852-ben az Uj-'téren épült föl helyébe az ideiglenes színház. Nyári német szín­ház van ugyancsak a Gyár-utczában is. A Lipótvárosban találjuk a nagyságban és szo­morú emlékekben kiváló Uj- vagy Józsei-épiiletet, amelynek belső főudvara majdnem 10,000 négyszög­ölet foglal el. Valaha francia hadifoglyok voltak benne, 1846-ban pedig megcsinálták melléje a Széchenyi sétateret, amelynek első platánját Széchenyi Istvánné ültette el. Később az északi oldalon készült az uj vásártér, amely körül 1856-ban már ott áll a katonai laktanyává átalakított Valero-selyemgyár, a henger­malom, mögötte a cukorgyár és vele szemben a pályaudvar. Nevezetes épület még ezidőben a rokkantak ha­talmas palotája, a Ludoviceum az Orczy-kertben és a Kasszelik által 150,000 pengőforintért épített ka­tonai laktanya az Üllöi-uton. A ma már lakatlan Tisza Kálmán-téri gázgyár akkor volt virágjában. Ez volt a Józsefváros vége túl a marhavásártéren a Ke- repesi-uti vám közelében. A Belváros, Lipótváros és Terézváros gázzal való ellátása 1856. december 23-án kezdődött meg. Szállodákban és vendégfogadókban igen nagy luxus van az ötvenes évek Pestjében. Minden szállo­dának van földszinti és első emeleti étterme és kávé- háza, de ezeken kívül számos külön kávéház, étkező és sörcsarnok is akad. A magánpaloták közül legne­vezetesebb Károlyi György grói palotája, amely 1832-ben nyerte uj alakját. A Károlyi-palota hatalmas és pompásan ápolt kertje akkor még „minden tisztes ember előtt“ nyitva állott. Napokig el lehetne beszélgetni az ötvenes évek Budájáról és Pestjéről. Drága, szép történetek rajza­nak az ember előtt, tele van legendákkal, ennek a városnak minden köve, csak az emeberek mennek el mellettük ridegen, szívtelenül. Ebben a rövid sétában föliiletesen és messziről mutattunk rá nehány ilyen emlékre, legendára. Keresünk még időt és alkalmat, hogy egy-egy kőhöz, emlékhez külön is ellátogas­sunk, mert meggyőződésünk, hogy Budapest barátait itt lehet és itt kell nevelni.

Next

/
Oldalképek
Tartalom