Fővárosi Hírlap, 1917 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1917-08-01 / 31. szám
Hatodik évfolyam Budapest, 1917. augusztus 1-en 31. szám fjariiaiim»íiaiiiaigipmaiiia»iiaHigiHniiiDiiiniimiiiptBipmoiiia«iigiiiamaii»ainaHiaiiiB»ia»iiniiiHiMDiiiE ELŐFIZETÉSI JtnJIKt Egész. évw*e ........... 24 K. Fé l évre ............... 12 IC. Eg yes számok kaphatók a kiadóhivatalban. Várospolitikai és közgazdasági hetilap Felelős szerkesztő : Dacső Emii Megjelenik minden szerdán. Szerkesztőség és kiadóhivatal: VI. kér. Szív-utca ...... IS. szám Telefon .............. 137-15 Tú l a millión Alkotó munkának fogja megnyitni a zsilipjeit az a nagy kölcsön, amely jönni fog, mert jönnie kell. A főváros finánciáit tizenegy esztendő óta most másodszor rendezték. Az első rendezés nem volt tartós, mert a községi pótadónak huszonöt százalékról harminchárom százalékra való felemelése nem hozta a bajok gyökeres reformját, gyógyulását. Nem is hozhatta, hiszen a Bárczy-rezsim tizenegy esztendőjére esik a Bailkán-krizisi és a világháború: — oly nagy gazdasági katasztrófák kora, amelybe könnyen belepusztulhatott volna a főváros háztartása, kiérni csapás volt ez, amelylyel nem lehetett előre számolni, s amelynek a következményei éppen az elmúlt esztendőben bontakoztak ki a maguk teljességében. Kölcsönök halmozására, függő adósságok igénybevételére volt szükség, hogy a bevételek és kiadások között megtalálják a kellő összhangot. Természetes, hogy egy főváros háztartását nem lehet kölcsönmüvele- tek végtelen soraira bazirozni, a hitel csak ideiglenes segítség, annál is inkább, mert Budapest jó adós, nem marad beváltatlanul egyetlen váltója sem. Előállott tehát szükségképpen az a helyzet, hogy újabb és talán most már végleges reformjára, rendezésére kell gondolni a háztartásnak. És itt két feladat van: az egyik, hogy a háborús deficitre fedezetet találjanak, a másik pedig, hogy a felveendő nagy beruházási kölcsönnek tőke- és kamatterhéről már előre gondoskodjanak. Kerekszámban kétszázötven millió, egynegyed milliárd az az ösz- szeg, amelyre a fővárosnak múlhatatlanul szüksége van. Ebből ötven millió a háborús deficit, vagyis az az összeg, amely improduktív kiadás lesz annyiban, hogy a háztartás hézagait kell vele pótolni, tehát nem származik belőle uj jövedelem, hanem ellenkezőleg, állandó évi kamatterhet jelent a háztartás számára. Ez bizony kellemetlen dolog és nincs más remény, mint az,, hogy talán az állam méltányolni fogja a főváros háborús tevékenységét és néhány milliót megtérít abból a kárból, amelyet a fővárosnak a háború okozott. Kétszázmillió koronára kell rúgnia a beruházási kölcsönnek. Abszolúte véve hatalmas, rengeteg összeg, ilyen nagy kölcsöne még nem is volt Budapestnek. Die] az összeg nagysága nem riaszthatja el a fővárost attól, hogy végre hozzáfogjon a régóta ígért és várt, nagyszabású közegészségügyi, szociális, közgazdasági és kulturális programmjának a megvalósításához. Természetes, hogy a kölcsönnek olyannak kell lennie, amely az adott viszonyok között a legolcsóbb és természetes az is, hogy a beruházá- : soknak meg kell hozniok azt a jövedelmet, amelyből a nagy kölcsön tőke- és kamatterhének legnagyobb része kitelik. Legnagyobb része, mondottuk, mert tisztában vagyunk azzal, hogy lesznek olyan kiadások, amelyek soha meg nem térülnek. Kórházépítés, iskolaépítés még soha sem bizonyult jó üzletnek, itt csak veszteni, ráfizetni lehet, éppen úgy, mint ahogy a tisztvislők fizetésirendezése sem jelent pénzügyi, háztartási szempontból mást, mint állandó, költségvetésszerü kiadási többletet. De hiszen itt vannak az uj adók, az uj jövedelmek. Elvárjuk a kormánytól, hogy előnyösen különbözvén elődjétől, sürgősen jóváhagyja a közgyűlés adó- határozatait és ezáltal módot nyújt Budapestnek arra, hogy végre rendezze a pénzügyeit és megkezdje az alkotásoknak hosszú sorát. • • • Az uj kormány trónralépese aktuálissá tette mindazokat a problémákat, amelyek régóta várnak — hiába — megoldásra. Egy ilyen probléma, — sokaknál üres jelszó — a fővárosi törvény revíziója, ami annyit jelent, hogy meg kell változtatni, modor” köntösbe kell foglalni azt a ne gyveneszt end érnél is idősebb, korhadt törvényt, amely a főváros életműködését megszabja. Olyan törvényt kell tehát hozni, amely teljes autonómiát biztosit Budapestnek, biztosítja a tisztviselők függetlenségét, a törvényhatósági bizottság összetételének igazságosságát. A fővárosi törvény revíziója magéiban foglalja a községi választói jognak a kiterjesztését. Vá- zsonyi Vilmos indítványára októberben úgy határozott a közgyűlés, hogy kívánja a községi választói jognak az általános revíziót megelőző, novelláris utón való kiterjesztését. Most itt az alkalom, csinálják meg ezt a reformot. ❖ A tisztviselők státuséinak rendezéséről szóló előterjesztést elfogadták a bizottsági tagok, még pedig úgy, hogy túllicitálták a tanács intencióját. Az anyamajom tesz igy, amikor merő szerétéiből halálosan átöleli majom-magzatját. Egyszóval: a státuszrendezés kész — csak a belügyminiszteri szó van még hátra. Ám senkise higyje, hogy ezzel azután a főváros és a közgyűlés teljesítette kötelességét a tisztviselőkkel szemben. Az őszi szezon első munkája a fizetésrendezés lesz, hogy legyen a tisztviselők anyagi helyzetének gyökeres megjavítása, megélhetésüknek mennél tökéletesebb biztosítása. A státusz- rendezés egymagában véve nem megoldás, nem okoz általános, teljes megkönnyebbülést. Csak a fizetésrendezéssel párosult státuszrendezés segíthet a tisztviselők súlyos helyzetén. ■fi Hadisegélyt kérni és kapni: ennél sok úribb foglalkozást ismerünk. Az már aztán csak ráadás, hogy napokon át kell ücsörögni, kuncsorogni, tolongani, utána napokon át a törött bordákat simogatni és a hivatalnok urak gorombaságait lemosogatni. Ha máson segíteni nem lehet, legalább a gorombaságon régen kellett volna változtatni és bizony most pirul az arcunk, amikor csak három esztendő után akad olyan belügyminiszterünk, aki udvariasságot prédikál. Amennyire örülünk az Ugron-féle rendelet megérkezésének, annyira fáj, hogy müveit hivatalnokoknak agy kell a fejükbe verni, hogy az a pár garas, amit adnak, nem a kóbor ebnek odavetett hitvány falat, hanem a hála sovány adója a hősökkel szemben. A rettegett pisi basáknak egy kézlegyintésre bealkonyodott; csak egy kicsit későn, mert három esztendő alatt bizony ők is nagyban növelték a magyar könnyek szörnyű tengerét. Budapest lakóinak száma 1917. év közepén; 1,011.138 Az 1917-ik esztendőnek történelmi jelentősége van Budapestre nézve. Amit valamennyien várva-vártunk, amiről annyi szép és lelkes vezércikk íródott már, most csöndben, észrevétlenül megtörtént: Budapest lakosainak száma meghaladta az egymilliót. Egészen észrevétlenül történt a dolog most a világháború három esztendős pusztítása után, amikor azt lehetett volna hinni, hogy Budapest népe fogy. A számok határozottam és meigcáfolhatatlanul beszélnek: Budapest a háború harmadik esztendejében érte el, sőt haladta meg lakosságának számában az egy milliót. Le kell azonban szögeznünk azt a tényt is, almit különben mindenki tud, hogy ezúttal sem szomszédközségek bekapcsolásából eredt a népesség számának emelkedése. A főváros Statisztikai Hivatalának 1917. év közepéről szóló kimutatása szerint Budapest lakosainak száma 1,011.138, amig 1916. év közepén csak 991.020 lakosa volt a fővárosnak, ami egyben azt a különös tünetet is magában foglalja, hogy ma egy háborús esztendő lezajlása után 20.118 lélekkel többen vagyunk Budapesten, mint tavaly ilyenkor. Budapest népességének fejlődése mindenkor tüneményes gyorsasággal folyt, ha meggondoljuk, hogy kétszáz esztendővel ezelőtt (1720-ban) a jobbpart lakosságai 9600, a balparté peldig 2600 (tehát összesen 12.200) körül lehetett. A három város egyesítése,kor, 1873-ban 300.000 embieír lakhatott az uj Budapesten. Ez ai szám negyven esztendő alatt több, mint megháromszorozódott, lévén Budapest lakosságának száma 1913.-ban 931.000. Az utolsó százezret négy esztendő alatt behoztuk, ime ma eljutottunk a millióhoz. Kérdés még az, hogy nem változott-ei meg ezzel Budapest helye az európai városok sorrendjében? A 19-ik század elején, az akkor még nem egyesitett három város összesen 54.000 főnyi lakosságával a 42-ik helyet foglalta el. 1869-ben már a 16-ik helyen állott, 1910-ben pedig eljut a 11-ik helyre. A legutóbbi 1914-iki kimutatás szerint a városok sorrendje a következő : London 7,251.358 Berlin 3,000.000 Páris 2,888.110 Bécs 2,031.498 Szentpétervár 1,962.400 Moszkva 1,533,400 Konstantinápoly 1,200.000 Hamburg 1,007.000 Budapest 880,371 1914-ben tehát Budapest Európa kilencedik Legnagyobb városa volt s igy nem lehetetlen, hogy ma Hamburgot túlszárnyalva nyolcadik helyre került. Alig van azonban város, amely ne a szomszédközségek bekebelezéséből növekedett volna igy meg, holott Budapest történetében 1873. óta hasonló módon elért változás nem fordult dő. Hogy más példákat ne említsünk, Berlin 1885-ben növelte lakosainak számát teírü- letbekapcsolás által, mig Hamburg lakóinak számai ezen a réven 1910-ben 130.000-rel emelkedett. A legeklatánsabb példa azonban Bécs, amely kétszer eszközölt bekebelezéseket és pedig először 1890-ben, amikor lakóinak száma 779.800-ról egyszerre 1,364.500-ra emelkedett, másodszor pedig 1905-ben, amikor 1,675,000-ről 1,944.300-ra szaporodott ezen a réven a lakos/