Fővárosi Hírlap, 1917 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1917-08-01 / 31. szám

Hatodik évfolyam Budapest, 1917. augusztus 1-en 31. szám fjariiaiim»íiaiiiaigipmaiiia»iiaHigiHniiiDiiiniimiiiptBipmoiiia«iigiiiamaii»ainaHiaiiiB»ia»iiniiiHiMDiiiE ELŐFIZETÉSI JtnJIKt Egész. évw*e ........... 24 K. Fé l évre ............... 12 IC. Eg yes számok kapha­tók a kiadóhivatalban. Várospolitikai és közgazdasági hetilap Felelős szerkesztő : Dacső Emii Megjelenik minden szer­dán. Szerkesztőség és kiadóhivatal: VI. kér. Szív-utca ...... IS. szám Telefon .............. 137-15 Tú l a millión Alkotó munkának fogja megnyitni a zsilipjeit az a nagy kölcsön, amely jönni fog, mert jönnie kell. A főváros finánciáit tizenegy esztendő óta most másodszor rendezték. Az első rendezés nem volt tartós, mert a községi pótadónak hu­szonöt százalékról harminchárom százalékra való felemelése nem hozta a bajok gyökeres reformját, gyógyulását. Nem is hozhatta, hi­szen a Bárczy-rezsim tizenegy esztendőjére esik a Bailkán-krizisi és a világháború: — oly nagy gazdasági katasztrófák kora, amelybe könnyen belepusztulhatott volna a főváros háztartása, kiérni csapás volt ez, amelylyel nem lehetett előre számolni, s amelynek a következményei éppen az elmúlt esztendőben bontakoztak ki a maguk teljességében. Kölcsönök halmozására, függő adósságok igénybevételére volt szükség, hogy a bevételek és kiadások között megtalál­ják a kellő összhangot. Természetes, hogy egy főváros háztartását nem lehet kölcsönmüvele- tek végtelen soraira bazirozni, a hitel csak ideiglenes segítség, annál is inkább, mert Bu­dapest jó adós, nem marad beváltatlanul egyetlen váltója sem. Előállott tehát szükség­képpen az a helyzet, hogy újabb és talán most már végleges reformjára, rendezésére kell gon­dolni a háztartásnak. És itt két feladat van: az egyik, hogy a háborús deficitre fedezetet talál­janak, a másik pedig, hogy a felveendő nagy beruházási kölcsönnek tőke- és kamatterhéről már előre gondoskodjanak. Kerekszámban két­százötven millió, egynegyed milliárd az az ösz- szeg, amelyre a fővárosnak múlhatatlanul szük­sége van. Ebből ötven millió a háborús deficit, vagyis az az összeg, amely improduktív kiadás lesz annyiban, hogy a háztartás hézagait kell vele pótolni, tehát nem származik belőle uj jö­vedelem, hanem ellenkezőleg, állandó évi ka­matterhet jelent a háztartás számára. Ez bizony kellemetlen dolog és nincs más remény, mint az,, hogy talán az állam méltányolni fogja a fő­város háborús tevékenységét és néhány milliót megtérít abból a kárból, amelyet a fővárosnak a háború okozott. Kétszázmillió koronára kell rúgnia a beruhá­zási kölcsönnek. Abszolúte véve hatalmas, ren­geteg összeg, ilyen nagy kölcsöne még nem is volt Budapestnek. Die] az összeg nagysága nem riaszthatja el a fővárost attól, hogy végre hoz­záfogjon a régóta ígért és várt, nagyszabású közegészségügyi, szociális, közgazdasági és kul­turális programmjának a megvalósításához. Ter­mészetes, hogy a kölcsönnek olyannak kell len­nie, amely az adott viszonyok között a legol­csóbb és természetes az is, hogy a beruházá- : soknak meg kell hozniok azt a jövedelmet, amelyből a nagy kölcsön tőke- és kamatterhé­nek legnagyobb része kitelik. Legnagyobb ré­sze, mondottuk, mert tisztában vagyunk azzal, hogy lesznek olyan kiadások, amelyek soha meg nem térülnek. Kórházépítés, iskolaépítés még soha sem bizonyult jó üzletnek, itt csak veszteni, ráfizetni lehet, éppen úgy, mint ahogy a tisztvislők fizetésirendezése sem jelent pénz­ügyi, háztartási szempontból mást, mint állandó, költségvetésszerü kiadási többletet. De hiszen itt vannak az uj adók, az uj jövedelmek. Elvár­juk a kormánytól, hogy előnyösen különbözvén elődjétől, sürgősen jóváhagyja a közgyűlés adó- határozatait és ezáltal módot nyújt Budapest­nek arra, hogy végre rendezze a pénzügyeit és megkezdje az alkotásoknak hosszú sorát. • • • Az uj kormány trónralépese aktuálissá tette mindazokat a problémákat, amelyek régóta várnak — hiába — megoldásra. Egy ilyen probléma, — sokaknál üres jelszó — a fővárosi tör­vény revíziója, ami annyit jelent, hogy meg kell változtatni, modor” köntösbe kell fog­lalni azt a ne gyveneszt end érnél is idősebb, korhadt törvényt, amely a főváros életmű­ködését megszabja. Olyan törvényt kell te­hát hozni, amely teljes autonómiát biztosit Budapestnek, biztosítja a tisztviselők füg­getlenségét, a törvényhatósági bizottság összetételének igazságosságát. A fővárosi törvény revíziója magéiban foglalja a köz­ségi választói jognak a kiterjesztését. Vá- zsonyi Vilmos indítványára októberben úgy határozott a közgyűlés, hogy kívánja a köz­ségi választói jognak az általános revíziót megelőző, novelláris utón való kiterjesz­tését. Most itt az alkalom, csinálják meg ezt a reformot. ❖ A tisztviselők státuséinak rendezéséről szóló előterjesztést elfogadták a bizottsági tagok, még pedig úgy, hogy túllicitálták a tanács intencióját. Az anyamajom tesz igy, amikor merő sze­rétéiből halálosan átöleli majom-magzatját. Egyszóval: a státuszrendezés kész — csak a belügyminiszteri szó van még hátra. Ám senkise higyje, hogy ezzel azután a fővá­ros és a közgyűlés teljesítette kötelességét a tisztviselőkkel szemben. Az őszi szezon első munkája a fizetésrendezés lesz, hogy legyen a tisztviselők anyagi helyzetének gyökeres megjavítása, megélhetésüknek mennél tökéletesebb biztosítása. A státusz- rendezés egymagában véve nem megoldás, nem okoz általános, teljes megkönnyebbü­lést. Csak a fizetésrendezéssel párosult stá­tuszrendezés segíthet a tisztviselők súlyos helyzetén. ■fi Hadisegélyt kérni és kapni: ennél sok úribb foglalko­zást ismerünk. Az már aztán csak rá­adás, hogy napokon át kell ücsörögni, kuncsorogni, tolongani, utána napokon át a törött bordákat simogatni és a hivatalnok urak gorombaságait lemosogatni. Ha má­son segíteni nem lehet, legalább a gorom­baságon régen kellett volna változtatni és bizony most pirul az arcunk, amikor csak három esztendő után akad olyan belügy­miniszterünk, aki udvariasságot prédikál. Amennyire örülünk az Ugron-féle rende­let megérkezésének, annyira fáj, hogy müveit hivatalnokoknak agy kell a fejükbe verni, hogy az a pár garas, amit adnak, nem a kóbor ebnek odavetett hitvány fa­lat, hanem a hála sovány adója a hősökkel szemben. A rettegett pisi basáknak egy kézlegyintésre bealkonyodott; csak egy kicsit későn, mert három esztendő alatt bi­zony ők is nagyban növelték a magyar könnyek szörnyű tengerét. Budapest lakóinak száma 1917. év közepén; 1,011.138 Az 1917-ik esztendőnek történelmi jelentő­sége van Budapestre nézve. Amit valamennyien várva-vártunk, amiről annyi szép és lelkes ve­zércikk íródott már, most csöndben, észrevét­lenül megtörtént: Budapest lakosainak száma meghaladta az egymilliót. Egészen észrevétlenül történt a dolog most a világháború három esz­tendős pusztítása után, amikor azt lehetett volna hinni, hogy Budapest népe fogy. A számok hatá­rozottam és meigcáfolhatatlanul beszélnek: Bu­dapest a háború harmadik esztendejében érte el, sőt haladta meg lakosságának számában az egy milliót. Le kell azonban szögeznünk azt a tényt is, almit különben mindenki tud, hogy ez­úttal sem szomszédközségek bekapcsolásából eredt a népesség számának emelkedése. A főváros Statisztikai Hivatalának 1917. év közepéről szóló kimutatása szerint Budapest lakosainak száma 1,011.138, amig 1916. év köze­pén csak 991.020 lakosa volt a fővárosnak, ami egyben azt a különös tünetet is magában fog­lalja, hogy ma egy háborús esztendő lezajlása után 20.118 lélekkel többen vagyunk Budapes­ten, mint tavaly ilyenkor. Budapest népességének fejlődése mindenkor tüneményes gyorsasággal folyt, ha meggondol­juk, hogy kétszáz esztendővel ezelőtt (1720-ban) a jobbpart lakosságai 9600, a balparté peldig 2600 (tehát összesen 12.200) körül lehetett. A három város egyesítése,kor, 1873-ban 300.000 embieír lakhatott az uj Budapesten. Ez ai szám negyven esztendő alatt több, mint megháromszorozódott, lévén Budapest lakosságának száma 1913.-ban 931.000. Az utolsó százezret négy esztendő alatt behoztuk, ime ma eljutottunk a millióhoz. Kérdés még az, hogy nem változott-ei meg ezzel Budapest helye az európai városok sor­rendjében? A 19-ik század elején, az akkor még nem egyesitett három város összesen 54.000 főnyi lakosságával a 42-ik helyet foglalta el. 1869-ben már a 16-ik helyen állott, 1910-ben pe­dig eljut a 11-ik helyre. A legutóbbi 1914-iki ki­mutatás szerint a városok sorrendje a követ­kező : London 7,251.358 Berlin 3,000.000 Páris 2,888.110 Bécs 2,031.498 Szentpétervár 1,962.400 Moszkva 1,533,400 Konstantinápoly 1,200.000 Hamburg 1,007.000 Budapest 880,371 1914-ben tehát Budapest Európa kilencedik Legnagyobb városa volt s igy nem lehetetlen, hogy ma Hamburgot túlszárnyalva nyolcadik helyre került. Alig van azonban város, amely ne a szomszédközségek bekebelezéséből növeke­dett volna igy meg, holott Budapest történeté­ben 1873. óta hasonló módon elért változás nem fordult dő. Hogy más példákat ne említsünk, Berlin 1885-ben növelte lakosainak számát teírü- letbekapcsolás által, mig Hamburg lakóinak számai ezen a réven 1910-ben 130.000-rel emel­kedett. A legeklatánsabb példa azonban Bécs, amely kétszer eszközölt bekebelezéseket és pe­dig először 1890-ben, amikor lakóinak száma 779.800-ról egyszerre 1,364.500-ra emelkedett, másodszor pedig 1905-ben, amikor 1,675,000-ről 1,944.300-ra szaporodott ezen a réven a lakos­/

Next

/
Oldalképek
Tartalom