Fővárosi Hírlap, 1917 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1917-07-25 / 30. szám
2 Budapest, 1917. július 25. „Állami és fővárosi“ Közős lesz az Idegenforgalmi Hivatal Az idegenforgalom körül a főváros bebizonyította, hogy gyorsabban tud járni, mint az állam. Együtt, ítigy utón, egy irányban indultak el a meghatározott közös aél felé. Megindulni megindultak, a főváros ment is szép lassacskán, de az állam a legelső lépésnél nem tett többét. A Székesfőváros Idegenforgalmi Hivatala már több mint egy esztendeje megalakult, teljes üzemben van és több szép sikerre is tekinthet már vissza. Most azután végre az állam is megmozdul. megalakítja az országos szervezetet és a kivitel munkájával a Székesfőváros Idegenforgalmi Hivatalát bízza meg, amely ilyenformán fővárosi jellege mellett kormányszervvé alakul át és közös lesz a főváros meg .íz állam között. A döntő, elhatározó jelentőségű tanácskozás ebben a kérdésben szombaton, július hó 21-én, ment végbe a belügyminisztériumban Kamms János miniszteri tanácsos vezetésével. A tanácskozáson a főváros részéről Miklós Elemér dr. tanácsjegyző és Zilahy Dezső, az Idegenforgalmi Hivatal igazgatója vettek részt. Az uj alakulásról illetékes helyen a következő információkat kaptuk: A szombati tanácskozás elvi jelentőségű volt, amelyet nyomon fognak követni a gyakorlati tények is. Az idegenforgalom ügye ezzel országos ügy lett. Amikor a főváros megkezdte az idegen forgalmi akcióját, azonnal érintkezésbe lépett az akkori kormánynyal, amely hajlandónak mutatkozott is arra, hogy közös akciót kezdjen a fővárossal. Már ekkor megtörtént a megállapodás, hogy a főváros megcsinálja a maga idegenforgalmi hivatalát, amelyet a kormány. mihelyt az országos szervezet megcsiuá- lására elérkezettnek látja az időt, országos szervvé tesz meg. Most elérkeztünk erre. a pontra és pedig akkor, amikor a Székesfőváros Idegenforgalmi Hivatala régi szerepkörében is bebizonyította életrevalóságát. Az országos szervezet cime Idegenforgalmi Központ lesz. vezetője pedig Kampis János miniszteri tanácsos. A kormány ezáltal országos akcióra kötelezi az Idegenforgalmi Hivatalt és természetesen jelentékeny mértékben hozzá fog járulni az intézmény íéntartásának költségeihez. Záporpróba. Elérkeztünk hát ehhez a korhoz is, a fináléhoz, az utolsó közgyűléshez. A karzat jókor megtelik és roskadozik a tehertől. Mészárosok vannak jelen, kövér husmérök, ökörhóhérok, átlagos testsúlyuk másfél mázsa.-— Mit akarnak a mészárosok? Mi az, ami őket izgatja? — Biztosan a zárószámadás. — Mi közük hozzá? — Semmi. Inkább a státuszrendezést gyanítom. így találgatják a városatyák a mészárosok rejtett gondolatait. De nyomban világosság gyullad ki az agyakban, amikor M á r h e r tanácsnok bejelenti, hogy Bittner János bizottsági tag ur az utcai ácsorgásról interpellál. Ez az, ami a mészárosoknak fáj; nem bírják látni, hogy nagy néptömegek állnak a mészárszékek előtt és nem vásárolhatnak, — mert nem tudják a húst megfizetni. A közgyűlés egyébként, mert mindenáron szerepelni kell: — a szokásos K a s s a i-inditványnyal kezdődött, minekutánna Bárczy podeszta közölte, hogy a Terézváros dr. Vázsonyi Vilmost, (Éljen! Éljen!) m. kir. igazságügyminisztert (Éljen! Éljen! Éljen!) országgyűlési képviselőnek választotta meg. Kassai Ferencnek semmije sem hiányzik, már csak egy strandfürdőre volna szüksége. Indítványának óriási sikere volt: kiadták a tanácsnak, mire egy hadseregszállitó — négy fia van a harctéren — így fohászkodott: — Addig legyek én gazdag ember, amig a Lágymányoson strandfürdő lesz! . . . Csupor tanácsnok óriási számokat vág a városatyák tar koponyáihoz: a főváros 1916. évi zárószámadásának az adatait:... millió... millió , , . millió . . . deficit . . . deficit . , . deficit. Kábultan hallgatják és a kábultság jótékonynak bizonyul, mert jenkisem szólal fel. Értesülésünk szerint íz elvi megállapodás után most már az Idegenforgalmi Központ nagyszabású alakuló ülést fog tartani, amelyen a magyar társadalom előkelőségei vesznek részt. Az intézmény természetében rejlik, hogy már születésében is olyan legyen, hogy észrevegyék létezését, miután az Idegenforgalmi Központnak legelső feladata, hogy önmagának csináljon reklámot. Az alakuló ülés azután adminisztratív bizottságot fog kiküldeni, de kétségtelen, hogy az igazi munka magára a hivatalra vár, amelynek kiválóan agilis vezetői az uj, a megnövekedett területen megnövekedetí eszközökkel bizonyára érdemleges munkát fognak végezni, Játék a tűzzel A szórakozóhelyek tűzbiztonsága A nyárnak nemsokára vége, augusztus közepén már tulajdonképen meg is kezdődik az úgynevezett őszi szezon cs Budapest utcái megtelnek újra. ■* fürdőkből visszavándorlo tömegekkel. Megkezdődik a pesti mulatók élete, a pesti mozik és sz'nházak, varié- ték és dalcsarnokok virágzása a tikkasztó nyár után. Kivirágzik minden utcasarkon a moz!, a szirénáz és a hatodik kerület közepén a mulatók. Ma már a közszellem az, hogy a közönség érdekeinek megvédelmezését látjuk minden intézkedésben. minden rendelkezésben, amely a hivatalos körök felöl érkezik. Úgy látszik, megszűnik az a közönje amelylyel a letűnt korszak belügyminisztere és rendőrfőnöke a főváros népe iránt volt. A háborít sok keserűségét fokozták itthon a rendszertelenségek, a föl- liáboritó közöny, a közönség érdeke itek teljes mellőzése. Ez eltűnik most. Látjuk az uj intézkedéseket, látjuk a belügyminiszter és az uj főkapitány rendeletéit, amelyeknek mindegyike a közönség érdekeit szolgálja, a sok háborús mizérián igyekszik segíteni. Bizony, sokszor eredménynyel. Ma már nem tobzódik annyira az ácsorgás, mint azelőtt, ma már nem olyan gorombák a kofák, mint voltak, ma már megfékezték a bérkocsisok rémuralmát is és megjelent a belügyminiszter legújabb rendelkezése arról, hogy a közönséggel udvariasan és előzékenyen bánjék minden hivatalos közeg. A közönség érdekeit védi Ugrón Gábor és Sándor László eddigi valamennyi üdvös intézkedése. És most megkezdődik a szórakozóhelyek intenzivebb működése is. Most nem kerülheti cl a belügymiBezzeg a tisztviselők státuszrendezésének más sorsot szánt a végzet. Ahány paragrafusa volt az előterjesztésnek, annyi felszólaló akadt és a Jósziv- sorsjegyekben oly nagy volt a kínálat, mint még soha. Jósziviinek bizonyult Gerber Béla, aki a tiszti főorvosnak kétszázezer korona havi kezdőíize- tést akart adni és államtitkári címet; egyest kapott jószivből Steiner Sándor, aki a kerületi elöljáróknak polgármesteri rangot és fizetést követelt; nem kímélték a jósziviiek a tisztelt árvaszéket sem, kijutott a jószivből a mérnöki karnak is, a főjegyzőknek, a számvevőségnek, a kezelöségnek, a szolgaságnak. És a tanács némán nézte, hogyan szavazzák le egymásután az előterjesztését, hogyan igyekeznek egymást túllicitálni jószivben a városatyák. Valaki közbe is kiáltotta; — Más időket élünk. Most a tanács mindig le- szavaztatik. — Éppen elég ideig volt fordított a helyzet, — vigasztalta B ó d y alpolgármester az elmés közbeszólót. Mire végére értek az előterjesztésnek, a státusa olyan gyönyörűen el volt rendezve, hogy az sem ismert rá, aki szülte: Már her tanácsnok. És bizonyára azt gondolta magában:- Ti csak jósziviisködietek. Majd jön a főrendező: a belügyminiszter! Nem tartozik a jószivíiségi rovatba, de annál jobban esik megemlíteni, hogy L e n d 1 Adolfnak, az Állatkert érdemes, kitűnő direktorának végre rendes szerződést adott a főváros. Már mindenki városi alkalmazott volt az Állatkertnél, már az utolsó bölény is bernit volt a státuszban, csak az igazgató Várta türelmesen a beillesztést. A nyugdíjasokra nézve örvendetesen zárult az esztendő. Köszönhetik ezt a polgármesteren és a tanácson kivid a derék ti a v a s s Rezsőnek, aki korát megszégyenítő fürgeséggel agitált ezeknek a szegény embereknek az érdekében. Édes-kevés az, amit a fővárosi a nyugdíjasainak juttat, de a mai nyomorúságos helyzetben minden szerény adomány jó helyre jut, van keletje, bőven. niszter és a főkapitány figyelmét, hogy szükséges ebbeh az irányban is a reformáció, gondos és’ körültekintő ellenőrzés, ismét csak a közönség érdekében. Figyelembe kell venni, hogy a háború ma már megint szaporította a színházak, mulatók és mozik elhelyezkedésének nehézségeit: a vízzel takarékoskodnunk kell. m e g s z ü n t az u te á k ö n- tözése! A tiizveszedelem tehát sokkal nagyobb, a tűzbiztonság sokkalta intenzivebb ellenőrzést követel. Megnyílnak nemsokára a mulatók és mozik, időszerű tehát, hogy kapunyitás előtt megtörténjenek a szigorú ellenőrzések, a tűzbiztonság megvizsgálására kiküldött bizottságok lelkiismeretes intézkedései. Meg sem számláható, hány olyan mozgó van Budapesten, amelj a legprimitívebb fölszereléssel állandóan veszélyezteti közönségét. És hiába utasította már három esztendő előtt például a főváros tanácsa a Rákócziul S t e i n h a r d t-m u 1 a t ó t, hogy a tiizvizsgáló-bi- zottság javaslatára és utasítására szereljen fel vasfüggönyt a színpadra, ezt az utasítást máig sem hajtotta végre. Közérdekű kívánság tehát, a főváros lakosságának megvédelmezése lesz, ha a rendőrség vezetőjének figyelmét nem kerüli el a mulatók és mozik szigorú ellenőrzése. Kapós lett amit az uraságok levetettek Kiviteli tilalmat sürgetnek az ószeresek Különös deputáció járt a múlt héten Vita Emil dr. tanácsnoknál, a közgazdasági ügyosztály vezetőjénél. Az ószeresek küldöttsége vonult föl a tanácsnokhoz és elnökük. K o h n Adolf mester megható beszédet mondott, amelyben elégikus hangon emlékezett meg azokról a férfidivat-kellékekről, amelyeket általában az „uraságoktól levetett“ epitheton ornans-szal szoktak megjelölni. Hát bizony az uraságoktól levetett holmi ma iszonyúan emelkedett becsületben is, ázsióban is. Az ember őszintébb pillanataiban, amikor az álsze- méremtö! menten beszél, bevallhatja, hogy az ócska ruha, amely családfáját a béke esztendeig tudja felvezetni, ma többet ér, mint a mai legdrágább, uraságokra szabott öltöny. Ne méltóztassék tehát a derék ószereseket a régi vállveregetö módon kezelni, még igen könnyen eljöhet az idő, amikor a divatot nem az előkelő A királynak is megadták, ami a királyé. K r á t k y tanácsnokot érte az a szerencse, hogy szolgálatot tehetett az udvarnak. Kettőszázezer koronát kért a közgyűléstől arra a célra, hogy a budai Várszínházát megfelelő köntösbe öltöztessék, fényárba bujtassák, udvarképessé tegyék. Hozzáfűzte, hogy a királyi család télen Budapestre jön és gyakori vendége lesz a színháznak. (Jólértesültségét bizonyára a Fővárosi Hírlap szerdán reggel megjelent számából merítette.) Természetes, hogy a lojális városatyák kitörő örömmel és lelkesedéssel fogadták a rég óhajtott magyar udvartartás első fecskéjét. Kár volt, hogy Baranyai Sándor, a budai közbiztonsági viszonyokról kellemetlenül sötét képet festett és ezzel az udvart talán elriasztotta a budai Vártól. Azt mondta Baranyai, hogy Budán gombák módjára elszaporodtak a tolvajok, akik különös előszeretettel tyúkokra utaznak. Tikászok grasszálnak a hires Budán, ezek ellen kért gyors segélyt S á n- d o r László főkapitánytól. Más baja is volt Baranyainak; hogy, aszondja, kitelepítik a poloskákat a Tabánból és a poloskákkal együtt néhány szegény tabáni őslakót. Sajnálták is a városatyák a poloskákat is, még jobban az őslakókat, de hát ez a világ sora, uj várost építenek a Tabán helyére és ha felépitik az uj várost, akkor majd maguktól is visszaköltöznek — a poloskák. Bittner János csakugyan elmondta interpellációját és a kövér hentestenyerek tapsra kerekedtek a karzaton. Ez a taps egyszersmind a végét jelentette az ülésnek, sőt a városházi esztendőnek is, mert több tárgy nem lévén, B ó d y alpolgármester erőt. egészséget, kellemes nyaralást kívánt a városatyáknak és a városatyák hálás szívvel viszonozták a kívánságokat. A záporpróba a vízhiányra való tekintettel elmaradt; ehelyett a városatyák a földre hullatták verejtéküket.
