Fővárosi Hírlap, 1917 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1917-01-17 / 3. szám

Budapest, 1917. január 17.

5

Szakvélemények

az építőipar pangásáról és fejlesztéséről

A Magyar Mérnök- és Építés z-E g y- 1 e t az elmúlt héten újabb akciót indított az építőipar éidekében és azokról a tervekről és eszközökről, amelyektől a cél elérését remélik, a kormányhoz intézett memorandumot dolgozott ki. Az eszközök között ott szerepelnek a lakásrendelet revíziója,- a magánépületekben é 1 h e 1 y e- z e tu hivatalok számára építendő középületek, a kölcsönnyújtás, az anyag- beszerzés és szállítás megkönnyítése, h ad i f o g 1 y o k ki ad á s a, a d ó k e d v e z in é- nyek nyújtása és még több hasonló. Van-e kilátása a Magyar Mérnök-és Építész-Egylet akciójának? — erre a kérdésre felel az itt következő néhány válasz, amelyek a kérdést legjobban ismerő szakemberektől erednek: ,

Steiner József,

építész:

— A kormány legutóbbi rendelkezése, mely szerint a lakásokat még építkezés esetén sem lehet felmondani, ebben a formájában tarthatatlan, mert az építkezésnek még a gondolatát is kizárja. A rendelet főleg a kisiparosokat sújtja, mert annak megjelenése óta még a renoválások is abbanmaradtak és ez az építőipar teljes halálát jelenti. A magyar Mérnök- és Építész-Egylet. a január 8-án tartott ülésén Szerkesztett memorandumban elsősorban a rendeletnek az építőipar szempontjából való revízióját kérelmezi.

—- A magánépitkezés megindításának lehetővé tételét a következőképen képzeljük: a) Szervezzen az állam olyan pénzintézetet, vagy pénzcsoportot, mely kedvező föltételekkel tegye hozzáférhetővé mindenki számára az építkezés céljaira szolgáló tőkét, b) Könnyítse meg az anyagbeszerzést, téglagyárainak üzemét indítsa meg, s adja önköltségen a téglát; mint a vas- kartel tagja, itt is elősegítheti a beszerzést, c) A munkabeszerzés és szállítás feltételeit köny- nyitse meg, bocsásson képzett hadifoglyokat és szállítóeszközöket a magánépittetők rendelkezésére. d) Nyújtson legalább 30 évre adókedvezményt, mint azt a belvárosban és a Ráday- utca kiépítésekor tette; szükséges, hogy az adó- kedvezmény progresszív legyen; 1917-től kezdve évrői-évre csökkenő időtartamra szóljon. Szükséges továbbá, hogy az építési szabályrendeletnek a száradási időre és a statikai részre vonatkozó pontjait, melyek a jelen viszonyok között tarthatatlanok, módosítsa.

Mozgalmunk sikere érdekében különben a közel jövőben nagyszabású ankétet rendezünk, melyre az összes építőipari érdekeltségeket, sőt a rokonszakmákat is, mint a vasipart meghívjuk, ' őket csatlakozásra szólítjuk fel, monstre-kiildöttséget választunk, mely aztán kérelmünket a kormány előtt élőszóval is megismételni fogja.

Újlaki Müller József,

az „Újlaki Tégla- és Mészégető r.-t.“ vezérigazgatója:

— Az Építész-Egylet mozgalmáról hallottam, de nem hiszem, hogy' az akciónak kívánt sikere lesz. Óriási akadályai vannak ma annak, hogy az építkezés megindulhasson. Hiányzik elsősorban a munkaerő, a foglyok alig használhatók és nem is lehet eleget kapni mert ezek elsősorban a gazdasági munkákhoz és a közélelmezési cikkek termeléséhez kellenek.

— A második főakadálya annak, hogy az építkezés nekilendülhessen, sok apró akadály mellett, a szén. Ez a nehézség csak az utolsó napokban lett aktuális. Most alakult meg a Szénközpont, mely a meglévő, de korántsem kielégítő szénmennyiségek elosztása körül fog intézkedni, hogy melyik fogyasztóüzem kapjon s melyik nem. Elsősorban jönnek a mu- niciógyárak, aztán a vasutak s más hadicélii üzemek, amelyeknek okvetlenül kell szén, azután rögtön, a szintén elsőrangú fontosságú, élelmezési üzemek következnek. Kérdés, vájjon a Szénközpout a téglagyárakat olyan üzemeknek minősiti-e, melyeknek elsőrangú fontosságú az üzemben tartása.

— Pedig a téglagyárak az utolsó két esztendőben csak a hadiépitkezés céljaira szállítottak anyagot, azon egyszerű oknál fogva, mert más építkezés alig akadt. Ha nem lesz szenünk, akkor természetesen be kell szüntetnünk az üzemet, ami rengeteg szegény családot sújtana. A téglagyári munkások ugyanis, ellentétben más gyárak munkásaival, benn laknak a

. É/övAjzoyTIíI^MP

gyártelepen. Sőt a bevonultak családjai is ott laknak s bizony gondoskodnunk kell ezekről is.

— Ha az építkezés megindulását nem is tartom, a mai körülmények között, lehetőnek, mindazonáltal mindent elő kellene készíteni, hogy háború után az építkezés intenzív módon megindulhasson, mert ma rendkívüli lakáshiány van Pesten s ez a jövőben még emelkedni fog. A memorandum azon pontját, mely a közhivatalokat ki akarja költöztetni a magánházakból, igen helyes tervnek tartom. Általában az állam és a főváros megindíthatnák az építkezést, mert hiszen az akadályok ott játszva legyőzhetők.

Garbai Sándor,

a „Magyar Épitőmunkások Országos Szövetsége“ titkára:

A Magyar Mérnök- és Epitész-Egylet mozgalmának sikerében néni sokat bízom. Azokra a bajokra, amelyek a háborúval az építkezést sújtották, csak egyetlenegy gyógyszer van — a béke. Olyan nehézségeket, mint aminő a munkaerő és az anyag hiánya, a termelés szünetelése, leküzdhetetlen szállítási nehézségek, -— nem leltet semmiféle akcióval megszüntetni. A tőke okozta eddig még mindig a leghevesebb nehézséget, az van a magánépitkezésre ma is elég. Más kérdés, hogy a mai, érthetően felszökött munkabérek és anyagárak mellett a magánépittető megtalálja számítását. (A tégla, mely azelőtt, szállítással együtt, 46 korona volt ezrenként, ma 85 korona, szállítás nélkül, tehát szállítva 120—130 korona).

A magánépitkezés szomorú sorvadásra ítélt helyzetén tehát ma nem hiszem, hogy segítsen ez a mozgalom. Ma az a helyzet, hogy képzett szakmunkásaink egymásután belesodródnak a katonai felügyelet alatt működő építkezési munkálatokba, ahonnan azután nincs szabadulás. Mert ilyen építkezések elég nagy számban folynak, a hadseregnek van módja a nyersanyagokat beszerezni és a szállítási nehézségeket is leküzdheti.- A memorandumnak az a része, amely kérelmezi, hogy változtassa meg a kormány a felmondások korlátozására vonatkozó rendeletét, mert ez az, ami teljesen megakasztotta a ma- gánépitkezést, véleményem szerint szintén téves alapon épült fel. A kérelem, azt hiszem, csak a háziurak védelmét célozza. A fenti akadályok akkor is fenn fognak állani, ha a rendeletet megváltoztatják, s az építkezés akkor sem indulhat meg, inig ellenben a rendelet üdvös intézkedései megszűnnek.

— Az egyedül akceptálható pont a memorandumban, amelyik a lakáshiányon úgy akar segíteni, hogy a magánbérházakban elhelyezett állami és városi közhivatalokat, e célra újonnan emelt középületekbe költöztessék át. Ezzel igen sok lakás szabadulna fel. Az pedig, hogy az állam és a város építsenek, az régi, a háboru- okozta építkezési válságon segíteni akaró terv. Az ilyen közhatóságoknak könnyebben sikerül legyőzni a nehézségeket, mint a magánépitte- tőknek. Ha pedig a tervek elkészítését magán- épitészekre bizzák, akkor az építőipar súlyos helyzetén is segítettek.

— A fővárost e téren nagy hibák terhelik. A háború elején minden épitést abbanhagyatott, ott szomorkodnak a félig felhúzott iskola-falak, az állványokat leszerelték, a munka megállt. A folytatásról szó sincs. (Mindez a belügyminiszternek az építkezés folytatását tiltó rendelkezésére történt. A szerk..) A főváros még mindig azt reményű, hogy a háború elmúltával érvényesítheti régi, még békében készült szerződéseit a vállalkozókkal szemben. Pedig hát a magánosok példája megmutatta, hogy mindenki, a körülmények mérlegelésével ráfizetett a háború előtt kötött szerződésére. A múlt esztendő elején a vállalkozók még belementek volna 20 százalékos felíilfizetésbe, ma már (és ez a háború után sem lesz jóidéig másképen) már a 20 százalékos felülfizetés mellett sem találják meg számításaikat.

— Nagyon kívánatosnak tartom, hogy az állam és a város mihamarább megindítsák az említett középületek építkezését. A város megváltoztatná tarthatatlan és makacs elhatározását, hogy felpénzt nem ad ki és megvalósíthatná az annyira siirgetős kislakások terveit, valamint a nem kevésbé aktuális iskola- és .kórház-építési prögrammjából is valamit. Ez megadná a szükséges lendületet az építőiparnak, mely enélkiil elsorvad és a háború után nagy és széles méretekben meginduló építkezési szükségletnek nem tud megfelelni.

{DS£MŐN¥S1C

• • •

Bonyodalmak egy mandátum körül. Krisz- luiber Leó fővárosi bizottsági tag végre levonta a konzekvenciáját annak az átférnek, amelybe a papiros-bakkancsok révén a hadsereggel keveredett. Jogi képviselője, Fried Lajos dr. ügyvéd levelet intézett a polgármesterhez és arra való tekintettel, hogy Kriszháber saját akaratán kívüli okokból nem felelhet meg lelkiismeretesen városatyai kötelességeinek, védence felmentését kérte a törvényhatósági bizottsági tagság alól. Kriszháber Leó tehát megmutatta, hogy több erkölcsi érzékkel bir, mint a Goldmann Józsefek. Lemondott mandátumáról és helyét uj embernek kell elfoglalnia. Igen ám, csakhogy a törvény értelmében „a választási idő előtt a törvényhatósági bizottságban megürült helyre az illető póttagok közül az lép, aki mint ilyen, a legtöbb szavazatot nyerte.“ Az illető póttagok — az V. kerületnek az összes választók sorából választott póttagjai, vagyis a szabadon választott póttagok. Ilyenek azonban nincsenek többé, mert az V. kerület összes póttagjai, a virilista póttagok is, időközben rendes tagokká léptek elő, Kovács Gyula dr. kivételével, akinek viszont megszűnt a virilista jogosultsága, s ezzel együtt a póttagsága. A kérdés tehát most az, hogy Kriszháber utódát melyik csoportból kell venni: valamelyik másik kerület szabadon választott póttagjaiból, vagy a soron lévő virilista-póttagok közül? Minthogy jogilag mindkét megoldás képtelenség, nem marad más hátra, mint az, hogy Kriszháber helyét uj választás utján töltse be a Lipótváros, vagy ha ennek háborús akadálya van: a választások elhalasztásáról szóló törvény, akkor Kriszháber helye a háború után még 3 hónapig betöltetlen marad, tehát Kriszháber lemondása miatt csonka lett a közgyűlés. Minthogy hasonló esetre még nem volt precedens, a Krisz- háber-probléma sok fejtörést fog okozni a városházán.

Ankét a házbérrendelet ügyében. A házbér- rendelet megváltoztatása a februári házbérne- gyed közelsége miatt rendkívül sürgős — a ház- tulajdonosoknak. Szabó Imre dr. tiszti főügyész ebben az ügyben ismételten tárgyalt az igazságügyminisztériumban, s a tárgyalások anyagát egy legközelebb összeülő ankét elé terjesztik.

A tűzoltók fizetésrendezése. Harrer Ferenc dr. tanácsnok még a múlt év elején elkészítette a tűzoltók íizetésrendezésének tervezetét. A közgyűlés a tűzoltók munkája iránt való elismerésének azzal adott kifejezést, hogy örömmel fogadta a tanácsi javaslatot. Most azután megérkezett a belügyminiszter leirata, amelyben a tűzoltók fizetésrendezését néhány feltűnő és meleg sor kíséretében jóváhagyta.

Viszik a város kilincseit. A kormány rendeleté értelmében újabb rézrekvirálás kezdődött. A közgazdasági ügyosztály Vita Emil dr. tanácsnok vezetésével már javában rekvirálja a fürdőkályhákat. Ezután pedig a rézkilincsekre kerül a sor. Először a közhivatalok, középületek kilincseit viszik el, csak aztán kerül a sor a magánlakásokra. A városházán már meg is kezdték a kilincsek leszedését és azoknak más anyagból készült kilincscsel való pótlását.

Fővárosi Orfeum. Aki mostanában egy élvezetes este után a Fővárosi Orfeumot elhagyja, be kell látnia, hogy az igazgatóság a januári műsorban a szenzációs slágerek, brilliáns látványosságok és művészi újdonságok oly gazdagságát halmozta fel, hogy szinte lehetetlen azokat egyszeri látásra és hallásra kellőképpen élvezni. A mostani műsorban úgyszólván az étvágy szintén az evéssel jön. A gyönyörű, kacagtató magyar bohózatok, a meglepő nagyszabású attrakciók másodszori, harmadszori látásnál mindig uj poenteket, uj élvezeteket nyújtanak. Az orfeum nap- ról-napra sziniiltig telt házai igazolják a januári műsor példátlan vonzóerejét.

Curt von Hessen a Télikertben. A kiváló bécsi színművész nevét jól ismeri már a főváros közönsége. Tavaly ugyancsak a Télikertben Gertrud Eysoldt .vendégszereplésekor tiint föl. Újabb rövid vendégjá