Fővárosi Hírlap, 1917 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1917-06-06 / 23. szám
Budapest, 1917. junius 6. 5 ^JÖV/WO^JíiméíP • • • Olcsó városi telket akar a zsirügynök. A háborús konjunktúrák sok furcsa ötletet és furcsa sikert teremtettek már. Minél furcsább üzleti gondolata volt valakinek, annál jobban sikerült. Valószínűleg ezek a szeszélyes esetek adták meg a bátorságot annak a Sándor József nevű zsirügynöknek, akinek az Isten annyira felvitte a dolgát, hogy a főváros e heti pénzügyi bizottsági ülésének meghívóján is szerepel. A háborúban jó cikk a zsir, csoda-e, ha Sándor urnák is szűk lett Macedónia? Szalámit akar tehát gyártani. A fontos azonban, úgy látszik, nem is a szalámi, hanem az olcsó telek, amit a zsiriigy- nök u.r most akar kieszközölni a fővárostól. Nem kevesebb, mint 2000 négyszögöl kell tehát a leendő szalámigyárosnak, reméljük azonban, hogy terve — minthogy a város telkét ál forgalmi értéken jóval alul szeretné megkapni — már a pénzügyi bizottságban hajótörést fog szenvedni és a bizottság tagjai nem fogják azt másnak tekinteni, mint ami, vakmerő, de halva- sziiletctt háborús ötletnek. Harrer tanácnok előadása Boroszlóban. Multheti számunkban megírtuk, hogy Bárczy polgármester, Harrer és W i 1 d n e r tanácsnokok a bajtársi szövetség községi szakosztályának ülésére Németországba utaznak. Időközben a polgármestert más oldalú, halaszthatatlan teendői itthon marasztalták, mig ellenben a két tanácsnok elutazott. Most arról értesülünk, hogy a német, magyar és osztrák bajtársi szövetségek községi szakosztályai pénteken Boroszlóban együttes ülést tartottak, amelyen dr. Harrer Ferenc tanácsnok ismertette a magyarországi városok szervezetét. Történelmi visszapillantás után behatóan beszámolt a községi igazgatási szervekről és ezek feladatairól s e közben érdekes összehasonlítást tett az ausztriai és a németországi viszonyokkal. Utalt arra, hogy a németországi viszonyokhoz való közeledés alapján bizonyos reformok lehetségesek. A budapesti kikötő munkálatairól. A budapesti kereskedelmi és ipari kikötő munkálatai tovább folynak, a kotrás jelentékenyen előrehaladt. A múlt héten egy a földművelési minisztérium és a főváros képviselőiből alakult szükebb- körii albizottság látogatott el a helyszínére Fock Ede tanácsnok és Józsa László miniszteri tanácsos vezetésével. A bizottság a töltési munkálatok és a partfalak kérdésében folytatott tanácskozásokat. A Beketow-cirkusz bérletének meghosszabbítása. A pénzügyi bizottság pénteken fog dönteni a cirkusz bérletének meghosszabbítása fölött, s miután az egyedüli pályázó Be ke to w Mátyás, a cirkusz eddigi bérlője, a bizottság mindenesetre a bérlet meghosszabbítása mellett fog dönteni. Jogos és méltányos döntés lesz ez, hiszen Beketow évek hosszú sora óta igazán nívós és élvezetes előadásokat produkál és a budapesti közönség rokonszenvét módjában volt tökéletesen magához láncolni. Az idegenforgalmi iroda és az országos mérnök- gyülés. A fővárosi idegenforgalmi hivatala ezidősze- rint az országos mérnökgyülés előkészítésével foglalkozik, amely gyűlésnek egyik legfontosabb kérdése a mérnöki kamarák megalkotása érdekében fölveendő akció lesz. A gyűlésen — úgy számítanak — mintegy másfélezer mérnök fog megjelenni, A gyűlés napját eddig nem lehetett megállapítani, miután annak fővédnökségét a király vállalta el, de ezideig még nem rendelkezett, hogy mely napon kívánja a gyűlést megnyitni. Fővárosi Orfeum. A csütörtöki, hazafias és jótékony célokra megtartott előadással a Fővárosi Orfeum méltóan berekesztette sikerekben szép játékidényét, amelyre az uj igazgatók jogos büszkeséggel és megelégedéssel tekinthetnek vissza. Az orfeum vezetői a legközelebbi idényt még nagyobb buzgalommal és lelkesedéssel fogják előkészíteni. Vízvezetéki javítások Pogány Budapest VIII., Rökk Szilárd-utca 30. Telefon: József 1—48. sz. Alapítvány gyermekágyas nők részére. F r ö s Sándor dr. székesfővárosi bizottsági tag 10.000 koronás alapítványt jelentett be a polgármesternél anya- és csecsemövédö célokra. Az alapítvány dr. Erős Sándor elhunyt feleségének emlékét óhajtja megörökíteni s az alapitó intenciója szerint „Dr. Erős Sán- dorné, szül. Heller Amália“ nevét fogja viselni és kamatait évenként 3—4, a Terézvárosban lakó gyermekágyas nő támogatására kell fordítani. Az alapítványt a Népjóléti Központ fogja kezelni. A magyar zene legklasszikusabb interpretátora, az öreg Banda Marci és a cimbalomművészet utolérhetetlen virtuóza, Banda Edus ez,időszerűit az Andrássy-úti H e 1 v e t i a-k ávéházban (Nagymező-utca sarok) játszanak. Az újjáalakított, szigorúan családi jellegű kávéházban naponkint összegyűlnek Banda Marci tisztelői és áhítattal hallgatják a nagy magyar cigánymüvósz játékát. Berlini kert. A fővárosnak első és ezidőszerint egyetlen nyári szórakozóhelye: ia Berlini kert, a napokban megnyílt és nagyszabású műsorán elsőrangú színházi és kabaré-attrakciók szerepelnek. A domináló magyar rész erősségei: Sző 11 ősi Rózsi, M a g y a r i Lajos és Kabos Gyula, akik egész sor slágerszólóval és Ernőd Tamás és Pártos Jenő „Ott túl a rácson . . .“ c. operettjével naponkint nagyszerű mulatságot szereznek. A német részben Hilda Radnay és Jaro Fürth, a bécsi Volkstheater művészei játsszák el a „Der schwarze Falter“ c. szkecs- cset, Grete L y, a Carltheater primadonnája, Jenny v. K r i s z t i n k o v i c h, egy uj tánccsillag, Kovács Lili, H a p,y: Hauser, ,a groteszk táncfenomén és a kabarészámok hosszú légiója aratnak még sok sikert és dicsérik M é r e i Adolf igazgató áldozatkészségét és művészi Ízlését. • • • A fakereskedelem mesnyomoritása. Az a rendelet, mely a fakészletek rekvirálá- sát és faértékesitő-hivatal név alatt uj központ felállítását mondja ki, a bukott kormány egyik legszerencsétlenebb alkotásának mondható. Az ország nyakig úszik a központokban és most, amidőn gazdasági életünk kitűnőségei minden nap a szabad kereskedelem visszaállítását sürgetik, ismét egy olyan üzletágat nyomorítanak meg, mely a hadiállapot nehézségei dacára is kielégítően, működött. Hogy a hadiérdekek mennyiben követelték ennek az uj központnak a létesítését, arról nincsenek adataink, azt azonban a fakereskedelem és fatermelők köreiből szerzett információink alapján állíthatjuk, hogy gazdasági szempontok semmivel se indokolták a fa- és faszén-forgalomnak a gúzsba kötését. A rendelet az érdekelt körökben óriási meglepetést keltett. A legfurcsább a dologban az, hogy a rendeletet a miniszteri bárókban készítették, anélkül, hogy a szakma hivatott képviselőinek véleményét kikérték volna. A kormány ezúttal is azt az óriási hibát követte el, hogy egyik legfontosabb közszükségleti cikkre meglepetésszerűen rátette a kezét, meg se hallgatva azokat, akik a f.aszakmában vezető szerepet töltenek be és a magyar fakereskedelem felvirágoztatásában maradandó érdemeket szereztek maguknak. A rendeletnek bevallott célja, hogy a spekulációt megfékezze és a többtermelést előmozdítsa. Ez mindenesetre dicséretes szándék, csakhogy ha a1 rendeletet figyelmesen végigolvassuk, azt látjuk, hogy a faértékesitő-hivatal szerény neve alatt meghúzódó uj központ felállítása a faforgailom és a fatermelés formális államosítását jelenti és pedig egyenesen a magánprodukció veszélyére és kárára. A magyar fakereskedők és fatermelők exisztenciájukat látják veszélyeztetve és megnyugtató nyilatkozatokat várnak a kormánytól arra nézve, hogy a rendelet végrehajtása és a központ felállítása olymódon fog történni, hogy ai faüzlet és a fatermelés eminens érdekei kellőleg megóvassanak. Ehhez szükséges, hogy a faközpont vezetése a szakma leghivatottabb embereinek a kezeibe legyen letéve és hogy .£iz intézmény ne bürokratikus, hanem szigorúan üzleti alapon kezeltessék. A fakereskedelem uj rendje dolgában kérdést intéztünk a szakma egyik legjkiválóbb képviselőjéhez, a(ki ezeket mondotta nekünk: — A fakereskedelem és ai fatermelés szabályozása tárgyában kiadott kormányrendelet alkalmas arra, hogy anarchiát teremtsen ebben a-z egyetlen üzletágban is, mely az egész háború alatt a hadsereg és a magánfogyasztás szükségleteit mindeddig kielégítő módon látta el. A megrendszabályozás meglepetésszerűen ért bennünket, habár az osztrák „Holzwirtschaftstelle“ felállítása óta sejthettük vona, hogy nálunk hasonló intézkedéseket terveznek. Csakhogy amig Ausztriában a kormány az érdekelt szakkörökkel való beható tanácskozás után cselekedett, addig nálunk bennünket meg se hallgattak és döntöttek egy oly dologban, mely elsősorban a mi bőrünkre megy. Es amig az idevonatkozó osztrák rendelet határozottan kimondja, hogy a Holzwirtschaftstelle a fatermelés és a faforgalom viszonyaiba közvetlenül nem nyúlhat bele, addig a magyar rendelet értelmében a faértékesitő- hivatal egy mindenható állami központ, mely nemcsak belenyúl ai dolgainkba, hanem egyenesen létérdekeinket veszélyezteti. Sok bajt fog okozni az áraknak olyan módon való megállapítása, amint azt a rendelet kontemplálja, annál is inkább, minthogy iitt választott bírósági vagy já- rásbirósági procedúrának is helye van. Hátrányosan fogják befolyásolni a íaikereskcdelmet azok a meglehetős magas dijak, melyeket a faértékesitő-hivatal a bejelentett készletek után szedni fog. Igaz, hogy ezeket a dijakat a közve- titő-kereskedelem végre is a fogyasztóra lesz kénytelen áthárítani, ami természetesen a fa további drágulását fogja maga után vonni. Ami pedig végül a többtermelést illeti, hát ezt a kormányrendelet semmiesetre se fogja előmozdítani. Sőt bátran merem állítani, hogy annak egyes intézkedései a termelés csökkenésére fognak vezetni. Többtermelés állami kényszerrel nem érhető el; itt a magánkezdeményezésnek kell intenzív akciót kifejtenie, hogy célt érjünk. Ez pedig csak a termelés és kereskedelem teljesen szabaddá tételével érhető el. Eddig az: információ. Mint látható, az érdekelt körökben a faforgalmat szabályozó rendelet nem keltett lelkesedést. A magyar fakereskedők és fatermelők egyesülete máris elhatározta, hogy a kormányhoz felterjesztést intéz a rendelet egyes hafározmányainak módosítása tárgyában. Remélhető, hogy a kormány meg fogja hallgatni azokat, akik a kérdést évtizedeken át szerzett tapasztalatai alapján mérlegelik. A hivatalos tőzsdei forgalom visszaállítása. A „Fővárosi Hírlap“ már több Ízben kifejtette, hogy a magánforgalomban elharapódzott túlspe- kulációnak csakis a hivatalos forgalom vissza- álltásával lehetne hathatósan útját vágni. Úgy látszik, hogy ez a felfogás a tőzsde vezető köreiben is gyökeret vert, mert mint értesülünk, a tőzsdetanács kebelében mozgalom indult meg, azzal a célzattal, hogy a kormányhoz a hivatalos tőzsdei forgalom visszaállítása érdekében felterjesztés intézhessék. A tőzsde komoly elemei meg vannak győződve arról, hogy a hivatalos forgalom helyreállításával és az árfolyamok publikálásával a piac ismét egészséges irányzatba fog terelődni. Az bizonyos, hogy a mai helyzet tarthatatlan és a jövőre nézve nagy veszélyeket rejt magában, így mérlegeli a helyzetet a kormány is, mely el van határozva, hogy véget vessen annak az őrült spekulációnak, mely mostanában a budapesti tőzsdén folyik. A tőzsdei viszonyok szanálása most annál sürgősebb, minthogy a tulspekuláció a hadikölcsön- jegyzéstöl von el jelentékeny tőkéket, amit pedig legfelsőbb állami érdekekből minden áron meg kell akadályozni. A hivatalos tőzsdei forgalom visszaállításával megszűnnék az a veszélyes zugüzérkedés, mely a budapesti piacot minden pillanatban válságba döntheti. A devizaüzlet teljes pangása. A devizaüzlet, mely a bankoknak és magánbankházaknak virágzó üzletága volt, a háborúban lassonkint csaknem teljesen megszűnt. Máris bebizonyult, hogy a Devizaközpont felállítása nem volt valami szerencsés gondolat. Elvette a bankok devizaüzletét, de az árfolyamok emelkedését nem volt képes megakadályozni. Ma a külföldi valutaárfolyamok nálunk rekordmagasságot érnek el és már megközelítik azt a nívót, mely megfelel a korona ama kurzusának, melyet a semleges államokban jegyeznek. Természetes, hogy ilyen körülmények között erős zugüzlet, vagyis illegitim üzlet fejlődött, mely a Devízaközpont megkerülésével igyekszik valutát szerezni. Egyes ese-
