Fővárosi Hírlap, 1917 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1917-06-06 / 23. szám
Hatodik évfolyam Budapest, 1917. junius 6-án. 23. szám tiiiiQiimiiininaiiiaiiiniiiaiHaiiiaiiinmpriiDiimiiin»iiPiiiomaiira»nníiianiainainaiiiaH»aiiinmHiiiaiiii: előfizetési AnnKi Égésit óvT*e ........... 20 K. Fel évre ........... IO K. Eg yes szántó ft kaphatók a kiadóhivatalban. Várospolitikai és közgazdasági hetilap Felelős szerkesztő t Dacsó Emii , " VMegjelenik minden szerdán, Szerkesztőség és kiadóhivatal t VI, kér. Szív-utca • ••• ;• 18. szám Telefon ......,.... 137-13 Éljen a király! — igy fejezte be Bárczy István polgármester azt a nevezetes rendkívüli közgyűlést, amelyben a főváros népeinek hivatalos képviselete örök hűséget esküdött az általános, titkos, egyenlő választójognak. Éljen a király! — visszhangzott a közgyűlés terme és a lelkesedésből, amely a közgyűlésen végigvonult, okulhatnak fent is, lent is. Okulhat belőle a legelső magyar ember, mert láthatja, hogy az ország népének elitje, az ország legintelligensebb, legtekintélyesebb képviselőtestülete igenis akarja a választójogot és nem azonosítja magát azokkal a vármegyékkel, amelyekben duhaj szolgabirák hajtják fel a vokso- kat és mindenre kapható főispánok fiferálják a közhangulatot. A hazugság pókhálóját brutális, de férfias erővel tépte szét Budapest törvény- hatósági bizottsága. íme, bizonyság ég-világ előtt, hogy hazudnak azok, akik a f-elséges ur előtt letagadják a választójog népszerűségét, akik azt duruzsolják a legfelsőbb fülekbe, hogy Magyarország irtózik a demokratikus reformoktól. Tanulhat a szombati demonstrációból a bukott kormány, amely bukásának valódi okára ráeszmélhet, tanulhat a jövendő kormány, amely nem jöhet többé a komoly, becsületes reform nélkül. És tanulhat a közgyűlés egyhangú határozatából a munkásság is, mert láthatja mindenki, hogy Budapest cenzusos, virilista parlamentje azonosítja magát a választójogot követelő munkássággal. A polgárság és a munkásság egy utón halad és ezt a testvéries egyesülést Vdzsonyi Vilmosnak és Bárczy István polgármesternek köszönhetjük. Szép volt az indítvány, szép és emelkedett hangú az elnöki enunciáció, lelkes és ünnepélyes volt végig a hangulat, de aki azt hiszi, hogy a választójog követelésének jelentősége kimerül ezekben a külsőségekben, az súlyosan csalódik. Mit várhat ugyanis Budapest polgársága az általános választójogtól? Egy szóval felelhetünk a kérdésre- — mindent! Az országos választójog általánosítása természetszerűleg magával fogja hozni a községi választójog gyökeres reformját. Akármilyen összetételű kormány váltja fel Tiszáé- kat, hoznia kell a fővárosi törvény korszerű revízióját, meg kell valósítania a fővárosi választójog reformját. És szinte azt mondhatnók, hogy az általános választójognak nagyobb hatása lesz a községi, mint az országos politikában. Az országos politikában csak lassan fog érni a gyümölcs, mert a jónak csúfolt vidék nagyon nehezen érti meg a haladás, a felvilágosodottság uj eszméit. De Budapest, mint minden világváros, kitűnő termelőtalaja a radikális eszméknek és ebből következik, hogy Budapesten már a legelső alkalommal teljesen átalakulna a törvényhatósági bizottság képe. Általános és titkos választójog mellett kizártnak tekinthető, hogy csak egyetlenegy kövér virilista, vagy érdemet- len, üres városatya is visszakerüljön a közgyűlésre. Budapest intelligens népe a kiválasztás jogával élve, bizonyára a legérdemesebb négyszáz városatyát küldené be a községi képviselőtestületbe, a legkiválóbbak tanácsa volna a budapesti közgyűlés, szavának súlya csaknem akkora volna, mint a képviselőházé, alkotásaiból üdv származnék Budapest minden rendű lakosára. Ennek ai közgyűlésnek meg volna az ereje ahhoz, hogy rendbehozza a főváros háztartását és hogy uj kereseti lehetőségeket, biztos megélhetést nyújtson a főváros népének. 72/ltáMPOJZ • • • A lakásankét nem maradhat hatás és következmények nélkül. Szerettük volna, ha a főváros hivatalos álláspontja hivatalos helyről is kifejezésre jutott volna, de bizton hisszük, sőt tudjuk, hogy a polgármesternek a Programm ja hajszálnyira fedezi azt a nagyszabású tervet, amelyet részben Vdzsonyi Vilmos, részben Wékerle Sándor propagált az ankéten. A főváros jóval korábban érezte meg az építőipari tevékenység megkezdésének sürgős szükségét, mint bárki és dicséretére védik a sokat ócsárolt tanácsnak és közgyűlésnek, hogy a háború folyamán már két esztendővel ezelőtt felterjesztéssel fordult a kormányhoz eziránt. Arról persze nem tehetett sem a tanács, ?em a közgyűlés, hogy zsugori, szűkmarkú, szűk látókörű embereknek a kezében volt letéve a döntés joga és hogy abban az időben, amikor a közmunkákra legnagyobb szükség volt, a pénzügyminiszteri székben a legnagyobb magyar szárazpipás Alt. Nem akarunk ezzel halott oroszlánokat bántalmazni, de le kell szögezni azt a tényt, hogy a kormány rövidlátó politikája volt az egyedüli akadálya a lakásépítési akció folytatásának. Szemérmetlen, lelkiismeretlen élelmiszeruzsorára találunk ismét példákat. Huszonöt körönéit kérnek a központi vásárcsarnokban egy kiló almáért. Hát ennél lelketlenebb, aljasabb uzsorát még a háború alatt sem lehet produkálni. Valójában azonban nemcsak a gyümölcspiacon uralkodnak ismét tűrhetetlen állapotok, hanem a sajt is eltűnt, amióta maximálták, a tojást rejtegetik, mert tojás- jegyekről voltak kósza hírek. Felhívjuk az illetékes körök figyelmét arra, hogy a kora reggeli órákban tartsanak razziákat a vásárcsarnokokban. Nagyon épületes dolgoknak fognak a nyomára jönni és talán meg tudják fékezni az újabb élelüüszeruzsorát. A választójog udvarképes lett és most már nem rebellis és nem túlzó radikális, aki hive az általános, titkos és községenkénti egyenlő szavazati jognak. A kormány, amely ellensége volt a jogkiterjesztésnek, megbukott és igy a városok pártját most már semmiféle tekintet sem feszélyezheti abban a törekvésében, amelyet eddig csak titokban vallott: hogy küzdjön a legszélesebb alapokra fektetett választójogért. Budapest törvényhatósági bizottságának impozáns állásfoglalása egyenesen hivatali kötelességévé teszi a tanácsnak, elsősorban pedig Budapest első polgármesterének, hogy az általános, titkos választójogért harcoljon és mi ugy sejtjük, hogy Bárczy István, a Tisza-kormány lidércnyomásától megszabadulva, boldog örömmel fogja törvényhatóságának útmutatását követni. Ez pedig fölöttébb örvendetes dolog lesz, mert igy a polgárliga egyetlen homályos pontja is fényessé válik és mert ily módon nem lesz elvi különbség a polgárliga és a választójogi blokk között. Bárczy és Vdzsonyi egy hajón evezhetnek tehát Budapest szebb jövője felé. Nem elés Piszkos a szennyvíz A háború a pesti csatornákban Budapest ellenségeinek jó vesszőparipa lehetne, az az első pillanatra pleonázmusnak tetsző tény, amely e cikkben bebizonyitódik és amelyet röviden ugy fejezhetünk ki, hogy Budapesten a szennyvíz értéktelen, vagy legalább értéktelenebb, mint más nagy városokban. Természetesen Budapest ellenségei ugy íormuláznák ezt a mondatot, hogy itt még a szennyvíz is értéktelenebb, mint máshol. Az okos és szép fejtegetés, amely alább következik, E o c k Ede tanácsnoktól, az ut- és csatornaépítő ügyosztály kiváló vezetőjétől származik, akihez a Fővárosi Hírlap munkatársa egy konkrét és a budapesti szennyvízzel összefüggő tervről való információért fordult. Hetek óta beszélnek ugyanis a városházán bizonyos berlini vállalkozókról, akik az óbudai szennyvíz kihasználásával szeretnének Budapesten alkalmas területen zöldséget termelni Berlin számára. A terv, már amennyire azt ismerjük, rendkívül költséges, de Budapest számára igen előnyös lenne, bár azt a Fock tanácsnoktól szerzett értesülések alapján kivihetetlennek kell tekintenünk. Az ajánlat abban állott volna, hogy. a főváros átengedi hasznosítás céljából a berlini vállalkozóknak szennyvizét, amelyet azok a saját költségükön elvezetnek arra a területre, ahol a zöldséget termelni óhajtják. A területet szintén a főváros adja a berlinieknek és bér fejében a termények fele a fővárost illeti, másik felét pedig a berlinieknek köteles átadni napi piaci áron. Fock tanácsnok nyilatkozatát a következőkben adjuk: — Ilyen természetű konkrét ajánlatot nem kaptunk. Mindössze annyi történt, hogy jártak nálam berliniek információkért, amely információk a mi szennyvizünkre vonatkoztak. Később még érdeklődtek a szivattyú-telep adatai iránt. Mind a két információt megkapták, de ezek az információk olyanok voltak, amelyek céljaiknak aligha felelhettek meg és igy természetes, hogy a konkrét ajánlat nem érkezett be. — Megtudták ugyanis tőlem, hogy a budapesti szennyvíznek nincs különös értéke, olyan hig, mondhatnám tiszta állapotban kapjuk a szennyvizet, hogy lehetetlenségnek tartom annak termékenyítő célokra való felhasználását. Ennek igen egyszerű oka van és ez az, hogy Budapesten sokkal több vizet fogyasztanak az emberek, mint másutt. Itt egyenesen pazarlásszámba megy a vizpocsékolás, *imi egyetlen példából is kiderül. Amig ugyanis Berlinben fejenkint 180 liter viz fogy, addig a budapesti fejenkint való vízhasználat fölülmúlja a 300 litert. Igazán nem arra kell ebből következtetni, hogy Budapesten nagyobb tisztaság uralkodnék, mint Berlinben, hanem csak arra, hogy a berlini ember rendesebb és fegyelmezettebb és min- denekfelett pedig arra, hogy Berlinben vannak vizmérő-órák, Budapesten pedig nincsenek. Vizmérő-óra nélkül pedig természetes a vízpazarlás. Másrészt pedig az következik ebből, hogy a budapesti szennyvíznek kevés a szennytartalma, kevés a termékenyítő anyaga. — A szennyvíznek termékenyítő erejét különben nem hagyta figyelmen kívül a magyar földmivelésügyi minisztérium sem, mert amikor 1893-ban elkészült a szivattyútelep, azt az utasítást kapta a főváros, hogy kísérletezzék a Csepelsziget felső csücskének szennyvíz által való termékenyitésével. A kísérletezések nem vezettek eredményre, ez az oka annak is, hogy most már az óbudai szivattyútelepnek megen
