Fővárosi Hírlap, 1917 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1917-04-11 / 15. szám
Budapest, 1917. április 11. 5 tice megho$szabbittatta,k és érvényben vannak a rési maximális árak is. A közgazdasági ügyosztály, élén Vita Emil dr. tanácsnokkal, most azon fáradozik, hogy a Budapest számára egy esztendőre szükséges 20—30000 waggon tűzifát biztosítsa. E tekintetben már folyamatban vannak a tárgyalások a földmivelési minisztériummal. Ha ‘a szükséges tűzifa biztosítása megtörtént, akkor azt apránkint a fővárosba szállítják, hogy a tiiz'ifakereskedők között szétosztható legyen. Képvásárlás. A főváros az idén a tavaszi tárlaton mindössze egy képet vett és pedig Rudiim Gyula festőművésznek A menekült asz- szony cimii alkotását 3000 korona értékben. Nincs kizárva azonban, hogy a főváros a tárlat bezárása után még vásárol néhány képet. Megnyílt a cirkusz. Aki látta, hogy szombaton és az utána következő napokon hogyan tódult a közönség a Beke.ow-cirkuszba, az meggyőződhetett arról, hogy a Beketow-cirkusz megnyitása Budapest közönségének valóságos esemény. A megnyitó miisor azután lény leg eseményszámba ment. A lóido- mitások Beketo w avatott és művészi kezére vallanak, ezt bizonyítja a miisor is. Elsőrangú lovasszámok és mert a férfilovasok a különféle frontokon ülnek nyeregben, a cirkuszporondon megjelentek a lovasnők, a D u bszk y-leányok zsokélovasok, a Carr é-nővérek, nimfák lóháton, Hütte m a n n k. a. énekesnő a nyeregben stb. A miivészszámok közül elsőrangú Re gr a kisasszony, aki egy egész zenekar összes hangszereit fújja és játssza művésziesen, Petrás Pál és Márta, komikus zsonglőrök, a Camillo s-pár, a telepátia csodái föltétlenül a legjobb és legbámulatosabb mutatvány ezen a téren. A komikusok, bohócok mind nagyon jók, első helyen áll most is a kedvelt énekesbohóc, J aucs i, akinek tomboló sikere volt. osztozkodtak a sikerben R u m- p e 1 és R a p p s clownok és A u g u s t, Z o i és F r a n z és a többiek. Pufi mint kutyamosó. Ki ne gondolna mosolyogva arra, hogy a gömbölyű, mókás Huszár Károly milyen jóizii alak lehet, mint kutyamosó? De azért nem kell mindjárt azt hinni, hogy a derék Pufit mint be- rukkolt katonát ilyen „segédszolgálatra“ osztották volna be. Pufi privatdiener-létét a budapesti közönség csak a Fővárosi Orfeum színpadáról élvezi, ahol Kadelburg szellemes, kacagtató bohózatában, „Civilben“ egy hii és konfidens kutyamosó szerepében szűnni nem akaró nevetési sikereket arat. A bohózat a gyönyörű műsor keretében minden este pont S órakor kerül előadásra. A Kristálypalota ünnepi hónapja az április, mért soha ilyen jó műsor nem volt, de egyáltalában megállapítható, hogy Budapesten egyik varié.ében sem volt még ilyen nagyszabású és minden izében nagyszerű műsor, mint a Kristálypalota áprilisi műsora. A Kristálypalotának eddig minden előadása telt ház előtt folyt le. de a pazar műsor rá is szolgál a közönség eme elismerésére. A nagyszerű ,.S c h u- b e r t“ operett, a főszerepben a legkiválóbb német Scluibert-alakitó: Spiel marinai és a jóízű Carli N a g e 1 m ü 11 e r r e 1, valódi világszenzáció. Ugyancsak nagysikerű és minden elismerésre érdemes szám az Armin Berg fellépte, amit valósággal végigkacag a közönség. Mint specialitás is elsőrendű a Herendi Hermann Manci fiittyös operája, amely a legérdekesebb és legkülönlegesebb valamennyi eddig látott varieté-szám között. A Télikert sláger-műsorán szerepelnek: W erbe z i r k, az utolérhetetlen komikus pompás társulatával, Willy P a n t z e r macskaiigyességii csoportjával, Kabos Gyula, K ü r t h y Böske, Kovács Lili, H a j n ó c z y Lili operettében. S z a 1 o n t a i Ferike eredeti uj nézőtéri mókáival, C he s t e r Dieck, az ördőngős kerékpáros, a bájos Marta Haase és a graciózus Henetti csodás táncaikkal, Virág, V a r g a, továbbá Pásztor és S z é c s i, akik olyan együttest teremtettek, mely párját ritkítja az. orfeumok műsorában. H :nry-aréna miisora ma már közbeszéd tárgya a ^óvárosban. Henry igazgató minden elismerésre rászolgál, amit a közönség is honorál, mert az előadásokat állandóan zsúfolt ház nézi végig. Tojásdrágaság, tojáshiány idején valóságos áldás, hogy a kiválóan bevált P a x t o j á s p ó 11 ó- tabletta mindenütt kapható. Aki még nem ismeri tegyen vele kísérletet. HENRY(öarokaldi)ARÉNA ............... VÁR O S L’G ET............... Elsőrangú szórakozó hely mindenki számára. Naponta, minden időjárás mellett délután 3 órától, vasár- és ünnepnapokon délután 2 órától folytatólagos előadások. Elsőrendű cirkusz- és varieté-mutatványok, légtornászok, akrobaták, kötéltáncosok, ballet, éneklő és táncoló bohócok, szabadon idomított lovak lovaglása és elővezettetése. Némajátékok. Egy óriási világvárosi műsor, csodásán olcsó helyárak mellett. Az esti nagy előadás fél 8 órakor kezdődik. • • • Szemle. A kereskedelem kerékbe törése. — A központok ellenőrzése. — A gazdasági demobilizáció és a valuta. Az Országos közélelmezési hivatal közzétette annak a rendeletnek a tervezetét, amelyet íVz úgynevezett láncolatos kereskedelem megakadályozására a legközelebb életbeléptetni akarnak. Ez a rendelet méltó betetőzése annak az antimerkantilis irányzatnak, mely a kormányzat eddigi hadigazdasági intézkedéseiben mindig élesen kifejezésre jutott. Nekünk mindig az volt az álláspontunk, hogy a gazdasági élet agyonszabályozását a háborús állapot se indokolja. Az eddigi tapasztalatok azt bizonyítják, hogy a kereskedelmet megbénító hatósági rendelkezések áradata nemcsak az üzleti életben idézett elő valóságos anarchiát, de rendkívüli módon ártott a fogyasztók érdekeinek is, melyeket pedig az államnak a mostani komoly időkben nagyon is szivén kellene viselnie.. Mi úgy látjuk, hogy ezek a rendeletek, amelyeknek tömkelegében ma már senki se ismeri ki magát, abból a félszeg és veszélyes felfogásból indulnak ki, hogy a közvetítő kereskedelmet az áruforgalomból lehetőleg ki kell kapcsolni. Ez a törekvés nyilvánul meg a láncolatos kereskedelem megszüntetését célzó tervezetben is. Az elaborátum egy egyetemi tanár munkája, aki a Közélelmezési hivatal ügyészi tisztségét tölti be. Ez az ur, aki eddig csak furcsa büntetőjogi elméleteiről volt ismeretes, úgy látszik, a középkorban képzeli magát, amikor az eretnekeket kerékbetörték. Ugyanezt a sorsot szánta a háborús rendeletektöl amugyis agyonhajszolt magyar kereskedőknek, is. Bízunk abban, hogy a magyar kereskedővilág ezúttal a sarkára fog állani és nem fogja tűrni, hogy legszentebb jogai lábbal tiportassanak és hogy a tisztességes kereskedőkkel, mint páriákkal bánjanak. A Köz- élelmezési hivatal tervezete — különösen az élelmiszerkereskedésre és iparigazolványokra vonatkozólag — olyan intézkedéseket tartalmaz, melyek a régi céh-rendszerre emlékeztetnek. Az ország kereskedelmi és‘ipari érdekeltségeinek mindent el kell követniük, hogy ez a rendelet életbe ne lépjen. Ezt pedig csak úgy érhetik el, ha egységesen és energikusan foglalnak állást ezen újabb merénylet ellen, mely a tisztességes magyar kereskedelmet exisztenciá- jában fenyegeti. Mint értesülünk, a kormány a hozzá érkezett gyakori panaszok következtében az áruközpontok fokozottabb ellenőrzését határozta el és evégből úgy a Közélelmezési hivatalt, valamint a kereskedelmi és földmivelésügyi minisztériumokat részletes utasításokkal látta el. Mi a kormánynak ezt az eljárását csak helyeselhetjük, annál inkább, minthogy a központok működése az utóbbi időben sok éles kritikára adott alkalmat. De nemcsak ellenőrizni kell a központokat, hanem kötelezni kell azokat, hogy eddigi működésűkről részletes jelentést publikáljanak, mint azt osztrák központok teszik. Az ország végre is tudni akarja, hogy ezek a szervezetek hogyan és mily eredménynyel töltötték be azt a hivatást és teljesítették azokat a feladatokat, melyeket a hadigazdaság reájuk rótt. Az utóbbi időben sok panaszt hallottunk a központok túlságos bürokratizmusa miatt. A budapesti kereskedelmi és iparkamarához pedig özönével érkeznek a panaszok amiatt, hogy egyes központoknál a szakmabeli kereskedele- lem egyenes kizárására törekednek. Mindezen annál inkább kell csodálkoznunk, minthogy az újabb központok alakulásánál az az igyekezet nyilvánult meg, hogy a vezetőségben a kereskedői elem domináló pozíciót és befolyást nyerjen. Kívánatos, hogy a központok működése mentesítessék a bürokratizmus merevségétől és oda az üzleti élet könnyedsége és gyorsasága vonuljon be. Az már többször bebizonyult a háború folyamán, hogy a szakmabeli kereskedelem az áruk közvetítését és elosztását sokkal célirányosabban tudja eszközölni, mint a mindenféle hatósági intézmények, melyeknek a termelőkkel semmiféle kontaktusok nincsen. Ennélfogva a központoknak arra kellene törekedniük, hogy a kereskedelem közreműködését minél nagyobb mértékben vegyék igénybe. A A központoknak végre is számolniuk kell azzal, hogy nem örökéletre alakították és hogy a békeidő beálltával le kell rombolni azokat a korlátokat, amelyekkel a kereskedelmet a háborúban békókba verték. A gazdasági demobilizáció kérdésével kapcsolatban sokat írnak mostanában a valuta háború utáni rendezéséről is. Nehéz, bonyolult kérdés ez, melynek megoldása államféríiaink- nak nagyon sok gondot fog okozni. Nem akarjuk azokat követni, akik a valuta helyreállítása dolgában jóslásokba bocsátkoznak. Még ke- vésbbé akarjuk azok táborát szaporítani, akik már most hirdetik, hogy az aranyvaluta megbukott és hogy a háború után az egész vonalon a Knapp elmélete fog győzedelmeskedni. Mi nem hisszük, hogy az aranyvaluta, melyért a népek annyi áldozatot hoztak, a háború után ne legyen fenntartható. Az igaz, hogy a háború az emberekben a papirpénzgazdálkodás és az állam pénzteremtő ereje iránti hitet megerősítette. De igaz az is, hogy éppen a háború alatt bizonyosodott be, hogy csak az aranyon alapuló valuta képez teljes értékű valutát, mert mihelyt a bankjegy és aranyra való beváltásának a lehetősége fenn nem áll, megszűnik a paritás is és a bankjegy értéke leromlik. A jegybanknak a békére való átmeneti időben tehát az lesz a legfontosabb feladata, hogy a diszázsiót ügyes devizapolitikával fokozatosan megszüntesse és ebből a célból az aranygyiij- tést, illetve az aranykészlet fokozását már most teljes erővel folytatni kell. RuhaKözpont — allruiszíikus alapon A közellátás eddig is eléggé felhalmozódott megoldatlan problémáihoz egy u.iabb járult, a ruhaellátás kérdése, amelyet a napról-napra növekvő áruhiány és ezzel kapcsolatos nyersanyagdrágulás és umnkadij-emelkedés tesz aktuálissá. Közellátásunk eddigi szervezete nagyrészt a német minták alapján történt és az élelmezésnél többé-kevésbbé be is vált. Adásként áll azonban a helyzet az ipari közszükségleti cikkekkel való ellátásnál, mert itt az igények a társadalmi ré'tegezödés szerint mások és mások minden országban. A ruhaellátást Németországban nemrégiben szervezték a Ruhaközpont felállításával és a ruhanemiiek részleges maximálásával. Nálunk erre mindeddig csak gondoltak, de nem tettek semmit, csak alig néhány nappal ezelőtt, amikor a hivatalos retortá- kat is bejárták az ebben az irányban te'tt különböző beadványok. A kereskedelmi minisztériumban a ruhaellátás szervezésére vonatkozó több terv fekszik, amelyek közül Ungá r Bertalan fővárosi bizottsági tagé a legmegfelelőbb, a magyar viszonyokhoz leginkább alkalmazkodó, s amelynek — a német megoldástól eltérően — legfőbb előnye, hogy teljesen altruisztikus alapon oldja meg ezt a nagy horderejű és megoldásra égető szükségességgel váró kérdést. Érdeklődésünkre illetékes helyen a ruhaellátásról a következő felvilágosítást kaptuk: — A minisztérium a ruházkodási kérdés megoldását komolyan megfontolás tárgyává tette és az előkészítő munkálatokat maga vette a kezébe. Ebben az ügyben egy alkalommal már ankétet is tartottak az érdekeltek bevonásával, .s az ekkor tett észrevételek nagyban hozzájárultak a kérdés megoldásának megkönnyítéséhez. — Az ankétet tulajdonképpen az orosz-lengyelországi hatalmas polgári ruhakészletek elosztása céljából hivták egybe. A német és osztrák-magyar seregek által megszállott Orosz-Lengyelországban hatalmas polgári ruhakészleteket zsákmányoltak, amelyeket a ruha- ínség enyhítésére a polgári lakosság szükségletének fedezésére széjjel fognak osztani. Ebből az aproposból született meg annak a gondolata, hogy ezzel kapcsolatosan meg lehetne szervezni ugy Ausztriában, mint Magyarországon, — de külön-külön és egymástól függetlenül — a
