Fővárosi Hírlap, 1917 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1917-04-11 / 15. szám
Budapest, 1917. április 11. 3 ban a szükségleteket mégis pótolja, más eszközökhöz folyamodik, ideiglenes kórházakkal oldja meg az imminens szükségleteket. Az eddigi terv szerint a béke beköszöntése után a főváros négy hadikór házat akar megváltani és saját céljaira berendezni. Hogy ez menynyiben sikerül, az természetesen a hadügyi kincstártól függ, amelynek ma tulajdonát képezik a hadi kórházak. Ez a négy kórház: a Zita- kórház, az Augiiszta-barakkórház, a Klotild- kórház és a Révész-utcai hadikórház. Ma valamennyi a főváros kezelésében van, de az épületek a hadügyminisztérium tulajdonai. A főváros tehát kórházakat vásárol, hogy a kórház-nyomoron segítsen. Lehet, hogy amint ma tervezik — a kisegítő-kórházak hosz- szabb időn át fogják a fővárost szolgálni, de valószínűbb, hogy a kormány is meggondolja magát és segédkezet nyújt a fővárosnak. Ebben az esetben is fontos a hadikórházak átvétele, mert az építkezés ideje alatt jó helyen lehet elhelyezni a főváros hajléktalan betegeit. Kész u világítási monopólium Tanácsi előterjesztés az Általános Villamossági megváltásáról Azok között a nagy horderejű kérdések között, amelyüknek bizottsági és közgyűlési tárgyalása a legközelebbi jövőben várandó, igen előkelő helyet foglal el a Budapesti Általános Villamossági R.-T. budapesti telepének beváltása. A Fővárosi Hírlap egyik utolsó számában Búzáik János tanácsnok nyilatkozata kellőképpen megvilágította a kérdést és igy csak röviden ismertetjük ciz ügyosztályi előterjesztést, amely a három és félmilliós megváltásról szól. Amikor a megváltás ténye igy előtérbe helyezkedik és amikor annak sima, zajtalan lebonyolítását látjuk, eszünkbe kell jutni a gázgyár megváltásának, amelyet legkevésbbé sem lehetett ilyen egyszerűen elintézni. A gázgyár megváltásának hullámai olyan messzire verődtek, hogy még csak a múlt esztendőben volt lehetséges egy többmilliós telekértókemelkedési perrel, amely a főváros javára .dőlt el, az aktákat lezárni. A Budapesti Általános Villamossági iigyéadással, okmányszerzéssel űzött zsarolás és általában a Bauernfängerei ravatala. Az első negyedévben 6181 általános jellegű és 1712 jogi esetben adtak itt tanácsot. Külön osztálya van rendkívüli ügyforgalommal a csecsemő- és anyavédelemnek. Ebben a teremben kizárólag hölgyek szorgoskodjak. Anyák szülés előtt és szülés után százával fordulnak meg itt, ahol szülőházakban helyezik el őket, gondoskodnak csecsemő-kelengyéről, szoptatási segélyről, élelemről az anyáknak, tejről a nagyobbacska csecsemőknek. Pompásan megszervezett osztály a központi közjótékonysági nyilvántartó is, amely ezidőszerint 35.000 Budapesten segélyezett egyént tart nyilván az elöljáróságok bejelentései alapján. Ha azonban ennek az osztálynak működési köre teljessé válik 70—80.000 segélyezettről tud számot adni. Még egy rendkívül érdekes látogatás. A régi képviselőház üléstermébe nyitunk be. Kicsinyes, hamu- pipökés a maga elhagyottságában az emelvény, amely valaha, amikor még Szilágyi Dezső 'trónolt rajta, legnagyobb tekintély volt az országban. Vele szemben vetített képekhez szükséges apparátus vigyorog a karzaton, ahol valaha a külföldi diplomaták foglaltak helyet. Ahol egykor Deák Ferenc ült, most ruhahalmok állanak, a minisztieri székeket gyermek-harisnyák és zsebkendők borítják, az egykori t. Ház asztala pedig tele van gyermekcipővel. A ruhák csinosak, egyszerűek és jó melegek. Nagyszerű kötött harisnyák, bársony cipőcskék, íatalpu bakkancsok, meg finom pókhálószerü zsebbendők, mintha királykisasszonyoknak szánták volna. Nemhiába Zita királyné ajándékozta a budapesti gyermekeknek. A nagylelkű adományt már hetek óta osztják, de még mindig van belőle. Nem csoda, tizenháromezer darab volt a ruha és harmadíélezer pár a cipellő. Büszkék lesznek a pesti gyerekek: a polgármester vigyáz rájuk és a királyné cipőcskéiben járnak. ben másként állt a helyzet. Itt a beváltandó vállalat élén olyan férfiú áll, mint Fodor István udvari tanácsos, vezérigazgató, aki dacára annak, hogy legszemélyesebb alkotásától válik meg, ti dolgozó és alkotó ember puritánságával olyan álláspontot foglalt el, hogy még csak bírói becslésre sem volt szükség. Természetesen fontos az is, hogy ennél tíz üzletnél nem voltak közbenjárók, hanem a főváros nevében a világos látású, meggyőzően okos és páratlanul önzetlen Buzáth tanácsnok tárgyalt. Ha körültekintünk az immár létrejött megegyezésben, akkor leyelsősorbaii az't látjuk, hogy a főváros a villanyáramszolgálat monopóliumát ragadja ezáltal magához, amivel Budapest egész közvilágítása városi kézbe jut. Ennek mérhetetlen fontosságát annál inkább le kell szögeznie a F ö városi H i r 1 a p n a k, ment amily mértékben örvendünk az ilyen közszükséglet szolgáltatások kommunizálásának, épen olyan ellenségei voltunk állandóan a mindenáron való, oknélküli városiasitásnak. Egyben azonban olyan kiválóan felszerelt, perfekt módon működő vállalat jut a főváros kezébe, amelyen szinte azt lehetne mondani, egyetlen szöget sem kell ujjal pótolni. A főváros hivatalos becslői által eszközölt becslések eredménye alapján a vállalattal kö'tött szerződés értelmében, mint beváltási ár 28,533.710 korona 90 fillér szerepel. Ezenkívül vannak még olyan értékek, amelyek szorosan véve nem tartoznak a szerződésszerűen beváltás alá kerülő tárgyak közé, de azokat a főváros a vállalat továbbvitelénél célszerűen felhasználhatja. Ezeknek becsértéke félmillió körül van és ha azokat a 'társaság a fővárosnak méltányos áron hajlandó átadni, azokat valószínűleg szintén át fogják venni. Végeredményben az az összeg, amelyet a fővárosnak a társaság telepeiért, összes hozzátar- tozandóiért és anyagkészleteiért 1918. évi április hó 1-én fizetnie kell harminc és fél millióban állapíttatott meg. A mai viszonyok között, amikor a fővárosunk legfőbb törekvése minden üzemének jövedelmezőségét fokozni, a legfontosabb körülmények közé tartozik, mit hoz a konyhára az a tény, hogy a főváros a Budapesti Általános Villamossági r.-t. üzeméi beváltja? A kalkuláció alapjául szolgáljanak a társasági kezelés 1916. évi eredményei. A zárszámadás szer int a tiszta jövedelem ebben az évben 3,777.254 K 60 fillér volt, amivel szemben, ha a főváros kezelte volna 1916-ban az üzemet, akkor a jövedelmezőség igy alakult volna: tiszta árambevételi eredmény 5,636.279 K ezt terhelik: a 30.5 milliós beváltás T'lu-os annuitása 2,135.000 K általános költségek 1,200.000 K adók 150.000 K A tiszta jövedelem tehát 2.151,279 korona lett volna. Sokkal biztosabb adatot kapunk azonban, ha a rendelkezésre álló egyéb üzemi adatok alapján számítunk és pedig nem a múltra vonatkozólag, hanem a főváros kezelésében leendő legelső teljes évre, vagyis 1919-re. Az ügyosztály úgy véli, hogy nem esik optimizmusba, ha azt véli, hogy a fővárost, az 'amortizációban rejlő adósságtörlesztés és igy vagyongyűjtésen fölül mindjárt az első évben kerek három millió tiszta jövedelem fogja megilletni, amely jövedelem a jövőben csak fokozódni fog. Ha tekintetbe vesszük még, hogy az 1916. évben a főváros a vállalattól részesedésként 399,915 K 80 fillért kapott, akkor azonnal szemünk előtt áll a megváltásban rejlő rendkívüli előny. MILLIÓK KÖIÜJUE. 35. szám. !í) ® (í) (í) S£ Arany Köd Szomaházy István regénye. A rendkívül érdekes regény ára 40 fillér Kapható mindenütt. HózitoluQ] a Gellért-fürdőben Lefülelte egy ái-szereló detektív A Gellért-fürdő építkezése az utóbbi hónapok alatt jelentékeny lendületet vetőt és amint a jelekből látható forszirozoöan igyekeznek azon, hogy az évek óta húzódó munka végre befejezést nyerjen. Az építés vezetősége értesülésünk szerint arra számit, hogy szeptember havában a fürdő átadható lesz rendeltetésének. A fokozott munka olyan terjedelmű, hogy ez- idő szerint nem kevesebb, mint százharminc vállalkozó munkásai foglalatoskodnak az épületen. Még ebben a lázas tevékenységben is. ami mos': folyik a Gellért-fürdő körül, feltűnést keltett egy rendszeres fosztogatási eset, amelyet a tolvajok páratlan ügyességgel és elővigyázatossággal követtek el. A fürdőszobák csapjait művészi módra kiképzett réz- szerelvényekkel látták el. Alig hogy helyére került azonban egy-egy ilyen értékes réztárgy, immár el is tűnt. Az építkezések vezetői előtt megfejthetetlen talány volt ez az ügyesen végrehajtott tolvajlás. Végeredményben azután annyira misztikus lett az eset, hogy maga Benedek Dezső főv. bizottsági tag, műépítész, akire a tanács, a fürdő építkezésének állandó ellenőrzését ruházta, és B á n 1 a k y főmérnök vállalkoztak a nyomozásra. Egész éjszakán át lesben álltak, hogy kézrekeritsék a boszorkányos tolvajt. Tolvaj azonban megint nem akadt, de a szerelvények újra eltűntek. Már egészen veszedelmessé kezdett válni a dolog. A kár immár több ezer koronára rúgott és jobbára arra sem lehetett számítani, hogy a háború alatt az eltűnt értékes tárgyakat pótolni tudják. A helyzet tarthatatlan volt, a házi nyomozás eredménytelen maradt, a rendőrséghez kellett folyamodni. Végül Nagy Károly detektivíőnök egyik legügyesebb detektivjét küldte ki, aki munkásnak öltözve, szerelőnek adta ki magát. Az ötlet meghozta a várt sikert: pár óra alatt kézrekeriilt a tolvaj egy szerelő- munkás személyében, aki állandóan a Gellértfürdő építkezésénél dolgozott. Tulajdonképpen nem tett egyebet, mint elemelte a saját munkáját. Hogy pedig a helyzet komikuma teljes legyen, a drága réz- szerelvényeket egyenesen a Fémközpontnál értékesítette. Úgy látszik bűnét azzal akarta enyhíteni, hogy amit lopott, azt, ha drága pénzen is, de hazafias célra adta ... Harminc millió háborús Kiadás Tallózás az 1917. évi költségvetésben Izgátóan nagy kérdés, hogy mibe került Budapest székesfővárosnak a háború? A feleletet most teljes pontossággal megadhatjuk, természetesen addig a pontig, ameddig erre vonatkozólag a számvevőség adatai befejezett tényeket tudnak kimutatni. Szimély Árpád főszámvevő számításai azt mutatják, hogy a, háborús kiadási többletek és a háború miatt elmaradt bevételek, leszámítva mindenütt a háború folytán elért kiadási megtakarításokat és bevételi többleteket, igen jelentékeny összegre rúgnak. E számítások szerint a háború — kitörése óta 1916. év nagyrészét számítva — a fővárosnak 30.031,137 korona 52 fdlérjébe került. A főváros 57 milliós deficitjéből levonva a 30 milliós háboruokozta hiányt, a tulajdönképem deficit csak 27 millióra tehető, aminél megint kérdéses, nem játszott-e közire ismét mint távolabbi ok, a háború? Föl kell tételeznünk, hogy igy van, mert a1 háború kitörése előtt állandó emelkedésben volt a főváros háztartásának mérlege. Nem érdektelen megnézni, mik azok a pontok, amelyeknél leginkább kiütközik az emelkedés háborús jellege? Két és fél esztendő alatt a sorozások 403,402 korona 93 fillérbe kerültek, ennek az összegnek felénél többet az 1904-ik esztendő emésztette föl. Ez az összeg túlnyomó- részben nem fog megtérülni. Sokkal többe került az átvonuló katonaság elszállásolása, amelynek költsége évről-évre horribilisán emelkedik. Erre a célra a főváros 1.399,649 korona 36 fillért költött, ami csak azt jelenti, hogy ez az összeg a bevételekből nem térült meg és igy azt végleg elszámolták. A katonai hirdetések, amelyek Budapestet valósággal plakátvárossá tették, 465,877 korona 92 fillérbe kerültek. Ebből sem kap vissza egy fillért sem a főváros. A kórházak fizettek rá azonban a legnagyobb mértékben a háborúra. Itt, ahol a kormány megtérítése alig várható, a főváros kia
