Fővárosi Hírlap, 1917 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1917-01-03 / 1. szám

Budapest, 1917. január 3. 2 Sírva mondta az egyik; — Uram, éhezni fogunk a koronázás örömére. Mit mond a törvény? Beszéltünk egy a tisztviselők érdekeit melegen istápoló bizottsági taggal, aki egyben jogászember is. Informátorunk a következőket fejtette ki a Fővá­rosi Hírlap tudósítója előtt: Tudtom nagyon jól, hogy csak tévedés, el­hamarkodott lépés történt, amikor a tisztviselők fizetését igy megnyirbálva adták ki és csak később folyósították a drágasági pótlékot. De mégis azt kell mondanom, hogy ebben az eset­ben törvénysértés történt, persze csak pillanat­nyilag. A végrehajtási novella megállapítja a minimumot, amit lefoglalni nem szabad. Példá­nak okáért a 166 korona 66 fillér fizetésű kezelő­tiszt fizetéséből csak 16 koronát lehet lefoglalni. A törvény azonban kivételt tesz a fizetési elő­leggel szemben. Ennek ellenében 20 százalék tartható vissza. A 166 koronás kezelőtisztnek tehát még mindig kapnia kellett volna 120 koro­nát, ami helyett 58 koronát kézbesítettek neki. Szerencsére a megoldás nem késett sokáig és ezzel bebizonyosodott, hogy nem rosszindulat működött, hanem csak tévedés történt. Ki a hibás? A tisztviselők menten tudták, hogy a fizetések ilyen arányú megcsonkítása nem Bárczy István dr. polgármester intenciói szerint történt. Első haragjuk­ban Marher Aladár dr. tanácsnok-főjegyzőt, az el­nöki ügyosztály vezetőjét gyanúsították meg a hibával. Epén ezért illetékes helyre fordultunk, ahol a követ­kező megnyugtató kijelentést tették a Fővárosi Hírlap munkatársa előtt: — Rendkívül sajnáljuk a kellemetlen inci­denst, amely hai csak rövid időre is, de min­denesetre fölzaklatta a tisztviselők lelki vilá­gát. Ma azonban már mindenki tisztában van vele,, hogy nem történt semmi, ami a tisztvi­selők és alkalmazottak ellen irányult volna. Puszta tévedés volt, amelynek megtörténtét Újuk legjobban. Nekünk magunknak g kínosabb órákat kellett átélnünk a r>a-'k-iba miatt, mint n szegény tisztvi- ^ek, akik ma már rendbejöttek. A múlt csütörtökön is, amikor megérkezett a tévedés hire, az elnöki ügyosztály végigtelefonálta a hivatalokat és megnyugtatta a háborgó kedé­lyeket.- Hogy mi történt tulajdonképen? A ta­nács határozatikig mondta ki, hogy a fizetési előleg és a drágasági segélyre adott előleg csak akkor vonható le, ha! a tisztviselők meg­kapták a drágasági segélyt. A kettő között te­hát Junktim volt. Miután a tanács elhatározta, hogy a drágasági segélyt január elsején folyó­sítja, a számvevőség összeállította a levoná­sok mértékét. A levonások meg is történtek és a hiba ott keresendő, hogy a megcsonkított fizetést előbb adták ki, mint a drágasági se­gélyt, holott épen megfordítva kellett volna történni.- A bajt tehát, amely a tisztviselők ije­delmét okozta, a számvevőség csinálta. A számvevőségnek utasítást kellett volna kérni az elnöki ügyosztálytól, ehelyett azonban ön­állóan, de sajnos, gépiesen cselekedtek. Olyan hiba volt ez, amely különösen a szegény tiszt­viselők lelkiállapotának oktalan íelizgatása miatt, szinte fegyelmi eljárást vont volna maga utáni. Az illetékes köröknek azonban meg kellett fontolnia, hogy a számvevőség a háború alatt, de különösen most az esztendő végén, emberfeletti munkát végez. Tekintettel kellett erre lennünk és beláttuk, hogy tévedni emberi dolog. Ma már különben is minden rendben van. Az alkalmazottaknak zsebében van minden járandóságuk és a munka folyik a régi kedvvel és a régi becsületességgel. A kel­lemetlen emlékek ma már a feledésé lettek. A meghódított Duna Budapest jövője a belvízi forgalomban Ez a bolondos, lomha nagy folyó, amelyet Dunának hívnak, olyain észrevétlenül, olyan csöndben viselkedett évtizedek óta, hogy szinte észre sem vettük. A nagy árvíz óta jelét sem adta annak, hogy ő tulajdonképen budapesti ál­lampolgár. Jött azután a háború, amikor az enyhe télen a hajók százai nyüzsögtek a nagy vizen, muníciót vittek, élelmet hoztak, szinte azt mondhaltánk, hogy eldöntötték a háborút. Ezek előtt az érdemek előtt nem lehetett már sze­met hunyni. Egész gazdasági irány fejlődött ki, amelynek a középpontjában a Duna áll. Az 1916-ik esztendőben aztán Budapest is ráesz­mélt, hogy törődni kell a Dunával. 1916-ban volt a Duna-konferencia és ebben az esztendő­ben lett módfelett pregnánssá a budapesti ke­reskedelmi és ipari kikötő kiépítésének kérdése. Büszke örömmel szegezi le a: Fővárosi Hírlap, hogy a mi irótollunk evezte meg legelőször azo­kat a hullámokat, amelyek a német szakkörök­től! mifelénk áramlottak. A Duna-konferencia kifejezés legelőször á Fővárosi Hírlapban lá­tott napvilágot és Bleyer dr. regensburgi polgár- mesternek Bárczy dr.-hoz intézett leveléről is mi emlékeztünk meg először. Azóta is teljes intenzivitással harcolt hasábjainkon a rábeszélő és informáló szó egyaránt. Éppen ezért az ujesztendő kezdetével szinte erkölcsi kötelességünk, hogy mérlegét adjuk an­nak a figyelemreméltó munkának, amelyet ebben az esztendőben a Duna körül fejtett ki Buda­pest székesfőváros. Sajnos, a két nagy kérdés, a dunai központ és a kereskedelmi kikötő ügye, még nem került tető alá. A dunai központban még nehéz birkózásunk lesz a makacs Bécs- csel, a kereskedelmi kikötő kérdésében pedig nem jelentékeny, de kényelmetlen belső ellen­téteket kell elsimítani. Esztétikai, városrende­zési és gazdasági természetű érdekek kerültek szembe egymással az utóbbi időben, amelyet azonban immár jobbár,^sikerült megoldani, át­hidalni. Kissé elénkjCbb fáz a vita, amely a ke­reskedelmi kikötő megoldásának kérdése kö­rül a székesfőváros,, a kereskedelmi és földmi- velési korma * 1 HVttC«fölpienilt. Szerencsére a kivezető i hMétboblVukezdenek már megközelitlu fii: A dolgok számolunk A' életünk hárc szeforrott a két. Mailek előtérbe tóin dége a vár. nács,hozásokon ésc sen viszi előre a Ferenc dr. alpolg megértéssel és ol. csak ő tud érdeme karolni. Végül dr. esős az, aki a fövái gában igen eredmén érdekében. Ezt a lu városi Hírlap arra, a mai helyzetről. A nyes természeténél ’ azonban aiz esenién igen sok fontos l ról azonban5 nem magunk i hanem megkértük köz­ágát, akiknek" neve ösz- mondják^el véleményű­it- őexeHeffiyiája, amióta jiVdések, sűrűn ven- )h.elnököl a szakta­naikat áldozva, létké­rdést. Mellette Déri buzgólkodik olyan Adással, amilyennel s nagy ügyeket íöl- iRezső udvari taná- “íyhatósági bizottsá- iciót fejt ki a Duna iiut kérte föl a Fő­összefoglaló képet izatok a dolog ké- ,vá óvatosak, aki étével tisztában van, kiolvasni a sorok közül. A három nag' kezik: /ilatkozat itt követ­Matlekovits Sándor dr., v. b. t. t. ny. államtitkár, „Országos Iparegyesület1 elnöke: szorosan összefügg a lévő béketárgyalások ki- attól függ, hogy a béke­határozatokat hoznak e — A Duna-kérdtSs most kialakulófélben menetelével. Minden tárgyalásokon milyei kérdésre vonatkozó 1 ag.- Az esetben, ha a Duna nemzetközi ío- lyónak nyilvánittatils, akkor meg kell alakí­tani a nemzetközi bizottságot, melyben min­ien parti állam képv sejtetné magát s egyben izottság határozatainak. alávetné magát e 1 Maga a bizottság tál/olról sem az ügyek in­tézésére volna hivatott, csupán a felmerülő vitás kérdések eldöntésére. Az ilyen nemzetközi szervezet székhe­lyéül nem lehet más várost elképzelni, mint Budapestet. Egyrészt, mert Magyarországra esik ai legnagyobb, a domináló rész a Duná­ból, másrészt, mert olyan a földrajzi fekvése, annyira a Duna vonalának súlypontjában fek­szik, hogy e bizottság, melynek állandóan figyelemmel kell kisérnie a Duna-vonalat, itt helyezkedhetik ed a legjobban. S legvégül, egy igen fontos érv az is, hogy itt vannak: az ösz- szes akták, melyekből olyan szép kiállítást hoztak ki a Duna-konferencia .alkalmával, — tehát itt egy kész archívum van, melynek alapján mindjárt megkezdődhetnek a munká­latok.- Mindkenki, aki nem ellensége a kérdés­nek, minden elfogultságtól és sovinizmustól mentesen kénytelen megállapítani, hogy egye­dül Budapest hivatott arra, hogy dunai kö­zéppont legyen. Bécsnél .sokkal kisebb a Duna, Ausztriára áltadában a Dunai-vonalból, hozzánk képest, igen csekély rész esik; Bécs- nek semmiképen sem kedvező a földrajzi fek­vése, nem is fekszik közvetlenül a Duna part­ján, mint Budapest, hanem csatorna köti ösz- sze a folyóval... Az egész kérdés egy per­cig sem volt vitás, amig a Duna-konferencián az ismert fordulatot nem adták az ügynek. De természeti előnyeitől igy sem foszthatják meg Budaipestet s éppen ezek miatt, úgy gon­dolom, hogy minden akadály és nehézség da­cára Budapest lesz a dunai központ s a bi­zottság székhelye... Déri Ferenc dr., alpolgármester: — Ha eddig nem tudtuk volna, megtanított rá a közelmúlt, hogy az országra is káros az egy­oldalúság, minden téren. Káros a termelés terén, ahol éppen úgy szükség van az ipari termelésre, mint a mezőgazdaságira. És káros a forgalom terén is. A közlekedési eszközök fejlesztése te­kintetében az állam abba a kétségtelen egyolla- luságba esett, hogy úgyszólván csak a vasutakra fektetett súlyt. A vizi közlekedést meglehető­sen elhanyagolta. És mit tapasztalunk? Majd­nem a legnagyobb bajunk ma a szállítás nehéz­sége. Ami kevés élelmiszerünk van, sokszor azt sem tudjuk megkapni a szállítás nehézsége miatt. Szenünk van elég, a bányák ki is tud­ják termelni, de nem tudjuk elszállítani. Milyen jó szolgálatot tudna most tenni egy fejlett vízi forgalom. A vizen való szállítás olcsóbb is, mint a vasúton. Igaz, hogy lassúbb, de hát ma pél­dául az áru, amely rendesen három nap alatt érkezett, három hétig jön a vasúton és még örülünk, ha egyáltalában jön. — Közép-Európának egyik legnagyobb fo­lyója a Duna és kiválóan alkalmas arra, hogy az áruforgalomnak fő vizi utjává legyen. Jelen­tőségét végre felismertük mi is, felismerték szö­vetséges szomszédaink is. Ennek a jelentőség­nek a hangoztatása szempontjából volt fontos a Duna-konferencia, amelyet a közelmúltban Budapesten tartottunk meg. Ezzel a közvéle­mény egyúttal Budapestre, mint a dunai forga­lom lehető központjára is terelte a figyelmet. — De, hogy ez megvalósuljon, ahhoz nem elég a földrajzi fekvés, nem elegendők a termé­szet által nyújtott előnyök, nekünk magunknak is hozzá kell járulnunk munkával, áldozattal. A legelső és legfőbb teendő « budapesti kikötő megalkotása. Budapestnek tulajdonképen még nincs kikötője. Van kiépített rakpartja kikötés céljára, de most már ez is kevés és különben sem pótolhatja az igazi kikötőt. El kell tűnnie végre minden akadálynak, amely útjában áll a budapesti kikötő mielőbbi létesiilésének. Első­sorban a fővárosnál kell érvényesülnie annak az álláspontnak, hogy egy város életében és fej­lődésében az iparnak és a kereskedelemnek, a város éltető erejének az érdeke a legfőbb szem­pont. Továbbá a kormánynak és a fővárosnak is meg kell végre értenie egymást ebben a kér­désben. A kormánynak nem lehet azt a felfo­gást vallania, hogy a létesülő kikötő elsősorban országos kikötő, hanem egyforma mértékben kell kielégíteni a főváros igényeit is. Kormánynak és fővárosnak vállvetve kell megtenni mindent,

Next

/
Oldalképek
Tartalom