Fővárosi Hírlap, 1917 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1917-01-03 / 1. szám
Budapest, 1917. január 3. 2 Sírva mondta az egyik; — Uram, éhezni fogunk a koronázás örömére. Mit mond a törvény? Beszéltünk egy a tisztviselők érdekeit melegen istápoló bizottsági taggal, aki egyben jogászember is. Informátorunk a következőket fejtette ki a Fővárosi Hírlap tudósítója előtt: Tudtom nagyon jól, hogy csak tévedés, elhamarkodott lépés történt, amikor a tisztviselők fizetését igy megnyirbálva adták ki és csak később folyósították a drágasági pótlékot. De mégis azt kell mondanom, hogy ebben az esetben törvénysértés történt, persze csak pillanatnyilag. A végrehajtási novella megállapítja a minimumot, amit lefoglalni nem szabad. Példának okáért a 166 korona 66 fillér fizetésű kezelőtiszt fizetéséből csak 16 koronát lehet lefoglalni. A törvény azonban kivételt tesz a fizetési előleggel szemben. Ennek ellenében 20 százalék tartható vissza. A 166 koronás kezelőtisztnek tehát még mindig kapnia kellett volna 120 koronát, ami helyett 58 koronát kézbesítettek neki. Szerencsére a megoldás nem késett sokáig és ezzel bebizonyosodott, hogy nem rosszindulat működött, hanem csak tévedés történt. Ki a hibás? A tisztviselők menten tudták, hogy a fizetések ilyen arányú megcsonkítása nem Bárczy István dr. polgármester intenciói szerint történt. Első haragjukban Marher Aladár dr. tanácsnok-főjegyzőt, az elnöki ügyosztály vezetőjét gyanúsították meg a hibával. Epén ezért illetékes helyre fordultunk, ahol a következő megnyugtató kijelentést tették a Fővárosi Hírlap munkatársa előtt: — Rendkívül sajnáljuk a kellemetlen incidenst, amely hai csak rövid időre is, de mindenesetre fölzaklatta a tisztviselők lelki világát. Ma azonban már mindenki tisztában van vele,, hogy nem történt semmi, ami a tisztviselők és alkalmazottak ellen irányult volna. Puszta tévedés volt, amelynek megtörténtét Újuk legjobban. Nekünk magunknak g kínosabb órákat kellett átélnünk a r>a-'k-iba miatt, mint n szegény tisztvi- ^ek, akik ma már rendbejöttek. A múlt csütörtökön is, amikor megérkezett a tévedés hire, az elnöki ügyosztály végigtelefonálta a hivatalokat és megnyugtatta a háborgó kedélyeket.- Hogy mi történt tulajdonképen? A tanács határozatikig mondta ki, hogy a fizetési előleg és a drágasági segélyre adott előleg csak akkor vonható le, ha! a tisztviselők megkapták a drágasági segélyt. A kettő között tehát Junktim volt. Miután a tanács elhatározta, hogy a drágasági segélyt január elsején folyósítja, a számvevőség összeállította a levonások mértékét. A levonások meg is történtek és a hiba ott keresendő, hogy a megcsonkított fizetést előbb adták ki, mint a drágasági segélyt, holott épen megfordítva kellett volna történni.- A bajt tehát, amely a tisztviselők ijedelmét okozta, a számvevőség csinálta. A számvevőségnek utasítást kellett volna kérni az elnöki ügyosztálytól, ehelyett azonban önállóan, de sajnos, gépiesen cselekedtek. Olyan hiba volt ez, amely különösen a szegény tisztviselők lelkiállapotának oktalan íelizgatása miatt, szinte fegyelmi eljárást vont volna maga utáni. Az illetékes köröknek azonban meg kellett fontolnia, hogy a számvevőség a háború alatt, de különösen most az esztendő végén, emberfeletti munkát végez. Tekintettel kellett erre lennünk és beláttuk, hogy tévedni emberi dolog. Ma már különben is minden rendben van. Az alkalmazottaknak zsebében van minden járandóságuk és a munka folyik a régi kedvvel és a régi becsületességgel. A kellemetlen emlékek ma már a feledésé lettek. A meghódított Duna Budapest jövője a belvízi forgalomban Ez a bolondos, lomha nagy folyó, amelyet Dunának hívnak, olyain észrevétlenül, olyan csöndben viselkedett évtizedek óta, hogy szinte észre sem vettük. A nagy árvíz óta jelét sem adta annak, hogy ő tulajdonképen budapesti állampolgár. Jött azután a háború, amikor az enyhe télen a hajók százai nyüzsögtek a nagy vizen, muníciót vittek, élelmet hoztak, szinte azt mondhaltánk, hogy eldöntötték a háborút. Ezek előtt az érdemek előtt nem lehetett már szemet hunyni. Egész gazdasági irány fejlődött ki, amelynek a középpontjában a Duna áll. Az 1916-ik esztendőben aztán Budapest is ráeszmélt, hogy törődni kell a Dunával. 1916-ban volt a Duna-konferencia és ebben az esztendőben lett módfelett pregnánssá a budapesti kereskedelmi és ipari kikötő kiépítésének kérdése. Büszke örömmel szegezi le a: Fővárosi Hírlap, hogy a mi irótollunk evezte meg legelőször azokat a hullámokat, amelyek a német szakköröktől! mifelénk áramlottak. A Duna-konferencia kifejezés legelőször á Fővárosi Hírlapban látott napvilágot és Bleyer dr. regensburgi polgár- mesternek Bárczy dr.-hoz intézett leveléről is mi emlékeztünk meg először. Azóta is teljes intenzivitással harcolt hasábjainkon a rábeszélő és informáló szó egyaránt. Éppen ezért az ujesztendő kezdetével szinte erkölcsi kötelességünk, hogy mérlegét adjuk annak a figyelemreméltó munkának, amelyet ebben az esztendőben a Duna körül fejtett ki Budapest székesfőváros. Sajnos, a két nagy kérdés, a dunai központ és a kereskedelmi kikötő ügye, még nem került tető alá. A dunai központban még nehéz birkózásunk lesz a makacs Bécs- csel, a kereskedelmi kikötő kérdésében pedig nem jelentékeny, de kényelmetlen belső ellentéteket kell elsimítani. Esztétikai, városrendezési és gazdasági természetű érdekek kerültek szembe egymással az utóbbi időben, amelyet azonban immár jobbár,^sikerült megoldani, áthidalni. Kissé elénkjCbb fáz a vita, amely a kereskedelmi kikötő megoldásának kérdése körül a székesfőváros,, a kereskedelmi és földmi- velési korma * 1 HVttC«fölpienilt. Szerencsére a kivezető i hMétboblVukezdenek már megközelitlu fii: A dolgok számolunk A' életünk hárc szeforrott a két. Mailek előtérbe tóin dége a vár. nács,hozásokon ésc sen viszi előre a Ferenc dr. alpolg megértéssel és ol. csak ő tud érdeme karolni. Végül dr. esős az, aki a fövái gában igen eredmén érdekében. Ezt a lu városi Hírlap arra, a mai helyzetről. A nyes természeténél ’ azonban aiz esenién igen sok fontos l ról azonban5 nem magunk i hanem megkértük közágát, akiknek" neve ösz- mondják^el véleményűit- őexeHeffiyiája, amióta jiVdések, sűrűn ven- )h.elnököl a szaktanaikat áldozva, létkérdést. Mellette Déri buzgólkodik olyan Adással, amilyennel s nagy ügyeket íöl- iRezső udvari taná- “íyhatósági bizottsá- iciót fejt ki a Duna iiut kérte föl a Főösszefoglaló képet izatok a dolog ké- ,vá óvatosak, aki étével tisztában van, kiolvasni a sorok közül. A három nag' kezik: /ilatkozat itt követMatlekovits Sándor dr., v. b. t. t. ny. államtitkár, „Országos Iparegyesület1 elnöke: szorosan összefügg a lévő béketárgyalások ki- attól függ, hogy a békehatározatokat hoznak e — A Duna-kérdtSs most kialakulófélben menetelével. Minden tárgyalásokon milyei kérdésre vonatkozó 1 ag.- Az esetben, ha a Duna nemzetközi ío- lyónak nyilvánittatils, akkor meg kell alakítani a nemzetközi bizottságot, melyben minien parti állam képv sejtetné magát s egyben izottság határozatainak. alávetné magát e 1 Maga a bizottság tál/olról sem az ügyek intézésére volna hivatott, csupán a felmerülő vitás kérdések eldöntésére. Az ilyen nemzetközi szervezet székhelyéül nem lehet más várost elképzelni, mint Budapestet. Egyrészt, mert Magyarországra esik ai legnagyobb, a domináló rész a Dunából, másrészt, mert olyan a földrajzi fekvése, annyira a Duna vonalának súlypontjában fekszik, hogy e bizottság, melynek állandóan figyelemmel kell kisérnie a Duna-vonalat, itt helyezkedhetik ed a legjobban. S legvégül, egy igen fontos érv az is, hogy itt vannak: az ösz- szes akták, melyekből olyan szép kiállítást hoztak ki a Duna-konferencia .alkalmával, — tehát itt egy kész archívum van, melynek alapján mindjárt megkezdődhetnek a munkálatok.- Mindkenki, aki nem ellensége a kérdésnek, minden elfogultságtól és sovinizmustól mentesen kénytelen megállapítani, hogy egyedül Budapest hivatott arra, hogy dunai középpont legyen. Bécsnél .sokkal kisebb a Duna, Ausztriára áltadában a Dunai-vonalból, hozzánk képest, igen csekély rész esik; Bécs- nek semmiképen sem kedvező a földrajzi fekvése, nem is fekszik közvetlenül a Duna partján, mint Budapest, hanem csatorna köti ösz- sze a folyóval... Az egész kérdés egy percig sem volt vitás, amig a Duna-konferencián az ismert fordulatot nem adták az ügynek. De természeti előnyeitől igy sem foszthatják meg Budaipestet s éppen ezek miatt, úgy gondolom, hogy minden akadály és nehézség dacára Budapest lesz a dunai központ s a bizottság székhelye... Déri Ferenc dr., alpolgármester: — Ha eddig nem tudtuk volna, megtanított rá a közelmúlt, hogy az országra is káros az egyoldalúság, minden téren. Káros a termelés terén, ahol éppen úgy szükség van az ipari termelésre, mint a mezőgazdaságira. És káros a forgalom terén is. A közlekedési eszközök fejlesztése tekintetében az állam abba a kétségtelen egyolla- luságba esett, hogy úgyszólván csak a vasutakra fektetett súlyt. A vizi közlekedést meglehetősen elhanyagolta. És mit tapasztalunk? Majdnem a legnagyobb bajunk ma a szállítás nehézsége. Ami kevés élelmiszerünk van, sokszor azt sem tudjuk megkapni a szállítás nehézsége miatt. Szenünk van elég, a bányák ki is tudják termelni, de nem tudjuk elszállítani. Milyen jó szolgálatot tudna most tenni egy fejlett vízi forgalom. A vizen való szállítás olcsóbb is, mint a vasúton. Igaz, hogy lassúbb, de hát ma például az áru, amely rendesen három nap alatt érkezett, három hétig jön a vasúton és még örülünk, ha egyáltalában jön. — Közép-Európának egyik legnagyobb folyója a Duna és kiválóan alkalmas arra, hogy az áruforgalomnak fő vizi utjává legyen. Jelentőségét végre felismertük mi is, felismerték szövetséges szomszédaink is. Ennek a jelentőségnek a hangoztatása szempontjából volt fontos a Duna-konferencia, amelyet a közelmúltban Budapesten tartottunk meg. Ezzel a közvélemény egyúttal Budapestre, mint a dunai forgalom lehető központjára is terelte a figyelmet. — De, hogy ez megvalósuljon, ahhoz nem elég a földrajzi fekvés, nem elegendők a természet által nyújtott előnyök, nekünk magunknak is hozzá kell járulnunk munkával, áldozattal. A legelső és legfőbb teendő « budapesti kikötő megalkotása. Budapestnek tulajdonképen még nincs kikötője. Van kiépített rakpartja kikötés céljára, de most már ez is kevés és különben sem pótolhatja az igazi kikötőt. El kell tűnnie végre minden akadálynak, amely útjában áll a budapesti kikötő mielőbbi létesiilésének. Elsősorban a fővárosnál kell érvényesülnie annak az álláspontnak, hogy egy város életében és fejlődésében az iparnak és a kereskedelemnek, a város éltető erejének az érdeke a legfőbb szempont. Továbbá a kormánynak és a fővárosnak is meg kell végre értenie egymást ebben a kérdésben. A kormánynak nem lehet azt a felfogást vallania, hogy a létesülő kikötő elsősorban országos kikötő, hanem egyforma mértékben kell kielégíteni a főváros igényeit is. Kormánynak és fővárosnak vállvetve kell megtenni mindent,