Fővárosi Hírlap, 1917 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1917-01-03 / 1. szám
I 1 I Hatodik évfolyam Budapest, 1917. január 3-án. 1. szám ELŐFIZETÉSI AnjfJCx Egész. évr*e ........... 20 K. Fe l évre ................. IO K. Eg yes számolt kaphatók. a kiadóhivatalban. Várospolitikai és közgazdasági hetilap Felelős szerkesztő : Dacsó Emil Megjelenik minden szerdán. Szerkesztőség és kiadóhivatal: VI. kér. Szív-utca ...... IS. szám Telefon ............... 137-13 Uj esztendő napja múltnak és jövendőnek ölelkezése; a letűnő év számadásait átadja utódának, az utód pedis program mot vall, Ígéreteket tesz. A városházán derűs reménységgel fogadják az 1916. letűnését és bízó hangulattal az 1917. érkezését. Valóban minden oka megvan Budapestnek arra, hogy a múlttól könnyen búcsúzzék és a jövőt epedve várja. Mi az, amitől búcsúzunk? — a háború súlyos éve, a közélelmezés halmozott nehézségei, botrányok, deficit, uj adók. A jegy rendszer kiterjesztését hozta az elmúlt év; a kenyér jegyhez csatlakozott a tejutalvány, a zsirjegy, a cukorjegy, a babjegy, a rizsjegy, a petróleumjegy. Újabb és újabb bajokat hozott felszínre a háború: petróleumhi- ányt, cukorhiányt, fahiányt és szénhiányt. Az árak konzervatív álláspontot foglaltak el: nem csökkentek egy fillérrel sem; viszont tagadhatatlan, hogy Budapest ellátása jobb volt, mint 1915-ben. A botránykrónika újabb lapokkal gazdagodott: a Zita-kórház dolgával és a; müszer- ■" 5; : b :! A Uö.zU'kt'dóv o!v:')i >.< • / >.••.a*• amilyennek még a mai viszonyok közepette sem lett volna szabad lennie. A konflisok és gum- mirádlisok, az alig néhány, de annál rozogább autotaxi a végűket járják, a 'csavargőzösből hullaszállító lett, a svábhegyi fogaskerekű a villamosokkal versenyez balesetek dolgában, a villamosok akadozva közlekednek, az omnibusz döcögve és megdrágulva, az autóbusz párosán — de csak páratlan napokon. Budapest pénzügyei őrösén expanzív fejlődést mutattak; az esztendő folyamán egy harmincmilliós folyó- számlakölcsön akadt, egy tizenhárommilliós márkakölcsön és egy nyolcvanmilliós kötvénykölcsön; ezzel szemben a deficit mintegy ötven millió koronára emelkedett és az ellensúlyozására már nem elég sem a vigalmi adó, sem a világítás megdrágítása, sem a világítási adó, hanem szomorú és kényszerű örökségképen a közlekedési adó és még néhány árdrágítás maradt a következő esztendőre. Az építkezések -— szüneteltek, következésképen az ipar és, a kereskedelem is vegetált. A szociálpolitika egyetlen terméke, a központi konyha, viszont a Népjóléti Központra büszkén hivatkozhatik az elmúlt esztendő. Nem szabad megfeledkezni a Duna-konferen- cia cimii nagyszabású Duna-ünnepélyről sem, mert ez a dolog szintén az 1916. lelkiismeretét terheli. Örökölni fogja ezt a problémát az 1917. év és a hagyaték magában foglalja a budapesti kereskedelmi kikötőt, az ipari hitelszövetkezetek, a közegészségi Programm megvalósításának legalább a kezdetét, az Általános Villamossági megváltását, a Gellért-fürdő megnyitását, a háztartás végleges rendezését. Mindez azonban elenyésző csekélység, csupa helyi jelentőségű, kis dolog ahhoz képest, amiben bízunk, amit a jövő évtől várunk. Egyetlenegy szónak a megvalósításától függ az 1917. év sorsa. Ha béke lesz, akkor szöllő is lesz és lágy kenyér is. Ha nem lesz, -—- sorsunk nem javul, — sőt rosszabbá válik. És mert erre gondolni sem szabad, éljen az uj esztendő és éljen — a béke. * • » Felebbezést adtak be a világítási adó ellen, ennélfogva a pénzügyminiszter és a belügyminiszter döntenek végső fokon ebben az ügyben. Sajnos, a múltak tapasztalatai azt mutatták, hogy az ilyen felebbe zések sikerében nem szabad bízni, mert amikor uj terhekröl van szó, akkor az előzetes miniszteri szentesítés a tarsolyában van mindig a tanácsnak. Nem fogják levenni rólunk a világítási adót és ha levennék, az is csak annyit jelentene, hogy bőrünkre az állam tart elsősorban igényt. Bezzeg másként van ez azoknál a közgyűlési határozatoknál, amelyeket általános rokohszenv kisér végig minden fórumon. Konkretizálva ezt a tételt, az uj állások szervezésére mutatunk rá. íme, ezt a határozatot egyhangú lelkesedéssel hozta a közgyűlés és a belügyminiszter még sem akarta jóváhagyni s amikor végre jóvá- hc gviff akkor dfíti&L ki. l'ogy inkndordyjpen — rosszul vau jövukagyvn. A kabátgomb \ leszakadófélben vaji .már} annyit számolgatják rajta,ya'\V(írj)fíúizd utak, hogy meg- váltsák-eHoh)gdskérékűév1Í Átevezett ócskavas-tömegéi'? Azonközbén bedig. a katasztrófák szamával arányban növekszik Urban urék ‘étMagya is. Végtére pétiig^ igazuk is van nékik-, mert vagy bizottKági tag az ember, vagy nem. Ha pedig lm,'akkor a város tartpsik. a fogaskerekűt olyan árban megvenni, dnHyílja q Művi egész vonalhálózata kerülne Nvltczébéj,, A /óváros polgárságának tisztességes közlekedést tartozik adni és ha az Utjbün-talyiga lépten-nyo- mon kisiklik, akkor nincs más joga, mint drága pénzen megváltani azt. Más hatóságok joga és kötelessége, hogy vagy fölépit- teiik a vasutat Ürbánék, vagy becsukják a boltot, akkor majd épít helyette a főváros. Harmadik eset nincs. Az emberélet veszélyeztetését Afrikában sem lehet értéknöve- lésr használni. Csak Magyarországon . . . Tülekednek a bizottsági tag urak. Tahin azért, hogy melyikük tudja megmenteni a fővárost a deficittől, a rossz közlekedéstől, a még rosz- szabb világítást ól? Határozottan állíthatjuk, hogy e feltevések alaptalanok, mert a bizottsági tag urak ambíciója sokkal nemesebb, sokkal mélyebben számitó. Arról vannak hatalmas és izgalmas viták, hogy ki képviselje a fővárost, ennél a fogadtatásnál és annál az üdvözlésnél és amannál a küldöttségjárásnál és hallatlan gravámeneknek szülői ezek a nagybntosságu, életbevágó problémák. Felvonulnak a kerületi, felekezeti, politikai érdekek bajnokai és az önjelöltek, a mindenütt jelenvoltak és jelen lenni akarók kórust elnyomja Budapest közigazgatási bajainak kiáltó zaját. Szédületes energiák pazar adtatnak el és némi túlzással azt lehetne mondani, hogy a boldog kiválasztottak disznói gyár ja nemhogy leplezné, hanem pőrére vetkőzteti őket. Fekete csütörtök n városházon Riadalom a hivatalos copf miatt Elsietni semmit sem jó. Még a kellemes hírrel sem szabad a kelleténél előbb kirukkolni. Ezeket az aranyigazságokat a mult heti baklövés után nem volna oktalan dolog a városháza egyik-másik hivatalos szobájában rámába foglalva kifüggeszteni. Annyi bizonyos, hogy az a kavarodás, ami a tisztviselők januári iizeiésé- nek kiadása körül támadt, a hivatalos copf egyik legszebben kifejlődött példányának köszönhette létrejöttét. Azok a bizottsági tag m ák, akik imitt-amott fölemelkednek a közgyűlésen és nekiförmednek a közhivatalnokok modorbeli hiányosságainak, nem ártott volna, ha véletlenül láthatták volna a megriadt, lekopott tisztviselőket abban a pillanatban, amikor havi fizetés címén 40—60 koronákat nyomtak a pénztárnál a markukba. Biztosak vagyunk benne, hogy soha többet nem háborodtak volna föl. A múlt csütörtök fekete napja volt a főváros alkalmazottainak. Ennek dacára nerii lenne igaza annak, aki kázust csinálna a dologból. Akik a hibát elkövették, azok részéről nem a { rosszakarat dolgozott hanem csak a hivatalos copf érvényesült hűszönnégy "órára. Ez is elég volt azonban arra, hogy a tisztviselők között egyenesen pánik törjön ki. A tisztviselők, akiket megkérdeztünk, hogy mi történt a kedélyek lecsillapulása után, röviden csak ennyit mondtak: — Valahol elfelejtettek gondolkozni. Hogy hol, azt nem tudjuk. Vagy az elnöki ügyosztályban, vagy a számvevőségben. Nem fontos, hogy hol, sokkal fontosabb, hogy a tisztviselők rettenetesen fájdalmas órákat éltek át, ellenértékeként annak az idegsorvasztó, fokozott munkának, amit a háborúban kifejtenek. A pánik. Hogy keletkezett a pánik? Röviden elmondhatjuk. December utolsó napjai az idén ünnepnapok voltak. December 30. koronázás és december 31. vasárnap. A főváros tehát már 28-ikán kiadta a fizetéseket. De nem volt köszönet benne. Tizenegy óra után, boldogan rohantak a tisztviselők a pénztárakhoz központban és elöljáróságokon egyaránt. Nemcsak fizetést, hanem drágasági pótlékot is vártak. Itt azonban percek alatt kiderült a kínos meglepetése m i n- d e n előzetes értesítés nélkül levonták a nyáron adott beszerzési előlegnek három havi részletét. A tisztviselők pici, garasokkal dolgozó háztartása ilyen meglepetéseket nem bir ki. Emberek, akik krajcárokkal kénytelenek számot vetni, megriadva kapták kezükbe a lehetetlenül megszabdalt fizetéseket. A temperamen honosabbak káromkodva, a szeli- debbek meleg, fájó könycseppekkel a szemük szögletében távoztak a kasszától. Éhezünk a koronázásra. Lássunk egy-két példát, hogy mi történt? Az egyik elöljáróságon láttuk: egy kezelőtiszt, aki nős ember, kapott 67.04 koronát, egy másik, akinek több gyermeke is van, 137.61 koronát, egy hadbavonult számtiszt négy gyermekkel 150 koronát, maga a pénztáros 47 koronát, az egyik szolga 38 koronát és végül eg3^ számtiszt, aki harmadik éve katona. egész családja számára 27 korona 32 fillért.
