Fővárosi Hírlap, 1916 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1916-03-15 / 11. szám
b Budapest, 1916. március 15. A TŐKE Háborús nyareségek. A háború gazdasági evolúciójának egyik legjellegzetesebb tünete az a páratlan konjunktúra, mely különösen a hadseregszállitással kapcsolatos iparágakban nyilvánult meg. Egyes iparvállalatok háborús mérlegei valósággal fantasztikus nyereségeket mutatnak ki. Vannak társaságok, melyek 1915-ben egész részvénytőkéjüket megkeresték. Az csak természetes, hogy az uj adóalapok kutatásánál a kormányok figyelme első sorban ezekre az óriási háborús nyereségekre terelődött, melyek ma már csaknem az összes európai álllamokban törvényhozás tárgyát képezik. Az általános szempont mindenütt az volt, hogy a háború senki részére se lehet alkalom arra, hogy a rendesnél nagyobb hasznot biztosítson magának, Ennek a felfogásnak adott kifejezést Helffe.rich, a német birodalom pénzügyminisztere is, amidőn a háborús nyereségek megadóztatásáról szóló törvényjavaslat benyújtásánál azt mondotta , hogy nem lehet tűrni, hogy a háború bárkire nézve is konjunktúra legyen. Egyes német közgazdászok arra az álláspontra helyezkedtek, hogy jogtalan minden olyan háborús nyeieség, mely az illető hadseregszáílításnál megforgatott készpénz 10 százalékát meghaladja. A porosz kereskedelmi miniszter pedig arra az ellenvetésre, hogy aki sokat kockáztat, annak sokat is kell keresnie, azt válaszolta, hogy ez a felfogás erkölcstelen, mely a háború tényének egyenesen ellene mond. A háborús nyereségeket ma már csaknem az összes hadviselő államokban megadóztatták, illetve törvényes intézkedéseket tettek arra nézve, hogy ezek a nyereségek a megadóztatás alól ki- vonhatók ne legyenek. Mindenütt tért hódított az az elv, hogy azok, akik a háborúból fokozott hasznot húznak, a növekedő állami kiadások fedezésére fokozottabb mérvben vétessenek igénybe. — Angliában a háborús nyereségekre 50 százalékos adót vetettek. Újabban a kormány törvényjavaslatot terjesztett elő, mellyel ez az adó 75 százalékra fog felemeltetni. Franciaországban a háborús nyereségek adója progresszív skála szerint 5 százaléktól 30 százalékig emelkedik. Oroszországban 20—25 százalékos adó rovatott ki az 1915. évre a részvénytársaságok ama jövedelmei után, melyek az alaptőke 3 százalékát meghaladják. Olaszországban királyi rendelettel megtiltották, hogy a részvénytársaságok 8 százaléknál nagyobb osztalékot fizethessenek. A 8 százalékon felüli nyereség 10 százalékos adóval sujtatik. A németországi Kriegsgewinnsteuer progresszív alapon 35 százalékra emelkedik. Nálunk a háborús nyereségek megadóztatására konkrét intézkedések még egyáltalán nem történtek. A kormány mindössze annyit tett, hogy rendeletet adott ki, melyben kimondotta, hogy a részvénytársaságok a háborút megelőző bárom év átlagánál nagyobb osztalékot nem fizethetnek. Ezzel a társaságokat tehát arra szorította, hogy n’gyobh összegeket helyezzenek tartalékba, amelyek aztán esetleg külön megadóztatás alapját fogják képezni. Csakhogy egyes vállalatok ezt a rendeletet úgy játszották ki, hogy még a mérleg publikálása előtt a részvénytőkét felemelték, aminek következtében természetesen a kimutatott nyereség százalékaránya kisebb lett. Németországban az ilyen kísérleteket kormányrendelettel hiúsították meg. Ott a társaságokat törvénnyel arra is kötelezték, hogy az 1915.'évi nyereség 50 százalékát a háborús megadóztatásra tartalékba helyezzék. Nem ismerjük a kormány terveit a háborús nyereségek megadóztatása tekintetében < Azt se . tudjuk még, hogy ez az adó milyen skála szeritat fog megállapittatni. Egyet azonban tudunk, és ez az, hogy az államnak reá kell tennie a kezét azoknak az óriási nyereségeknek egy részére, amelyet egyes vállalatok a háborús konjunktúra következtében elértek. Erkölcsi és jogi szempontok követelik, hogy ezek a nyereségek a fokozott megadóztatás alól ki ne vonassanak. Malmok, cukorgyárak, bőrgyárak, vasgyárak, szeszgyárak, cipőgyárak, textílgyárak stb, 20, 30, sőt 50 százalékos nyereségeket mutatnak ki. Mindez bizonyítja, hogy egyes ipari termékek drágítása nem kényszerű szükségből, hanem egyenesen a részvényesek érdekéből történik. Ennek a gazdasági életre nézve káros törekvésnek csak úgy lehet útját vágni, ha az állam a háborús nyereség- többletnek a kincstár javára való konfískácíóját, vagy pedig legalább 50 százalékos megadóztatását mondja ki, Nemcsak államfináncíális, de etikai szempontok is szükségessé teszik, hogy azok, akiknek a háborúban jól megy és abból előnyöket és hasznot húznak, a közterhek viselésére is fokozottabb mértékben vétessenek igénybe. Tisztviselők szövetsége. A legnagyobb és legkomolyabb tisztviselőszervezetek jelentik, hogy semmi közük a „Tisztviselők Szövetsége“ cimü uj alakuláshoz, amelyet Czövek Jenő fundált ki. A tiltakozás magyarázata az, hogy a „Tisztviselők Szövetsége“ __ minden va lószínűség szerint __ megtámasztása akar lenni uj cégtáblával a „Tisztviselők biztositó intézete r.-t.“-nak, a melyet Czövek Jenő 1913-ban alapított az „Országos Községi Bank“ segítségével, 400.000 korona alaptőkével a tisztviselők biztosítási igényeinek kielégítésére és főleg családi pótlékkal fedezett biztosítások kötésére. Minden üzlet tisztességes, ha tisztességes —, de kimondottan üzlet legyen és ne altruísztíkus, szociális szervezet, mert ez viszont sohse szabad, hogy üzlet legyen, Czövek Jenő és társai csináljanak biztosító üzletet és boldoguljanak, ha tudnak, de ne csináljanak „Tisztviselő Szövetséget“, mert ez a cégér nem lehet assecurálásí márka. — Lukács György dr. v. b, t. t. pedig — aki egyik legkiválóbb, legtiszteletreméltóbb embere a magyar közéletnek és a kinek nemes buzgósága valóban csak jobb ügyekhez méltó, írjon gyorsan, lehetőleg express egy rövid búcsúlevelet a „Szövetséginek. Az Adria szubvenciója. A Fővárosi Hírlap már ismételten rámutatott arra a jogtalan haszonra, melyet az Adria tenger- hajózási részvénytársaság azáltal élvez, hogy a horribilis állami szubvenciót a járatok szünetelése dacára is fölveszi. Erre a víszásságra hívja fel a figyelmet a bécsi „Der Kapitalist“ is, mely legutóbbi számában azt írja, hogy míg az osztrák szubvencionált hajóstársaságok államsegélyei a háború alatt nem folyósíttatnak, addig a magyar társaságok a szubvenciót megkapják, dacára annak, ho4y szénben és zsoldokban óriási megtakarításokat eszközölnek. A Hitelbank hadíadománya. A Magyar Általános Hitelbank igazgatósága elhatározta, hogy a részvényesek idei közgyűlésének javasolni fogja, hogy az intézet a hadi rokkantak segitésére rendkívüli adományképen egy millió ! koronát folyósítson. A Hitelbanknak ez az óriási áldozatkészsége méltó ahhoz a kiváló pozícióhoz, melyet ez az intézet az ország közgazdasági életébe! elfoglal. Tudtunkkal ez a legnagyobb adomány melyet nálunk hadi jótékonysági célokra egy összegben juttattak. , Előléptetés a Hitelbanknál. A Magyar általános kitelbank igazgatósága Engel Emilt cégvezetővé, Bán Tibort, Lóránt Ernőt és Forgács Józsefet az intézet titkáraivá, Csillag Imrét felügyelővé nevezte ki. A fakitermelés előmozdítása. Tudvalevő, hogy a kormány a főváros tüzifa- szükségletének biztosítása érdekéiben a fatermelők részére jelentős kedvezéseket biztosított. Ezeket a kedvezéseket — mint az Az Újság jelenti — a kormány újabban kiterjesztette más városok és közintézmények szükségletére, továbbá vasutak és bányavállalatok talpfa, illetve hányafa-szükségittének biztosítása érdekében is. Beszámolók és közgyűlések. Hitelbank. A Magyar általános hitelbank 1915. évi mérlege a 2,528.186 K (1914-ben 1,150.098K) áthozat betudásával és a hadi rokkantak segélyezésére rendkívüli adomány címén beállított 1,000.000 K levonása után 14,8889.284 K tiszta nyereséget tüntet fel, az előző évi 12,903.529 K-val szemben. Az igazgatóság a március 18-án tartandó közgyűlésnek indítványozni fogja, hogy osztalékul 45 K = 11 és egynegyed százalék (tavaly 38 K = 9 és fél százalék) fizettessék ki, továbbá hogy — úgy mint a múlt évben — a rendes tartalékalap javadalmazására 1,000.000 K, az intézeti székház értékleírására 1,000.000 korona fordittassék és 3,053.174 korona uj számlára vitessék át. A kamatbevételek 12,012.642 K-ról 12,691.557 K-ra emelkedtek, amiben része van annak, hogy a hadikölcsön jegyzések céljaira elvont összegek dacára a betétek 58,587.414 K-ról 94,036.561 K-ra és a hitelezők tétele 385,021.110 K-ról 673.568.086 K-ra emelkedtek, úgy hogy e címeken a bank most már 768 millió K-t kezel. Fabank. A Magyar Fakereskedők Hitelintézete r.-t. vasárnap megtartott tizedik rendes közgyűlésén az igazgatóság által előterjesztett összes indítványok egyhangúlag elfogadtattak, A 36. számú szelvény folyó hó 13-tól kezdődleg kerül beváltásra. A közgyűlés az alaptőkének 20.000 darab uj részvény kíbocsájtásával 10 millió koronára való felemelését határozta el. Tízezer darab uj részvényre az elővételi jog az eddigi részvénybiríokosoknak biztosíttatik aképpen, hogy minden három darab régi részvényre egy uj részvény 230 korona árfolyamon átvehető, mig a többi 10.000 darab részvény szabad utón eladható. Az uj részvények az 1916. év jövedelmében már részesednek, mihez képest e hó 15—24-ike között eszközlendő befizetés alkalmával az ez évi január 1-től számítandó kamat is befizetendő. Az eddigi felügyelőbizottsági tagok újból megválaszíattak, uj tagul Missák Henriket választoták meg. Schlíck-Nícliolson. A Schlick—Nicholson gép-, waggon- és hajógyár r.-t. igazgatósága legutóbb tartott ülésén megállapította az 1915. évi mérleget, mely 1,568.420.09 K eredménnyel zárul; ebből 450.000 K értékcsökkenés és 376,062,07 K kétes követelések leírása után 742.358.02 K tiszta nyereség marad az előző évi 4986 K 26 fillérrel szemben. Az igazgatóság a folyó hó 30-án megtartandó közgyűlésen 10 K osztalék fizetését fogja indítványozni. Ezenkívül a rendes tartalékalapot 50.000 K-val javadalmazza és 205.122,22 K-t visz át az uj esztendőre. Az igazgatóság továbbá Jünker Géza cégvezetőt aligazgatóvá, Kunvári Menyhért főmérnököt cégvezetővé és Kunitzer Alfréd főtisztviselőt igazgatósági titkárrá nevezte ki. Tisztviselők takarékpénztára. A Magyar Tisztviselők Takarékpénztára Rt. e hó 9-én tartotta meg ezévi rendes közgyűlését Tabódy József miniszteri tanácsos elnökletével. Keleti Lajos vezérigazgató terjesztette elő az igazgatóság jelentését, mely szerint az intézet az 1915, üzletévben 1,415.000 korona bruttó nyereséget ért el, az előző évi 1,323.000 koronával szemben. A takarékpénztárnak egyetlen visszleszámítolt váltója vagy engedményezett kölcsöne sincs. Elnök ismertette o biztositó intézet alapítása tárgyában benyújtott indítványt. Lakos Gyula kír. főmérnök és Lukács István kulturfőmérnök javaslatára kimondotta a közgyűlés, hogy az ország gócpontjain a helyi részvényesek tömörítésével képviseleteket állít fel és szerves blokkot szervez a. Magyar Tisztviselők Takarékpénztára és bíztositó intézetének fejlődése érdekében. Lipótvárosi takarékpénztár, A Lipótvárosi Takarékpénztár rt. a napokban tartott?, render közgyűléséi Az igazgatóság jelentéséből kiemeljük, hogy az intézetnél elhelyezett betétállomány a múlt évben több mint 1,000.000 koronával növekedett. A közgyűlés az igazgatóság javaslatait egyhangúlag elfogadta és elhatározta, hogy a 458.942 koronát tevő nyereségből 320,000 koronát fordít az esedékes szelvényeknek nyolc koronával való beváltására. Kiadja: a „FŐVÁROSI HÍRLAP“ lapkiadó-vállalat. A kiadásért felelős: Dacsó Emil. Merkantil nyomda. Havas és Lehner.
