Fővárosi Hírlap, 1916 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1916-01-26 / 4. szám
2 Budapest, 1916 január 26. őket cs akárhányszor haldoklókat órákon át fuvaroznak. Mindennek a visszás állapotnak végét veti az elosztó jellegével biró központi kórház, mert akkor minden betegszállításnak ez a2; egyetlen és kizárólagos célja lesz. A központi kórház minden beteget fölvesz és az egyes kórházak viszonyait, ágyszámát és specifikus rendeltetését figyelembe véve osztja, el a betegeket, akiket valamennyit innen szállítanak majd abba a kórházba, a melyben hely és megfelelő ápolás van biztosítva számukra. Bent a központi kórházban csak azok a betegek maradnak, akiknek továbbszállítása veszélyes lehet, vagy akiken már úgy sem, lehet segíteni. A központi kórház helyének megállapítása még nem történt meg. Az egyik terv szerint a Rókus testkének szabályozása után íönmaradó terület szolgálna erre a célra, de igen élénken foglalkoznak azzal a gondolattal is, hogy a háború után olcsó pénzen valamelyik hadikórházat vásárolják meg. ahol legalább ideiglenesen elhelyezik, a központi kórházat. E tekintetben leginkább a Zita-kórház és a Révész-utcai hadikórház jöhetnek számításba. Bármiképen oldják is meg a problémának ezt az ideiglenes részlet- kérdését. remélni lehet, hogy a betegek ha- lába-fuva rózsásának ilyen módon radikálisan végét lehet majd vetni. Dj rend az építkezéseknél. Az építési sza bályzat revíziója A Fővárosi Hírlap több Ízben megemlékezett már olyan esetekről, amikor a Közmunkák Tanácsa a két év óta alkami zasoan .evő építésügyi Szabályzat bizo_ nyos intézkedéseit elégtelenednek, vagy hiányosaknak ' találta. Ezeken a helyeken pótlékokkal értek, ideiglenes rendelkezésedet hoztak, amelyek arra várnak, hogy az Építési Szabályzat revíziója alkalmával oda is bekerüljenek. A városépítési ügyosztály szintén több előterjesztést tett a hiányok kiegészítésére, a homályos helyek magyarázatára és egyes helyek gyakorlati alkaima_ zása iráni. Harrer Ferenc tanácsnok, a városépítési ügyosztály vezetője, a Fővárosi Hírlap karácsonyi számában rámutatott arra a. törekvésre, hogy a még szükséges változtatások a szabályzat egységes módosítása révén vitessenek keresztül. Az ügyosztály az erre vonatkozó előterjesztés anyagát máris munkába vette. A szándék az, hogy a háború befejezése után meginduló erősebb építkezési tevékenység gyakorlati kritika alapján kikristályosodott szabályzatot találjon. A szabászat revíziója természetesen nem hoz uj alapelveket, hanem inkább csak a javított és bővített kiadásról^ a hiányok pótlásáról és a homályos helyek tisztázásáról lehet szó. A tanács előterjesztése eddig még nem érkezett meg a Közmunkák Tanácsához, de magának a Közmunkák Tanácsának is vannak olyan kívánságai, amelyeket hiányok kiegészítése szempont, jából föl akar venni a revízió alkalmával. Mint illetékes helyről értesülünk, a már is végérvényesnek tekintendő kiegészítések a következők: Az Építésügyi Szabályzat 17. szakaszához ezt a pótlást fogják fűzni: „A Fővárosi Közmunkák Tanácsa a fővárosi tanács meghallgatásával a városrendezési terv revíziója során csetrőPesetre az Építési Szabályzatban előirt építési mód helyébe más építési módot állapíthat meg.“ Ez az uj intézkedés — mint látható — enyhíteni igyekszik a paragrafusokba szorított elvek merevségén és a tanács meghallgatásával szabadabb kezet biztosit a Közmunkák Tanácsának. Természetesen ez csak a nagyszabású városrendezési tervekre szoritko. zik, amikor különféle érdekek összeütközésre és a ra_ dikálís átalakítások nagystílű volta sok méltányosságot kíván. Ennek a méltányosságnak az alkalmazha. tására szükséges a fönt idézett^ kissé elasztikusnak tetsző, de annál fontosabb intézkedés. Egy másik módositás arra vonatkozik, hogy ki a felelős az építési engedélytől eltérő építkezésekért? Ezt a rendelkezést annak idején már ismertette a Fővárosi Hírlap. Az intézkedésnek ma már az a kiformált szövege is elkészült, amely az Építésügyi Szabályzat 49-ik szakaszában fog helyet foglalni és amely szóróLszóra igy hangzik: „Ha az építkezés kivitelével a végrehajtó szakértőn kiviil építésvezető is működik közre és beigazolódik,, hogy a jóváhagyott tervtől való önkényes eltérés ennek az utasítására,vagy közreműködésével törént, ezért a szabályellenességért az építésvezető is felelős.“ Külön speciális intézkedést kíván fölvenni a Köz_ munkák Tanácsa egy, a Il-ik kerületben alakítandó köztér körül emelendő házak építésére vonatkozólag is. Ez a módositás igy fog hangzani: „A II. kerületi Irma-térre néző telkeken — kivéve a tér északi oldalán a Fazekas és Málna utcák közt fekvő telkeket — legfeljebb 19.50 m. -magas, illetve 3.40 m. ürmagasság esetében, legfeljebb 21 méter magas házakat szabad építeni.“ Ennek a speciális intézkedésnek a magyarázata azj hogy a főváros ezen; a helyen telkeket vásárolt, amely telkeken városi p rkot óhajt a közel jövőben létesi. teni, A szabályzat szerint a telektulaj onosok most már építhetnének 25 méter magas házakat is, miután a város az elég szűkös helyet bővítette azzá, hogy egy kis teret képezett. ' Hogy azonban a Közmunkák Tanácsa mégis speciális intézkedést tart szükségesnek, annak az a magyarázat., hogy az itt levő iskolá. kát és parkot akarja megvédeni. Vannak azután a Közmunkák Tanácsának más, apróbb jelentőségű változtatásai is. Az egyik például a tűzfalakra vonatkozik. A tűzfalra vonatkozólag ugyanis a szabályzat azt rendeli el, hogy a feltűnő tűzfalakat díszíteni kell. Az elöljáróságok itt abba a tévedésbe estek, hogy igen sokszor olyan tűzfalak díszítését is követelték, amelyek csak az udvarról láthatók. A Közmunkák tanácsa most precizirozni kívánja, hogy ez a rendelkezés csak az utcáról látható tűzfalakra vonatkozik. Ide tartozik az a módositás is, hogy a Szabályzat revíziója után mosókonyhát utcára is szabad lesz majd építeni. Különösen az üzletek, a mosódák számára fontos ez, amelyek igen sokszor utcára nyíló pincéikben helyezjk el műhelyeiket. E tekintetben a Közmunkák Tanácsa csak azt köti ki, hogy az ilyen mosókonyhákon ki nem nyitható ablakok legyenek. flllllllllllBllllllllIhlülBllllllllliiiiijigiiiiiiiiii ' ■' •" Kalandos történet- három vaggon kukorica-daráról Nem Kell tőikét kovácsolni az ügyből, amit itt él-mondandók' vagyunk, mert hiszen a mai zűrzavaros viszonyok a táplálói annak a lehetőségnek, amely akár a botrányig fokozódik. Mégsem tekintjük a dolgot egyébnek, bár egyesek igen súlyos anyagi károsul ás a is kockán forog, mint amaz operett-témák egyikének, a melyekben a székesfőváros vezetőszerepet játszik. Olyan szerepet, amely nélkül az operett nem is leimre vidám műfaj, hanem szomorujáték. Három vagon kukorica körforgalmáról vau szó, amely körforgalom bizonyos futballisztikus erő-beavatkozások révén jött létre, A dolog még az elmúlt esztendő októberében kezdődött azzal, hogy a Cservenkai mürnalom eladott a Polgári Serfőzdének három waggon kukorica-darát. A szállítmány annak rendje és módja szerint megérkezett, a Serfőző azonban, tekintettel a neki szükséges speciális minőségre, kifogásolta és nem vette át a szállítmányt. A cseivenkai mümalom erre nem tehetett egyebet, a három waggon kukorica^darát be- raktároztatta a budapesti közraktáraknál. Egy-,, ben pedig megbízta Büchler Izsó nevű ügynökét, hogy gondoskad'jék az áru értékesítéséről. A három waggon kukorica-darát közvetítés utján időközben megvette Augner Edé'né, aki a cservenkai műmalomnak a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank kőbányai fiókja révén ki is utalványozott 6CC0 korona előleget. Itt kezdődik aztán a kavarodás, amely másként létre sem jöhetett volna, ha a főváros rá- nem teszi a maga balkezét a kukorica-darára. Megtudták ugyanis a városházán, hogy a közraktárakban három waggon kukorica-dara fekszik. siettek azt rekvirálni. Keletkezett is olyan khaosz, hogy bár a tánc még októberben kezdődött és bár mindjárt februárt Írunk, de még ma sem lehet tudni, kié az áru, ki vette meg, ki fizeti ki és mi lesz véle? Büchler Izsó, akit nyilván a cservenkai mümalom űzött a még hátralevő 10.000 korona in- kasszálására, megindult és legelőbb is Augner Edénétől kérte a pénzt. Augnerné azonban azt válaszolta, hogy neki ma már semmi köze a kukoricához, mert a főváros rátette a kezét. A városházán, a közélelmezési ügyosztályban viszont ismét Augnernéra hivatkoztak, aki mint vevő a kukoricát nem adja ki. Büchlert igy ismét Augnerné kőbányai szalonjába futballozták, ‘ akkor derült ki, hogy ha a város kukoricát nem re- kviráita volna, akkor sem lenne többé az övé, mert Augnerné viszont eladta a Telepítő és Parcelláz ó Bank n a k. Hogy hol mindenhol járt már Büchler a pénzért, annak csak a jó isten a megmondhatója. Fizetni azonban senki sem fizet, sem a Polgári Serfőzde, sem Augnerné, sem a főváros, sem a Leszámitolóbank, sem a Telepitő és Parcellázó Bank, sem senki a világon. A kukorica is bitang jószággá lett, senki sem vallja magáénak és mindenki jogot formál hozzá. Közben azonban még egy név került felszínre. Amikor ugyanis Augnerné szive megesett a szegény Büöhleren, igy szólt hozzá: — Én nem segíthetek magán, kedves barátom, de adok egy jó tanácsot. Menjen el Medu- nánéhoz (aki tudvalevőleg Augnerné nővére), ö ügyes asszony, talán tud a maga érdekében valamit csinálni a városházán. Talán ha ő pártját fogja magának, az ő kedvéért föloldják esetleg a városházán a kukorica zárlatát. Augnerné e klasszikus tanácsával aztán egyelőre le is záródik a kalandos história. Ma még nincs tovább, ma az ügy Medunáné kezei között van és a kérdés az, hogy ezek az ügyes kezek életre tudják-e kelteni a tetszhalottat? Neki talán sikerül kibogozni a szövevényes ügyet és megeshetik, hogy az ő révén a cservenkai műmalom is hozzájut a pénzéhez és a közraktárakban dohosodé kukorica-dara is tudatára ébred, hogy kinek a szolgálatában rothad szorgalmasan? Ami pedig a tanulságokat illeti, nem kell nagyon sóikat gondolkodni, hogy mi okozza Budapesten a drágaságot, ha ráeszmélünk, hogy hitvány három waggon kukorica ennyi kézen és ennyi tortúrán megy keresztül. Ilyen körülmények közt pedig nem az a csoda, hogy drágaság van, hanem az lenne a csoda, ha nem volna. Végeredményben pedig ki az oka az egész kavarodásnak? Senki, csak a főváros. Vagy van a fővárosnak rekvirálási joga. vagy nincs. Ha van, miért nincs és ha nincs, miért van? Ha rekvirál- tak valamit, miért engednek vitatkozni magukkal és ha az övéké jog szerint a kukorica, miért nem fizetik ki. Csoda-e, ha ilyen körülmények között mindenki kijátszó és felrúgja a városházáról ki- indiik) rende 1 kezéseket? «■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■«■■■■■■BBBBBBBBBBBBBBBBBBBI1 A villamosvasutak viteldija A főváros nyereségrészesedése« V ázsonyi Vilmos a költségvetési vita folyam mán tartott beszédéiben rámutatott a Városi Villamos taiifareviziójának szükséges voltára. Némelyek szándékosan félremagyarázták ezt a felszólalást és olyan színben tüntették fel, mintha Vázsonyi nem tarifareviziót, hanem tarifaemelést sürgetett volna. Holott a demokraták vezére tulajdonképen a főváros részesedési arányának kedvezőbbé tételét akarta követelni és a tarifa emelését éppenséggel nem óhajtotta. Sajnos, a tarifaemelés amúgy sem k e r ii 1 h e t ő e 1. Úgy a közúti, mint a Városi, a legkomolyabban és a legaktuálisabban foglalkoznak az emelés gondolatával. Arra hivatkoznak, hogy a munkabérek, a nyersanyagok, a tisztviselők fizetése, szóval minden egyes kiadási tétel horribilis módon megnövekedett a bábom alatt és a forgalom kétségtelen emelkedése nem áll arányban ezzel az enormis növekedéssel. A főváros illetékes ügyosztálya számol azzal az eshetőséggel, hogy a két vállalat már a legközelebbi időben a városhoz fordul tarifaemelési kéréssel. Ez elöl aligha lehet majd! elzárkózni, azonban a főváros rekompenzáció fejében a n y e r e s é g r é s z e s e d é s i arány felemelését fogja követelni a vállalatoktól. Erre célzott V ázsonyi Vilmos beszédében és
