Fővárosi Hírlap, 1916 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1916-03-22 / 12. szám

Budapest, 1916. március 22. 3 Porból leltél, porrá leszel... Közeledés a halotthamvasztás megvalósításához. A budapesti krematórium ügye a közeli napok­ban ismét közelebb jut egy lépéssel a megvalósu­láshoz. A nemrég mega'akult pályatervéket-biráló bizottság ugyanis össze fog ülni és ki fogja válasz­tani a legérdemesebb pályaművet. Ez azonban nem jelent még semmit, mert akkor még mindig hiányozni fog a belügyminisztérium hozzájárulása, aminek megint igen nehéz útja lesz. A városházán teljesen el vannak készülve arra, hogy a kormány­jóváhagyást megint ad graecas calendas fogják halogatni, amint hogy a főváros közgyűlésének első elvi határozatát sem hagyták jóvá mindmáig. Sok van ebben a kérdésben a katholikus és zsidó részről megnyilvánuló merev ellenállásnak, a székesfőváros azonban el van tökélve, hogy min­den akadályon keresztül megvalósítja a krema­tóriumot és annak fölépítésére megszerzi azt a 150.000 koronás összeget, amelyet egy vidéki ügy­véd hagyott az első magyar krematórium céljaira. Buzay tanácsnok nyilatkozata. Megkérdeztük Buzay Károly dr. tanácsnokot, a közegészségügyi ügyosztály vezetőjét a krema­tórium ügyének mai állásáról. A tanácsnok a kö­vetkezőket volt szives a Fővárosi Hírlap tudósí­tójának mondani: — A krematórum pályázatra huszonhá­rom pályamunka érkezett be. A pályamű­vek igen szépek, úgy hogy szinte épen ez ok miatt lesz nehéz dönterie a bizottságnak, amely most már hamarosan összeül. A ter­vek különben a XIII. ügyosztályban vannak ezídő szerint kíállitva és mindenki által megtekinthetők. — Reméljük, hogy ezúttal igazán közel jutottunk a krematórium megépítéséhez. Elértünk idáig minden akadály dacára, amit bizony garmadával állítottak elénk. Vallási akadályai nem igen hiszem, hogy lehetné­nek a mi halottégetésünknek, hiszen mi nem akarjuk azt kötelezővé tenni, hanem csak azok számára készül a krematórium, akik önszántukból, saját eltök élésükből barátai a gondolatnak. — Hi&zen nagyon jól tudjuk, hogy ma is sokan vannak, akik végrendeletileg intéz­kednek, hogy holttesteiket külföldön éges­sék el. Különben is krematóriuma minden országnak van Európában, a Balkánt és bennünket kivéve. Még a műveletlen Orosz- osrzágban is nyoma van a halottégetésnek, ahol legalább törvényes intézkedés van arra nézve, hogy nagyobb járvány esetén köte­lező a halottégetés. — A krematórium tervének kiválasztása után pályázni fogunk arra az alapítványra, amelyet 150.000 korona összegben Kemény Dezső dr. gálszécsi ügyvéd hagyományozott az első magyar krematórium céljaira. Ter­mészetesen bízunk benne, hogy meg is kap­juk, mert több vidéki város tart ugyan hozzá jusst, de mi vagyunk legmesszebb tervünk megvalósításával. Harc a krematóriummal. A krematórium ellen legvehemensebb agitációt a katholikus és a zsidó klérus folytatja. A katho­likus papság titokban azt is hirdeti, hogy a vallási szempontokon kívül a fővárosnak figyelemmel kellene lennie az uralkodóház érzékenységére, mert az udvarnál nem szívesen látnák, ha Ma­gyarországon utat törnének a halotthamvasztás- nak. Erre azonban súlyosan rácáfol az a tény, hogy a háború alatt Zsolnán katonai hadi krema­tóriumot állítottak, amely nyílván nem valósul­hatott volna: meg az udvar és az uralkodóház tudta és beleegyezése nélkül. A protestáns papok minden alkalmat felhasz­nálnak, hogy kinyi'atkoztassák: a halottégetésnek semmi vallási akadálya nincsen. Különben a pro­testánsok liberális felfogását bizonyítja, hogy a protestáns Poroszországban igen sok a kremató­rium. Németország krematóriumainak nagy nép­i évek 1913. évben .... 10>i68 1914. évben .... 11,13g 1915. januárban . . . 1,074 halottégetés történt. Érdekes a zsidók rabulisztikája. Buzay Károly dr. tanácsnok egy Ízben megkérdezte a hires frank­furti rabbit, van-e vallási akadálya a halottége- tesnek? A világhírű rabbi — bizalmas beszélge­tésben — határozott nincs-csel válaszolt. Annál erősebb a tiltakozás, amit a zsidó papok a nyil­vánosság előtt kifejtenek. Buzay tanácsnok egy ízben cikket írt a halotthamvasztásról a Wiener Allgemeine Jüdische Zeitungba, ahol egy zsidó királyra hivatkozott, akinek holttestét elégették. A papok összedugták fejüket és hamarosan frap­páns választ sütöttek ki, A Buzay cikkére szóló válaszban kijelentették, hogy a szegény zsidó ki­rály holttestét sajnos, a nevére nem emléke­zünk büntetésből égették el. Sapienti sat. A gálszécsi ügyvéd végrendelete. A gálszécsi ügyvéd végrendeletét Buzay Károly dr. tanácsnok födözte föl valahol a napilapok hír­rovatában. Utánanéztek hivatalos utón és kide­rült, hogy a lapok közlése megfelel a tényeknek. Akkor következett azután, hogy Füredi Mór dr., a budapesti krematórium ügyének lelkes harcosa, a múlt évi április 28-ikí közgyűlésen szintén föl­említette a gálszécsi ügyvéd végrendeletét. Kemény Dezső dr. zemplénmegyei gálszécsi ügyvéd holttestét, aki 1914. év április 10-én halt meg Bécsben, végrendelete értelmében a drezdai krematóriumba szállították. A hamvait tartal­mazó urnát hazahozatták és azt nővére lakásán őrzi. Kemény dr. zsidó születésű volt, de később felekezetnélküli lett és egymillió koronát megha­ladó vagyonának legnagyobb részét jótékony cél­ra hagyta felekezeti különbség nélkül. A végrendelet szerint a 150.000 koronát kimon­dottan a budapesti krematórium kapja. Ezt az összeget az örökhagyó a Pesti Hazai Takarék- pénztár Egyesületnél rendelte gyümölcsözőleg el­helyezni. Csak abban az esetben kapja az össze­get más magyarországi vidéki város, ha valame­lyik Budapestet a krematórium fölépítésével meg­előzi. Ha pedig tiz éven belül egyetlen magyar városban sem épülne krematórium, a 150.000 ko­ronát kamatostul szabadkőműves páholyok kap­ják. A vidéki városok között versengés indult meg. Brassó, Arad, Debreczen, Miskolcz és Fiume évek óta foglalkoznak krematórium tervekkel, de a megvalósuláshoz mégis a budapesti krematórium áll legközelebb, mert csak Budapest az egyetlen város, amely a tervpályázatig is eljutott. A Bupa- pest által tervezett krematórium mintegy 300.000 koronába fog kerülni, ami azt jelenti, hogy a gálszécsi ügyvéd hagyománya felerészben fogja fedezni a költségeket. Kár lenne veszni hagyni ezt a jelentős összeget, de valószínű, hogy a főváros megkapja, mert a végrendelet szerint csak meg kell kezdeni az építkezést és a 150.000 korona azonnal esedékessé válik. Pneumatik helyett vaspapir. Hét autóbusz a forgalomban. Az autóbuszokról már megszoktuk, hogy csak hárman vannak, bár nem először Ígérték meg a városházán, hogy szaporítani fogják a számukat. Természetesen belátással kell lennünk és méltá­nyolnunk kell a háborús állapotokat. A közle­kedési ügyosztályban igy is büszkén emlegetik, hogy a háborús állapotok miatt Bécsben ma már egyetlenegy autóbusz sincsen forgalomban, mi pe­dig a magunk három masinájával joggal dicse­kedhetünk. A közlekedési ügyosztály azonban nem hajlan­dó megállaní itt sem, hanem igyekszik az autó­busz-forgalmat terjeszteni és uj relációkat föl­állítani. Vesződséges munka volt ez és ebben a pillanatban, bár remény van arra, hogy az autó- buszforgalmat növelni lehet, mégis inkább csak kísérletről van szó. Egyelőre van a fővárosnak négy uj autóbusza, amelyek pár hónap óta a garázsban állanak és pneumatik hijján nem tudnak velük mit kezdeni, szerűségére érdemes föl jegyezni az u adatait. Németországban ugyanis bár a közönség szívesen látná, ha megjelennének az utcán. Rényi Dezső dr. tanácsnok sokféle meg­oldást kísérelt már meg, de csak most sikerült eljutnia annyira, hogy komoly kisérleteket te­hetnek. A napokban úgynevezett vaspapirból (Eisen- papier) készült kerekeket kapnak, amelyeket föl fognak szerelni a négy autóbuszra és azokat ha­ladéktalanul meg is indítják. A vaspapir az ed­digi tapasztalatok szerint meg is fog felelni a cél­nak és igy igen valószínű, hogy rövid kísérlete­zés után már hét autóbusz fogja lebonyolítani a forgalmat. Hogy a négy uj autóbusz merre fog közlekedni, ma még nem állapította meg az ügyosztály. Egyelőre az a fontos, hogy a próbát becsülettel kiállja — a vasparípa. Megváltás előtt az Általános Villamossági ajánlata. Több ízben megemlékeztünk már azokról a hó­napok óta folyó tárgyalásokról, amelyeket a Bu­dapesti Általános Villamossági r.-t. nevében Fo­dor István elnök, a főváros képviseletében pe­dig Búzáth János tanácsnok és Szabó Imre fő­ügyész folytattak. A tárgyalások a villamossági vállalat megváltására vonatkoztak s alapjukat az a közgyűlési határozat képezte, amelylyel a ta­nács felhatalmazást nyert arra, hogy az Általános Villamossági megváltása irájnt alkalmas időben megfelelő módon intézkedjék. Jogi vita alig merült fel a tárgyalások folya­mán és egyáltalában megállapítható, hogy ennek a vállalatnak a megváltása sokkal simábban in­dul, mint amilyen a Magyar Villamossági meg­váltása volt. A főváros képviselőinek kezdettől fogva az volt a céljuk, hogy bírói eljárás nélkül, már a szakértői becslést megelőzőleg is, megál­lapíthatták a telep és üzem becsértékét. Sikerült is rávenni a vállalatot, hogy leltárt készítsen a vagyonáról, felszereléséről, anyagkészletéről s a leltárban az egyes értékek a beszerzési áron sze­repeljenek. A leltározást rövidesen befejezik s amennyiben a végösszeget a főváros megfelelő­nek fogja találni, úgy minden további eljárás nélkül megállapodik a vállalattal a megváltás és a megváltási ár tekintetében. Ha ellenben tulma- gasnak fog tetszeni a leltári végösszeg, úgy há­rom—három szakértőt fog a becsléssel megbízni úgy a főváros, mimt a vállalat s a szakértők az általuk választandó elnök vezetésével eldöntik a megváltási összeg nagyságát, A szakértői becs­lés esetleges differenciája azonban nem fogja hátráltatni a megváltást; a felek között ugyanis kőtelező megállapodás jött létre, amelynek ér­telmében az Általános Villamossági minden bírói eljárás mellőzésével, nyomban a szakértői becslés megtörténte, befejezése után átadja telepét és üzemét a fővárosnak és beleegyezik abba, hogy a megváltás össze­gét csak ezután állapitsa meg a bíróság. Az eddigi jelek arra vallanak, hogy bírói el­járásra nem fog sor kerülni. Biztosra vehető, hogy a felek kölcsönös egyetértéssel, egyez­séggel fogják megállapítani a főváros által fi­zetendő összeg nagyságát. Sokkal nagyobb gond annál, hogyan fizesse a főváros a 35—40 millió koronát, hiszen még a Magyar Villamossági meg­váltási ára sincsen kiegyenlítve. Nem lehet el­képzelni más megoldást, mint hogy a főváros egy külön kölcsönt vesz fel erre a célra, vagy pedig kisebb összegű résztörlesztésben állapodik meg a végét járó vállalattal. Kössön hadibiztositást az Auguszta gyors­segélyalap hadibiz- > tositásiosztályánál f Budapest, Vilmos csószár-ut 72. sz. ( Felvilágosítást ad az igazgatóság Tel. 118-44. £

Next

/
Oldalképek
Tartalom