Fővárosi Hírlap, 1916 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1916-03-15 / 11. szám
Ötödik évfolyam Budapest, 1916. március ho 15-én. ///. szám qmn»8aügHiiioiigEa8»ngimiiiBmiHi»HniBiiBE)igm8iengsiHggmgal3inamaiigagg»agnnni£ai2iB8nai8sai8i^Egi!Di8ic EE.Ö FIZETÉS 3 &RHK: Egész évr»e 20 K Fél évjír*3 ................ JK Egyes számok kapka- lök sn kiaá.ök.i'vataS.ka.n» VáF»®s-politifeai és közgazdasági hetilap FeleCSs srcpftcsz/J XSctCSá Emil. T&r’ssT.aj’ftesz.iS rfj», Szilágyi Hugó megjelenik minden szén- dán. Szerkesztő ség és kiadókivatal: W, ken.. Szív-utca ...... IS. szám Telefon ........... 137-15 1 tej útja alkalíkus környékbeli kutakhoz és budapesti vízvezetéki csapokhoz vezet. Ezt tudtuk. Tudásunkat a hadi idő bástyázta körül bizonyítékokkal, mert a hadi idők vegyelemzése zord volt s a béke idők jajgató proletárjai mellé sorakoztatta a felsőbb rendeket is, akik, béke időn, hamisítatlan tejhez juthattak. Növekedvén) a tejínség, fekozottabbá vált a iejhamisitek tevékenysége. Iparuk területe kiderítette: a tejet már nem köcsögben, hanem fürdőkádban íürcsztötték s egy-egy tehén tőgyre egy-egy hektoliter viz esett. A tej- vegyészet uj korszaka halomra döntötte azt a - fizikai tételt, hogy a vízbe mártott test any- nyit vészit a súlyából, amennyi az általa kiszorított víznek a súlya; mert igazoltatott, hogy a vízbe mártott test a víz által sokszo- rezG'dik súlyban s varázsigékkel kioktatván) rendeltetéséről, a tej apály tej dagállyá alakul át. Ez okon ütközik a tejhamisitók zord álláspontja: a nincs tejinség, a közönség áTás- pontjával, amely a tejesboltokat tejinség miatt ostromolja. A hadi időnek kellett elkövetkeznie, hegy a közönség álláspontjához igazodjék a hatóság is, a tej hatalmasokkal szemben megsar- kantyuzza a kihágásí eljárást s eöv-egy tejtelep kerítésére ráföstesse a büntető paragrafusnak a fegyházakaí érdeklő részét, A legutóbb kiderített 70 százalékos vizkeverés ama egyszerű rebusz elé állította a hatóságot: vájjon bátorkodnék-e a tejhamisitó tudomány akkora vegyi kalandcrkcdásra, ha volna annyi teje, amennyi kevesebb viztáplá- íékkal is beérné? Ez a rekord, normális viszonyok közt elképzelhetetlen volt még olyan országban is, ahol a csecsemőhalandóság csak számtani arányban követhette a tejhami- sitás mértani haladványát. A hatóságnak meg keleít érkeznie a tejinség konstatálához és oda, hogy á gondoskodás elsősorban azokat gyámölitsa, akik tej táplálék híjján éhen halnak. El kellett jutnia a csecsemőkhöz. Eí kellett jutnia, hogy a csecsemősirás elhallgattatása jelentősebb kötelessége, mint a duzzo- gásé, amely nér.ikék, bácsikák, szőke-barna nők s önmaguknak nélkülözhetetlen férfiak ajkáról hangzik a kávéház délutáni uzsonna asztalánál Eíangliéktól az Arany kuglófhoz címzett kávérnérésíg. A csecsemőkkel szemben, a betegekkel szemben meg kell szűnnie annak a botor jelszónak, hogy Budapest ká- véház-várcs, tehát a kávéházé az elsőbbség. A tejkosztcscké, a csecsemőkké az elsőbbség. Ettől, a joguktól másnak a joga túl van hat falu határán. A tulajdon jövőnket tápláljuk a maradéktej jel s véle szemben a lemondás kötelezettsége hárul a közönségre és kávéházra. A tejhamisitásekra pedig anrryi, hogy tevékenységüket szelídebb időkig felfüggesszék, ha csak őket addig fel nem függesztik. a községi éldmiszerüzem a sertéshús vételére és eladására, horribilis összegre, napi huszonötezer koronára rúg az a különbség, amely ennél az üzletágnál a bevételei: és a kiadások között mutatkozik. Nem esünk abba a hibáiba, hogy ennek a szomorú ténynek az ódiumát az élelmiszerüzem vezetőségének, vagy a közélelmezési ügyosztálynak a nyakába varrjuk, hiszen mindig az volt az álláspontunk, hogy a fővárosnak nem is szabad riyereszkednie a fogy ászt óközönségen és folytatni kell az üzemet ráfizetéssel is. Ebből az álláspor tkot folyik az a panaszunk, hogy nem elég, hogy veszteséggel dolgozik az üzem, de — nincsen sertéshús, nem lehet seholsem kapni. Hetek, óta alig van Budapesten sertéshús, űz élelmiszerüzem sem bocsájt sertéshúst a fogyasztóközönség rendelkezésére. Ez pedig furcsa egy dolog, mert ha hús ven, akkor lehet veszteség is, de ha hús nincs, akkor miért és honnan van veszteség]? * Idegfenforgaimi' bizottságunk van, amely mostanában elég sűrűn tanácskozik, jeléül annak, hogy a világháború megtanította a főváros tanácsát az idegenforgalom jelentőségére. A német szervező erő máris a maga számára foglalja le a központi hatalmak egész forgalmát. Németországban idegenforgalom alatt nyilván azt értik, hogy Berlin felé fordítsanak minden utat, amelynek kiindulási pontja Magyarország, Ausztria és a Balkán. A főváros hatóságának tehát nemcsak arra kell vigyázni, hogy Budapestet el ne kerüljék az idegenben forgók, hanem óvatosan kell fogadnia minden kísérletet, amellyel az élelmes németek az idegenforgalmat centralizálni akarják. Vannak jelek, amelyekből az látszik, hogy végre- valahára bennünket is elfogott az a józan önzés, amelynek szövetségeseink nagyságukat köszönhetik. í A Népopera hányt hajója talán révbe ér végre. Lényegében nem történt egyéb, mint az, hogy a színháznak egyik napról a másikra való vergődését megjavították, a napi bérlet helyébe egy nyolc hónapos bérlet lépett. Nem kell túlságos optimizmus annak a reményléséhez, hogy a főváros nemcsak azt a százhúszezer koronát fogja megkapni, amellyel a jelzálogos hitelezők amortizációs követeléseit kielégítheti, nemcsak az összes költségeit, kiadásait behozza, hanem még tetemes összeggel csökkentheti a Népopera alapítóinak egyéb tartozásait. A helyzet tehát nem olyan vigasztalan, mint amilyennek az első pillanatban látszott. Ebből azonban korántsem következik az, hogy a Népopera telekajándékozása hasznos és szükséges és helyes dolog volt. Hogy nem fu- ladt botrányba ez az állapot, csak szerencsés véletlen: — a színházak háborús konjunktúrájának nem remélt kihasználása. Emelik a bérkocsi-vlteldijakat Gattein fuwarklejpi igazgató véleménye. A bérkocsisok tudvale\ ">’eg ismét kérvényeztek a tarifaemelés dolgában. Lz már tidajdonképen a harmadik emelési kérésük és mindéi jel arra mutat, hogy a tanács véleményezni is fogja, hogy a közgyűlés engedélyezze a magasabb tarifákat. A kérést első sorban a rendőrség vizsgálta meg és azután áttette az ügyet a közlekedési ügyosztályhoz. Rényi Dezső tanácsnok mielőtt érdemében foglalkozott volna a dologgal, szakértői véleményt akart hallani, hogy azok a tények, amelyeket a bérkocsisok fölsorolnak, fedik-e a valóságot. E célból a bérkocsisok kérését és a rendőrség átiratát elküldötte Gattein Hugó dr.-nak, a fuvarostelep igazgatójának, aki megvizsgálván az ügyet, beterjesztette véleményét az ügyosztályhoz. Ez a vélemény pedig a bérkocsisok minden adatát teljesen helytállóknak találta, úgy hogy akkor, amikor a bérkocsisok kérése tárgyalás alá kerül, már nyert ügyük van, ‘ - - •Megkérdeztük dr, Gattein Hugó igazgatót, oki ezeket mondta a Fővárosi Hírlap munkatársának: — Az ügyosztály kívánságára, mint szakértő megvizsgáltam a bérkocsisok adatait és véleményemet piár be is. terjesztettem. Pártját kellett fognem a bérkocsi se k kérésének, mert a helyzetük nehéz, szinte lehetetlen. Olyan világot élünk, hegy véleményem szerint meg kell adni azt, amit a bérkocsisok kértek, — Egyébként hangsúlyoznom kell, hogy én nem a kérésüket vizsgáltam meg, hanem csak az adataik helyességét ellenőriztem. Hogy a kérésük jogos-e, annak megállapítása nem rám tartozik, de a tények, amelyekkel kérésüket támogatják, konstatálom, megfelelnek a valóságnak. Tény az, hegy ló nincs, ami van, az méregdrága, de mindenekfölött pedig gyenge, rossz és arra a nehéz munkára, amit a bérkocsik előtt kell végezniük, szinte teljéén alkalmatlanok. De nincs módjukban más lovat venni, de még föltáplálni sem lehet a lovaikat, mert az a takarmányadag, amit a kormány megállapított a fiakkcr-lovan strapája- ioz renoKÍvül kevés. Helytálló az az adatuk is a bérkocsisoknak, hogy a takarmány ára 100. __200 százalékkal emelkedett és meg nem is kapnak eleget. — Rászolgálnak tehát a bérkocsisok a közgyűlés engedékenységére. Kívánságaik különben két csoportba oszthatók. Kérik mindenekelőtt a várakozási idő dijának fölemelését __úgy emlékszem — a mostaninak duplá jára. Kérik azonkívül a viteldíj fölemelését arra az esetre, ha kettőnél többen übiek a kocsiban, Ez a kívánságuk is jogos, mert a lovaik, fájdalom, olyan állapotban vannak, hegy igen sokat számit, ha egy személlyel több, vagy kevesebb ül a kocsiban. Végül vannak olyanok is, akik a rendőrségtől azt kérték, hogy a háború idejére mentsék fel őket iparáguk gyakorlása alól, mert sem lóval, sem takarmánnyal, sem kocsissal nem győzik. Véleményemet beterjesztettem, az illetékes fórumok dolga, hegy döntésének a kérdésben. A Gattein igazgató festette kép bizonyára igen szomorú színben tünteti föl a bérkocsisok helyzetét, de nem kevésbbé reménytelen azoknak a hely-
