Fővárosi Hírlap, 1916 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1916-03-01 / 9. szám

Ötödik évfolyam Budapest, 1916. március hó 1-én. 9. szám imiaiiimiiaiiimimiiimiiaiiiaiiiDiiiomaiiiDiiiDiiiEiiiiniiiaiiiDijiaiiimiiQiiiDiiiaiiiaiiiatiimiimiiBiiiDiitc ELŐFIZETÉSI &JMK: Égési évre 20 K Fél évre ........................ IO K Eg yes számok kapha­tók a kiadóhivatalban. Várospolitikai és közgazdasági hetilap FctetKs *zepfte*z(3 Dacsó Emil, T<&msszer>ficsaí& dr. Szilágyi Hugó Megjelenik minden szer­dán, Szerkesztőség és kiadóhivatal: VJ. kér., Sziv-utca ...... IS. szám Telefon .............. 137-15 Boldogságos jő időben deficit csurgóit a fővárosi vízvezeték vala­mennyi csapjából s még a Vérmező fűszálaira is kamat rakódott, le harmatnak- Ebben a bol­dogságom jó időben száz közvetítő járt száz paktáskával a bankokhoz, s minit akikénysze- ritett vőlegényt, szekérlőcshöz kötve szállítot­ták a fátyollal lebontott türelmetlenkedő menyasszonyhoz: a főváros is verejtékezés árán köthetett frigyet egy-egy uj kölcsönnel- Az ilyenfajta lakodalmi dáridóknál sokszor volt vőfély Polónyi Géza, ezidő szerint kites­sékelt törvényhatósági bizottsági tag, egy a miniszterségből a képviselőségbe visszagurult képviselő, akinek a kölcsön-csatákban semmi része s tanácsadó érdemeiért nem tűzhet ko­kárdát keblére. Emiatt duzzog, dörmög, ez az ami lelkének sima tükrén gyűrődést loccsant, aminőt a vízbe dobott kő s amelytől a sistergő fodrok a közigazgatás partjának lendülnek, hogy azt alámossák. Fáj neki a könnyen szerzett postatakarék­pénztár kölcsön. Az, amelyet bankok szállí­tanak ugyan, mert a közvetlen kölcsönadást tiltja a törvény, de amely mégis annak de­monstrálása, hogy az óvatos kincstár a leg­biztosabb befektetésnek tartja, ha pénzét olyan adósnál helyezheti el, aminő ma a szé­kes főváros- Polónyi interpellációban szállí­totta panaszát a képviselőház termébe. Nem a kölcsön fájt neki, — hiszen sok községi köl­csönnek büszke kortársa —- hanem bosszút akart áll an i a jelenen amely a fővárosnak ilyen jelentős aktusainál mellőzi az ő szere­tetreméltó részvételét, tanácsait s útmutatá­sát, hogy melyik is az a bank, a melyik a fő­város bizalmára a legméltóbb Néki, — s több szőrös fájdalmai között is ez a legtiszteletre­méltóbb — a legerősebb fájdalmat az szerzi, hogy már éjjeliőrnek sem állhat a főváros kölcsönügyletei mellé, bár sokan, a Kossuth Lajos-utca déli le- és felmenői, akik a városi ügyek támasztékát még mindig az ő elméjé­nél keresik, még lefelé került állapotában is tőle kérdik: Excelenz, mi lesz az uj fővárosi kölcsönnel. Kérdi a Kossuth Lajos-utcán tuil még más is. Csák Bárczy nem kérdi. Ezért dörög most hirlapi nyillteret a polgármesterre, hogy a pénzügyi bizottságban elmondott beszédjei­nek szövegét szó szerint közölje véle­Mert ő nem akarja elmulasztani a kedvező alkalmat, hogy egyszer, ha újságban is, dis- kurálhasson Bárczy Istvánnal. Véle disku- rálván: elveszett tekintélyéből tán megtérül annyi, a mennyiből kitelik egy belvárosi bi­zottsági tagság. Három kölcsönt vesz igénybe közel egy időben a főváros. Az egyiknek a neve márkakölcsön és az a rendelte­tése, hogy Németországba vándoroljon vissza. A másikat úgy hívják, hogy folyószámla-kölcsön, ebből fizetik ki a függő kölcsönt és marad még belőle forgótőkére is. Ennek a két kölcsönnek tehát legalább hozzávetőleg ismerjük a célját, fel- használását, de a harmadik ,időrendi sorrendben első kölcsönről csak annyit tudunk, hogy élelmi­szerekre kell és hogy 12 millió korona. Köze­lebbi felvilágosítással nem szolgál a tanács, pe­dig ezt a kölcsönt nagyrészben már igénybe is vették és az élelmiszer-akció már közel két esz­tendős múltra tekint vissza. Abban az egy do­logban következetes a tanács: a világért sem árulja el, mennyi a nyeresége, mennyi a veszte­sége a főváros élelmiszer-akcióiának. Nem lehet tudni, minek a bevallásától fáznak annyira: oly nag$ a veszteség, vagy Ö.ya-H horribilis a fogyasz­tók bőrén szerzett nyereség? * A tisztviselők három hónapi késedelemmel juthatnak csak a ré­gen megszavazott drágasági pótlékhoz. Az ok pe­dig az, hogy a közoktatásügyi minisztériumban felébredt a jogegyenlőség nemes vágya. A Kul­tuszban kultuszt űznek a főváros bosszantásából és most azt találták ki, hogy amig a fővárosi se- gédtanitónők rangviszonyai nincsenek rendezve, addig a kormány nem folyósíthatja a drágasági pótlékot, mert megtörténhet az a hallatlan mél­tánytalanság, hogy a fővárosi segédtanitónő két korona és tizenhárom fillérrel többet kap, mint az állami tanítónő. Ha ez a szempont kulturális és szociális szempont, akkor — de csak akkor — megérdemli a nevét a kultuszminisztérium. a Galamb- és nyulpecsenye ínyenceknek való, de talán nem betegeknek. Ezt mi sem tudjuk, de nem tudja a székesfőváros ta­nácsa sem. Bizonyára meg kellett volna kérdezni az orvosokat, akik értenek hozzá. Az orvostudo­mány ezer és ezer esztendős praxisa, amelyet mi csak magunkon tapasztalunk, még senkinek sem irta elő, hogy nyulon vagy galambon táp­lálkozzék Ezek az élelmek mindig az ínyencek falatjai voltak. Ilyen előzmények után csak ter­mészetes, hogy a főváros, amely nemcsak szak­tudás nélkül szűkölködik, de negligálja is a szaktudást, kimondja a római pápa csalhatatlan- ságával, hogy ezentúl betegeit nyulon-galambon tartja. Persze ahol ujszentjánösi események for­dulnak elő, ott nem baj, ha ej betegek szelídek, mint a galamb és félénkek, mint a nyúl. Az öt­lettel különben karöltve jár a községesitési düh is. Községi nyulat és községi galambot a bete­geknek, — ez ma a jelszó. Mert mindennek közs- séginek kell lenni Budapesten, ami a szerencsét­len ötletek anyaméhéből született. * . Pénzbőség a városházán. Bérezel tanácsnok nyilatkozata A főváros legközelebbi közgyűlése minden valószínűség szerint egyhangúlag fogja elfo­gadni az uj kölcsönökre vonatkozó s a pénzügyi bizottság által apprabált előterjesztést. Ezzel azután a főváros pénzügyei egy kis időre nyug­vóponthoz érnek. Kérdést intéztünk erre vonat­kozólag Bérezel Jenő dr. tanácsnokhoz, a pénzügyi ügyosztály vezetőjéhez, akinek vállaira nehezedik a főváros pénzellátásának snlyos gondja. A tanácsnok felvilágosításai a követ­kezők: — Nagy megkönnyebbülést jelent minden­esetre a 'kölcsönök megszerzése, mert ezzel a főváros pénzszükségletét egv esztendőre minden körülmények között biztosítottuk. Természetes, hogy ezzel csak prolongáltuk a nagy, végleges pénzügyi tranzakciót, amely a háború utáni elsőrendű feladat lesz. A fő­város most igen jelentékeny pénzkészletek föllött fog rendelkezni. A 30 milliós folyó- számlakölcsönből a függőkölcsön kifizetése után maradi még vagy nyolc millió, az élelmi­szerakcióban mintegy tíz millió koronánk fekszik, hatalmas betéteink vannak a bankoknál1 és jó pénz az a négy millió korona is, amelyet a tisztviselők drágaság! pótlékára előlegezünk s amelyet feltétlenül vissza­kapunk a kormánytól. Természetes, hogy nagy fizetési kötelezettségeink is vannak: többek között ebben az esztendőben kell ki­fizetni a Magyar Villamossági r. t. megvál­tási összegének hátralékát, ami kb. tiz millió korona, azonkívül gondoskodni kell minden eshetőséggel szemben arról, hogy a város pénztára mindig el legyen látva hosszabb időre pénzzel. 1—- Mi történik az angol és francia kölcsönök amortizációjával, kamatfizetésével? Vájjon ezt a pénzt letétbe helyezi a város? — Természetes, hogy ezeket az összege­ket nem fizetjük ki, de nem is helyezzük őket letétbe, hanem csak a költségvetésbe állítjuk be, mint kiadásokat. Bizonyos, hogy a há­ború végéig sok millióra szaporodnak fel a visszatartott részletek, de hát a háború után amúgy is rendet teremtünk a főváros pénz­ügyeiben. Egyelőre tehát nincsen baj, van pénze a fő­városnak, telük bőven a folyó kiadásokra, sőt némi beruházásokra is. Bérezel tanácsnok kétségen kívül snlyos feladatot oldott meg a kölcsönmíiveletek előkészítésével. Nyilatkoza­tának legérdekesebb pontja az, hogy nagy tar­talékai vannak a fővárosnak és hogy a francia és angol kölcsönök amortizációjára egyelőre nem teszik félre a pénzt. Feltűnő, hogy a tanács­nok nyilatkozata szerint az élelmiszer üzembe, illetőleg az élelmiszer akcióba tiz millió korona van befektetve. Joggal merül fel tehát az a kér­dés, hogy hol van a 22 milliós folyószámlaköl- csön hátralevő része? Vagy talán mindössze tiz milliót vett igénybe eddig az ételmlszerüzem a 22 milliós hitelből?

Next

/
Oldalképek
Tartalom