Fővárosi Hírlap, 1916 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1916-02-23 / 8. szám
2 Budapest, 1916, íebni segítség, Áhért már egészen köztudatba ment, hogy a spekuláció annyira elfajult, hovv a megoldást halasztani nem is lehet tovább. Ném egyszer százezrekkel károsodott a főváros azon a .címen, hegy az ipart pártolta. Megemlítjük még azt is. hogy a bérbeadott telkek ellenőrzésére is történt iijabKm intézkedés. A tanács ennek a missziónak az elvégzéséivel, is Harrer Ferenc dr. tanácsnokot bizta meg. Elpusztultak a fókák. Szezonnyitó előkészületek az állatkertben A tavasz közeledtével ismét aktuálissá lesz Budapest pompás üdülőhelye, az állatkert. Ha háború nem lenne és ha az ameríkázó tél élénkülésétől nem kellene tartani, megjósolhatnánk, hogy március elsejére újra tele lesznek sétálókkal és érdeklődőkkel az állatkert utjai. A szezonkezdet azonban igy is valószinü marad. Fölkerestük tehát Márkus Jenő dr. tanácsnokot, aki az állatkerti szezon újjáéledése alkalmából ezeket mondta a Fővárosi Hírlap munkatársának: Sajnos, a háborús állapot megakadályoz bennünket abban, hogy az áUatkertben újításokat tervezhetnénk. Nincs szó sem az átlóikért kibővítéséről, sem uj építkezésekről. sem semmi ■olyasmiről, amivel a közönségnek újat nyújthatnának.- Mindössze arra szorítkozunk, hogy az állatállományunkat, amennyire lehet, fölfrissitsük, pótoljuk a veszteségeket. A veszteségek szerencsére nem nagyok. Minden állatunk megmaradt. csak a fókák pusztultak el tengeri hal hij- ján. Fókákat és pingvineket azonban még, ha kaphatnánk, se szerezhetnénk be, tekintettel orra. hogy az uj állatok életben mar adását sem biztosíthatnánk tengeri hal nélkül. A pótlásokat is csak nemet álatkertekből cs német állatkereskedőktől eszközölhetjük, de mondom, nincs is valami nagy szükségünk semmire. Sőt inkább még mj adunk el a szaporulatból. Legutóbb is égy bivalyt vettek tőlünk. Természetesen a háború miatt az uj szezonban sem számíthatunk valami különös látogatottságra és nagy bevételekre. El vagyunk készülve rá, hogy hiánnyal fog végződni a záró- számadásunk. Hiszen az egész háború alatt deficitünk volt, annak kellett lennie. 1914-ben augusztusban már háborúban álltunk, a legjobb szezonunk, a szép magyar ősz ment tönkre. Nem lehetett kikerülni valami kis deficitet. A Tüdővészes propeller-vitaMég csak félnégyre jár az idő, de a karzaton már ott díszeleg egy gérokkos, kifent bajusza .úriember. Foglalkozására nézve szállodás és mert történetesen Pel ez,mann Ferenc eme- r italt szállodás éppen most vezeti karjánál fogva Hökkei' Ferenc aktiv szállodást és a láthatáron feltűnik Glück Frigyes is: — egy pillanatra azt hiszi az ember, hogy eltévedt, nem a főváros közgyűlésén van, hanem a szállodások és vendéglősök Ipartestületének összejövetelén. De kiderül a rideg valóság: Dökker Ferencet azért vezetik, mert uj városatya, még .nem ismeri a saját helyet, a karzatbeli szállodás ellenben csak póttag és a bizottsági tagsága .csak most érik, még csak a karzatig jutott és Tonnán lövel sóvárgó pillantásokat jövendőbeli .helye felé. ■ • Az elnök némi iróniával jelenti, hogy Alt- Stock Gyula bizottsági tag ur levelet irt, azt mondja, magánügyben elutazott a fővárosból, nem jöhet el a közgyűlésre. Mintha bizony a közgyűlés kiváncsi volna a városatyák fnagán- . ügyeire ... Az első kemény dió a budakeszi tüdőbeteg- szanatórium. R ó n a Márk biztosította a közgyűlést arról, hogy az előterjesztés elfogadása •szükséges. Biztosítási igazgató lévén — el- -hitték néki, csak Kollár Lajos védte Buda lc- ivegőjét. Szereti a természetet, mondotta, majd statisztikai adatokat olvasott fel arrö'b hogy ranglista szerint hogyan oszlanak meg a — ki1915-i'k évi zárszámadásunk most készült el, ebben már temészetesen emelkedett a deficit és a mostani esztendőre sem lehetnek jobbak a reményeink. — Mindennek óka pedig nem egyediül a látogatottság alábbszáliása, hanem mindenek fölött az állatok élelmezésének horribilisán meghöve- kédett költségei. Ráadásul még a munkaerő is rettenetesen sokba kerül. Nem kevesebb, mint nyolcvan alkalmazottunk vonult be katonának. Most javarészt ezeknek a családtagjai, az asz- szonyok végzik a munkát. Természetesen vannak uj alkalmazottaink is, de mondani sem kell, hogy drága pénzen sem lehet velük a régi kipróbált erőket pótolni. Ilyen körülmények között, még ha a bevételek nem csökkennének is., de a kiadások mindenesetre rendkívüli módon megnövekedtek. — Most már legfőbb gondunk az, hogy amink van azt épségben megtartsuk. Fs ennek mindenáron sikerülni is kell. Az állatkert nívójának a réginek kell maradnia, A nivósülyedés a legnagyobb könnyelműség lenne, mert a háború után pótoni mindent, borzasztó uzsora-kamat lenne a számunkra. Ha talán az idén nem lesz is olyan díszes növényzetünk, mint az elmúlt években, magát az áljaikért színvonalát egy hajszállal sem engedjük sü'yedni. Olasz és más déli virágokat ma beszerezni úgy is lehetetlenség. He ha pár bokor virággal kevesebb is lesz az idén az állatkertben, biztos a hitünk, hogy budapesti közönség nem lesz hűtlen hozzánk. Egy lemondás körül. A Vázsonyi —Légrády affér Hetekkel ezelőtt kínos affér keletkezett a Pesti Hírlap és Vázsonyi Vilimos között. Kölcsönös nyilatkozatok történtek és a dolog vége az lett, hogy Légrády Ottó dr„ a Pesti Hirlap helyettes főszerkesztője, lemondott bizottsági tagságáról. Légrády Ottó egyik legtekintélyesebb tagja volt a közgyűlésnek és noha virilista alapon iefV városatya, mégis mint a demokrata-párt jelöltje került a törvényhatósági bizottságba. A lemondó levél máig is a polgármester asztalfiókjában heveri B á r c z y István dr. arra kérte Légrády Ottót, változtassa meg elhatározását és ne éllezze ki az ellentéteket lemondásával. Légrády dr. nem volt hajlandó a lemondást visszavonni, de belegyezett abba,, hogy a lemondó levelet a polgármester egyelőre mint maköpések. Legszenzációsabb adata az volt, hogy 1913-ban egy V-ik rangosztálybeli tisztviselő, alki télén is lakkcipőt viselt, a Lánchíd középső pillérjétől a Dorottya-utca 4. szánni házig tizenegyszer köpött. 1 A köpés kiadátik a statisztikai hivatalnak — mondotta ki a Határozatot az elnök. Sokan nem értették meg, mi köze ehhez Thirring Gusztávnak. Egy statisztikus kollégánk nyomban megmagyarázta: — Kollár bizottsági tag adatainak felhasználásával a statisztikai hivatal meg tudja álhapj- tani. hányszor köpött . egy 1. ramgösztálybeli tiszt vilseő a Lánchíd-főtől a Bomba-térig és vissza ... Szerencsére Kollár néni engedte a vitát triviális térre vinni és beszéde végén nem köpőcsészét kért, hanem harmatot, erdő illatot és madjárdalit. Harmat és erdőilllnt nem volt kéznél, de madárdalról gondoskodott a következő szónok. Ni, Z r i n y i, hüledezett egy városatya. A nagy ijedtség indokolatlan volt. Nem támadt fel a szigetvári hős, Nigrinyi György volt a ma dárda Ms szónok és valóban megfoghatatlan, hogyan lehetett őt a hős Zrínyiivel összetéveszteni. Nigrinyi álláspontja merev volt, csaknem olyan, mint Kolláré. He felállt helyéről Arany- száj u Janó s pap, köznéven Hock János és olyan gyönyörű szónoklatot vágott ki a tüdőbetegekről. hogy egy höllgy a karzaton menten tüdőibajt szerzett csak azért, hogy János paptól kapjon lelki vigaszt. Nagy-kár, hogy Hock János csak nagyritkán hallatja a szavát. Nemcsak gánlevelet kezelje. így történt, hogy a szerdái közgyűlésen Bárczy István polgármester nem terjesztette elő a levelet, nem szűnt meg Légrády Ottó bizottsági tagsága és nem lépett a helyébe a soron lévő virilista póttag, Pál iái Miksa szállodás. Ezek után alapos a remény, hogy a lemondás publikálására nem kerül a sor. Az ellentétek elsimulnak és Légrády Ottó ugyanolyan kedvvel és ambícióval veszi ki a részét a közgyűlés munkájából, mint ahogyan a demokrata-körben tartott programmbeszédében megfogadta. Pardon, tévedtem... Egy versenytárgyalás k ulissz a titkaiból. A Sárosfürdő szállodájának berendezésére cs bútoraira nyilvános árlejtést hirdetett a főváros. A versenytárgyalást, amelyre sókan nyújtottak be ajánlatot, három héttel ezelőtt tartották meg. dönteni pedig a mült keddi tanácsülésen, e hó 15-én kellett volna, de különös körülmények miatt az ügy lekerült a napirendről. Ennek a különös tétovázásnak megoko- lását adni igen nehéz, legföljebb arról lehet szó, hogy miután az egyik ajánlattevő edkalkulálta magát, a tanács módfelett méltányos volt vele szemben. A beérkezett ajánlatok között a három legolcsóbb Gelb M, és fiai, L i n g e 1 Károly és fiai és Bányai Viktor cégek voltak. Az ajánlatokban kontemplált összegek a következők: L i n g e 1 K á r o 1 y - é s f i a j: 105.000 korona, Bányai Viktor: 109.000 korona, Gelb M. és fiai: 85.000 korona. Valamennyi ajánlat olyan olcsó volt, hogy a szakértők véleménye szerint a nyilvános árlejtés feltételeinek ilyen összegekért nem lehet eleget tenni. Különösen szembeszökő volt, hogy Gelb M. és fiai 85.000 koronáért alkarnak vállalkozni. Csakhamar kiderült azonban, hogy Gelbé'k tévedtek. Gelb azt áhította, hogy az összegezésben tévedett. Ö ugyanis jól kalkulált, dupla ajtókkal számította ki például a szekrények árát is, de az összegezésnél csak egy- ajtó árát vette be a költségvetésbe. Amikor ez kiderült, a Gelb M. és fia cég pót- ajánlatot nyújtott be és 10.000 koronával többet kért és kijeién tette, hogy ha ezt a feltételt elfogadják, akkor vállalja a munkálatokat. És ez az a pont. ami a tanácsot zavarba hozta. A Gelb cég letette az óvadékot, a nyilvános árlejtés szabályszerűen folyt le, a tanács tehát kötelezszépen és okosan beszél, hanem édes humorral. Kollárnak például, aki szerint nem lehet rossz ember az erdő rajongója, igy vágott vissza:-v. Bakonyi ember vagyok és mondhatom, hogy arra mifelénk minden zsivány az erdőben, lakott. R eine r Ede személyes tapasztalatai alapján állította, ki a budai hegyvidékről a legjobb bizonyítványt. Olyan meggyőző hatása volt a beszédétnek, hogy Bárczy polgármester úgyszólván fölösleges munkát végzett, amikor szinte lelkesedéssel foglalt állást a tanács javaslata mellett. Meg is szavazták a telket, alig voltak ellene többen kettőnél. A C s a v a r g ő z ö s t alaposan ellátták a- városatyák gőzzel. Kezdte a leckét Horváth Ljpót, aki a többi partbérleti ügynél is alapos beszédet mondott. R á c z Hezsö a koncesszió kérdését firtatta, Pető Salamon az óbudai szempontokat, domborította ki, Baranszky Gyula keresztényszociálista alapon tárgyalta a katasztrófát. Holdes Ármin a zsibárusok és dohánytőzsdések érdekei szerint, Kollár Lajos udvari tanácsokat adott, S z e k itta Gyula tarifális ötleteket, Perl esz Dezső végül azért az ötletért tört lándzsát, hogy a nagyvágók szalonuaíkészleteit propelleren szállítsák. R é n y i tanácsnok azután elintézte a felszólalásokat és ezzel a propellerkatasztrófa fővárosi szempontból tetárgyaltatott. Kilenc szerencsétlen áldozat — kilenc közgyűlési beszéd. Ugyebár, helyreállott az egyensúly? . ..
