Fővárosi Hírlap, 1916 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1916-02-16 / 7. szám
Ötödik evjolyam Budapest, 1916. február no 16-án 7^zám u-1 ^iianinHia!iianlfci»igijián»DHinMinitif|liiiiaittatflü!HPie^Bas!gi!?gHiaHiminiiia»igntiteaiiio»8icii«iiaa8gairtf at^önz.j£te$/ &04fsz &VT*0 ..............írt K év re ....................... i H át gyes iídmoft » ayy ft a* (4A a Äiodó fiival at ban. Várospolitikai és közgazdasági fietilaz? rmimiam Pactö g»f/, s*ilá9yl H^lcjO W mieten t ft minden szew*- Szenftesztösécf £ 3 átiado ítivatal t VJ. frei«. Srío-utca • • • IS. sztt*i* Y&Jvfon ••••••• 137-x j Minő ábrázata lesz Budapestnek német fordításban? Mert bizonyos, hogy ez az ajándék-város, amelyet mi építünk Németországnak viszonzásért, hogy magyar telken, német pénzen városit épít nekünk: nem lesz más, mint Budapestnek német fordítása. Már csalafintaságból is annak kell Lennie, építtetvén Budapestet német földön, bátran hivatkozhatunk majd német példára, mondván, hogy az odavaló német gazdálkodás ikertestvére a miénknek. Ott is akkor drágul a krumpli, mikor legtöbb van belőle és" ott Se termelnek főzeléket a háztetőn, épp úgy. mint Budapesten s ha még a Dunából is odahordunk néhány dézsa vizet, könnyen megeshetek, hogy párja születik a propeller-katasztrófának. s az odaköltözött 'tánácsnak csak le .kellene másolnia a magyar Budapest védőokiratát, amellyel a felelősséget magáról áthárítja a pocsolya—mérnökségre, vagy arra a propeller-admirálisra, aki fizetés ja vitás helyetti: „siilyed a haöó“-t kiáltott. A városalapitás úgy történjék, hogy a mesz- sziről odazarándoklö nyomban észrevegye, hogy ezt a német földre tévedt szigetet látta már valahol Magyarországon. Megérezze a szagáról. Füstéin ész tő k tp' men tes gy ár kéményeinek füstjéről, beígért sugár útjairól/ ki nem épített villamosairól, lealkudott part- bérleteiről. a századokig épülő Sáros-fürdőiéről. amelynek költségei .póthite'ekből híznak s a megnyugtató szónoklatokból, a melyek az örökzöld szépségében pompáznak a tanács asztala körül, épp úgy, mint/ a városháza közgyűlési termében. És ne felejtsétek valahogy öd a telepíteni a tanácsadó kis és nagy szervezeteket. A kis tizes bizottságitól a kerületközi nagyig. Hadd lékeljék meg ott is a befawott közigazgatást, .vagy mint itt teszik, korcsolyázzanak rajta s helyezzenek el, mint itt elhelyeznek egy-egv kávéház törzsasztalánál egv-egv tekintély érlelőt, amelybe a tegnap beültetett törvényhatósági bizottsági tag tőrzsfőnökké pocakosodik, s szava a megdönthetetlen igazsággá duzzad. Aztán, hogy röhöghessünk rajta, oda kell szabadítani köz- élelmezési politikusainkat s ama közélelme- zőkef, akiket itthon uzsorásoknak, rejtnö- köknek és hamisítóknak tisztelünk. Ha majd, amit elmondtunk, minden együtt lesz Budapest német fordításában, ují üdítő utazás nyílik meg a város kedvencei számára. Oda utaztathatják őket tanulmányútra s hazatérve boldogan jelenthetik: ez a németországi város a mi Budapestünkről másolta le közigazgatási szervezetiét. Háromszáz pesti pékmester Budára tart, éhenhalásra kész és háromszáz pesti pékmester között Deutsch Mór, a kemény vitéz. A pékmesterek összeröffen- tek és telesirják a világot, mivelhogy a tanács elrendelte, hogy a pályaudvari vendéglőket ezentúl a községi kenyérgyár lássa el kenyérrel. Ez súlyos sérelem, mondják ők és ok arra, hogy a miniszterelnökhöz menjenek. Nem féltjük Budát a pékinváziótól, nem hisszük, hogy a pesti pékek kockáztatják a propeller-költséget. De illik, hogy egyszer leszámoljunk már ezekkel az ál-sirámokkal és értésére adjuk a tisztelt pék uraknak, hogy a községi kenyérgyár — minek ezt tagadni — nem a hentesek és nem a cipőtisztítók ellen létesült, hanem ellenük.A pék urak garázdálkodása kényszeritette rá a fővárost a konkurrens községi üzem alapítására. Más kérdés, hogy vájjon a községi kenyérgyár megfelel-e a hivatásának, szolgálja-e azt az altruisz- fikus célt, amellyel eredetét indokolták'? * Beteg Budapestet meggyógyítani akarják. A polgár- mester tervbe vette, hogy az uj kölcsönből 30—40 millió koronát fordít a fővcwos egészség- ügyi borzalmainak enyhítésére, uj kórházak építésére, régiek javítására. A programm gyönyörű, méltó a főváros vezetőjének szociális gondolkodásához és méltó Budapesthez. Nékünk nem is a programm ellen van kifogásunk, hanem ama sorrend ellen, amelyben a beruházásokat végezni akarják. A jog elemi iskolájában tanítják, hogy vannak hasznos, szükséges és luxuriózus kiadások. . A kórházépítés a legelsősorba tartozik, mert nemcsak szükséges, nemcsak hasznos, hanem nélkülözhetetlen és halaszthatatlan. De miért vállal a főváros olyan terheket magára, amelyeket jó időkben sem ő tartoznék viselni, hanem az állam. És miért akar ismét állami feladatot megoldani, mielőtt még biztosította volna az állam hathatós támogatását, hozzájárulását. Ez a feltétel — szigorú parancs, ígéret itt nem használ. A burgonya kellemetlen cikke lett az élelmiszerüzemnek, mert a miniszterelnök történetesen burgonyaszakértővé képezte ki magát és mint szakértő megállapította, hogy Budapest hihetetlenül drága burgonyát árusít. A miniszterelnök a na£y árnak az okát a szervezettlenségben látja, pedig mi elárulhatnák, hogy más bibije is van a dolognak. Amikor még a közélelmezési ügyosztályhoz tartozott a burgonya, annyit vásároltak belőle, hogy a hajdan erős burgonya romlásnak indult. A fővárost tetemes veszteség érte a burgonya-üzletnél és ennek a veszteségnek a terhével indult útnak a hatósági zöldségraktári üzem. Ez is egyik oka a burgonya rettenetes drágaságának, amely hálás és könnyű sikerhez juttatja mindazokat, akik Budapestre szeretnék hárítani ez országos bajok ódiumát. Katasztrófa után. Mi okozta a Szent János-kórházi katasztrófát? Ki a bűnös? A százkezü kórházigazgató. Jobban javadalmazzák és szaporítják az ápoló személyzetet. Suzay tanácsnok nyilatkozata. Az uj Szent János kórház elmebeteg osztályának tragikus botránya felöl ma már meglehetősen allterelődött a közvélemény eleven érdeklődése. Most már annak a munkának kell következnie!, amely a javítás, a további szerencsétlenségeket megakadályozó intézkedéseket, szolgálja. Első pillanattól kezdve olyannak tetszett a tragédia, amely sporadikusain máshol is előfordulhatott volna, de a leginkább súlyosbító körülmény az volt, hogy a főváros Uj Szent János kórházának átalakított, kikbőviteti elmebeteg- osztálya csak január elején nyílt meg és alig egy hónapi működés után ilyen botrányos szenzációt tudott termelni. A két bűnös ápolónőt már elbocsátották. Elbocsátották a tizenhét esztendős fiatal leányt, akinek tapasztalatlanságán és hibáján kivid való tudatlanságán felül alig volt f más bűne, csak az, hogy elveszítette' a fejét a katasztrófa pillanatában. Az osztályvezető ápolónőt más hanyagság is terheli amellett, hegy kiképzése is hiányos volt. Az igazi bűnösök azonban nem ők voltak, hanem a rendszer, amelynek kialaíkuTásában annyi körülmény és annyi hivatalos copf játszott közre, hogy ebben az útvesztőben sem lehet senkire ujjal' rámutatni, hogy ez a bűnös, hanem mindössze arra kell törekedni, hogy a javítást minél radikálisabban, minél terjedelmesebben és mélyrehatóbban meg lehessen valósítani. Megtartották a vizsgálatokat. — Kiderítették a bűnöket. — Az Uj-Szent János-kórház tragédia dolgában egyszerre három vizsgálat indult meg és már be is fejeződött. Vizsgálatot indított a rendőrség, a be 1 ti gy mi n i s z te hum kő z égés z s égügy1 fc 1 ü gy e lő j e utján és végül a székesfőváros közegészségügyi ügyosztálya. A rendőrség némileg ismét' elgaloppozta magát. A városházán legalább tele vannak panaszszal azok miatt a kommünikék miatt, amelyeket a rendőrség kiadott. Az egyik ilyen kommünikében például benne volt, hogy az ápolónő tulajdonképen konyhai-eány volt. Ennek a kedves'leiterjakabnak pedig a magyarázatát egy a kórház ügyeiben járatos hivatalos személyiség a következőkben mondta el a F ő- városi Hírlap munkatársának: — Azon kezdem, hogy az Uj Szent János- kórháznak, mint az elmebeteg kórházaknak általában, nincs is konyhája, tehát a konyha- lányokat nem is lehet ápolásra fölhasználni. Földalatti utón hozzák az ételit) szállító alkalmatossággal a régi kórházból. Minden nap más ápolónő a napos, aki az igy meg- érkező ételt várja és szétosztja. Ezt hívják „konyhás“-nak. A kihallgatást végző rendőrtisztviselőnek az ápolónő azt mondta, hogy aznap éppen a „konyhás“ volt. így kerülhetett a lapokba az a kellemetlenül téves ádat, hogy a kórházban konyhalányok végeznek ápolónői feladatokat. Véget ért a belügyminisztérium vizsgálata is.
