Fővárosi Hírlap, 1916 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1916-12-27 / 52. szám
Ötödik évfolyam Budapest, 1916. december 27-én. o2. szám liiiia»naiHniimiiiBmaHiaiilaiiiailinllin,liniiID,linl,inig8Qliininai|iai,ianiaiiiai||ai||nuial||aii|B„IDIIig ElÜÖFIZETÉSI JÍRJTHt Egész ét>t*e ........... 20 K. Fel évr>e ................. 1© K. Egy es számok kaphatók a kiadó hivatal ban. Várospolitikai és közgazdasági hetilap Felelős szerkesztő; OdCSÓ Emil Megjelenik minden szerdán. Szerkesztőség és kiadóhivatal: VI. ken. Sziv-utca ........ 18. szám Tel efon ............... 137-18 Kar ácsony ünnepe köszönt reánk és karácsonyi hangulat száll a telkekre. A béke, a szeretet ünnepén a frontra' gondolunk, azokra, akik immár harmadik karácsonyi estjüket töltik a harctéren, életüket áldozatul nyújtva, türelmes fatalizmussal várva a háború végét, —• vagy a saját végüket. Hőseink emlékezetének szenteljünk minden órát, minden ünnepnapot és pillanatra sem felejtsük el, hogy nekik köszönhetjük megmaradásunkat, nyugalmunkat, ünnepi áhítatunkat, békességünket. Nékik tartozunk hálával azért, hogy karácsony és újév között mindennél nagyobb ünnepet ülhetünk, megkoronázhatjuk a magyarok uj királyát és királynéját. Szomorúan, reménytelenül, harcos nekilendüléssel indult kimért útjára az 1916. esztendő és az egyedül üdvözítő békét nem is hozta magával. Mégis jó emléket hagy maga után, mert az esztendő utolsó hónapja szárnyat adott a békereményeknek és körünkbe hozza az ifjú királyi párt. Áldott legyen a béke reménysugara és áldott legyen az uj király, akitől olyan sokat várunk — legelső sorban a békét. A békét, amely visszaadja nyugalmunkat, életkedvünket, régi munkánkat, régi megélhetésünket. A békét, amely visszahozza millió honfitársunkat, testvéreinket, sőt apáinkat. A békét, amely uj irányt ad az ország fejlődésének, a nemzet virágzásának. A békét, amely világvárossá erősiti Budapestet, amely éltető eleme a magyar fővárosnak. A békét, amely — királyi szó Ígérte — nemcsak névleges, de tényleges székesfővárossá lépteti elő Budapestet, amely meghozza .számára a magyar udvartartást, az udvari élet fényét, a külföldi diplomáciát, elsősorban pedig — a királyi családot. Budapest ragyogó fejlődésének, haladásának beláthatatlan a perspektívája és jóformán csak a vezetőktől függ, hogy a monarchia fővárosa legyen Budapestből. Nem politikai értelemben kívánjuk ezt, hanem a legridegebb gazdasági szempontból. Jól tudjuk, hogy Bécs nagyságának titka a mindenkori császárok kegye és a — Burg. A király jelenléte, a király szeretete nagyon hamar helyreállítja a paritást Bécs és Budapest között. A magyar udvartartás — ha félesztendős lesz is —- Budapest javára billenti a mérleget és Károly királyunk gazdag, hatalmas, gyönyörű Budapestje lesz a magyar fővárosból. Most azután rajtunk a sor, hogy készületlenül ne találja Budapestet a béke kitörése. Lázas> munkával kell kipótolni a múltak mulasztásait. Városépítésünknek uj irányt kell adni, városépítési pro- grammunkat meg kell alkotni és végre kell hajtani. Modern csatornahálózatunkat ki kell bővíteni, vízvezetékünket nagyobb fogyasztásra berendezni, világításunkat megjavítani, utcáinkat megtisztítani, újra burkolni, házainkat kicsinosítani, közlekedési viszonyainkat megjavítani, közélelmezésünkre különös gondot fordítani, az általános jólétet előmozdítani, kereskedelmünket, iparunkat felvirágoztatni, kereskedelmi kikötőnket megépíteni, Budapestet megnyitni a világforgalom számára. Sok a munka, nehéz lesz a sorsa a főváios tanácsának, de minden munkát, minden áldozatot bőven kárpótol a cél, a remény. Karácsonyi hangulatban, békéről és jövendőről elmélkedvén, a magyar királyvárosról ábrándozunk és hisszük, hogy az ábránd közeljár a valósághoz. 7Z/mtMBOB • • • Preyer nr nevéből fogalom lesz; ez a rosszul sikerült sasfiók eddig is a reakciót, a konzervatív spiszbiirgerséget, a modern igényektől fázó, szűk látókörű pesti háztulajdonost reprezentálta a közgyűlésen. Embertelen, lelketlen beszédet mondott a pénzügyi bizottság legutóbbi ülésén Polcnyi kreatúrája, abból az alkalomból, hogy a tanügyi osztály vezetője nem tudta tovább nézni az ideiglenes tanszemélyzet nyomorát, kétségbeejtő helyzetét és némi alamizsnát akart juttani a nemzet éhező napszámosainak. Preyer ur rekedt hangon, rekedt tartalma beszédet vágott ki és felháborodással utasította vissza a tanügyi tanácsnok „könnyelmű“ előterjesztését. Kétségtelen, hogy az a merészség, amely- lycl a Városi Villamos igazgatósági tagja szembeszállóit az emberséges javaslattal, imponáló és gyalázatosságában is bátorságra védi. De mi viszont azt a kérdést vagyunk bátrak felvetni, hogy vájjon Preyer ur a takarékosság elvét olyan következetesen vallja-e, hogy még az igazgatósági tantiémjéről is hajlandó volna lemondani, csak azért, hogy több jusson a fővárosnak? A háztulajdonosok offenzivája a kormány novemberi hdzbér- renclelete ellen, úgy látszik, sikerre fog vezetni. A radikális megoldás harcosai megijedtek a saját munkájuk eredményétől es könyeket hullatnak a háziurakért. Csakhogy a borzalmas világháborúnak nemcsak a külső, hanem a belső fronton is vannak küzködö, szenvedő áldozatai és ha már sehogy sem lehet, aminthogy nem is lehet összeegyeztetni a lakók érdekeit a háztulajdonosokéval, akkor inkább azt a néhány ezer háztulajdonost sújtsa a háború, mint a sok százezer pártáit. Közlekedési adóról egyelőre nem lehet szó; ez kétségtelenül megállapítható abból a nyilatkozatból, amelyet Vázsonyi Vilmos tett a kérdésről. Vonjuk le a vitából, amely a közlekedési adó körül kifejlődött, az elfogultságot, a vállalatok vetélkedését és a különböző pártpolitikai szempontokat és akkor a kép, amely kibontakozik a tervből, nagyjában azt mulatja, hogy az uj adó bizony jelentékeny jövedelemhez juttatta volna a fővárost is, a vállcdatokat is. A közlekedési adóval egyesült tarifae gysége- sitésről csakis akkor lehetne szó, ha az adónak az összege jóval nagyobb volna, mint a vállalatok nyereségtöbblete. Ebbe azonban a vállalatok nem egyeznek bele, hiszen ez kockázatos üzlet volna, mert nagyon valószínű, hogy a tarifaemelés a forgalmat jelentékenyen csökkentené. Érthető, hogy a vállalatok maguk akarják az emelés, vagy egységesítés hasznát látni, de jogos az az álláspont is, amely úgy szól, hogy a főváros csak a maga hasznára drágíthat. Bódy alpolgármester a pénzüg-yi helyzetről, a deficit kiküszöböléséről és a pazarlás vádjáról A székesfőváros pénzügyi helyzetének megjavítása ma a legkomolyabb, a legnagyobb probléma. Nap-nap után fontosabbnál fontosabb események történnek e kérdésben. Az uj adók behozatala, az üzemi bevételek fokozása mind erre a közös célra irányulnak. Ezekben a döntő fontosságú napokban felkerestük Bódy 1 ivadar dr. alpolgármestert, aki a F ő v á- rosi Hírlap munkatársa előtt a következőleg volt szives nyilatkozni: A deficit oka a háború. A főváros pénzügyi kérdéseiben a legfontosabb feladat, ami teljes energiánkat lefoglalja, a deficit eltávolítása, a főváros háztartásában beállott hiányok fedezése. Ezekről a hiányokról, az előállott deficitről határozottan állítom és bebizonyítom, hogy annak előidézője egyedül és kizárólag a háború. Aki mást mond, arra nem akarom a rosszindulatúság bélyegét rá- Sütni, de annyi bizonyos, hogy a tényállással íüncsen tisztában. Az a költségvetés, amely 1913-ban még ötmilliós pluszt mutatott, csak a háború révén juthatott el a deficithez. Hiszen a háború előtt költségvetésünkben állandóan emelkedőben voltak a kiadások, de a bevételek is. Ezzel szembet a háború alatt megfogytak a jö- vedelemeink, de annál óriásibb mértékben növekedtek a kiadásaink. Ki állíthatja azt, hogy egy nagyváros háztartása más beszámítás, más törvényszerűség alá esik, mint a mi kis háztartásunk odahaza. A főváros épen úgy érzi a háborút, mint Budapest bármely családja. A kiadások emelkedése. — A bevételeink redukálódtak, hiszen jövedelmeink igen nagy részét a fogyasztási adók és vámok tették ki. Honnan legyen most fogyasztási adónk, amikor nincs mit enni, nincs sör, nincs semmi, csak háború van? Honnan vegyünk vámokat, amikor szünetelnek az építkezések? De a kiadásaink nemcsak, hogy megmaradtak, hanem hihetetlen mértékben emelkedtek. Hiszen azért a napszámért, amiért azelőtt három koronát fizettem és a munkást nem lehetett elcsalni sem a fővárostól, ma 8 koronát kell kiadnom. De drágább lett minden, az építőanyag, az olaj, a fa, a szén, a papiros, amire irok. Épp úgy drágább lett minden a városnak, mint akármelyik magánembernek. Ha viszont nem köveztetiink, akkor az a baj, hogy rosszak .az utak, ha nem seprűnk, azért kiabálnak, hogy szemetesek az utcák. Az uj adók csak ideiglenesek. — A város életének megállani egy percre sem szabad, ha pedig ez igy van, akkor segíteni kell a bajokon olyan módon, amilyen módon lehetséges. Ezért folyamodtunk jövedelmeinknek uj adók és áremelések utján való fokozásához. Ettől megijedni azonban fölösleges, mert ki mondta azt, hogy ezeket a segítőeszközöket mi örökké fenn akarjuk tartani? Nem, éppen ellenkezőleg, a háború, a drágaság hozta a deficitet, annak kell elvinnie is és akkor a kivételes segélyforrások kihasználása is megszűnik. — Bízom benne rendületlenül, hogy mihelyt a háború véget ér, nem lesz semmi baj. Nagyszerű föllendülés előtt állunk, megnyílnak a pénz zsilipjei, megkezdődnek a nagy építkezések és ezzel megindul a virágzó élet, amely —-■ meg vagyok róla győződve — magával hozza, hogy
