Fővárosi Hírlap, 1916 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1916-12-13 / 50. szám

Budapest, 1916. december 13.

ban és egyehiitt vannak egynyilásos, mélyen benyúló üzletek, melyek hatszor akkora forgalmat csinálnak, mint az én sok nyilásos üzletem. Ez tehát igazságtalan és tudomásom szerint nincs is nagy népszerűsége az indítványnak.

Ledermann Mór,

a1 .,Kereskedők és iparosok szövetsége“ elnöke.

— Bennem, bevallom, e kérdés tárgyalásánál ellentétbe kerül a kereskedő a főváros ügyéivel szeretettel foglalkozó városi emberrel. Mint kereskedő el kell vetnem a világítási adót, de mint bizottsági tagnak konstatálnom kell, hogy szükséges meghozni bizonyos áldozatokat a város érdekében, hogy annak financiális viszonyai javuljanak. Hogy minden kiáltó igazságtalanságoknak eleiét vegyük, egy' okos cenzust kell megállapítani, akkor azután az egész adót méltányosnak fogják találni, mert a kisembereket nem érinti majd súlyosan. Semmiesetre sem tartom helyesnek az indítványozott cenzust: hogy egynyilá- sos fizieteket adómentesitsiink. hanem olyanra gondolok például, hogy ne sújtsuk adóval azokat a kereskedőket, kik 150 koronánál kevesebbet fizetnek a fogyasztásért.

Vértes Emil,

a .Fővárosi kereskedők egyesületéinek alelnöke:

A fővárosi kereskedelmi és ipari világban nagy méltatlankodást keltett az újabb drágítás, mert váratlanul és nagy anyagi megpróbáltatásként ért minket: egyszerre jön az áremelés is, az adó is. Nagyon furcsának találtuk, hogy éppen a főváros, amely a kommunizálás jelszavával megváltotta ezeket az üzemeket, a tulajdonosa a gázgyárnak és villanygyárnak. épp a főváros drágít. Mit tett volna a város, ha a világítás magánkézben van s az drágit? ...

— A közgyűlésen azt indítványoztam, hogy a két hét alatt, inig a döntést elhalasztották, küldjék meg az ipari és kereskedelmi érdekeltségeknek az adótervezetet s hallgassák meg azoknak a véleményét is. Ez azóta meg is történt, s most nagy tanácskozások folynak ipari és kereskedelmi körökben, szervezkedés az egész vonalon s azt hiszem, hogy á tervezetet sikerül majd megdönteni, vagy legalább megfelelőbb formába önteni, oly impozánsan lépünk fel ellene.

Értékes

karácsony^ ajándék tárgyak

pompás választékban: ________ Schömvald Imre

Tö

rzstelep: PÉCS. ékszerésznél Budapest,

.Alapítva: 1852. /y Deák Ferenc-uica 21. szám.

Kár, hogy a derék városatyák összes felháborodásukat a kórházi viszonyokra pazarolták. így aztán a Vigadó bérletére már semmi sem jutott és Evváék egyetlen jajszó nélkül jutottak áz üzlet prolongálásához. Csakhamar az interpellációkra' tértek át, az interpellációkról a napirend kisebbfajta pontjaira, innen pedig áttértek a hazatérésre. Utoljára Sümegi Vil- mds távozott, de távozása előtt még elmondta, hogy Budapesten mit értenek titkos szavazás alatt. Úgy történt a dolog, hogy Sümeginek nézeteltérései támadtak a demokratákkal és mint egyszerű önjelölt vette fel a harcot a községi választásnál. A demokrata polgártársak sűrűn érkeztek az urnához, de sokan jöttek a Sümegi hívei közül is. Többek között egy Langs- tnanrt nevű cipész-polgártárs is ott volt és Sümegi szavazólapját lobogtatta magasra. Ám a demokraták főkortese, istenben boldogult Dózsa bácsi, kikapta a derék Langsmann kezéből a szavazólapot és egy másikat adott át a polgártársnak.

' — Rajta van ezen Sümegi?

' !— Ne törődjék vele. Szavazzon csak bátrán

ézzel a lappal.

— De hát legalább megnézem, kiknek a nevei vannak rajta.

— Ne merjen hozzányúlni, szerencsétlen. Hát nem tudja, hogy titkos szavazás van . . . Deriikve Langsmann polgártárs nem tudta megnézni a listát, amelyre leszavazott és Sümegi Vilmos némi kisebbségben maradt. Ez régen volt,' olyan régen, hogy azóta Sümegi — régen bizottsági tag már.

Gyorsított eljárás

a vállalkozási követelések kifizetésénél

Azokat a vállalkozókat, akiket a főváros munkálatokkal látott el, burokban születetteknek tekintették mindig a többiek. A fővárosnak dolgozni jó üzlet, igy élt ez a közhitben és valóban nem is lehetett volna panasza egynek sem. Volt azonban mégis valami, ami a főváros vállalkozóit elkeserítette. Az a mód volt ez, amelyen megszolgált, tisztességes keresetükhöz juthattak hozzá. Szó sincs róla, a fővárosnak is kötelessége utánanézni, tel jesitették-e vállalkozóik

szerződéses kötelezettségüket, vagy sem: de az eljárás egyszerűsége mégsem tartozhatott a lehetetlenségek közé. A fővárosi Hírlap sokszor fölpanaszolta ezt az anomáliát és orvoslást sürgetett. Különösen fontos volt a helyzet megjavítása az uj vállalkozókra nézve, akiknek akárhányszor féleszten- döre volt szükségük, hogy pénzüket megkapják. Nem az ellenőrző eljárás ellen voltak panaszok, hanem a segédhivatalok labyrintusában való bolyongás emésztett föl töméntelen időt.

Most aztán arról adott hirt a tanács, hogy megreformálta a számlák és kereseti kimutatások elintézését. Az uj rendelet előírása szerint a szerződéskötést minden ügyosztályban egy kézbe tették le. Különösen a kisebb összegű vállalkozásokra nézve fontos az, hogy ezeket a kisebb tételeket, amelyek tanácsülés elé nem kerülnek, soronkiviil kell elintézni, egyben pedig kilátás van a rövid utón utalványozható számlák maximális összegének emelésére is.

A pénzügyi ügyosztály — értesülésünk szerint -- most foglalkozik a számlák és kereseti kimutatások elintézési módjának a polgármesteri rendeletet szellemében való reformálásával. Kikértük az uj rendről Szi mély Árpád főszámvevő véleményét, aki a következőket volt szives mondani:

— A polgármesteri rendeletnek alig egykét pontja vonatkozik a számvevőségre és ezt a pár apró reformot hamarosan, könnyedén meg tudjuk csinálni. Sokkal fontosabbak azoknak az újításoknak a megvalósítása, amelyek a kiadók és a kezelési ügyosztályok eljárását érintik. Ezeknek az utasításoknak na.gy fontosságuk van. Ilyenformán a polgármesteri rendelet végrehajtása tulajdonképen a pénzügyi ügyosztályt illeti, ahol most foglalkoznak a kérdéssel. ín a magam részéről nagyon örülök a rendeletnek, mert csak jó hatással lehet minden, ami egyszerűsíti az eljárást és a kezelést.

Beszéltünk vállalkozókkal is, akik bár egyelőre csak elvben értesültek a reformról, azt föltétien haladásnak tekintik és mindenek fölött annak örülnek, hogy a rövid utón utalványozható számlák elintézési módját készülnek megkönnyíteni.

Duplán számítják

a tisztviselők hadiéveit

Hogy a hábotu nem tarthat örökké és hogy a béke napja sokkal közelebb van, mint sokan hiszik, annak legeklatánsabb bizonyítéka a háborús viszonyokból való kibontakozásnak az előkészítő munkája, amelyből a főváros is kiveszi a maga részét. Nem titok, hogy a katonai ügyosztály e napokban készült el teljesen a leszerelés hatalmas tervezetével. Ez természetesen még nem jelenti magát a békét, annál ke- vésbbé, mert a leszerelés programmján már egy esztendő óta dolgoztak: a békekötés nem érheti készületlenül a katonai ügyosztályt, készen kell lenni az átmeneti időszakra, akár mikor végződik az' átkos küzdelem.

De a ,béke nagy ünnepnapjának a reményét jelenti, hogy a városházán egyre nagyobb határozottsággal, egyre komolyabban beszélnek a hadiéveknek a n y u g d i j i d ö re, a s z o 1 g á t a tj i évekbe való, dupla beszámításáról. A katonák háborús éveit feltétlenül duplán fogja számítani a hadsereg, azonban a fővárosi tisztviselők háborús szolgálati éveit csakis akkor lehet kétszeresen számítani, ha az állami tisztviselőkre vonatkozólag hasonló törvényhozási intézkedés történik. Praecendens erre nincsen; a fővárosi tisztviselők nyugdijidejének a szempontjából csak a millenáris esztendőt számítják duplán, természetesen csak azoknak, akik 1896-ban fővárosi tisztviselők voltak. Az eddigi megbeszélések szerint mindazoknak, akik a háború alatt, vagy a háború valamelyik évéből kézdődőleg fővárosi tisztviselők voltak, egy esztendőt fognak a szolgálati idejükbe betudni, vagyis ezek a teljes nyugdii- képességet 35 év helyett már 3-t esztendei szolgálati idő után fogják elérni. Akik pedig 189b. óta vagy régebben fővárosi tisztviselők azok a háború után csak 33 évig tartoznak szolgálni a fővárost.

Természetes, hogy -ez az ajándékesztendö tetemes anyagi áldozatot követe! a fővárostól. Éppen ezért ennél messzebbmenő bonifikációra nem számíthatnak a tisztviselők és szó sincsen arról, hogy valamennyi háborús évet duplán számítaná a főváros. Már csak azért sem lehet erről szó, mert hiszen nemsokára benne leszünk a háború negyedik naptári évében.

Megállnak a liftek

Munkában a liftgyárosok kartelje

Az utóbbi időben a budapesti háztulajdonosok és a liftgyárosok között valóságos háború tört ki. Természetesen, mint mindennek, ami akkor történik, amikor a háziurak megharagusznak, ennek is a szegény lakók isszák meg a levét Igen könnye n rriegeshetik ugyanis, hogy január elsejétől kezdve a budapesti bérkaszárnyákban sorra megállanak a lifté k és a partájok gyalogosan kocoghatnak föl a negyedik meg ötödik emeletre.

Mielőtt azonban az aktuális lift-botrány tárgyalásába elegyednénk, vessünk egy pillantást az általános liftviszonyokra, amelyek feltétlen ül egyik igen hatásos eszközei a budapesti idegek megromlásának. A főváros kötelezővé tette a háromnál több emeletes házakban a lifthasználatot, vizsgát kíván a liftkezelőtől és időközönkint szakértőkkel ellenőrizteti, hogy a liftek biztonsági tekintetben megállják-e a helyüket. Arra azonban már nincs gondja a fővárosnak, hogy a liftek közlekedését is ellenőrizze. A legtöbb budapesti házban ugyanis a negyedik, ötödik emeleti lakásokat ugyanabban az árban adják bérbe, mint az első emeletieket, azzal a megokolással. hogy a liftért nem kell fizetni és igy az ötödik és az első emeleti lakás között nincsen különbség. Akkor aztán szépen kitesznek egy táblácskát, hogy a lift reggel 9—1 és délután 3—10 közlekedik. Budapesten aligha van hivatal, amely egy óra előtt végződnék, aki pedig egy óra után ér haza, az csak mássza meg a toronymagas házat, á házmester billenti a fiilét, semmi köze hozzá, ő világosan kiirta, hogy egy és három, között nem hajlandó közlekedni. Azokról, akiket hivatásuk csak késő éjszaka enged haza, nem is beszélünk, de ha a házmester urnák színházba menő kedve van, akkor jön a másik cédula: A lift javítás alatt van. nem közlekedik. Sőt láttunk már olyan házmesteri ukázt is, amely azt jelentette be. hogy a zsidó ünnepek alatt nincs lift.

Mindez napi bosszúsága azoknak, akiket rossz sorsuk az ötödik emeletre rúgott föl. Most azonban mélyebbeniáró bajok közelednek. Az utóbbi időben ugyanis a komolyabb liftromlások igen sűrűn fordulnak elő. Ezeknek a hibáknak kijavítása rendszerint a liftgyáros dolga, az oka pedig az, hogy a javításoknál használt háborús anyag igen. selejtes minőségű, igy aztán gyorsan fölmondja a szolgálatot. Természetesen ezek a javitó-anyagok amellett, hogy rosz- szak, még drágák is és a liftgyárosoknak megfelelő mennyiségű munkaerejük sem áll rendelkezésre, akik a javításokat elvégezhetnék. A javítási, illetve karbantartási munkákra- yo-j natkozólag a liftgyáros és a háztulajdonos között rendesen szerződéses viszony áll fönn. Két-három- száz korona átalányért egész esztendőre vállalták a gyárosok ezt a munkát és a háztulajdonosoknak semmi gondjuk nem volt többé. Most azonban vége szakadt ennek a, kényelemnek, mert a Jiftgyárosok, helyesebben a lift gyárosok kartellje fáz összes budapesti Hitgyárosok érdekszövetsége) értesítették a háziurakat, hogy január elsejétől ke zdve nem vállalják tovább a karbantartási munkálat okát, illetve az átalányösszegért csak a jelentéktelenebb munkákat végzik el, a fölhasználandó anyagot pedig a háziurak kötelesek megfizetni.

A háziurak ezzel szemben arra az álláspontra, helyezkednek, hogy ők á liíígyárosokkal akkor szerződtek, amikor azok a liftet szállították és ez alól a kötelezettség alól nincsen kibúvó. Minden felelősséget a gyárosokra hárita.nak tehát, aminek alighanem az lesz majd az eredménye, hogy a liftek egymás-: után mondják föl majd a szolgálatot, anélkül, hogy a* javítást akár a háziúr, akár a gyáros kötelezőnek te-